[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Hangvarázs, versvarázs

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2012-06-19

 

Hangvarázs, versvarázs

 

Nehéz arra szavakat találni, mi is a Kicsi Hang valójában. Egyszerűség pózok nélkül, őszinteség, emberközeliség. Alázat, ahogy versekhez, népdalokhoz nyúlnak. Merészség, ahogy ötleteket kapcsolnak össze, hangulatokat, emlékeket építenek egy-egy megzenésítésbe. Humor, ahol arra van szükség, megilletődöttség, ahol az az odaillő. Mesterkéltség nélkül, modorosság nélkül, őszintén.

 

Kiindulópont mindig a vers, a vers keltette érzelmek, hangulatok, asszociációk. Hová szaladsz vizipók? – kérdezik a versben, és természetes, hogy a vizipókos rajzfilmet idéző zene motívuma megjelenik az előadásban. Weöres Sándor verse a rétre hív, güzücsapdát rakni, játszani, örömködni – egybekötve a Süss fel nap kezdetű gyerekdallal, amely sehol máshol nem lehetne annyira jó helyen, mint épp itt.  De nemcsak a gyerekdalokra, mesevilágra bukkanhatunk rá, jönnek más fájdalmas-szép motívumok is a magyar népdalkincsből, üzen nekünk Kossuth Lajos is, ám ha kell, ha a vers engedi, akár a „könnyű műfajokból” is bekukkant egy-egy sor, egy-egy dallamfoszlány, gondoljunk csak arra, hogy „no woman, no cry”. Nem kis bátorság kell ilyesmihez, és mégis, még ez az angol sor is, Villonnal párosítva teljesen logikus. Ez a Kicsi Hang zsenialitása. Eltünteti a szakadékokat évszázadok közt, nyelvek közt, stílusok közt, a verset csak teljesebbé teszi azzal, hogy szabad ötleteket épít a zenei megformálásba.

 

Milyen volt a kassai koncert ezen a hőgutával fenyegető nyári koraesten a Löffler-házban? Családi hangulatú, közvetlen, műsorában, hangszerhasználatában, stílusaiban változatos. A Kicsi Hang belopózott hallgatói szívébe – persze nem először, és remélhetőleg nem is utoljára. Az egyedüli foltocska a bő egyórás dallamkavalkádban a gyakran zúgó kávémasina volt, mely igazán nem tartozik az éneklő duó megzenésítési ötleteihez, és azokat, akik nem kifejezetten a kávézás örömeit keresték aznap a Löffler-házban, hanem a jó verseket és jó zenét, zavarta is. Hogy a művészeket mennyire zavarta, nem nagyon látszott, ügyesen palástolták, fegyelmezetten tűrték. Nem ezt érdemelték pedig… 

 

(Félreértés ne essék: a szervezőktől nagyon gáláns dolog, hogy az igazán szimbolikus árú belépőjegy egyharmadáért fogyasztani lehetett. Inkább azt nem értem, a közönségben ülők közt hogy akadhattak olyanok, akiknek a kávé fontosabb volt a zenénél. A Kicsi Hang nem bárzenekar, hogy ricsajban zenéljen valami füstös lokálban, és a helyszín se volt valami kétes vendéglátó-ipari egység.) 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :