[kapcsolat]   husken

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Hejcei képzõmûvészeti körkép,

szerkesztette: Giotto, 2009-09-07

Hejce 09Idén is volt hejcei tábor, idén is ott voltunk. Öten a Rovásból. Hatan Romániából, ketten Magyarországról, egy ember Kárpátaljáról... Fogadjátok szeretettel Muhi Sándor szatmárnémeti grafikus elmélkedését.


a megnyitó

Gheorge Craciun, Románia

Debrei Éva, Magyarország

Ioan Mercea, Románia

Dana Mercea-Miclaus

Jozef Sucho¾a, Szlovákia

Tóth József, Szlovákia

Szabó Ottó, Szlovákia

táborzáró kiállítás

Balázs Károly, Kárpátalja

Dudás Gyula, Románia

Judith Craciun

Kiss László, Magyarország

Muhi Sándor, Románia

Szaszák Szlovákia

Szabó Ottó, Szlovákia

Szerintem akár Közép-Kelet-Európa is lehet kontinensük képzõmûvészetének megújítója a harmadik évezredben. Tény, hogy a volt szovjet gyarmatok mûvészei napjainkban olyan emberi, alkotói értékeket képviselnek, amelyek frissítõen hatnak a kissé kifáradt és egyre erõteljesebben amerikanizálódó nyugati mûvészeti törekvésekre.
Ez a sokat szenvedett, sok mindent megélt térség nagy árat fizetett mindezért, kérdés, hogy még mennyi ideig futja az évtizedeken át felhalmozódott érzelmi tartalékaiból. Rebesgetik, hogy a kõkorszaki körülmények között élõ bozóti néger akkor vesztette el igazán az emberi tartását, méltóságát, amikor elõléptették szemetes embernek, buszsofõrnek egy ausztráliai nagyvárosban és végre vehetett a fizetésébõl használt ruhát, televíziót, mosógépet.

A világon évezredek óta nagyon változatos értékek, értékrendek élnek  békében, egymást segítve, egyik a másikát kiegészítve. Nincs ez másképp a képzõmûvészetben sem.
Aki csak néhány órát tölt a Hejcei Nemzetközi Alkotótáborban, az jobb, ha hozzá se szól a jelenséghez, hiszen semmit sem érthet. Ha valaki napokat tartózkodik itt kívülállóként, vagy a tábor tagjaként, annak valószínüleg az lesz a benyomása, hogy az összkép rendkívül heterogén. Minden bizonnyal óvatosabban fog fogalmazni az, aki évek óta ismeri az itt zajló tevékenységet. Miért? Mert több ideje volt közelebbrõl megismerni az alkotói erõfeszítéseket, az itt teremtett értékek sokszínûségét. Lassan megtanulja, hogy bizonyos kérdéseket egyáltalán nem érdemes megfogalmaznia, hiszen nemcsak  az adható válasz, de maga a kérdés is érdektelen, eleve hibás, vagy egyenesen stupid, ostoba.

Balázs Karcsi munkáinak közönségsikere van, és ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem jók. Õ nem egy európai nagyvárosban, hanem kisebbségiként egy kevésbé jelentõs ukrajnai településen, Barkaszón próbált megélni  családostól a több mint szerény tanári fizetésébõl. A 2009-es lakhelyemen, az ágyam közelében láttam egy remekül komponált, egységes színvilágú, erõteljes tájképet. Utólag tudtam meg, hogy ez is az õ munkája. Véletlenül még közepes minõségû festményt se lehet készíteni, jót pedig végképp nem.

Crãciun Gheorghe könnyed, kifejezõ, levegõs és karakteres akvarelljeinek szakmai erényei vitathatatlanok. Õ Romániában él, a nagybányai Mûvészeti Líceum tanára, képzett, folyamatosan alkotó, kiállító, rutinos és egyben állandóan kísérletezõ mûvész, aki nem mindennapi igényességgel válogat munkáihoz az eszközök és a minõségi alapok között.

Crãciun Judit kiváló keramikus, szintén a nagybányai Mûvészeti Líceumban dolgozik. Hejcén megfelelõ körülmények, anyagok, kemence híján, általában élénk, impresszionisztikus  színvilágú festményeket, pasztelleket készít. Aki a többszörösen kitüntetett mûvész munkásságát csak a képei után próbálja megítélni, az könnyen felületes következtetésekre juthat, bár ezeknek az alkotásoknak is vannak vitathatatlan szakmai erényei.

Ha valaki megkérdezné, hogy kinek a munkáinál tapasztaltam a leglátványosabb fejlõdést a 2009-es tábor idõtartama alatt, akkor minden valószínûség szerint Debrei Évát említeném, hiszen a kezdetben száraz, rutinos csendéletei, tájképei szinte a szemünk láttára váltak ragyogóvá, egyedivé. Ezek az alkotómunka ritka csodái, amelyet csak a nagyszerû környezet, egy kiváló alkotói közösség képes indukálni.

Dudás Gyulának legtöbben általában az életkorát emlegetik. Mint köztudott, a mûvészeknek nincs kora, hiszen kolléga az egyiptomi sírkamrák, vagy a katedrálisok szobrainak készítõje is. Számomra nála a vitathatalan emberi, kollegiális értékek mellett a nagybányai festõiskola hagyományainak ápolásán és továbbfejlesztésén túl elsõsorban az ábrázolásmódjának keresetlen direktsége, színvilágának optimizmusa, kompozíciós tudása érték.
Kiss Lászlót diákként ismertem meg valamikor a kilencvenes évek elején és nagyra értékelem azt a látványosnak is minõsíthetõ kifejezésbeli fejlõdést, amit az utóbbi években sikerült felmutatnia. Kicsit féltem is ettõl, de érzek benne annyi elszántságot, alkotóerõt, hogy képesnek tartsam a továbblépésre.
Mercea Ioan vagy Miclãuº-Mercea Dana (apa és lánya) képeit nézve nyilvánvaló, hogy jól képzett, rendszeresen festõ, kiállító, kialkult ízlés- és formavilágú alkotókról van szó, akik egy életre elkötelezték magukat a mûvészet szolgálatára. Azért tartom nagyon fontosnak a kialakult ízlésvilágot, mert megítélésem szerint döntõ jelentõsége van. Úgy érzem olykor fontosabb a szerepe a szakmai tudásnál, képzettségnél is.
Szeretem Mester András munkáit. Értékelem az ötletességüket, a mívességüket, a gondos kivitelezésüket. Ha valaki azt hinné, hogy õ közénk tévedt, azt ki kell igazítanom, hiszen 1992-tõl évrõl-évre nyomon követhettem, ahogyan tudatosan építkezve kialakította sajátos, a hagyományokat mélységesen és következetesen tisztelõ, de ugyanakkor egyedi formavilágát, ahogyan „újrateremtette önmagát”.
Magamról mit írhatnék? Talán azt, hogy az utóbbi években többet tanítottam, írtam mint rajzoltam. Tõlünk sok szakmabeli kitelepült Magyarországra, emiatt megsokasodtak azoknak a tennivalói, akik úgy érezték, hogy feladataik vannak. Természetesen továbbra is a képzõmûvészetrõl írok, ezt tanítom, ezt mûvelem.
Szabó Ottó sokszínû, széleslátókörû, komplex mûveltségû ember, kísérletezõ, jól képzett mûvész, elkötelezett, közösséget építõ egyéniség. Fest, illusztrál, ír, rajzol, szerkeszt, szobrot készít, tamplomot épít, egyházmûvészeti munkák (oltárképek, keresztútak) szerzõje. 2009-ben egy nõi aktot (triptichont) állított ki, egészen más formavilágú munkákat láthattunk tõle 2007-ben, vagy 2008-ban. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi kapcsolja egybe ezt a szerteágazó tematikát, megközelítési módot. Minden bizonnyal a mûvész egyéni látásmódja, világszemlélete az a koháziós erõ, amelynek betudhatóan a látszólagos különbözõségek ellenére egység teremtõdik.
Ízgalmasnak, hatásosnak, mívesnek és fõleg kiérleltnek tartom Suchoza Iozef képi világát. Az õ, valamint a Viktor Oravec alkotásaihoz csak nemrég sikerült igazán közel kerülnöm, amikor odahaza figyelmesebben áttanulmányoztam a CD-n rögzített munkáikat. Ezeket feltétlenül teljes terjedelemben szerepeltetni szeretném a jubileumi kiadvány CD-jén is, hiszen az ismertség elengedhetetlen feltétele a megértésnek. Engem az ilyen típusú megjelenítéseknél sohasem az alkotó társadalmi helyzete, munkahelye, a kommunikáció szokatlansága, a technikai részletek, hanem a mondandó hitelessége érdekel. Nem tudom mennyire fogékony a hejcei közönség ezekre az olykor rendívül összetett kultúrtörténeti parafrázisokra, de nem is ez a fontos. A mûalkotás olyan terített asztal, amely mindenkinek képes valamit nyújtani. Aki a szalvétát vagy a fogpiszkálót fogyasztja el a fínom falatoktól roskadozó tálak mellõl, az magára vessen.
Az utóbbi megállapítás fokozottan érvényes Szaszák György legújabb munkáira, amelyek elõtt legtöbben a nõi félaktok miatt álltak meg. Pedig a mozgásimitácók és a hejcei környezet, a pince mint keret által sugalmazott képzettársítások még a formás nõi kebleknél is ízgalmasabbak ezeken az alkotásokon.
Tisztelem a festõmûvész Tóth Józsefet kompozíciós tudásáért, a mûveinek kifejezõ erejéért, szeretem képeinek kifinomult, de ugyanakkor rendkívül hatásos, erõteljes színvilágát. Alkotásait a külsõ impulzusokra való fogékonysága nagy részben befolyásolja. A táborban egy hármaskép készítését tervezte, de egy debreceni tárlatlátogatás hatása alatt errõl lemondott és inkább a Golgota címû diptichonját festette meg.
Befejezésül tartozom egy vallomással: a Hejcei Nemzetközi Alkotótábort a sokszínûségéért, a mûvészek kifejezésbeli változatosságáért szeretem. Úgy gondolom, hogy nyaranta, néhány napra itt olyan értékek halmozódnak, ütköznek, alakulnak, amelyek miatt jó itt lenni, érdemes ide tartozni. Érti ezt az alkotók legnagyobb többsége, érti, vagy legalábbis sejti a falu közössége is, hiszen ezért várja évrõl-évre áldozatkészen és lankadatlan ízgalommal a tábor kezdetét.


         Muhi Sándor

Szatmárnémeti, 2009-09-03


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-09-11
A képanyag tetszik, de ... jó lenne azonosíthatóvá tenni, melyik kinek az alkotása, s hogy részlet vagy a teljes mû.