[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Hirosima

szerkesztette: Kiss László, 2009-08-23

felhõ1945. augusztus 6-án atombomba hullott Hirosima városára. Három nappal késõbb Nagaszakira. Megszületett a csúcsfegyver, és természetesen ki is próbálták.


Enola Gay


felhõ


felhõ


gyerek


város


sugár


emlékmû

Valamikor nagyon régen kezdõdött a történet, több tízezer éve. Az ember feltalálta a lándzsát, íjat, nyilat, hogy megkönnyítse az életet jelentõ vad elejtését. Aztán, minden valószínûség szerint a fegyver születésének pillanatában, arra is rájött, hogy ezek az eszközök a vadat elejtett ember "elejtésére" is alkalmasak, így még könnyebb hozzájutni az éltetõ húshoz. Mástól elvenni azt, amiért megdolgozott, ha valakinek is kétsége lett volna effelõl, õsi találmány.
  

Elindult tehát a fegyver szédítõ karrierje. Minden eszköz, találmány, mely az ember életét megkönnyíti, annak elpusztítására született tárgyként kezdte. Az emberi kreativitás az emberi élet kioltásában tud, tudott leginkább kicsúcsosodni. Legfeljebb, amikor már kissé elavulttá válik, megy át a civil életbe. A fegyver tökéletes kell hogy legyen. A hûtõnk, porszívónk elromolhat, de ha meg akarjuk ölni embertársunkat, abba nem csúszhat hiba. Érthetõ, nem? Második világháborús lövedékek tökéletesen mûködnek, mocsárban talált géppisztollyal némi tisztogatás után azonnal lehet lõni, a mûanyagházas taposóaknák kétszáz év múlva is fogják szedni áldozataikat. Csak hogy hagyjunk valamit az utókorra.
  

A második nagy világégés idején a kémiai, fizikai kutatások már elõrehaladottak voltak. Minden nagyhatalom sejtette, tudta, létre lehet hozni a csúcsfegyvert, s bár az sem ér semmit, ha már mindenkinek van, de ha meg lehet elõzni a többieket..! Kecsegtetõ lehetõség. A harcoló felek közötti kémtevékenység jelentõs részben a nukleáris programok felderítésére irányult. Az USA, a német veszélyre hivatkozva  már 1939-ben létrehozott egy bizottságot az atombomba kifejlesztésére, jóllehet ekkor még a lakosság körében uralkodó pacifizmus miatt gondolatban sem foglalkoztak a háborúba lépéssel.

Szilárd Leó kezdeményezésére született meg a Manhattan-terv. Vezetõje Robert Oppenheimer lett. A bizottságban dolgoztak többek között Teller Ede és Neumann János is. Járta is egy szóbeszéd, hogy mikor a bizottság egyik tagja egy alkalommal lement szendvicsért, valaki megszólalt, "no, most már beszélhetünk magyarul!" De ezt az anekdotát minden bizonnyal csak a görbelábú, nyershúst faló hunos arrogancia szülte, s nincs semmi valóságalapja.
  

A Manhattan-terv keretében lázas munka folyt az új-mexikói Los Alamosban, 5800 ember dolgozott rajta. Sürgették is õket, hiszen Hitler örökké csodafegyverekrõl zengedezett, és a szövetségeseknek semmi kétségük nem volt afelõl, ha meglesz, be is veti. A német iparnak voltak nagy villanásai a háború vége felé (sugárhajtású vadászgép, rakétatechnika), de -- mint utóbb kiderült --, az atombombától távol álltak. (Bár újabb kutatások emlegetnek titkos kísérleteket, robbantást is, mely atombombára emlékeztet).
  

Az USA-ban 1945. július 16-án robantották a kísérleti bombát. Plutónium bomba volt, mert az bonyolultabb, az uránium töltetût késznek tekintették. A kísérlet sikeres volt.
   Augusztus 6-án,  8 óra 15 perckor három amerikai bombázó jelent meg Hirosima fölött. Nem keltettek feltûnést, a japánok ekkorra már megszokták a légitámadásokat. Az egyikük, egy Enola Gay-re keresztelt B-29-es alacsonyabbra ereszkedett és ledobta a történelem elsõ atombombáját, mely a Little Boy nevet viselte. Ez volt az uránium bomba. Robbanóereje 17 ezer tonna TNT-vel volt megegyezõ. 1,2 km sugarú körben minden a földdel vált egyenlõvé. Az áldozatok számát ma sem tudjuk. A hirosimai emlékmûvön 61 443 név olvasható, de a precíz japán nyilvántartás szerint 78 150 ember soha nem vette fel többé az élelmiszerjegyét. Az amerikai felderítés szerint 139 ezren haltak meg. A valódi számot nem tudjuk meg soha, mert a sugárfertõzés miatt hetekkel, hónapokkal késõbb is ezrek haltak meg iszonyú kínok között. Ma is nagyon gyakoriak a daganatos megbetegedések és a genetikai problémák. Az USA is elismerte késõbb, hogy a sugárfertõzés következményeivel nem számoltak. Annak élõ szervezetre gyakorolt hatásáról ma is keveset tudunk.
  

Augusztus 9-én Nagaszakira dobtak atombombát, a plutónium alapú Fat Mann-t. Itt 80 ezerre teszik az áldozatok számát. A japán császár, aki eddig tisztes távolból szemlélte az eseményeket, kapitulált, jóllehet a tábornoki kar jelentõs része még most sem akart. Az USA elérte a célját atombombáival, gyõzött.
  

Minden háborúnak van gyõztese és vesztese, s a cél szentesíti az eszközt. Mégis, ez lett a világ legvitatottabb eszköze. Sokan háborús bûnnek, emberiség elleni bûncselekménynek tekintik. Humanizmus? Van jó bomba és van rossz? Meg lehet ölni így, úgy embereket, de azért ez már túlzás, igaz?
  

Mi motiválhatta Truman elnököt, hogy a bomba bevetése mellett döntött? Hiszen a háborút már megnyerték. Vagy mégsem? Hitlert legyõzték, de Japán még küzdött, az esélytelen teljes elszánságával. Japán négy fõ szigetére még nem tette amerikai katona a lábát. Országuktól több ezer kilométerre lévõ, jelentéktelen szigeteket is eszelõsen védtek a japán katonák. (Okinava, 2 hónap, 12 ezer amerikai halott). Akkor hogy küzdöttek volna otthon? Stratégák 300 ezres amerikai veszteséggel számoltak még. Legalább kétszer ennyi lett volna a japán áldozatok száma Tokióig. Morbid, de 200 ezer ember megmentett 1 milliót? Truman alátámaszthatta ezzel a döntését, végül is az elnök kötelessége amerikai életeket menteni. És hát a háborút Japán kezdte, magára vessen. De így azért túl egyszerû. A háború végére a fõ ellenség lassan a Szovjetúnió lett. Európában az amerikaiak több fogságba esett német alakulatot egyben tartottak, fegyvereiket leltárba vették. Voltak olyan tervek, ha Sztálin átlépi a Jaltában meghúzott határt, németeket is bevetnek ellene. Az USA félt attól, mi van, ha a Vörös Ördögnek kedve támad megnézni az Atlanti-óceánt..?
  

A bomba tehát üzenet az oroszoknak, figyelmeztetés. Sztálin egyébként a japán ügy iránt is nagy érdeklõdést mutatott. Meglepõen gyorsan átdobott Ázsiába egy hadsereget, miután Európában elcsitultak a harcok. Ez a szovjet hadsereg gyõzte le a mandzsúriai japán erõket. A bomba tehát azt jelentette az USA részérõl, jól van, jól van, segítettetek egy kicsit, de azért a térségben mi vagyunk az urak! És még egy amerikai szempont, fegyvereket lehet tesztelni, azért az igazi mégis az éles bevetés..!
  

Mondják, Hirosimával elkezdõdött a hidegháború, a fegyverkezési verseny. Badarság. Fegyverkezési verseny mindig volt. A különbség az, hogy ezek a fegyverek már a Föld elpusztítására, az emberiség kiírtására alkalmasak, nem a gyõzelem esélyét hordozzák magukban. Ma enyhébb a légkör, biztonságban érezzük magunkat. Pedig annyi fegyver van felhalmozva, mellyel -- állítólag -- négyszer szét lehetne robbantani a Földet, mint égitestet. Tehát ezen ülünk ma.
  

1978 óta a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja augustus 6-a. Hallott valaki errõl? Én nem emlékszem egyetlen megemlékezésre sem.
   Hirosimában egyébként a hadiüzemek teljesen épek maradtak, s majd minden munkás túlélte az atomtámadást...


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :