[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Három lány, három látásmód

szerző: Nagy Hajnal Csilla, Hangácsi Zsuzsa, Gužák Klaudia 2012-11-05

 

Három lány, három látásmód

NAGY HAJNAL CSILLA:

 

Zenedoboz

 

Egy apró vasszerkezet.

Svájcból hoztad

a két kajla csavar miatt

olyan mintha vicsorogna

és a rózsaszín párducot játssza.

Ha nincs alatta biztos talaj

halkan kuncog csupán

mintha egy távoli szobában valaki

félálomban egy ismeretlen hangszert

simogatna.

Ha a tenyeremhez szorítom

és úgy szólaltatom meg

mintha bennem szólna

de én sem vagyok biztos talaj

mert ilyenkor

a külvilágot nem meri felverni.

De ha leteszem az asztalra felbátorodik

és egyenesen neked zenél

tudod oda fel vagy hová is

a falakról is visszacseng

pedig nincsenek is falak

ennyi kell ennek a buta kis vasszerkezetnek

hogy ne csak én érintsem meg

és akkor már teszi a dolgát.

Egy apró vasszerkezet.

Svájcból hoztad

nekem.

Most már hagyaték.

 

 

Nem vagyok

 

Nem tudlak lerajzolni

és leírni se.

Elénekelhetnélek

de kivel

kísérjem magam?

Ha nem te téped

a húrjait

üresen cseng a gitárom

meg amúgy sincsen.

Ez minden amit

(nem)

tehetek.

Megfilmesítselek?

Ott se volnál

itt se vagy

ha mindenki

mégis magadra hagy

belebújsz a versembe?

Vagy inkább 

már csak a

hátadat fessem le?

Odaadom a

ceruzám a

tollam

az ecsetem

a kamerám

a tesóm gitárját

mert

ha téged nem hoznak

el nekem

akkor csak úgy

a gardróbban a

sok kacat

minek legyen?

 

 

HANGÁCSI ZSUZSA:

 

Sóhász

 
Egyszer már elvesztettelek. Az utca vibráló betonközönyében egy ideig fel sem fogtam, valami bénítóan hiányzik. Tudom, földre tepert a tehetetlen rettegés. Nélkülem értelmét veszett rongydarab vagy csupán, lépésre sem képes. Nélküled mindig fáztam, meztelenül vacogtam őszi sugarak verőfényében. „Aki olyan közel van, mint a szívem, hogy nem is érzem, azt hiszem, az a szerelem.”
Emlékszel a kóválygó hajnalokra? Lázvörös éjszakákra? A tengernyi hétfők, keddek, szerdák ízét-illatát magam sem bírnám mind felidézni. 
Az évek során belekényelmesedtem gyöngédségedbe, ahogy észrevétlen simulsz testemhez, bármikor elérhető vagy és kérdés-kételkedés nélkül töltöd be küldetésed, adod magad. Tisztán, illatosan. Ifjú évek nőttek egymásra, újak, érdekesek, izgatóak, furcsák jöttek. Majd mentek. Te maradtál. Megszoktalak. Nem vigyáztam rád. Most látom csak, ijesztően szép és szomorú vagy. Nem csoda, ha felemel más. 
Elvesztettelek. Egy pillanat szeszélye a földre keserített, némán nézted, ahogy elnyel színes fátylak förgetege. Nem is sejtve, hogy végképp elvesztettelek, és hiába kutatlak őrjöngő kétségbeeséssel. Ó, emberek! Adjátok vissza nekem! Hozzátok vissza a fekete pulóverem!
 

 

GUŽÁK KLAUDIA: 

 

bizonytalan

 

Most nem tudom

veled mi legyen,

ha a csésze alján

marad még egy kis cukor,

szeretem kikanalazni,

ó, szivecske a vonalkázott

lap jobb sarkában.

Csoda, hogy  megértesz.

Mintha nem is léteznél.

Virágos kispárnahuzat

hajts ide a fejed!

  

 

ó ez varázslat?

 

Csillagokat,

ott is ahol nincsenek,

derékban megtört fények,

ujjaid közt átfolyt

tegnap este.

 

Ó ez varázslat?

 

És ma?

 

Elcsesztük.

Megint

 

mágnesként vonzod a bajt

nevetve mondod

megszakítva

káromkodásom,

 

és hogy majd erről is

biztos verset írok -

 

Mi a baj velem?

De most komolyan!

 

A düh nem szűnik.

Tudod.

Tudom.

 

És a fájdalom

- most a testire gondolok -,

ami ágynak dönt,

nem enged,

tépi szerveim.

Ez is.

 

És ezzel a düh,

 

mi a franc baj van velem?

 

enyhíti.

Csillagok,

oda is, ahol nincsenek,

ma újabb extázis.

 

Ó, ez varázslat?

 

 

farkas

 

Végülis igazad volt.

Félek.

Nem szeretek félni.

 

Mondjuk, abban,

hogy szeretek félni,

abban tévedtél.

 

Csak tudod nehéz farkasbőrben

báránynak lenni

a farkasok közt.

 

De igazad volt, félek.

És abban is igazad volt,

a többi farkas kiszúrja, ha félsz.

 

A többi farkas,

például te.

 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :