[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Harry Brown

szerző: Samu 2011-06-02

 

Harry Brown

Miért nincs szükség Batmanre?

 
 
Egy szabad délutánomon hosszabban elidőztem az egyik HMV üzletben a DVD-k közt, és a 2010-ben készült Harry Brownon akadt meg a tekintetem. Eltaláltad. Megnéztem.
 
A borítón Michael Caine lépked, eltökélt arccal, fegyverrel a kezében, égő autókat hagyva háta mögött. Első ránézésre bizarrnak tűnt, másodikra pedig nagyon bizarrnak. Ismerve a színész korát és előző szerepeit, két lehetőséget vázoltam fel magamnak: vagy oda fog csapni ez a film, vagy színgagyi lesz. Szerencsémre az előbbi következett be.
 
Tehát megismerjük Harry Brownt, a nyugdíjas korú úriembert, és betekintést nyerünk keserves napjaiba, amelyeket kómában fekvő felesége mellett tölt a kórházban. Maradék idejében pedig a helyi lokálban sakkozik, egyetlen barátjával, a hasonló korú Lennyvel. Itt még nagyon éles a kontraszt a borítón feszítő és az eddig megismert Harry Brown közt, és kevesen fogadnának arra, hogy a film végére itt vérfürdő lesz. Minek kell történnie a végtelenül békés angol gentleman életében ahhoz, hogy a legveszélyesebb figurává nőjje ki magát -- ezúttal az élet sakktábláján?
 
Michael Caine alakította a legutóbbi két Batmanben Alfredet, a hűséges komornyikot. Ezúttal viszont a fekete csuklyás figurára adja be a pályázatát, amivel sikerrel is jár.  A film ékes bizonyítékként szolgál arra, hogy a megszállott bűntisztogató amerikai ideálja és az angol bosszúdráma véres köde párosítható, ha jól definiált társadalmi gondokat kell filmre vinni. Gondból pedig sok van, és ezek közül kizárólag a legsúlyosabbak bemutatását vállalják magukra a film készítői: a drogot, a fegyvereket, a prostitúciót és ezek állandó velejáróit, a stószokban álló pénzt meg az erőszakot. A film sikerének kulcsa, hogy mindent a megfelelő időben és mennyiségben adagol, hogy megértesse a nézővel, hogy Harry Brown helyzetében nála is kiborulna a bili.
 
Vselovod Pudovkin állítása szerint Az Anya (1926) című filmje egy kísérlet volt arra, hogyan lehet egy teljesen passzív filmszereplőből forradalmárt csinálni, Harry Brown is ennek az őstípusnak lehet az egyik feledhetetlen példája. Harry nem hibáztat senkit az életében lezajló, sorsfordító események miatt, ugyanakkor számára is teljesen világos, hogy a történtek mozgatórugói az eddig figyelmen kívül hagyott, baljós környék szereplői: dílerek, stricik, fegyverkereskedők. És ha az előtérben lévő gondok hirtelen megszűnnek, a háttérben lévők kerülnek az előbbiek helyére, és várnak megoldásra.
 
Harry, mielőtt fegyvert venne, rögtön belecsöppen az első gyilkosságba, s bár arcán rémület ül, már tudjuk, hogy nem először tett ilyet, mivel a haditengerészet kitüntetett katonája volt évtizedekkel ezelőtt. Ugyanúgy, mint ahogy a Kill Billben Hattori Hanzo, a szamurájkard-készítő mester is megszegi fogadalmát, Harry Brown szintén semmisnek tekinti azt, amit ötven évvel ezelőtt megfogadott, miután megismerte leendő feleségét. Nehéz egy eltökélt embert megállítani, egy állig felfegyverkezett háborús veteránt még inkább, mégha a futása egy lendületesebb totyogásra hasonlít is inkább. Lassan a képbe kúszik a rendőrség piszmogása is. A rendőrök szerepe annál érthetetlenebb, minél többet alakít belőle a folytonos lépéselőnyben lévő Harry.  Az ő mentőakciói ekkorra már Batmanéhez hasonlóak: megment egy állandó kábulatban tartott prostituáltat, miután felgyújtott egy drogtanyát.
 
A rendőrök közt az egyetlen értelmes ember az Emily Mortimer által alakított detektív, aki legalább számításba veszi annak lehetőséget, hogy a halkszavú, de éles elméjű, idős Harry lehet a város(negyed) önkéntes tisztogatója. És bár a szerény nyomozóhölgy munkája is alapos -- és sok pofont kell elviselnie ahhoz, hogy érdemi nyomokra bukkanjon a helyi gengszterek ügyében –, a néző, érthető módon mindvégig a törvényen kívüli eszközökben biztos kézzel válogató Harrynek drukkol. Mert mindenki szeretné valahol saját magát látni Harry Brownban: a közönséges, esendő ember a rá nehezedő súlyos kereszt alatt elhatározza, hogy most és mindörökké megoldja a saját és a társadalom gondjait, kerüljön az bármibe. Harry szembe tud nézni a csapkodó denevérekkel, és még álarcra sincs hozzá szüksége. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :