[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (2. rész)

szerző: Balassa Zoltán 2016-03-20

 

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (2. rész)

 

Néhány elöljáró megjegyzés

 

„Nagyon emlékezni annyi, mint jövendőt mondani.” /3/ 

 

 

Tizenkét írógéppel írott levél került elő, melyeket most időrendben tárunk a Tisztelt Olvasó elé. Ezekből sok minden kiderül, többek között Miklós bácsi szelíd humora és rokonszenves alakja, de nagy tudása is. Jómagam csak egy találkozásunkra emlékszem. A legutóbb látott fotóin aggodalmaskodó, szikár öregúr. Én mosolygós arcára emlékszem. 

 

Családi házukban ebédeltünk egyszer. Egy világos, tágas szobára emlékszem, ódon bútorokkal és a falakon sok képpel, melyek közül bizonyára sokat ő maga festett. Nagy örömömet azonban lelohasztotta az első fogás, mert az májgaluska leves volt, azt meg akkor még egyáltalán nem kedveltem. Hogy mi volt az ünnepi ebéd folytatása, az ma már bizony rejtély. 

 

Miklós bácsi nagyon szerette a madarakat, ám a macskákat is. Azonban e két állatfaj között nehéz a békés együttélés biztosítása. Miklós bácsi ezt úgy oldotta meg, hogy macskái körmét lenyírta. Az állat a csemege után fára kívánt mászni, ám természetesen lekalimpált róla. De néhány hét múlva már megnőtt a körme és vidáman vadászott Miklós bácsi bánatára.

 

A másik vele kapcsolatos emléket anyám őrizte meg, melyet nagy nevetések közepette idézett föl. Apám hosszabb időt töltött a rimaszombati múzeumban, egy időben szó volt róla, hogy Besztercebányáról átköltözünk és ő lép Miklós bácsi örökébe, de ez azután nem valósult meg. Ezért van a levelekben többször utalás házvásárlásra. Apám rimaszombati tartózkodása idején Miklós bácsiéknál lakott és naponta bejárt a múzeumba. Egy alkalommal szomszédasszonyuk megállította Miklós bácsit, hogy neki van egy lánya és látja, ez a fiatalember nem iszik, szolid, naponta munkába jár, jó lenne összehozni őket. Gondolom, miután megkapta a felvilágosítást, hogy apám nős és két gyermeke van, kellően lelohadt az  érdeklődés.

 

A levelekhez csak a legszükségesebb magyarázatokat fűztem hozzá [zárójelben], vagy külön jegyzetben. A javításokat, vagy gépelési hibákat, melyekből nem volt sok, anélkül igazítottam ki, hogy ezt külön jelezném. A kézzel beszúrt javításokat, vagy kiigazításokat dőlt betűkkel jeleztem. A szöveget – néhány elhanyagolható esetet leszámítva – a mai helyesírási szabályok szerint írtam át. Holéczy levelei ugyanis következetlenek voltak a hosszú magánhangzók írásánál és néha kimaradt a pont a mondat végéről, vagy éppen kisbetűvel kezdődött az új mondat, máskor az írógép rakoncátlankodott. Ezeket azonban olyan apróságoknak vélem, melyeket fölösleges lenne jelezni és csak zavarnák az olvasást.

 

A tizenkét levél

 

„Egy nagyszerű kripta ajtaját őrizzük.” /4/ 

 

Ezek a levelek egy barátság és munkakapcsolat tanúi. Apám kérésemre lejegyezte idevonatkozó emlékeit:

„Mikor Besztercebányán működtem a múzeumban, mivel az módszertani központ is volt, minket bíztak meg a rimaszombati múzeum kiállításaival. Az ottani múzeum ismert volt jelentős anyagáról, ám az nem volt szemléltetően elrendezve, úgy mint a többi múzeumunkban sem. A tárgyat oda tették, ahol volt hely. Holéczy Miklós – Miklós bácsi – gimnáziumi tanár ott működött mint igazgató. Nagy tudású ember volt, csakhogy az ottani politikai körökben nem szerették, főleg azért nem, mert magyar volt. Le akarták mondatni állásáról, de ő nem volt hajlandó nyugdíjba menni. Én kaptam feladatul, hogy rendezzem kiállítás céljából, modern módon a régészeti anyagot és a feudalizmus korszakát 1848-ig. Nekiláttam a régi anyag rendezéséhez, megismeréséhez. Itt Miklós bácsi rengeteget segített. Nem volt olyan kérdés, amihez ne tudott volna magyarázatot fűzni. Így hamar sikerült kidolgozni a forgatókönyvet. Gyakran jártunk le Rimaszombatba. Amikor sűrű volt a munka, hetente 3–4 napra is.

Rengeteg munka főleg a régészeti anyaggal volt. A bronztárgyak épek voltak, de a kerámia csupa cserép, töredék. Összekeverve. Legtöbbje abból az időből, amikor még Hüvössy Lajos evangélikus lelkész gyűjtötte össze, aki mint lelkes régész ismert volt szakmai körökben. A cserepeket papírba csomagolta, ráírta a lelőhelyet, a dátumot. Ezt kellett „felfedezni” és rendszerezni. Rettenetesen érdekes munka volt ez. Főleg azután, amikor sikerült az anyagot rendezni. Egy olyan régészeti anyag került napvilágra, melyről eddig senki sem tudott. Ezt megértették a Régészeti Intézetben. Annak igazgatója, Dr. Anton Točík kérésemre odairányította dr. Jozef Paulík /5/ régészt, egy konzervátort – aki rekonstruálta a kerámiát, azután konzerválták a bronz- és vastárgyakat – és egy fényképészt, akikkel együtt nagyszerűen tudtunk dolgozni. Sikerült új berendezést (szekrényeket) szerezni, s kiállítani a régészeti részleget a paleolittól egészen a középkorig. /6/ Egy nagyszerű anyagból ez nem volt nehéz. Nagy öröm volt.

Az egésznek az a rimaszombati konferencia volt a csúcspontja – a Szlovák Tudományos Akadémia rendezésében –, melyen Gömör régészetét adtam elő a múzeumi anyag alapján, Paulík dr. meg a gömöri bronziparról és annak művészetéről referált. Az előadások megszerkesztve meg is jelentek (Gömör az őskorban). A múzeumot újból 1960-ban nyitották meg.”

 

Kapcsolódó link: Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (1. rész)

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-1-resz_3399

 

3/ Lásd az 1. sz. jegyzetet

/4/ Lásd az 1. sz. jegyzetet

/5/ Jozef Paulík (Sóskút, 1931–), régész, a nyitrai SzTA Régészeti Intézetének (1955–66), majd 1967-től a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Intézetének munkatársa; ő állította össze a Magyar-szlovák régészeti szótárat (Maďarsko-slovenský archeologický slovník, Pozsony, 1969)

/6/ A kiállítás tervével kapcsolatosan egy nem datált szlovák nyelvű géppel írott véleményezést találtam: 

Kerületi Múzeum Besztercebányán.

A rimaszombati Járási Múzeum a feudalizmus korára vonatkozó történelmi tárlatának forgatókönyve.

A 2. oldalon Javasolja az egyházi latifundiumok középkori térképét.

A 13. oldalon Javasolja Hatvani fényképét exponálni /ill./ az arcképét valamint a híres „Fizika“-ja címlapjának fotóját is.

Máskülönben a kiállítási anyag anyag [sic!] gondosan van összeállítva és jól van csoportosítva.

 

Dr. Faust [alatta sajátkezű aláírás]

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :