Hadifoglyok |
szerkesztette: Kiss László, 2009-05-07 |
Vélemények :
név: feczkó ágnes e-mail: fe-ta@freemail.hu dátum: 2009-05-21 |
Köszönöm! |
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-12 |
Azt hiszem az õsöknek éllított emlékek nem pusztán tiszteletadásunkat fejezik ki. Talán fontosabb a jövõnek küldött üzenetük. Zolti, a zászlós dolgot ismertem, de kár, hogy a ruszkik nem tartották a megegyezést, igaz? Minek küldték késõbb vissza..?. Igaz, hogy a sztálinizmusnak volt több áldozata, de Sztálinnak ideje is több volt rá...Oti, kezdeményezésed tetszik! |
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-12 |
Tudod Cerka, abban igazad van, hogy a magyar nép hajlamos elfelejteni, mi is történt vele, de hát errõl meg nem tehet más: Amúgy meg a zsidóság vallás kérdése, tehát a magyar nép szerves része tûnt el azzal a sokszázezernyi emberrel, akuket a gázkamárkba vittek. Az megint igaz: a sztálini terror több áldozatot követelt, mint az egész háború egyben. De azt is érdekes ténynek tartom, hogy Rákois Mátyás pajtást az 1849-ben az oroszok által elvitt szabadságharcos zászl´kért cserélték ki Horthyék 1941-ben. Megszámolni nehéz volna, mennyi embernek fáj még ma is az, hogy ruszki fronton, málankij robotban kint maradt családtagja, rokona. Ha figyelmesen olvasod az oldalt tlaálsz ilyen cikket. Amúgy meg azt mondjha az írás: mindennek meg van a maga ideje és helye. Magyarán: nem moslékról beszélek, ha süteményt eszem, vagy nem viccet mesélni megyek temetésre. Amúgy meg állítsunk ki - ki emléket! Néha elég egy perc rágondolás, mert a világon amúgyis minden múlandó!!! Viszont igenis kell emléket állítani... |
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-11 |
Nem hiszem, hogy nagyapáink emlékének csak emléktáblákkal tudnánk tisztelegni. Az enyém biztos nem vágyott volna ilyesmire. Szerény, intelligens ember volt, aki hálát adott a jóistennek, hogy túlélte a háborút és viszontláthatta a családját. Tovább lépett, megpróbált felejteni és nem sokat beszélni a megpróbáltatásokról. Talán épp ezért tisztelték oly sokan. Vadász volt, meg erdész, otthon valóságos ezermester, s ha nagyanyám virágoskertet álmodott, másnapra megkapta. Mindigis tudtam, hogy sokan tisztelték, de hogy igazából mennyien, az csak a temetésén vált számomra nyilvánvalóvá. Ilyen tomeget koncerten láttam utoljára, mégsem ez volt a legmeghatóbb, hanem az, ahogy megjelentek az egyenruhás vadászok, és fegyvereikkel 3 tiszteletlovést adtak le a levegobe. Szóval, igen, egyetértek, a tiszteletadás fontos, hisz nekunk is jólesik. |
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-11 |
Veszélyes vizekre evezel a Holokauszt kapcsán. Tabu. Ne foglalkozz vele. Törõdj a két nagyapáddal, állíttass emléket nekik. Elvállalom a kivitelezését. Állíttassunk emlékmûveket nagyapáinknak, mit szóltok? Jelöljük meg a helyet, ahol éltek. Írjuk ki, hogy hõsök voltak. A Rovás minden további nélkül felvállalhat ilyet. Nem kell közterületre, a saját földedre, udvarodba, kapud elé, olyan helyre, ami a tiéd. Amire nem kell építési és semmilyen engedély. Lehet az szobor, lehet a kerítésed része, lehet egy oszlop, lehet emléktábla, bármi. Ha az önkormányzat, ahol élsz belemegy, lehet közterületen is. Nagyapáink emlékmûve... Lehet a temetõkertben, a halottasházon... Szerintem kivitelezhetõ lenne, csak akarni kellene. Eléggé akarni. |
név: cerka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-11 |
Olvasom, olvasom, a szívem meg majd megszakad. Mindkét nagyapám ottmaradt Oroszországban. Jobb lett volna, ha végez velük egy golyó valamelyik ütközetben, mert így még hónapokig vagy évekig kínozták õket. Szegények. Ha felfogták volna, hogy nincs vége azzal, ha megadják magukat és mindenki harcolt volna utolsó lehelletéig, másként is alakulhatott volna minden. Ne gondoljátok, hogy ha a másik fél gyõzött volna, akkor nagyobb lett volna a terror, mint Sztálin idején. Meg utána... Csak éppen más nép kultúrája lett volna a meghatározó. Sokkal több más nemzeti vagy faji vagy vallási hovatartozású halt meg vagy keseredett meg az élete örökre, mint amennyi zsidó ráfizetett. Mégis a holokauszt számít egyedül a legnagyobb bûnnek, amelyet havonta megünnepeltetnek más népekkel. Kíváncsi lennék, hogy Izraelben megemlékeznek-e a többmillió szisztematikusan megerõszakolt német nõrõl... Biztos, hogy nem. A tatárjárás idején Magyarország 80%-át kiirtották. Valaki számon tartja? Néma fõhajtás azért járna, de le se szarjuk mi, magyarok is. |