Zsukov nagy hangsúlyt fektetett a felderítésre, sok energiát ölt a tervezésbe. Már ekkor megmutatkozott a tehetsége. Kritizálta a felderítőit, akik még tapasztalatlanok voltak, gyakran bocsátkoztak feltételezésekbe. Ezért Zsukov minden, a japán erők nagyságára, elhelyezkedésére vonatkozó adatot kétszer, háromszor ellenőriztetett. A támadás napját pedig szándékosan tette vasárnapra, számolt a tisztek távollétével. Úgy tűnt, a japánok mélyen beleestek az ellenség ideológiai alapon történő lebecsülésébe: Zsukov a felderítés adataiból megállapította, hogy két elemi hibát is elkövettek. Először is nem biztosították a szárnyakat, másrészt, ami talán még súlyosabb, nem képeztek mélységi, gyorsan mozgó stratégiai tartalékot. 

    Mindezeket az oroszok kihasználták. A japán sereg két szárnyát támadták elsősorban. Mintaszerűen, precízen megtervezett és végrehajtott támadás volt. A második világháborúban később alkalmazott összes modern stratégiai, harcászati elemet tartalmazta. Ha az oroszok jövendőbeli ellenségei tanulmányozták volna a halhin-goli eseményeket, talán jobban fel tudtak volna készülni arra, mire is képesek a "ruszkik".

   

  Zsukov kihasználta a meglepetés erejét, és az ellenség gyenge pontjaira koncentrált. A szárnyakra hatalmas erejű tüzérséget összpontosított, s itt vetette be a legtöbb repülőt. Hajnali 5 óra 45 perctől fergeteges tűz zúdult a japán állások jól megválasztott szakaszaira, elsöpörve itt minden tüzérségi ellenállást, megbénítva az ellenség tűzvezetési rendszerét. Többször megismételték a tűzhengert. A japánok megbénultak. Másfél órán keresztül még csak választ sem tudtak adni az orosz ágyúzásra. 

       

     8 óra 45 perckor a tervek szerint, légi- és tüzérségi támogatás mellett, páncélosok fedezékében megindult az orosz gyalogság. Északról és délről nagy sebességgel haladtak a japánokat átkaroló erők. Az orosz arcvonal közepén lévő egységek is aktivizálták magukat, támadták a japánokat, hogy semmiképp ne tudjanak elvonni innen erőket a szárnyak megerősítésére. Zsukov nagy hangsúlyt fektetett a japánok információs rendszerének megbénítására. Mindezek ellenére elszigeteltségükben, a vereség biztos tudatában is keményen, kitartóan küzdöttek a császár katonái, ezt az oroszok is elismerték. Augusztus 26-ra így is bezárult a gyűrű, a császári sereg sorsa megpecsételődött. Az oroszok 26-a után részekre szaggatták az ellenséges sereget, a kitörési kísérleteket keményen visszaverték, ahogy azt a stratégia előírja. Augusztus 30-ra megsemmisítették a japánokat. Az ütközet kiérdemli a "cannaei" jelzőt. Tökéletes bekerítés és megsemmisítés.

     

     Az orosz veszteségben nagyjából megegyeznek a felek, 18 000 fő. A japánban már nagy eltérések mutatkoznak: az oroszok szerint 67 000 embert vesztett az ellenség, a japánok szerint mindössze 17 000 főt. Valószínűleg a japán adat a kozmetikázottabb, nagyon is szerény, tekintve az események lefolyását.

   Sztálin szigorúan megtiltotta a térségben lévő maradék japán erők üldözését Zsukovnak. Még egyszer, szeptemberben próbálkoztak a japánok, talán a rend kedvéért, de ismét vereséget szenvedtek. A kudarc után fegyverszünetet kértek, melyet Moszkvában szeptember 15-én alá is írtak. Ezt követően kínosan ügyeltek arra, hogy ne keveredjenek konfliktusba az oroszokkal a háború folyamán.

   De miért is tiltotta meg Sztálin a japánok üldözését? Figyeljük az időpontokat. A hitleri Németország Lengyelország megtámadására készült 1939 nyarán. Hitler ellen formálódott egy koalíció Moszkvában, itt tárgyaltak az angolok és franciák Sztálin megbízottaival. A nyugati hatalmak ugyanis garanciát adtak Lengyelországnak Hitlerrel szemben, de ehhez szükség lett volna az oroszok segítségére. Viszont a lengyelek hallani sem akartak arról, hogy az esetleges német betörés esetén ők beeresszék országukba a Vörös Hadsereget. Így a moszkvai tárgyalások zsákutcába jutottak, Sztálin látta, a szovjet-angol-francia szövetségből - egyelőre - nem lesz semmi. Viszont féltette a Szovjetuniót, a kommunizmust, mert még messze nem voltak felkészülve a háborúra. Ezt megérezve a német diplomácia "beelőzte" az angolt-franciát. Két nap alatt megköttetett a Molotov-Ribbentrop paktum, 1939. augusztus 23-án. A két nagy, Németország és a Szovjetunió hirtelen ellenségből "barátok" lettek. Éppen akkor, amikor Zsukov másfél hónapja tervezett, jól előkészített hadjárata éppen hogy megindult a japánok ellen. A japánok viszont a németek szövetségesei voltak. Tehát elég bonyolult helyzet állt elő. A Vörös Hadsereg éppen az újsütetű barát barátját verte el csúnyán Halhin-Gol-nál. 

   

     Sztálinnak tehát a kényes német "barátság" miatt nem volt érdeke túlzottan megalázni a japánokat, s a győzelem propagálása sem használt volna a kapcsolatoknak. A szeptember elsején Európában elkezdődő események egyébként is elhomályosították a mongóliai háborút. Mindezek miatt érthető, miért lett Halhin-Gol "elfelejtett háború". 

   De a politikai jelentőségén túlmutat Halhin-Gol stratégiai, harcászati, hadászati jelentősége. S erre a szakembereknek, katonáknak kellett volna figyelniük. Úgy tűnik, nem tették meg. A Wermacht úgy indult háborúba 1941-ben a Szovjetunió ellen, hogy ugyanolyan véleménnyel voltak katonai erejéről, mint a japánok. Végletesen elavult, tapasztalatlan tisztikarral rendelkező, gyenge gazdasági háttérrel bíró ellenfélnek tartották, mely az első komoly csapás alatt össze fog omlani. A látszat valóban erre utalt. Sztálin diktatúrája éhínséghez, káoszhoz, terrorhoz vezetett. De akik a látszatra való hivatkozással felmentik magukat a Szovjetunió erejének hibás megítélése miatt, nincs teljesen igazuk. 

   

     Ha tanulmányozzák Halhin-Golt, meglepetéssel tapasztalhatták volna, hogy a Szovjetunió képes egy hadsereget ellátni a senki földjén 650 km távolságból. Képes jól képzett, kreatív, a modern hadvezetéshez kitűnően értő tábornokot kiállítani. Képes a fegyvernemek küzdelmének összehangolására, átfogó, stratégiai terv részletes kidolgozására és végrehajtására. Azt mondják, a németek találták fel a motorizált hadviselést. Halhin-Golnál Zsukov elsősorban technikai fölényt épít ki a japánokkal szemben, nem személyit. Harckocsikat, ágyúkat, repülőket kért, és csak másodsorban lövészhadosztályokat. A technikát pedig koncentráltan, nagy tömegben, kis frontszakaszra összpontosítva veti be, maximális hatékonyságot elérve ez által. A megtévesztés, álcázás, dezinformáció széles tárházát is bevetik, nagyon is hatásosan. Aktív a szovjet harcvezetés, kezében tartja a stratégiai kezdeményezést.

     Igaz, itt még nincsenek T-34-esek és katyusák. De a gyárak már készítik ezeket is. Viszont Halhin-Golnál vetettek be először, mégpedig az oroszok, levegő-föld rakétát. 

   

    Nem kell ezen mongóliai eseményeket túlértékelni, de figyelmen kívül hagyni könnyelműség. A németek, úgy tűnik, így tettek. Pedig az események bizonyították, Sztálin hadserege a modern hadviselés minden szakmai ismeretével rendelkezik, s megfelelő politikai elkötelezettség esetén, korszerű technikával felszerelve félelmetes ellenfele lehet bárkinek...