[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (3. rész)

szerző: Balassa Zoltán 2016-05-10

 

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (3. rész)

 

Tizenkét írógéppel írott levél került elő, melyeket most időrendben közlünk. Ezekből sok minden kiderül, többek között Holéczy Miklós szelíd humora és rokonszenves alakja, de nagy tudása is.

 

 

1.

 

1957. aug. 31.

Kedves Gézám!

Szíves felvilágosításodat köszönöm, igyekszünk ehhez tartani magunkat, mert az elfogadhatatlan, hogy sem hétköznapon, sem ünnepnapon ne legyen szünetünk egy tyrannikus gondolkozású figura miatt.

Igaz, hogy eddig is úgy csináltuk, ahogy a régi gyakorlat szerint, hogy a látogatások rendje d. e. 10–12 és d. u. 14–16. Persze ettől gyakran, szinte mindig el kellett térnünk, mert a látogatót kilöknünk nem lehet. Mégis a Krajhoz /7/ fordulok utasításért, melynek alapján fogunk berendezkedni és ha valakinek ez ellen kifogása volna, odadugjuk az orra alá az utasítást.

Hogy gondolj-e még R. Szombatra? – Ha ott nyugalmad van, akkor talán inkább ne. Ami Titeket ide iránytana, nem tudom, eléggé meggondolt lépés volna-e? Amit Nálatok létemkor mondtam Neked, talán elkerülte a figyelmedet? Kitartok annál a nézetemnél, hogy a beneši időkben nem volt olyan undok sovinizmus, mint van most, mert akkor még voltak régebbi neveltségű emberek. Ma ezek eltűntek és helyettük már csak beneši befolyás alatt nevelt generáció grasszál. – Az SSSR [Szovjetunió] hivatalos irányzata nem tűri ugyan a nemzetiségi irányú kártételeket, azonban suba alatt csak folyik ez tovább-tovább-tovább. Rá nem fogható senkire, de lépten-nyomon kiérzik az ilyesmi.

Némi felvilágosításul… Az itteni új generáció nagy percentje már alig tud apái nyelvén és ha tud is, nincs alkalma sem olvasnia széltében-hosszában azoknak a nyelvén. Az odaátról [értsd: Magyarországról] ideugrott figurák gyerekei már szinte csupán keleti idiomában szólnak. Gondolkozásuk nem nemzetközi, hanem kimondatlanul, abszolúte nem apáiké sem, hanem attól teljesen idegen.

Magam elszörnyedtem 1938-ban a rádióban hangsúlyozottan hangoztatott és többszörösen felolvasott rádióüzeneten: „Mindenki maradjon a helyén, senkit nem érhet bántódás! Minden szlovák testvér maradjon a helyén!“ – És mi történt? Másnap már hajtották a „szlovák testvéreket, borjaikkal, teheneikkel, malacaikkal a felső határon túlra“. Kiürítettek tanyákat, házakat falvakban, fegyveres katonák őrizete alatt vonultattak csoportokat. × [tintával jelölt kereszt, de jegyzet nincs hozzá] Ott állottak a Felső Rima-híd mellett, nem egy a Rimában szekerestől, mindenestől órákon át éjjel úgy, mint nappal a „szlovák testvérek“. –

Persze ezen egy kicsit felháborodtam. Nem nyíltan, csak egymás között, ismerősök előtt.

A vége az lett, hogy a GESTAPO listájára kerültem harmincötöd magammal. /Ennyinek az emlegetésére emlékezem./ 

45 tavaszán, a felszabaduláskor, meg azzal gyanúsítottak meg, hogy benne voltam a Nyilas Pártban, most sovinisztának tartanak /nem nyíltan, mert ezt így nem állíthatják, de annál kellemetlenebb, hogy suttyomban terjesztgetik/ rám fogják. Az ú.[gy]nevezett magyaroknak nem voltam jó magyar, ezeknek meg épen [itt négy-öt szó olvashatatlan, sűrűn át van gépelve] valami fenemagyar lehetek, akit le kell törölni, lehetetlenné kell tenni.

Mi van Gáborral? /8/ – Hát el lehet menni utána? G. nem tud egy igaz szót mondani!!!! Hazudik Neked – nekem – neki és mindenkinek. Hinni neki nem lehet. Eddig úgy van, hogy szétkapcsolták a járással való kötelékét. Még itt dolgozik úgy, ahogyan nálunk dolgozott. Többször van az utcán, vagy másutt, mint a hivatalában. – Nem nekivaló munkában. A múzeumban legalább annyiban lehetett hasznát venni, hogy az archeológiai kérdésekben volt segítségünkre bár belekontárkodott mindenbe és ha valótlanságnak bizonyult az előbbi állítása, alkalomadtán letagadta olyan határozottsággal, hogy hajlandó voltál elhinni neki, hogy az utóbbi állítása az igaz. Neki az mindig mindegy, csak igazat ne kellessék mondania. Dehát ez sem olyan nagy baj, mert az ember megfelelően jár el, számol az ef[f]éle eshetőségekkel.

Nekem nem mondják hivatalosan, csak hallom, hogy Čilinská /9/ nem jő, helyette egy mostanában végzett fiatalember jönne ide. Kicsoda, nem tudom. Szóval pangunk már egy negyedéve, sőt több ideje.

Mostanában Novotná volt itt két és fél napon át. Amire Gábort már régen kérte, magának kellett lejönnie ide, hogy végrehajthassa szándékát. Megállapításokat csinált az archeológiában, bronzokban.

A fényképeket előre is köszönöm. Szegény Novotná, gépet nem hozott, hát rajzolgatott. Mennyivel jobban csinálják ezt a csehek! K[örül]belül egy hónapja járt itt a bronzok miatt a gottwaldovói múzeumból egy fiatalember: Vit Dohnál, egyenesen fotografált s a felvételekből már küldött is. Igaz, a Gábor felvételei jobbak, élesebbek, tisztábbak. Apropos – gép. A múzeumnak a Kraj által kifizetett gépét az Odbor kultúry [Kulturális Osztály] vezetője elkérte. Április 29-én történt ez és immár negyedik hónapja nem adták vissza. Egy felvételt nem tudunk csinálni. Kénytelen leszek a magam lemezes gépét behozni. De attól félek, hogy ráfogják a múzeum tulajdonjogát. Inkább nem hozom el. Ha meg felvételt akarunk csinálni, külön megrendelő lapot kell kérnünk az odbor kultúry-tól…… Így dolgozni nem lehet. Neked szintén engedélyt kell a felvételek végett kérned?

No – megyek már dolgomra, mert senki helyettem nem végzi el. Bohúňovának, /10/ ha készen lesznek a lemezek, hétfőn postára adom. Bár megírtam neki, add át kézcsókjaimat szóval is mindkettőnek.

Szeretettel ölel, de előbb add át kedves feleségednek tiszteletteljes kézcsókomat s a gyerekeket külön ölelgesd meg helyettem.

Miklós bátyád.

 

2.

Kedves Gézám!

Bocsánatodat kell kérnem a késlekedésért, de leveled csak tegnap került újból a kezembe. Amikor érkezett, nem szólhattam a dologhoz, elhalasztottam békésebb időkre, azaz napokra, amikor nem hajszolnak a bratislavai látogatók, újságírók és egyéb csőstől összegyűlt kíváncsiak, így  eztán közben elfeledkeztem a friss válaszadásról. Ma reggel egyenesen a..... gyűjtemények közé másztam s kérdőre vontam a fotografált tárgyakat. A kanál óbásti lelet /Stará Bašta/, a Medvesalja egyik igen érdekes községe. A pogányvár alatt húzódik meg a völgyben. Eléggé gazdag táj leletekben. Tele van őskori, középkori emlékekkel, még természeti emlékei is igen érdekesek. A népvándorlás kora is sok nyomot hagyott ott. Népe talán ma is úgy gondolkozik, él, mint István király idejében /az elsőt értem/. Közel van a Pilini kultúra lelőhelyeinek területéhez.

A žerna-szerű kődarabra azonban nem ismerek rá. Van egy a régészeti teremben az ablak alatt, de hiába forgattam ide-oda, hogy a fotográfián látható képet kapjam meg, nem ismertem rá és nem tudom, honnan szedted elő. Vagy nem fotografáltál ugyanabban az időben valamelyik másik múzeumban? Vagy Krúdy [Gábor] adta elő Neked, talán a raktárból? Egyáltalán nem emlékszem rá, hogy nálunk lett volna valamikor is ilyen formájú kő. A rajta levő lyuk nincs a darab középpontjában, tehát vagy bunkóként használhatta ősapánk, vagy lemállott őrlőkő maradék. De Te ezt jobban tudod. Ha megírod, hogy lent a földszinti raktárból szedted elő, akkor megkísérlem a megkeresését, de kötve hinném, hogy nálunk lenne meg.

Dr. Gál Sándornak /X/× [tollal beszúrás; a lap alján: x nem Zoltán] /Bratislava, Dinamitka/ van a tőszomszédunkban földszintes négyszobás háza. Tehát nem Zoltán az illető. Egyidőben épült a  magaméval. 1928. novemberében költöztek bele, mint magunk is a mienkbe. Van benne két felől egy-egy 20 m2-es szoba, ezek között egy 25 m2-es s az udvar felől egy 12 m2-es. Az utcai szélső szobák 1,5 m széles 2 m magas 1 ablakosak, a közöttük levő 1 m széles két ablakkal van ellátva. Konyhája 12 m2, egy ablakkal, előszobája L alakú cca 8-10 m2, WC az előszobában, felette a padlásfeljáró. Kamrája talán 6 m2 a konyhából való bejárattal. Fürdőszobája csak a szobából érhető el, padló területe cca. 6 m2. Ennek a magasra tett ablaka a mi udvarunkra nyílik. Pincéje kettő, melyek bejárata az udvarról van. Az egyik talán 3-4 m2 a nagyobbik valamivel nagyobb. Vízcsap van az udvaron is a konyha külső falán.

A ház bejárata az udvar felőli lépcsőn s ennek legmagasabb pontján nyílt-terraszra vezet, amelynek területe kb. 4–5 m2. Padlása agyaggal mázolt. Tetőzete a háznak Ferrenitnek nevezett cementlapokból áll. Közel jár az Eternithez, de mégis valamivel gyengébb anyag. A szobák padlósak /fenyőfa/, az előszoba cementlapokkal fedett, azt hiszem a konyha is fapadlós. Utóbbi padló-területe 12 m2.

Az utcai szobák ablakai délkeleti oldalon vannak. A ház udvari oldala tehát északnyugatra tekint. Az udvari szoba ablaka a délnyugati szomszéd felé nyílik. Világos szoba.

Most az udvari szoba konyhává alakult s hozzátartozik a déli irányban fekvő 20 m2-es szoba, ennek ajtaja lezártan a középső szobába vezet. Ez az egy szoba az udvarival most külön lakás. Ez a konfiskált rész, mert a harmadik örökös, a két fiú nénje valahol Nyugaton van, talán Münchenben. T.i. a volt beneši hadsereg egyik főhadnagyához ment férjhez s 1944-ben, vagy 45-ben “disszidáltak“. Szegény kicsi asszony, már bizonyára ráncos ő is, a fiúk megnőtt, talán meg is házasodott azóta odakint? No – mindegy.

Legjobb volna, ha Magad néznéd meg egyszer [beszúrva kézírással] a házat, akkor tudnál véleményt mondani és jobb is volna, mint látatlanba beugrani.

Kézcsókjaim szíves átadására kérlek, Téged szeretettel ölellek

R. Sobota 1957. XI. 16.

Miklós bátyád

 

3.

R. S. 1957. XI. 18.

Kedves Gézám!

Expressz küldeményként küldtem a zsebemben feledett leveledre a választ. Azért, hogy esetleg még szombaton kaphasd meg.

A házra vonatkozóan legjobb lenne, ha Magad néznéd meg a kérdéses objektumot, hogy lásd és eszerint határozhass. Ezzel kapcsolatban van még egy ház itt, amelyik eladó. A volt Gyermekmenhellyel szemben, a városnak Jánosi felé eső oldalán /délkelektre/ áll ez az eladó ház. Az utcára van három szobája / 2 20 m2-es egy azt hiszem 30 m2/, míg a negyedik szoba udvari /a padlója területe 12 m2./. Pincéjébe az udvarról vízszintesen lehet bejutni azért, mert az udvar felé lejtős a fundusa s a pincebejárat innen van. A házba vagy hat-nyolc lépcsőfok vezet szintén az udvar felöl. A szobák padlózata talán parkett, de ezért felelősséget nem vállalok, mert nem emlékszem már rá biztosan. Cserépkályhákkal van felszerelve. Van konyhája, kamrája és fürdőszobája. Az udvarról egy kisebb méretű kertecskébe juthatunk. Van ebben néhány gyümölcsfa és ültetvénynek szánt terület. Az utca nem zajos, mert nem esik a nagyobb forgalmú utcák közelébe. Azt hiszen annyira sem zörögnek benne a járművek, mint Nálatok odafent a Garam partján /vagy minek is hívják a közeletekben csobogó kis patakot? [/] /11/

Most már csak attól függ, hogy milyen anyagi feltételeket szabnak ennek az itt levő háznak a megbízottai és milyen feltételekkel rendelkezel Te? Ha megtudom az előbbit, közlöm Veled, hogy számvetést csinálhass. A ház fedele ugyanolyan, mint amilyent közöltem az előbb leirt háznál, a dr. Gaál Sándorénál. /12/

Most van az országos temetési szertartás, /13/ de bejöttem, mert rosszul érzem magam. Mintha ez az újabb keletű ázsiai influenza kerülgetne. Még csupán negyed négyre jár az óramutató és már álmos, bágyadt vagyok, ami egy kissé szokatlan ilyen korán. A pulzusom ugyan nem gyors, de a bágyadozás gyanús.

Sajnálom, hogy nem jön ide Tőletek senki. Attól tartok, hogy a jövő évi alaposabb renoválási munkákból megint nem lesz semmi, pedig kötötték az ebet a karóhoz, hogy minden támogatást megszereznek nekünk, hogy vágyaink a szükségletnek megfelelően valóra válhassanak. /Lásd: SVAZ/. /14/

Kovács Jankót is vártam, hogy ígérete szerint leugrik hozzánk, de ahogy látom, ő sem jön ide. Meg is értem… Nem jöhet ide szívesen senki a szőrszálhasogató gátlások miatt. Pedig szerettem volna Vele beszélgetni egy kicsit, ezenfelül más is várja, egy igen szép bútordarab, amelyre mi nem is gondolhatunk a szűkkeblűség miatt. Tőlünk csak követelőznek, de semmi érdemlegeset nem kaphatunk. Még a Krajtól nekünk nyújtott fotógépünket is elvették. Legföljebb a magam lemezes gépével fotografálhatnék, ami egy kicsit nehézkes is, nagyobb méretű is, mint amilyen szükséges. Lehet, hogy ezt is elvinnék, ha azt gondolnák, hogy a múzeumé.

Még folyik a szónoklás, de a publikum lassan-lassan, azazhogy egészen frissen tünedezik s ahogyan az ablakon keresztül látom, szinte futnak elfelé.

Kézcsókjaim szíves átadására kér ölelő

Miklós bátyád

U.i. Még elfeledtem közölni, hogy a ház elején, a kerítésen belül kis virágos kert van, melynek méretei cca. 6x15 m. Épen elegendő egy kis rózsa féleségnek, muskátlinak, dáliának stb.

A házból kilépve mindenütt járdán lehet járni a város széléig.

 

/7/  Kerülethez – Rimaszombat közigazgatásilag 1960-ig a Besztercebányai, majd azután a Közép-szlovákiai Kerülethez tartozott.

/8/  Krúdy Gábor, történész az 50-es években volt munkatársa a múzeumnak. Apámnak sem voltak jó tapasztalatai vele kapcsolatban.

/9/  Zlatica Čilinská (1932-) régész, 1957-től az SzTA nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa 

/10/ Ružena Bohúňová a besztercebányai múzeum természettudományi gyűjtemények felügyelője (1953–1960), majd igazgatóhelyettes (1960–65), igazgató (1965–77), végül szakmunkatárs (1977–88); apám miatta is volt kénytelen távozni a múzeumból – l. a 12. sz. levelet; ő készítette elő az 1960-as rimaszombati állandó tárlat természettudományi részét

/11/ Családi házunk a Beszterce pataktól nem messze, az egykori Árpád-park mellett volt, nagyon csöndes környezetben. E patak folyt a Garamba.

/12/ Végülis a költözés lekerült a napirendről. Apám erről a következőket jegyezte le: „Meghívtak Rimaszombatba múzeumigazgatónak. Mikor írásban megkérdeztem, milyenek a feltételek, közölték, még kisebb fizetésem lesz, mint Besztercebányán (1.500 korona). S megkérdezték, hajlandó vagyok-e bejárni, mivel lakást nem adhatnak. Így – talán kár – nem lett a dologból semmi.“ Ez durván napi 200 km – nagyjából 4-5 óra - megtételét jelentette volna.

/13/ 1957.XI.13-án hunyt el infarktus következtében Antonín Zápotocký, Csehszlovákia köztársasági elnöke. Országszerte gyászszertartásokat tartottak.

/14/ utalás ez a Zväz [régi írásmód szerint: Sväz] slovenských múzeí (a Szlovákiai Múzeumok Szövetsége) 1958-as jelentésére, mely leszögezte, hogy a rimaszombati Járási Múzeum egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik, melyről azonban a jelenlegi tárlat nem sokat mutat fel, ezért szükséges fiatal kádereket biztosítani. Azonban amíg erre sort keríthetnek, a besztercebányai Kerületi Múzeum munkatársai nyújtanak szakmai segítséget. Így került apám Rimaszombatra, a Szövetség döntése alapján.

 

 

Kapcsolódó link: 

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (1. rész)

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-1-resz_3399

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (2. rész)

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-2-resz_3423

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :