[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Hét török képeslap

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2013-01-04

 

Hét török képeslap

 

Ősszel megízlelhettem Törökország néhány szeletkéjét. Az úton sokféle élmény várt: misztikus és érzéki, szomorkás-borongós és napsütötte-vidám, meglepő és varázsos, (el)várt és váratlan. Egy cikkben nehéz lenne mindezt visszaadni. Az alábbi „képeslapok” nem versek, csupán egy-egy hangulat lenyomatai – sosem vetemednék arra, hogy belekontárkodjak a költők dolgába.  Ezek a rövid szösszenetek olyanok, mintha marékra fognék, felcsillantanék pár színes kövecskét abból a mozaikból, mely Törökországban elém tárult.


 

Vendéglő az Ulupinar-patakon

 

vadkacsák úszkálnak, pajkos patak csobog
fastégen a párnák, alacsony asztalok
az éhes vendégek friss sült halra várnak
aki mégsem fogyaszt, bejárja a tájat
patakban ázik most sok megbarnult levél
tolakszik már az ősz, a nyár sarkába ér
csönd-erdő üdvözöl, ételszag messze száll
pihenés, nyugalom – korgó gyomor nem kár!

 

 

Myra sírkamrái

 

mintha szeme lenne a hegynek
sok-sok lehunyt szeme
számtalan üres tekintete
vak szomorúsága
magányos, kifosztott sírok
szemérmetlenül tárulkozó kamrák
töredezett kövek
mintha ablaka lenne a hegynek
sok-sok néma, átláthatatlan ablaka
mögöttük lappangó emlékek
aszott bokrok torokkaparó szárazsága
a múlt is halkan oson itt
a kőszínházban még a kimondott szó kísért
de már nincsenek az élők, nincsenek a holtak
minden csak turistalátványosság
 

 

Pamukkale

nyár van még és meleg: sárgák a krókuszok
a fák is friss-zöldek, deszkapadló ropog
sugárzik a fehér, minden mészből van itt
mint havas hegyoldal, úgy ragyog, úgy vakít
gyógyvíz zubog elő, csak mezítláb léphetsz
sípoló őr lesi, merre tart a lépted
Pamukkale-csoda nagyobbrészt lezárva
tilosban nem járhatsz annak ártalmára
mészrengeteg mellett virít még a rózsa
odébb görög város romjai elszórva
agora, latrina, templommaradványok
kő a kövön maradt, de halott a város
 

 

Táncoló dervisek

eget a földdel összeköti, ahogy táncol
forog, akár a bolygónk, suhan a körben
vállára nyaklik feje, szeme lehunyva
fehér szoknyája szélesre tárul
és csak forog, suhan, nem törődik a világgal
mintha valahol csatangolna a lelke
mégis halad lépte a kijelölt pályán
mégsem ütközik össze társaival
forog és körbejár, lelkünket simogatja
aztán megáll, nem szédül, nem remeg
felveszi újra fekete köpenyét
meghajlik és elmegy, társai követik
bennem meg valami csendesség marad

 

 

Üzletek, luxusáru

túránk szerves része a sok üzlet, sajnos
pénzköltés nélkül a szabadulás bajos
ékszerbolt, bőráru, kézzel szőtt szőnyegek
ámulhatsz-bámulhatsz, mindez milyen remek
mesteri a munka, a készlet szépséges
teázhatsz, kávézhatsz, az árus készséges
divatbemutató sok-sok bőrkabátból
szőnyegen-mezítláb-járkálás javából
kevés előleggel vehetsz vagyontárgyat
haza is viheted, nyögöd majd az árat
részletfizetéssel – ha csapdába csaltak
velem nem tehették, hát hoppon maradtak
 


Bóklászás Antalya belvárosában

csavargok céltalan szűk kis utcácskákban
árusok sokszínű, nagy forgatagában
előttem egy mecset, belépni is szabad
persze csak zokniban, a cipőm kint marad
dísztelen a terem, csak a szőnyeg ragyog
körbevizsgálódom, ám hamar kint vagyok
barátságos török behív a boltjába
teát, süteményt ad, mosoly csak az ára
kacatokkal teli boltját látogatják
ilyenkor – elnézést! – kiszolgál rohanvást
de mindig visszaül kis kerek székére
kedvesen elcseveg, minek emlékére
veszek egy poharat, s elköszönök szépen
mért tetszettem neki – ezt máig se értem
 


Mecset Manavgatban

négy minaretje a napig nyújtózik
kupoláján csillan a fény
tisztítsd meg tested, mielőtt lépcsőjére hágnál
fedd be magad, mielőtt szőnyegére lépnél
várnak bent álomvirágai
kéken, pirosan, aranyan, feketén
minden félgömbje önálló világ
talpad alatt az ima kimért szőnyegsávjai
kőbe zárt fohászok a fejed felett
az ablakokon beárad a fény
megvillan a csillár sziporkáin
légy csendes, várnak álmaid

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :