[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Hol vannak a katonák...?

szerkesztette: Kiss László, 2010-01-18

DonJanuár. Gyászos hónap. 1943-ban Voronyezs térségében, a Don-kanyarban a szovjet haderõ szétzúzta a 2. magyar hadsereget. Az áldozatok száma százezres nagyságrendû. Többségükrõl ma sem tudjuk, s nem fogjuk megtudni sohasem, hol van porhüvelyük végsõ állomása. Vajon történelmünk során meddig jutottak el, hol nyugszanak magyar katonák szerte a nagyvilágban?


Ausburgi csata


Szent László herma

Morvamezei ütközet

Várnai csata


Asbóth Sándor

Asbóth síremléke 1.

Asbóth síremléke 2.


Dunyov István

Czetz János sírja

Elsõ világháború -Montenegró

Katona a Donnál

Arizóna -Pearl Harbor

  Lendületesen kezdtünk. Kalandoztunk Európában (907-955). Minden bizonnyal nem volt olyan hadjárat, amelybõl minden harcos hazatért volna. Fekszenek magyar csontok Bizánc (Isztambul) falainál és Észak-Itáliában. Német területen, vereségeink helyszínén tömegesen (Merseburg, Augsburg). Kalandoztunk szláv területen is, északon, keleten, bár errõl nincsenek írott források. Legmesszebb a mai Spanyolországban valószínûsíthetünk maradványokat, hiszen átkeltünk a Pireneusokon is, megjártuk az Ibériai-félszigetet.

 
   Szent László királyunk és utóda, Kálmán, hódoltatták Horvátországot és Dalmáciát. II. András vezetett keresztes hadjáratot a Szentföldre (1217), így a Közel-Keleten is sok magyar lovag csontjai porladnak. IV. (Kun) László királyunk segített Habsburg Rudolf német-római császárnak legyõzni a cseh II. Ottokárt az 1278-as morvamezei csatában. Negyvenezer, többségében kun lovast vitt. Szinte minden árpád-házi királyunk hadakozott Halicsért, így a mai Ukrajna, Lengyelország területére is jutott bõven áldozat.

 
   Az Anjou Károly Róbert békés uralkodó volt, egyetlen hadjáratot vezetett, Havasalföldre, Basaráb ellen. Kelepcébe csalták, majdnem õ is ott pusztult. Fia, Lajos, a lovagkirály, számtalan helyen "hagyott belõlünk". Csak néhány: Nápoly, Litvánia, Moldva, Havasalföld. Luxemburgi Zsigmond Nikápolynál vesztett csatát a török ellen, s a francia lovagok mellett (természetesen) rengeteg magyar pusztult el (1396). Aztán a Hunyadiak. János eljutott Várnáig (1444). A mai Bulgária. A király hevessége miatt vereséget szenvedtünk, csak Hunyadi lélekjelenlétének köszönhetõ, hogy a csata nem fajult mészárlássá. A 2. rigómezei csata szintén vereség (1448).

Szerbia. Mátyás óvatos volt délen, de azért visszavette Jajcét (Bosznia), Szabácsot. Sokat hadakozott viszont Csehországban. A kor legütõképesebb, rettegett seregében (Fekete Sereg) sok volt ugyan a zsoldos, de nyílván Csehországban, Morvaországban, Sziléziában sokszáz (ezer?) magyar csont is nyugszik ebbõl az idõbõl.

 
   Nemzeti önállóságunk elvesztése (1526?, 1541?) után a Habsburgok uralma alatt álló nyugati országrészbõl (Királyi Magyarország) kerültek sokan német, cseh területre a császár katonáiként, elsõsorban a harmincéves háborúban (1618-1648). II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem túlértékelve magát és fejedelemsége erejét, a török engedélye nélkül kísérletet tett a lengyel trón megszerzésére. Serege tatár fogságba került, alig menekültek meg néhányan magas váltságdíj fejében. Thököly kurucai a rosszul kiszámított szövetség miatt Bécs alatt véreztek a törökök segédhadaként, 1683-ban.

 
   Harcoltak magyarok az angolok ellen amerika függetlenségéért. Kováts Mihály ezredes az USA-ért halt hõsi halált Charlestonnál 1779-ben. Dombormû állít neki emléket New Yorkban.


   A Pragmatica Sanctio, Mária Terézia védelmében 35 ezer magyar (fõleg sorozott jobbágy) vonult hadba az örökösödési háborúban (1740-1748, 1756-1763). Sziléziát ugyan elvesztettük, de a Habsburgokat (másokkal karöltve) megmentettük. S adtuk a huszárságot, mint fegyvernemet Európának. Jelentõs részük maradt a német, lengyel, cseh csatamezõkön.


   A napóleoni háborúkban ismét a dinasztiáért véreztünk. A császár katonái hullottak az itáliai csatamezõkön. Különösen sok volt az áldozat Austerlitznél ("három császár csatája" 1805). Mennyi volt a magyar? Ezt sem tudjuk meg soha. A "népek tavasza" (1848) sok magyart ért külföldön a birodalom katonájaként. Így küzdöttünk olasz, osztrák, cseh forradalmárok ellen. Saját forradalmunk és szabadságharcunk után ismét több tízezer magyar találta magát a fehér császári egyenruhában. Tömegesen pusztultak el magyar katonák az olasz, majd a német egységért vívott háborúban. Solferino, 1859, Königrätz, 1866. Csak a solferinói ütközetben több magyar katona halt meg, mint az 1848-49-es szabadságharcunkban összesen. Königrätznél nagyrészt magyar katonákon próbálták ki a poroszok az akkor rendszeresített hátultöltõs puskát. Érdekes megjegyezni, Ferenc József hasznosította a magyarok harci tapasztalatait. Az olasz és a porosz fronton is magyar tiszt volt a császári hadak fõparancsnoka: Gyulay Ferenc és Benedek Lajos táborszernagyok.


   De az olasz egységért vívott háborúban küzdöttünk, önkéntesként a másik oldalon is. A magyar honvédség jelentõs része az otthoni vereség után "kirajzott". A Buenos Aires-i Katonai Akadémiát is magyar tiszt alapította, bizonyos Czetz János honvédtábornok ("Juan Fernando" Czetz). Hallott valaki róla...?

Tisztjeink, katonáink harci tapasztalatukat, bosszúvágyukat igyekeztek kamatoztatni minden Habsburg- és oroszellenes háborúban. Garibaldi vörösingesei között sok volt a magyar. A seregben kulcsszerepet játszottak a tapasztalt magyar tisztek, Türr István altábornagy, Éber Nándor és Éberhardt Károly dandárparancsnokok, Dunyov István ezredes. Csupán a döntõ volturnói csatában nyolc magyar tiszt esett el, Dunyov pedig elvesztette egyik lábát. A magyar légiót Mogyoródy Adolf honvédõrnagy vezette. Türr István Garibaldi helyettese volt, annak távollétében fõparancsnoki tisztet töltött be.

 
   Az oroszokkal szemben táplált gyûlölet vezetett magyarokat a krími háborúba 1853-1856-ban. Kmety György honvédtábornok nyílt csatában gyõzte le õket, majd Guyon Richárddal (a branyiszkói áttörés hõse) Karsz várát védték hõsiesen, elnyerve Európa csodálatát. A várat ugyan föl kellett adniuk, de nem adták meg magukat, hatalmas veszteséggel lóháton áttörtek az orosz gyûrûn.


   Az USA második háborújában, a polgárháborúban (Észak-Dél ellen, 1861-1865) legalább 1500 egykori honvéd harcolt a négerekért és az amerikai gazdasági egységért. Hatan nyertek el tábornoki rendfokozatot, Asbóth Sándort (Kossuth hadsegéde) és Stahel-Számvald Gyulát altábornaggyá léptették elõ. Itthon "csak" alezredes és hadnagy volt a rangjuk.


   Aztán az elsõ világhárú pokla. Hullottak a k.u.k hadsereg katonái a szerb, galíciai, olasz és késõbb a román fronton. Minden képzeletet meghaladó, milliós veszteség. Csak Pøemysl váránál az oroszok 120 ezer (zömében magyar) foglyot ejtettek. Igaz, a négyfrontos háború ellenére kitartottunk. A Galíciában, Isonzónál, Doberdónál nyugvó százerzek elérték, úgy vesztettünk háborút, hogy nem lépett ellenség a haza, a monarchia területére.

 
   A második világháborút a 2. magyar hadsereg agóniája fémjelzi. Ukrajnától Voronyezsig, majd vissza. Közel 200 ezer áldozat. Kevesebb szó esik azokról a tízezrekrõl, akik a német visszavonulást kísérték Berlinig. Európa szinte minden frontjára jutott magyar katona. Még tragikusabb a leventék sorsa. 16 év körüli fiatalokat cipeltek magukkal a magyar és német katonák, hogy Hitler illuzórikus elképzelései alapján Németországban álljon majd fel belõlük egy új haderõ. Fegyverük sem volt. Így haltak meg, vagy estek fogságba. Egyik nagybátyám amerikai fogolytáborba került. Nagyon jól bántak velük. Nyilván politikai "éleslátás" miatt. Egy alkalommal felsorakoztatták õket, s megkérdezték az amerikaiak, önkéntesként ki akar részt venni a Japán elleni háborúban. Volt itt mindenféle náció, sok magyar is. Nagybátyám elmondása szerint voltak jelentkezõk. Majdnem õ is. Lehet, hogy harcoltak magyarok Japán ellen 1945 derekán...? Nem tudok róla, hogy bárki kutatta volna ezt eleddig.


   Viszont a Pearl Harbor elleni japán támadáskor elsüllyedt Arizóna csatahajó veszteséglistáján szerepel három magyar név. Amerikai magyarok. Vajon minek vallották még magukat...?


   Közhelyszerûen, mindez a teljesség igénye nélkül. Nem vagyunk különlegesek, nem szenvedtünk többet, sem kevesebbet mint más. Csak egy szerény leltár. Ennyi az egész.
         


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :