[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Hajszálgyökerek

szerző: Pethő József 2016-10-29

 

Hajszálgyökerek

 

A Rovart folytatja a Kazinczy Napok nyelvművelő rendezvénysorozat előadásainak folytatásokban való leközlését, amelyet 2015-ben indítottunk. A 2016. évi 47. Kazinczy Napok során elhangzott előadásokat Kolár Péter bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk. 

 

Három „felvidéki” magyar író: Kazinczy, Krúdy, Márai

 

1. Bevezetés

 

A növények jellegzetes gyökérrendszerének tengelyét a főgyökér képezi, ezen alakulnak ki az elsőrendű oldalgyökerek, majd ezek további elágazódásaival a teljes gyökérrendszer. A legvégső elágazások a hajszálgyökerek, a víz- és ásványisó-felvétel legfőbb szervei. – De mit jelentenek a hajszálgyökerek az irodalomban, a kultúrában, a világszemléletben? Nos, ez a „biológiai metafora” azért lett előadásom címének része, mert úgy gondolom, tömören kifejezi azt a finom, sokszoros átszövődésekből épülő, első látásra ugyan kevéssé szembetűnő, de valójában mégis jelentős, mély tartalmú szellemi hálózatot, amely összeköti Kazinczyt, Krúdyt és Márait. /57/ E szellemi hálózat, e „felvidéki hajszálgyökerek” bemutatását a következőképpen építettem fel:

 

A) A kifejtő részben először arról szólok, hogy miképpen közelítem meg most Kazinczy, Krúdy, Márai felvidékiségét.

B) Ezután időrendben haladva tárgyalom a „hajszálgyökerek”-et:

először a Kazinczyhoz vezető kapcsolatokról szólok, arról, hogy miképpen látta Kazinczy szerepét Krúdy és Márai, milyen értékrend, szemléletmód, szellemi örökség fűzi a két utódot a nagy elődhöz,

majd Márai meghatározó Krúdy-élményét, kettejük sajátos mester és tanítvány viszonyát vázolom röviden.

C) Végül egy rövid összegzéssel zárom a gondolatmenetet.

 

2. Miért „felvidéki” Kazinczy, Krúdy, Márai?

 

Először is tehát azt szeretném kifejteni, hogyan is közelítem itt meg Kazinczy, Krúdy, Márai felvidékiségét, azaz miért szerepel idézőjelben a felvidéki jelző a címben? 

Az idézőjellel a jelentés relativitását, másképpen fogalmazva a nézőpontok viszonylagosságát akartam jelezni: ugyanis egyfelől áll az, hogy mindhárom írót több okból is joggal kategorizálhatjuk „felvidéki író”-ként, ám a felvidékiség mást és mást jelent Kazinczy, Krúdy és Márai esetében.

 

A születési helyet, a családot tekintve a „felvidékiség-skálán” Márai áll elöl, ő a par excellence felvidéki, hiszen Kassán született. A 19. századi tágabb Felvidék-értelmezés szerint Kazinczy is egyértelműen felvidéki, hiszen akkoriban Zemplén megye egészét a Felvidékhez sorolták. Krúdyt általában nyírségi és/vagy budapesti íróként tartják számon, kevésbé ismert, hogy családja felvidéki eredetű. /58/

Az életút állomásait, szakaszait tekintve is más és másképpen felvidéki a három író: Márai gyerek- és ifjúkorát csaknem teljes egészében itt töltötte, Kazinczynak mindenekelőtt a kassai éveit kell említenünk, míg Krúdynak szepességi, podolini diákéveit. 

 

Ha a három író műveinek tematikája, helyszínei felől közelítünk, akkor első renden említhetjük Krúdy és Márai kifejezetten „felvidéki művei”-t, ezek közül talán a legismertebbek a Podolini kísértet, a Tizenhat város tizenhat leánya; illetve az Egy polgár vallomásai, a Kassai őrjárat, A kassai polgárok. Ezek mellett azonban gyakori a felvidéki motívum, helyszín, a hosszabb-rövidebb kitérőben megjelenő utalás számos más művükben, például Krúdy zsoldostörténeteiben vagy Szindbád-novelláiban, Márairól egyik elemzője /59/ pedig azt írja, hogy „egész életében és csaknem valamennyi művében ott érezhetjük szülővárosának, Kassának emlékét”. 

 

Másfelől arra is utalni kívánok az idézőjellel, hogy a „felvidéki”-ség csak egy (bár összetett: lásd a fentieket, azaz a származás, a család, az életút, a művek tematikájának szempontjait stb.) lehetséges aspektust jelöl. Emellett, egy másik nézőpontból az egyetemes magyar, sőt az európai vagy – a jelenlegi ismertsége alapján leginkább Márait – akár a világirodalom prominens képviselőinek is éppúgy tekinthetjük a nevezett írókat, mint „felvidéki”-eknek.

 

3. A „Kazinczy-hajszálgyökerek”

 

3. 1. Kazinczy és Krúdy

 

Krúdy több írásában is megjelenik Kazinczy alakja, legtöbbször az irodalmi portrékban, ahol a széphalmi mester munkássága egyfajta viszonyítási pont, mérce. Most csak néhány példát említve: a Kisfaludy Károlyról, a „helikoni gyűldé”-ről, a Tompa Mihályról (A magános ember naplója címmel) szóló írásokban /60/, de említhetünk számos publicisztikai írást is, például az 1922-es Magyar író karácsonya /61/ című cikket, ahol ilyen meghatóan szépen ír Kazinczyról: „És a remény, e gyönyörű tündér […] gyalogpostával járt Kazinczy leveleivel, […] de mégiscsak megérkezett a címzett helyre, az író sohasem tette le a tollat csüggedettségből, legföljebb testi nyavalya okából – vajon hol írják manapság azokat a leveleket, amelyekből az író hitet, bizalmat meríthetne a jövendőhöz?” – Hadd hangsúlyozzam a szöveg keletkezésének idejét: 1922! 

 

Kicsit közelebbről most A Himnusz bölcsőjénél című, 1923-ban a Nyugatban megjelent írást vizsgáljuk meg! Bár a cím az sugallhatja, hogy Kölcseyről ír Krúdy, valójában inkább a „széphalomi uraság” a főhőse ennek a sajátosan krúdys, a reformkort megelőző éveket felidéző irodalmi korrajznak. Kazinczy szolgálatát a nemzeti eszme megtartásában és a nyelv, az irodalom megújulásában így látja és írja le költői prózájával: „A széphalomi uraság jól ismerte fajtáját, a tespedők, a rossz múlt idők ócska szalmazsákján is szívesen hentergő magyart. A brünni várban, ahol a »Káté«-ért huzamos ideig üldögélt, tűnődő rab módjára alaposan kigondolta, hogyan folytatja további életét, ha ismét a napvilágra kerül. A tizennyolcadik század immár avult, kijátszott kártya Mária Terézia és II. József kora, viszont a »szabad polgár« eszméiben megegyezett hazafiaknak leütik a fejét: – valami új dologgal kell előállani, amely ártatlan és jámbor színezetű legyen, hogy félrevezesse a helytartóság szimatát, viszont legyen benne mag, amely egykor kirepülhet, mint a pisztoly magja, vagy terebély fává növekszik a jövendőben, mint a tölgy magja. Könyvei, amelyek vele raboskodtak, tanácsot adtak a hosszú álmatlan éjszakákon. A vérévé, testévé válott irodalmi kedv felgyújtotta a sötétség éveiben az útmutató lámpást.” 

 

Az „útmutató lámpás” metaforája mellett érdemes megnéznünk még néhány fordulatot, amellyel Kazinczyt nevezi meg ebben az írásban Krúdy, mert ezeknek a jelentése együttesen mondja el nekünk, hogyan is látta őt az íróutód: „a vértanúságból irodalmi vezérré emelkedett szent férfiú”, „széphalmi varázsló-mester”, „a század magyar forradalmainak a kovásza”. 

 

Kölcsey és Kazinczy viszonyát pedig úgy látja Krúdy, hogy „Kazinczy és Kölcsey nem képzelhető el egymás nélkül, bármily feledékeny is volt az elsőhöz a túlhaladott kor”. „Kazinczynak szüksége volt Kölcseyre, mint a viharnak a tölgyre, mint a fájdalomnak a könnyre, mint a köszörűkőnek a kardra.”

 

3. 2. Kazinczy és Márai

 

Kazinczy személyét és szerepét Krúdyhoz hasonlóan látta Márai is. A Négy évszak című kötetében így ír róla: „Miért szeretem ilyen gyöngéden? Talán, mert Kassán kezdte pályáját, vagy mert a börtöncellában vérével írt, vagy talán mert hitt Berzsenyiben. Felvidéki ember volt. Svádája volt. Ebből a svádából virult ki a tünemény, melyet ma e néven ismerünk: Magyar irodalom.” Kazinczyhoz való viszonyának, a „gyöngéd szeretetnek” három alapot adó tényezője kerül itt előtérbe: először is Kassa összekötő ereje, azaz a felvidékiség, másodszor az élet teljességeként megélt, a „vérrel” írt irodalom, harmadszor a nemzeti kultúráért végbevitt áldozatos munka célja és eredménye: az új életre keltett magyar irodalom.  

 

Mindenképp említeni kell itt Márai A feladat /62/ című novelláját is, amely a 2387 napos fogságából szabaduló Kazinczy alakját, Munkácstól Regmecig tartó hazaútját idézi meg. Az elbeszélés értő elemzését adja Fried István egyik tanulmánya /63/. Fried elemzése az én olvasatomban két lényegi elemet emel ki a szöveget analizálva: az írói magatartás két aspektusát, két szándékot, ezeket egyaránt kapcsolva Kazinczyhoz (a Márai-elbeszélés Kazinczy-figurájához) és Máraihoz: a szóban, a szótárban rögződött kultúra megőrzését-teremtését, illetve a hatalmi diskurzust tagadó irodalmat. Számukra – írja Fried István – „a nyelv az egyetlen valóság, az írás az egyetlen lehetőség az igazi haza megteremtésére, mert […] a szóval, az írással-olvasással megragadható és megnevezhető a táj, a világ lényege. Egyben a Kazinczy által elgondolt nyelvteremtés: létteremtés, míg a hatalmi diskurzus emberei a létrontáson fáradoznak”. /64/ Magam most a Fried István-i értelmezést elfogadva, de azt továbbgondolva két másik szövegösszetevőt szeretnék itt kiemelni: az egyik a hazatérés motívumának, sőt talán nem túlzás azt mondani: szimbólumának jelentésképző szerepe, a másik pedig az a tény, hogy az „igazi haza” nem általános, hanem nagyon is specifikált jelentéssel jelenik meg, ugyanis a magyar nyelv, kultúra az, amelynek teremtő formálása „a feladat” (a novella címére visszautalva). 

 

A hazatérés-motívum szövegbeli jelentésének teljesebb értelmezéséhez figyelembe kell vennünk A feladat keletkezési idejét, akkori politikai-társadalmi kontextusát is. A novella első alkalommal – még írásban való megjelenése előtt – 1938. december 7-én került nyilvánosságra, azaz hangzott el közönség előtt: a Kisfaludy Társaság tagjává ekkor választott Márai ugyanis december 7-ei székfoglalója második részeként, A felvidéki író címmel (Komáromi János emlékezete alcímmel) tartott előadása után ezt a novellát olvasta fel /65/. A dátum önmagáért beszél: világos, hogy milyen erős, sőt a szövegjelentés szempontjából meghatározó szerepű konnotációja volt ekkor, alig egy hónappal az első bécsi szerződés november 2-ai aláírása után az elbeszélés hazatérés-motívumának. 

 

Mint ezt az értelmezést alátámasztó analógiát hadd említsem még itt a hazatérés-motívum egy másik megjelenését, Márai 1938. október 9-ei Hazamenni című cikkét (október 9-én kezdődtek meg az első bécsi döntés előtti kétoldalú tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország között). Ebben a következőket írja: „Állnak a térkép előtt, kissé rövidlátóan, mert az elmúlt húsz esztendőben egyikük sem fiatalodott; homályos szemekkel, mert messzebbre néznek, mint ahová a térkép mutat. Olvassák a városneveket, s a mozdulaton, ahogy nem egészen biztos, remegő kézzel leveszik a pápaszemet és megtörölgetik, látom, hogy nyugalmuk és fegyelmük mesterséges és erőltetett. E napokban mindenki ezekkel a szavakkal alszik el Magyarországon: Rozsnyó, Léva, Kassa, Pozsony, Ungvár, Beregszász, Nyitra, Losonc, Komárom. S minden városnév után halkan, makacsan mondja a lélek: hazamenni” /66/ (a kiemelés tőlem: P. J.).

 

A másik, a „hazatérés”-sel összefüggő és szintén hangsúlyozandó tényező, hogy az az új megvalósítandó írói nyelv, amelynek megteremtése Kazinczy-Márai hivatása, nem általában az irodalom, hanem a magyar irodalom nyelve: „Meg kell tanítani egy néma világot a könnyű, a sima, a városi, az örök magyar beszédre, gondolta. Meg kell tanítani őket olvasni, hogy egyszer aztán írni tudjanak. Meg kell tanítani őket magyarul írni, hogy egy napon a veszély és a kétség órájában, nagy erővel és igaz szóval tudjanak szólni a maguk igazáról a világhoz.” 

 

A novella címében is kiemelt „feladat”-ot értelmezve az 1942-es Röpirat a nemzetnevelés ügyében című Márai-mű e gondolatát is érdemes felidéznünk: „magyarnak lenni nem állapot, hanem feladat és hivatás”. /67/ 

 

3.3. Márai Krúdy-hajszálgyökerei

 

A következőkben röviden arról szólok, miképpen látta, hogyan értékelte Márai Krúdyt. Személyesen nem túl gyakran találkoztak, de Márai ezt írja 1933. május 13-i cikkében, amellyel az akkor elhunyt írótárstól búcsúzott: „Életem legnagyobb kitüntetésének tartom a ritka órákat, melyeket társaságában tölthettem.” /68/ 

 

A Krúdy-művekkel való találkozás viszont végigkísérte Márai életét, hiszen Arany János mellett egészen halála pillanatáig a leggyakoribb olvasmánya Krúdy. Néhány naplóbejegyzést idézek igazolásként és annak illusztrálására, hogy mennyire nagyra értékelte Krúdy műveit Márai: 

 

„Éjjel Krúdy, a Vörös postakocsi… Nincs tökéletesebb, mint ez a könyv: minden benne van, amiért érdemes volt magyarnak lenni.” /69/ 

 

„Éjjel Krúdy: ››N.N.‹‹ Az élet, a szellem, a költészet régi ízei élnek ebben a prózában, oly égető és nemes tűzzel, mint az ópálinkában a régi nyarak diófáinak ereje, illata. A tücskökről ír, a betyárokról, nádasokról, céda nőkről, akik temetőbe járnak szeretkezni a diákokkal… mindenről szól, aminek valami értelme volt az életben. Egy nagy író úgy őrzi meg a világot, amelyből származott, amihez tartozott, mint az eltévedt meteor árulkodik a világmindenség titkairól. Csillagpor ragyog minden során.” /70/ 

 

És egy 1988. augusztus 27-ei naplóbejegyzés, néhány hónappal halála előttről:

 

„…Teljesen egyedül maradtam, 89-ik évemben a járás, látás egyre rosszabb, olvasni már csak negyedórákat tudok… Olvasmány: éjjel az újság, aztán Krúdy.” /71/

 

Márai Krúdy iránti tiszteletének, sőt nem túlzás azt mondani, hogy rajongásának egyik legismertebb bizonysága a Szindbád hazamegy című regény. Ha ennek a műnek a jellegét közelebbről meg kívánjuk határozni, akkor a stílusköziség kategóriáját célszerű alkalmaznunk. A stílusköziséget Tolcsvai Nagy Gábor nyomán /72/ a következőképpen jellemezhetjük: a stílusutánzás egyik sajátos formája, „az írói célnorma és hatásszándék szerint a szövegben egy korábbi kor, író vagy mű stílusának a megjelenítése úgy, hogy az az író saját stílusával együtt egységben észlelhető és értelmezhető az olvasó számára”. Az így létrejött mű stílusa tehát a saját stílus és a beépített más stílus(ok) szövegbeli összjátékának eredménye. Mindez a jelen esetben azt jelenti, hogy egyszerre, egységben érvényesül Márai és Krúdy stílusa. 

 

Szegedy-Maszák Mihály /73/, aki – a stílusköziségről fentebb írottakkal összhangban, de más megközelítésből szintén rámutat arra, hogy a regényben egyszerre van „átfedés és feszültség, utánzás és eredetiség” – például így méltatja és jellemzi Márai stílusimitációját: „Ez a mű úgyszólván egyedülálló vállalkozás irodalmunkban. Egy másik író világának olyan tökéletes ismeretéről tesz bizonyságot, melyhez foghatót e sorok szerzője nem ismer. Némi – hangsúlyozottan némi – túlzással akár úgy mondhatnók, a legtökéletesebb Krúdy-regény…” 

 

Mintegy e rész összegzéseként Márai egyik legszebb Krúdy-értékelését idézem: „A legtisztább, a legnemesebb, a legelsők közül való író volt Krúdy Gyula. Nem csak »magyar viszonylatban«. Van abszolút irodalom, ahogy van abszolút zene. Kegyetlen leszek kortársai iránt: nem ismerek kortársai között egyetlenegyet sem, nem ismerek a magyar irodalom elmúlt harminc esztendejéből egyetlen írót, aki olyan töretlen, megtéveszthetetlen, hibátlan írói munkát végzett volna, mint Krúdy Gyula. Azt hiszem, minden leírt betűjét ismerem… Soha nem volt »fáradt«, amit írt; kérlelhetetlen, kegyetlen erővel dolgozott, minden írásában minden szó a helyén van, jóízűen, tökéletesen, kifejezően, megmásíthatatlanul. Felfoghatatlan írói jelenség. Csak az írók értik ezt.” /74/

 

4. Befejezés

 

A „hajszálgyökerek”, a három írót összekötő kapcsolatok vizsgálatában most csak néhány aspektust, néhány művet, műrészletet volt módom kiemelni. Ám ezek alapján is megállapítható, hogy Kazinczyt, Krúdyt és Márait számos szál köti össze. Az időbeli és egyéb – például az életútból eredő vagy a személyiségjegyekben mutatkozó – távolságok ellenére is rokonságot láthatunk olyan lényegi vonásokban, mint például az, amilyen intenzitással, mondhatni, teljes életükkel élték és teremtették az irodalmat, vagy a magyar nyelv, a nemzeti közösség, az irodalmi és általában a kulturális hagyomány iránti felelősségtudatukban.

 

 

/57/ A hajszálgyökerek metaforát hasonló, ám az itteninél jóval tágabb értelemben használta Illyés Gyula A nemzeti érzés hajszálgyökerei című cikksorozatában, majd a Hajszálgyökerek című kötetében.

/58/ „A Krúdy család […] a Felvidékről származott Nyíregyházára. A család a XVII. században nyert címeres nemesi levelet. Krúdy Pál ügyvéd költözött Zólyomból, ahol a család legősibb fészke volt, 1775 előtt Nógrádba, és ott Szécsény-Kovácsiban volt birtokos. Unokája, János, Nógrád megye várnagya volt. Ennek fia volt legidősebb Krúdy Gyula, az író nagyapja, aki jogi tanulmányainak befejezése után részt vett az 1848–49-es szabadságharcban is. […] A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosnia kellett. Nyíregyházára csak jóval később került” (Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése, Bp., Akadémiai Kiadó, 1971, 22–23).

/59/ Szekér Endre: Márai és Kassa, Forrás, 2007, 2: 77.

/60/ Ezeket l. pl. az Irodalmi kalendáriom c. gyűjteményben, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989.

/61/ Reggel, 1922, dec. 27

/62/ Első megjelenése: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 60., 1937–1940, Franklin Társulat, Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 1940, 257–262. Kötetben: Mágia, Bp., Révai, 1941, 269–280. 

/63/ Fried István: A feladat. Egy Márai-novella világa, Tiszatáj, 1995, 46–49.

/64/ Fried, i. m. 47–8.

/65/ Fried István: Márai Sándor és a Kisfaludy Társaság. Irodalomtörténet, 1999, 579–580.

/66/ Márai Sándor: Ajándék a végzettől. Bp., Helikon Kiadó, 2004, 77.

/67/ Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében. Bp., Révai, 1942, 62.

/68/ Márai Sándor: Írók, költők, irodalom. Bp., Helikon Kiadó, 2002, 38.

/69/ Márai Sándor: A teljes napló, 1950–1951. Bp., Helikon Kiadó, 2009, 318. 

/70/ Márai Sándor: Napló, 1945–1957. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990, 77–78.

/71/ Márai Sándor: Napló, 1984–1989. Bp., Helikon Kiadó, 2004, 179. 

/72/ Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv stilisztikája. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996, 173–174.

/73/ Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991, 81.

/74/ Márai Sándor: Írók, költők, irodalom. Bp., Helikon Kiadó, 2003, 34. 

 

Kapcsolódó cikkek:

 

https://www.rovart.com/hu/valtozasok-a-helyesirasi-szabalyzatban_3530

https://www.rovart.com/hu/szovegvaltozatok-es-szovegkoziseg-3-resz_3493

https://www.rovart.com/hu/egy-mkod-szlovakiai-magyar-jogi-kozigazgatasi-nyelv-es-terminologia-kialakitasanak-lehetsegei-2-resz_3463

https://www.rovart.com/hu/egy-mkod-szlovakiai-magyar-jogi-kozigazgatasi-nyelv-es-terminologia-kialakitasanak-lehetsegei-1-resz_3462

https://www.rovart.com/hu/anyanyelv-hasznalati-jogok-a-karpat-medenceben-1-resz_3447

https://www.rovart.com/hu/a-kazinczy-napok-tortenete-1-resz_3415

https://www.rovart.com/hu/a-kazinczy-napok-tortenete-2-resz_3416

https://www.rovart.com/hu/a-nemzethalal-vizioja-1-resz_3430

https://www.rovart.com/hu/a-nemzethalal-vizioja-2-resz_3431

https://www.rovart.com/hu/46-kazinczi-napok-14-resz_3381

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :