[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Halott könyvtár - könyvek olvasatlanul

szerző: Mayer Kitti Hanna 2012-04-04

 

Halott könyvtár - könyvek olvasatlanul

Rendhagyó kiállítás a budapesti Centrális Galériában

 

 

A könyvtár nem kiállítótér. A könyvek nem kiállítási darabok, szigorú értelemben még csak nem is tárgyak. A könyv önmagában komplex fogalom, nem csupán az összefűzött, nyomtatott oldalakat jelenti, a különböző méretű, kemény- vagy épp bőrkötéses gerincek nem véletlenül sorakoznak egymás mellett a könyvespolcainkon. Kíváncsi voltam, hogyan néz ki az a tárlat, ahol könyveket állítanak ki. Hisz az csak egy könyvtár, nem?

 

Az OSA Archívum a budapesti Közép-Európai Egyetem (vagyis a CEU) keretén belül működő kutatási és kulturális intézmény, melynek szerves részét képezi a Centrális Galéria, ahol április 22-ig lapozhat bele a látogató azokba a könyvekbe, amelyeket 1989 óta egyetlenegyszer sem kölcsönöztek ki a könyvtárból. A galéria célja, hogy reflektáljon az intézmény falain belül zajló kutatásokra, felkeltse a látogatók érdeklődését. A Halott könyvtár kiállítással is arra tettek kísérletet, hogy diskurzust generáljanak, közös gondolkodásra ösztönözzék a közönséget. Hiszen már az első pillanatban felmerül a kérdés: Mégis miért nem kölcsönözték ki ezeket a könyveket? Erre a kérdésre nem adható egyértelmű válasz, hiszen az 1945 és 1989 közötti magyar nyelven megjelent könyvekkel kapcsolatban számos válasz lehetséges. A Berkesi András- és Szilvási Lajos-regények jobbára azért maradtak a könyvtárak polcain, mert bestsellerlistákat vezetve szinte valamennyi éjjeliszekrényen ott pihentek, ergo értelmetlen lenne kikölcsönözni őket a könyvtárból.

 

A kartonból készült könyvespolcokon témakörök szerint sorakoznak az olvasnivalók, s önmagában már ez is érdekes lehet. A látogató ugyanis, mikor belép a galéria tágas terébe, először nem tud mit kezdeni a látvánnyal, eleinte még óvatos tárlatlátogatóként viselkedik: lassú léptekkel körbejárja a könyvespolcokat, olvasgatja a gerinceken futó szerzőket és a hozzá tartozó címeket – mintha műtárgyakat szemlélne. Ez a magatartásmód egy pillanat alatt megváltozik, amint megpillant egy érdekes címet, nyomban előbújik belőle a könyvtárlátogató, és leemeli a polcról a kiszemelt kincset. Érdekes lehet például, hogy a Művészetek, sport részlegen (már önmagában a két fogalom egy lapon említése is megmosolyogtató) a Testneveléselmélet mellett felbukkan Pogány Frigyes Szobrászat és festészet az építőművészetben könyve. A könyvek azonban a látogatók közbenjárásával kiléphetnek a méltánytalan elfeledettség homályából. Akad egy Olvasásra ajánlom polcrendszer, illetve hosszú asztal, ahol az olvasók a majdani betérők figyelmébe ajánlhatják az arra érdemes könyveket. Itt öröm volt számomra viszontlátni Aradi Nóra A szocialista képzőművészet jelképei című tanulmányát és abszolút kedvencem, Szilágyi Domokos Világ hava kötetét.

 

A kiállítás azonban küldetéséhez híven nemcsak felvonultatja a halott könyveket, hanem szakmabeliek megszólaltatásával segít az értelmezésben is. Többek között Karafiáth Orsolya, költő, Lévai Balázs, televíziós műsorvezető, Bán Zoltán András, irodalmár, Mélyi József, művészettörténész „analízisét” hallhatjuk az általuk kiválasztott könyvekkel kapcsolatban (a rövid interjúkba a könyvespolcok között pillanthatunk, hallgathatunk bele). Valójában ők adják a kezünkbe a kulcsot, hiszen rávilágítanak arra, hogy a könyveket legtöbbször kordokumentumként érdemes kezelni, mert lenyomatot képesek adni arról a korról, amelyben születtek. Mindannyian tisztában vagyunk a ponyvák, lektűrök irodalmi minőségével, ám nem feltétlenül szükséges őket a süllyesztőbe dobni, Mélyi József szerint inkább nagyon is górcső alá, vizsgálat tárgyává kell tenni őket. Érdekességképp említi A korszerű múzeumi kiállítások tartalmi, didaktikai és esztétikai problémái tanulmányt 1977-ből, amit érdemes lenne újraolvasni. Ugyanis a muzeológia Magyarországon eddig igencsak az elvárt szint alatt maradt, ám az utóbbi időben ezen igyekeznek változtatni (György Péter írásait és Frazon Zsófi legújabb kötetét említhetjük itt). Karafiáth is nyilatkozik a ponyvákról, ugyanis – ahogy ő nevezi – „agyöblítésre” használja őket, valamint megemlékezik Áprily Lajos Ábel füstje című kötetéről: elmondása szerint Áprily költészete vitte őt közel a formához. Bán a maga ironikus hangvételével pedig Birkás Endre íróról jelenti ki, hogy őt bizony senki, de tényleg senki nem olvassa (bevallom, én is most hallottam ezt a nevet először).

 

Az interjúalanyok közül többen felhívják a figyelmet a magyartanár személyének és feladatának fontosságára, hiszen minden pedagógusnál fontosabb az ő hivatása: megszerettetni és megértetni a magyar nyelv és irodalom szépségeit a felnövekvő ifjúsággal. Ennek kapcsán hadd meséljem el egyik személyes élményemet. A gimnázium (meg merem kockáztatni: az ország) legjobb magyartanára tanított négy éven át, Önök is ismerhetik: Veress Zsuzsának hívják. Szóval, hogy Veress, mikor meglátta, hogy Paulo Coelho és Stephen King könyvekkel szaladgálok az iskola folyosóján, maga mellé ültetett és azt mondta, hogy ezt most azonnal rakjam le, mert ez nem irodalom. „Nézd csak meg ezeket a mondatokat! Ez a pali nem tud írni!” – azt hiszem, valami hasonlót mondhatott akkor ott. Olyannyira megfogadtam a tanácsát, hogy az összes Coelhómat eladtam egy antikváriumnak a Múzeum körúton.     

 

A könyvtár annyiban mégiscsak kiállítótér, hogy a helyváltoztatásnak köszönhetően a kontextus is megváltozik, illetve az az attitűd, ahogy eddig a könyvekre tekintettünk. Hiszen nemcsak azt a kérdést kell feltennünk, hogy miről szól a könyv, hanem hogy miért arról szól, és hogyan szól. Ha erre és sok más ehhez hasonló kérdésre választ kapunk, az azt jelenti, hogy megismerkedünk a korral, amelyben a könyv íródott. Tanulság tehát, hogy nem kell máglyára vetni, mondjuk a Twilight-sorozatot (könyvvel amúgy sem bánunk el ilyen barbárul), hiszen tükröt tart felénk, elmondja majd a későbbi korok olvasóinak, hogy bizony akkor a vámpírfiúkkal volt tele a könyvesbolt.
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :