[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

helembai kiállítás

szerkesztette: skitzz, 2008-07-14

kiállításElõször is természetesen a kiállításról illene szólani. Miként nyithatnék meg azonban egy olyan kiállítást, amelynek még a helyszíne sincs felavatva?!


hizsnyai zoli
megynitóbeszéd
akik eljöttek
akik eljöttek
traccs
traccs
traccs
helembai táj
helembai táj
kilátás a galéria vendégházból
egyik képem
egyik képem
másik képem
ez is ki van állítva
meg ez is
õ is ott lóg a falon
szintén a falon
a kiállított
az új ciklus egyike
Kedves Barátaim!

  Kissé nehéz helyzetbe kerültem, mert egyszerre két dolgot kell most itt megnyitnom, ráadásul meghívott vendégeink érkezési-távozási harmonogramja azt mutatja, hogy ha mindenkit tájékoztatni szeretnék, e kettõs megnyitókat is célszerû legalább megdupláznom.
  Elõször is természetesen a kiállításról illene szólani. Miként nyithatnék meg azonban egy olyan kiállítást, amelynek még a helyszíne sincs felavatva?!
  Engedjétek meg hát, hogy elöljáróban ejtsek néhány szót a Galéria Vendégházról.
  Már a megnevezés is utal a tervezett kettõs funkcióra. Merthogy egyrészt afféle minipanzióról van szó, legalábbis ez lenne az elképzelés, másrészt pedig kiállítóhelyként is üzemelne a ház.
  Maga az épület, mint azt láthatjátok, nem igazán érdekes: meglehetõsen fantáziátlan, fád építmény, mintegy 150 négyzetméteren 7 kis szoba, három fürdõszoba és egy konyha van benne összezsúfolva. Az idõszaki kiállítások lesznek hivatottak valamelyest feldobni.
  A kert már érdekesebb: nem holmi gyári pázsit borítja, vaskos növényhatározót lehetne összeállítani az itt honos fajokból, ott a kerítés tövében tavaszi hérics is látható, a jobb oldali kiserdõben pedig a szintén védett molyhos és kocsányos tölgy dominál, csendesebb napokon mókusok és pelék fogócskáznak a fákon, gyakori vendég például a sárgarigó, a kerti rozsdafarkú, a vörösbegy, a cinefélék közül a szénfejû, kékfejû cinke, a barátcinege és az õszapó, a legkülönfélébb fakopáncsok és zöldküllõk, itt valahol a sûrûben örvös galamb fészkel, õzek és muflonok is gyakorta nassolnak a telken, az erdei nyulakra pedig lassan már vérdíjat kell kitûzni, annyi kárt okoznak. Napsütésben akár félméteres zöld gyíkok is napoznak a köveken és nem ritka vendég a fokozottan védett, a Kárpát-medencében, sõt a világon is már csak egyedül itt, a Burda hegységben élõ Pannon gyík sem, estelente meg rázendít a száztagú tücsökzenekar és egy-egy vaskos, süldõmalac nagyságú borz is átcammog itt a terasz alatt.
  Még a kertnél is különlegesebb azonban a környék. A fölöttünk magasodó Burda tektonikailag a Börzsönyhöz tartozik. Ez a kis hegység Szlovákia legmelegebb és legszárazabb térsége. Értékes sziklás, erdei sztyeppés és sztyeppés növényzete és állatvilága miatt az európai jelentõségû védett területek között tartják számon. Legbecsesebb növényei (a már említett tavaszi hérics – és sok egyéb – mellett) a leánykökörcsin, az árvalányhaj a virágos kõris, a magyar lednek és a törpe mandula. És szemléletesen bizonyítja ezt az itt látható, Dél-Franciaországból származó levendula is, amely ezt megelõzõen évekig néhány centiméteres gnómként senyvedett pozsonyi lakásunk erkélyén.
  A Burda andezitszikláiról lélegzetelállító kilátás nyílik a Dunára, a Garam torkolatára, az esztergomi Szent István bazilikára és a Mária Valéria hídra. Ami pedig az erkélyrõl vagy a manzárdablakból is látható: délre a Helemba-sziget, mögötte, a Szamár- és a Sas-hegy határolta ismert magyarországi kirándulóhely, a Búbánatvölgy, amelynek bejáratánál római õrtorony maradványai láthatók. Keletre az Ipoly torkolata, Szob és Zebegény panorámája tárul elénk, a Börzsöny hegygerince fölött pedig távcsõvel a Visegrádi vár is megtekinthetõ.
  Barátaim! Szeretettel üdvözöllek benneteket Kovácspatakon!
  Az új Kovácspatakon, merthogy a monarchiabeli Kovácspatak mintegy fél kilométerrel feljebb, a Duna Visegrádi kapunak nevezett szakaszának és egyben a Dunakanyarnak az elején fekszik. Bizonyára észre sem vettétek, pedig idejövet eljöttetek mellette. A századfordulón ez a régi Kovácspatak az egyik legkedveltebb kiránduló- és üdülõhelye volt az esztergomi és budapesti polgári és úri köröknek, többek között a Horthy családnak is volt itt nyaralója. Esztergomból ún. „propeller” vitte át a kirándulókat a túlpartra, a Budapest felõl érkezõk pedig vasúton közelítették meg a helyet. A vasúti állomásépület közvetlenül a hajóállomás fölött volt. Innen indultak a kirándulók a kiépített turistaösvényen a Gloriett-kilátóhoz, az üdülõházakhoz vagy a Nagy Vendéglõhöz, amelynek hatalmas táncterme volt. A korabeli képek és leírások szerint nagy társasági élet volt itt akkoriban.
  A régi Kovácspatakon most csupán egy lepattant szociális otthon üzemel. Igaz, úgy hallom, franciák szeretnék most elegáns gyógyszállóvá átalakítani. És mi, az új Kovácspatak vadonatúj lakói is azon vagyunk, hogy ezt a hajdan volt társasági életet felelevenítsük.
  Ezennel megnyitom tehát a vendégházat. Mielõtt azonban belépnénk, meg kell nyitnom még a házban megtekinthetõ elsõ tárlatot is.
  A benn látható grafikák alkotója fiatal, és szándékunk szerint fiatalok lesznek a következõ kiállítók is. A közép-európai képzõmûvészek legújabb nemzedékeinek kívánunk lehetõséget – szabad falfelületet és nyitott közönséget – biztosítani itt. És nem csupán értõ és érzékeny tárlatlátogatókra számítunk, hanem vásárlókra is. Ami itt benn a falakon függ, az majdnem mind eladó. Az árakat maga az alkotó szabja meg, a Galéria Vendégháznak az eladásból semmilyen anyagi haszna nem származik. A mi hasznunk az, hogy az elkövetkezõ hónapokban mindez itt látható.
  Az elsõ kiállítónk Gyenes Gábor, a pozsonyi képzõmûvészeti fõiskola (most már) harmadéves hallgatója, aki különféle technikákkal készített grafikákat hozott. Láthatók itt hagyományos nyomatok, számítógépes grafikák, kombinált technikával készült képek, ……………………………………………………………………… is.
  Ami a kiállított anyagot és Gábor egyéb munkáit végignézve elsõként eszembe jutott – elnézést kérek a teljesen szakszerûtlen hozzáállásért, de hát nem vagyok mûkritikus –, tehát a szó, amely elõször beugrik, az a „tudatosság”. Az alkotó szigorú tudatossága. (Amely – jegyezzük meg – az õ életkorában fölöttébb ritka mesterségbeli tudással és bölcsességgel párosul. Sõt, egyenesen párosodik. E termékeny együttlétbõl – a tudatosság, az intellektuális beállítottság és a mesterségbeli képességek légyottjából születnek képei.
  A „tudatosság” után azonban rögvest beugrik az „ösztön” kifejezés is. Az individuális, a közösségi és a kozmikus ösztönlét, a vegetatív, öntudatlan vagy csupán valamilyen felsõbb tudattal ellenõrizett létezés és formálódás. Ez már fõként a tematikák szempontjából kerül képbe. Gyenes Gábor képein valamiképp mindig a tudatosság és az öntudatlan, kényszeres változás feszültsége manifesztálódik. Vagy legalábbis ez az egyik lehetséges olvasat. És persze korántsem az egyetlen releváns. A lehetséges olvasatokban – lévén szó többnyire meglehetõsen elvont alkotásokról – szerencsére dúskálhatunk. Egy azonban bizonyos: a benn látható grafikák alkotójának van véleménye a világról. Mégpedig határozott. Határozottan összetett és egymással is oppozícióban álló számos ellentétpárból építkezõ. Ezek az ellentétek azonban valamiféle végtelen, kozmikus bölcsességben szelíden összesimulnak. Mintegy folyamatokként, a szüntelen ismétlõdés, a körforgás stációiként tételezõdnek. Láthatunk itt fõként geometrikus vagy ezekbõl deformált alakzatokból álló képeket és figurális kompozíciókat. Ám sosem tisztán ezt vagy azt. Tudatos és tudattalan, szerves és szervetlen, egyedi és általános, változó és változhatatlan úgy folyik át egymásba, mint a jin és a jang. Sosem lesz az egyik a másiktól olyanabb. Sárgája és fehérje nem keveredik, de mindig ugyanazon a héjon – létezésburkon – belül, ugyanazon folyamat részeseként jelenítõdik meg. A másság sosem tud végképp kiszakadni az azonosság mindent befonó hálójából. Az egyéni végül is nem képes megképzõdni az általános nélkül. Mint ahogy a fény sem létezhet, ha nincs körötte sötétség. A teljes homogenitás természetidegen, hiszen ha akárcsak valamely részletben létezne, ott semmi más nem lenne érzékelhetõ.
  Ahogy én látom: Gyenes Gábor munkáiban Hérakleitosz villámhasonlatának és Platón barlanghasonlatának eszmeisége jelenik meg és vetítõdik egymásra. Õsi toposzok foglalkoztatják, hiszen a végsõ kérdésekrõl, élet és halál dolgairól készít mérleget.
  Folyamatosan.
  Befejezhetetlenül.
  És a szerfölött állhatatos és alázatos erõfeszítés eredményeképp: végtelenül hitelesen.
  Kérem, tekintsetek itt kiállított munkáira úgy, mint egy kálvária stációiról készült végtelenített filmszalag egyes kockáira.
  A ház és a tárlat ezzel megnyittatott.
  Kellemes idõtöltést kívánok!

szerzõ: Hizsnyai Zoltán


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Gábor egyik régi barátja aki azért van inkognítóban mert a "fasza" szót fogja leírni ide alább e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-26
Gábor, Gábor, a kiállítás nagyonde nagyon fasza! Grecsülésonsz!!!!