[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (4. rész)

szerző: Balassa Zoltán 2016-05-28

 

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (4. rész)

 

4.

 

R. S. 1958. II. 21.

Gézukám!

Ezt a mellékletet a hivatalos sorok mellé teszem. Hivatalosan beszámoltam Neked Hüvösyről, amit az adatok összeírása nélkül tehettem és egyben megjelöltem írásban a „Hrniestok“ nevű forrást is Felső Pokorágy felett, nem messze a falutól észak-északnyugati irányban. A térképen, a speciálkártyán mindössze milliméterekről van szó, de ha megteszed nekem azt a szívességet, hogy tavasszal, virágnyílás kezdetén lerándulsz hozzánk s addig míg élünk, készséggel kimennék Veled, hogy megmutassam Neked Pokorágy környékét. Ha meglátod ilyenkor, akkor megérted, hogy mért nem mozdult el az öreg úr, abból a kicsi, jómódú faluból másfelé? Azaz mozdult ő, annyira mozdult, hogy hetenkint csak vasárnapra járt haza, de gyakran már vasárnap délután a vecsernye után el is távozott megint egy hétre.

A táj ott mind tavasszal, mind ősszel csodálatosan szép, színes. Meg tudom már érteni szegény öreget, miért érezte magát ott annyira odahaza.

Mostanában a Szocialista szektorral voltam elfoglalva, de még inkább holmi nem nagyon öreg, csak százötven éves vármegyei konzignációkkal [jegyzékekkel] babráltam. És rájöttem valamire, amit azelőtt nem mertem volna feltételezni emberről. Rájöttem arra, hogy azt a bizonyos Dovetz nevű rablót nem a rablásai, nem a katonaszökevény volta /s nem egy társa agyonütése/ miatt akasztották föl, hanem azért, mert az egyik vármegyei korifeus, gróf felesége érdeklődött iránta s talán volt idejük és alkalmuk bizalmasabban is találkozniok egymással az Excellentissimus Dominus távollétében. Csakugyan volt-e valamiféle kontaktus e két lény között, még nem tudom, csak sejtem, de egy embernek a megöléséért falusi legényt nem akasztottak fel nagysietve. Itt egyéb indító okoknak kellett lenniök.

Egyébként Dovetz emléke gyerekkoromtól kísér. Abban az időben a „nagyipar“ ügyes idegenek kezében volt, ezt a szokást a mi uraink egyike s másika is utánozta. Így volt ez a Rochfalván emelt papírgyárral is. Kicsi falu a Csetnek-völgyén, a gyárépület empire kori. Martiny András volt abban az időben a tulajdonos. K[örül]belül hatéves koromban mesélték nekem, vagy csak előttem, hogy nagy komondoraik voltak, láncos kutyák, de estére szabadon bocsátották az ebeket. Mindenkit lenyúztak volna, ha a látogatók nem lettek volna ésszel élő emberek. Néhány faggyúba áztatott kócdarabot, vagy kóccal béllelt faggyút dobtak át a kerítésen a kutyáknak. Kis idő múlva nyugodtan vonulhatott be a néhány bátor legényből álló szervezet s nyithatott be az éppen vacsora utáni asztalnál ülő háziak csoportjára. Nem volt mit tenni, szívesen kellett látni a váratlan látogatókat. Ezek nem lehettek mások, mint Dovetz-ék, mert a tájukhoz tartozott Gömör megyének ez a része is. Szegény parasztot meg minek látogatott volna meg a csoport? Ahhoz ment, akinél remélhetett is valamit. Egy kis chronológiai differencia van a Dovetz látogatása, kivégzése ideje és leltározott anyag között. De utóbbiban sok a szökött katona. 155 ember között 25. egyetlen esztendőben, kondás 29., a nemtelenek csoportja, tehát a Dovetzekkel rokonszenvezők száma 33. Juhász 23. Együttesen 110 személy esett az összes 155 emberre. Mindössze 45 darab a csavargó, züllött alak, míg a többi valósággal hivatásszerűen űzte az éjféli látogatásokat.

No elég volt már a sok beszédből.

Ha csakugyan rászánnád Magad, hogy eljöjj megnézni ezt a tájat, igen szívesen elkalauzolnálak, bár Neked sokat mutogatni nemigen kellene, meglátnád Te azt, amire szükséged van. Fotografálhatnál is ott…

Szeretettel kíván Nektek minden jót. Kézcsókjai átadására kér

Miklós bátyád

 

 

5.

R. S. 1958. III. 6.

Kedves Gézám!

Azt hiszem, megírtam a Hüvösy Lajosra vonatkozó kérdésedre a megfelelő választ. Ezenfelül egyszer megígértem, hogy közlöm a kolozsvári régészeti kurzusról azt, amit megtalálok. Az egyidejű kis jegyzőkönyv itt van. Ahogy látom, az első bejegyzés 1908. júli 15. és Dr. Cholnoky Jenő volt az első előadó s az archeológiáról, geológiáról szóló ismertetéssel kezdte előadását.

Az elég nehezen olvasható, sebesen írt jegyzeteket alig tudom hirtelenében kisilabizálni. Nem is foglalkozom ezzel, mert látom, hogy az Ókorral kezdte. A geológiában a különböző kőzetekkel foglalkozott. Az előadás folyamán rajzolgatott is az öreg diákoknak a táblára s szegény öreg lelkiismeretesen jegyzett, rajzolgatott. Öregnek mondom, mert diáknak már az volt az 50 évével. De igen érdekes, hogy még 75-80 éves korában is tanult, mert mindent, amit megszerezhetett áttanulmányozott, akár kavicsok közt turkált, akár könyvek között. Minden könyvéről megmondta, hogy miért szerezte meg. Egyiket középkori kottajegyzetekbe kötötték, a másikat egyetlen mondatáért, a harmadikat egykori tulajdonosa bejegyzéseiért, amelyek adatul szolgáltak, stb. stb.

A július 16-odiki előadó nevét elolvasni nem tudom, a 17-i előadók Kovács István és Dr. Póstha Béla voltak. Még azt is feljegyezte, hogy a görög és barbár pénzekről Kovács adott elő, míg dr. Póstha Béla – ha jól olvasom – a neolit korbeli leletekről szólott 1908. júli /?/ a napot nem írta oda. Később megint találkozom a Póstha nevével s ez alatt a sűrűn teleírt jegyzetekkel. Sok feljegyzés van a pénzekről. Póstha adott elő a bronzkorról is, mert az ő neve után következik egy sereg feljegyzés közt néhány kis bronzkori figura vázlata. Majd az Ókor ismertetése után a Középkor. Ebből az előadásból valók a boltozatok vázlatai.

Nem sorolok fel mindent, de azt megállapítottam, hogy mind az előadók, mind a hallgatók, ezek az öreg diákok tőlük telhető lelkiismeretességgel végezték a magukra vállalt feladatot.

Halstatt. Pulszky /15/. Hampel /16/. Júni 21. Dr Buday. Ravennai névtelen geográfiája a rómaiak különböző provinciái stb.

Persze minden sűrűn kommentálva adatokkal megtámasztva, hivatkozással a tényekre.

Az utolsó lap hátoldalán az öregdiákok névsora, ahogy itt adom:

Bodroghy János Nagyenyed

Alapy Gyula /17/ Komárom

Sebestyén József Kolozsvár

Dr. László Ferenc Sepsiszentgyörg

Höllsiegel József Nyitra

Dr. Vas Antal Bártfa

Balczer György Nagybánya

Kiss Lajos Hódmezővásárhely

Dr. Porscht Kálmán Kiskunfélegyháza

Móra Ferenc Szeged

Dr. Kiss Ernő Kolozsvár Zoltay Lajos Debrecen

Kenessey Kálmán /18/ Kolozsvár

Kelemen Lajos Kolozsvár

Szász Ferenc Marosvásárhely

Csutak Vilmos Sepsiszentgyörgy

Domokos János Békésgyula

Sallay Gyula Kiskunfélegyháza

Hüvösi Lajos Rimaszombat-Felsőpokkorágy

Papp Domokos Torda

Szabó Miklós /19/ Kolozsvár

Leszich Andor Miskolc

Kenessey Béla /20/ Kolozsvár

Kuti Ferenc Szentes

 

Az előadók névsora:

Dr. Cholnoky Jenő /21/                 J. Hampel

Dr. Póstha Béla /22/         F- Pulszky [apám kézrásával]

Budai Árpád /23/

Kovács István

Roska Márton /24/

Magos Irén

 

Utánanéztem az előadók névsorának. Kissé elgondolkoztam azon, hogy Póstha Béla nevével már nem egyszer találkoztam tehát dolgoznia kell valahol, de a lexikonoknak még csak a pótköteteiben sem találkozom vele. Magos Irént sem lelem, pedig emlékszem, az ő nevét is olvastam, a cikkét is valahol már régebben.

Cholnokyra még ifjú, kezdőtanár koromból emlékezem. Pompásan elevenen, mindenkinek a figyelmét lekötő módon adott elő. Csatangolt a Föld kerekének nem egy helyén. Spanyolországról igen érdekes cikkére is emlékszem. A spanyol forradalmak okát magyarázta földrajzi és klimatikus alapon.

Bocsáss meg a sok szóért, de a Hüvösy jegyzeteiről azért írtam Neked, hogy tudj erről, mert az a szándékom, hogy leltárba veszem, mielőtt eltűnök innen és a Hüvösy könyveivel kell majd együvé kerülnie. Azt szeretném, ha az öreg könyvei együtt maradnának, mert igen jellemző rá minden, ami ebben a múzeumban az ő nyomait viseli. Élete végéig lelkében dédelgette ezt a múzeumot. 1919-ben, hogy megszűnt a múzeum-egyesület, egy ideig nem tette be a lábát a múzeumba, mert olyan volt az itteni uralkodó csoport magatartása, hogy nem kívánt dolgozni, holott minden porcikájával idehúzott. Beletemetkezett a könyveibe, erdei kirándulásaiba. Be-bejött hozzánk, el-elment paptársaihoz és így tengette archeológusi életét. Végül a csehek vették észre, hogy valami baj lehet, mert tudtak felőle és felhívták, felkérték egy s más archeológiai kérdésben, hogy közölje véleményét. Így többszöri érdeklődésük után megint figyelt, olvasott de még nem közölt semmit, míg végre 1932 táján megalakult a beszüntetett, feloszlatott múzeumegyesület és az öreg megnyugodva folytatta a munkát. Még kutató utakra is eljárkált – Mindezt természetesen a maga zsebéből fedezte. Munkája nem volt ugyan túlságosan lelkes, inkább bánatos. De mégis ragaszkodott ehhez a múzeumhoz úgy, ahogyan senki és amibe belekezdett, azt lelkiismeretesen csinálta, Nem tudom, hány fascikulust töltött meg nyugdíjas korában az alatt a 6 vagy 8 év alatt, amit nyugdíjban töltött szegény. Tudniillik ócska levéltárak anyagát fedezte fel, magánlevéltárakét és reggeltől estig rendezte ezeket az iratokat nap-nap mellett. Minden fascikulusba bele tette az apró betűs leltárt. Amikor Lamos /25/ végigjárta Slovensko archivjait, ide is eljött s meglepetéssel állapította meg, hogy nálunk nem lesz dolga, mert minden készen várta, csak be kell a [néhány szó sűrűn géppel átgépelve] jegyeznie, mint kommentárt a maga tapasztalatait.

A mellékelt lapot nagyon kérlek, töltsd ki és küldd vissza, mert a Sjazdra [kongresszusra] szóló meghívónak szeretnék megfelelni és nem tudom, mit jelentenek a különféle szekciók:

Előre is köszönöm szívességedet. Szeretettel ölel:

Miklós bátyád.

Nincs deszkám, lécem, hogy becsomagoljam a modelleket.

De majd megpróbálom valahogy, csak türelem.

 

5a.

A levél mellett egy cetli:

Egyszer s valahol kéne szegény öreg Hüvösiről megemlékezni!

 

Majd alkalmilag gondolj arra is!

Megérdemlik az öregek ezt

a kis jóakaratot, hisz nél-

külük nem maradt volna meg

annyi szép és jó !!!

 

 6.

[A következő levél szlovák nyelven íródott, itt magyar fordítását közöljük:]

Rimaszombat, 1958. IV. 15.

Hüvösy Lajos.

 

1858-ban született Kecegén, Rimaszombat mellett. Apja itt volt tanító. A népiskola osztályának elvégzése után elvitték Késmárkra, az ottani gimnáziumba, hogy megtanulja a német nyelvet. Az érettségi vizsga után az eperjesi teológiára távozott. Ha [nyilván elírás: miután] befejezte teológiai tanulmányait, a hazai tájra került mint káplán. /Itt már nem emlékszem, hogy kinél káplánkodott, mert említette nekem az idősebb Homoľa /26/ papot, de Pulinyt is. Bizonyára közelebbi kapcsolatban állt Homoľával./

1880-ban Felsőpokorágyon választották meg lelkésznek.

Mint diákot, a történelem érdekelte. Ezért szorgalmasan tanulmányozta a nyelveket is /a latint és görögöt a gimnáziumban/ a hébert a teológián./ Tehát bírta a szlovákot, a magyart, a görög nyelvet, a latint, a hébert és a németet.

Már mint fiatalember gyűjtötte a régiségeket, legelőször könyveket, később más tárgyakat is, mert a kultúrtörténet őt mindig érdekelte.

1882-ben Felsőpokorágyot meglátogatta Nyáry Jenő [itt beszúrás van jelölve: kézírással a levél felső részén, a keltezés fölött található:], aki megalapozta… az ismert könyvtárát is és Fábry János /27/ professzor Rimaszombaton. Pokorágyon kutató ásatásokat végeztek, melyeken részt vett Hüvösy Lajos is. Ez a tudományág nagyon érdekelte, így teljes odaadással folytatta ezirányú tanulmányait. Mindenütt nyomozott, kutatott ahová csak eljutott, főleg Felsőpokorágy, később másutt is. Tehát ismerte egész Gömör megyét. Sőt Md. [Magyarország?] majdnem minden fontos területét.

1908-ban részt vett egy régészeti kurzuson Kolozsvárott több muzeológussal és régésszel. 

1882-től állandóan gyűjtötte a régiségeket, tanulmányozta, nyomozta az egész Gömör megyében, sőt másutt is, ahol csak megfordult.

Felsőpokorágyon – ha jól emlékszem – saját maga többszáz [a levél alján: több ezerről beszéltek] bronzkori emberi sírt. Kereste, és megtalálta az újabb kőkor nyomait is. A legtöbb régészeti tárgy az ő munkájának nyoma. Jól emlékszem az ő szavaira, hogy Terraynak /28/ átadta gyűjteményeinek nagy részét, de csak azzal a feltétellel, ha eszébe jut elhelyezni valahol ezeket a tárgyakat, az csak a rimaszombati múzeum lehet. No – erre sor is került és H. megtudta, hogy T. saját gyűjteményeit egy más múzeumnak igyekszik átadni. H. mindjárt T.-hez fordult a következő szavakkal: „Testvér! Nem így egyezkedtünk, de úgy, hogy minden tárgyat a szombati múzeumnak kell átadni.“ Ezután ezt így tették. Úgyhogy Terray gyűjteményeinek egy nagy része eredetileg Hüvösy gyűjteményéhez tartozott.

Emlékszem olyan dolgokra is, hogy nyomozás közben mesélt az Ókorról, milyen módon voltak berendezve az akkori emberek, miképpen kereskedtek, hogyan halásztak, stb. stb.

Egy alkalommal Gesztes település földjén tűzhelyet keresett. Kereste azt délelőtt, már a nap lemenőben volt, elindultak haza. Hirtelen úgy fél kilométeres távolságból H. megfordult, friss léptekkel elindul vissza egyenesen, megáll az akkor már bokrokkal benőtt egyk.[ori] patak partján és rámutat a tűzhely valódi helyére. És ott volt. Magam is láttam azt később.

Ha véletlenül érkeztek ide, hajlandó vagyok Magukkal kimenni több helyre, ahol lelőhelyek vannak, igazából, ahol voltak. Bárta /29/ bizonyára teljesen becsületesen meg fogja tudni találni, amire szüksége van. Én emlékszem jól rá és tisztelem mert megbizonyosodtam, hogy a régészet helyes művelője. Nem tudom, ki mesélt neki valami nem jót személyemről. Hiszen nekem nem volt vele szemben semmilyen akadályom. én önmagamat nem tartom annyira fontos személynek.

Küldöm Neked a felvételeket a jánosi kis templomról. Régebbi felvételekről másoltattam, melyek a fényképtárunkban vannak eltéve. Azon kívül lefotóztattam a múlt század 3. harmadából származó képeket. Rómer /30/ cikke melletti nyomtatványon vannak. Így képzelte el Rómer felújítani a kis templomot, de anyagiak hiányában megelégedett a kis templom jelenlegi állapotával. Kár, mert a kis templomot eredetileg két toronnyal emelték. No – nálunk a régiségeket mindig pusztították… Ezért van belőlük olyan kevés.

Szívélyes üdvözlettel/  

M. Holéczy

 

 [A levél második oldalán három géppel írt megjegyzés magyarul, ezeket vélhetőleg apám írta]

 

1882-től 1937-ig archeologizált. Még nyugdíjas korában is szinte haláláig foglalkozott az ember őskorával. Hozzánk került 1930 decemberében. 1939 március 30-án halt meg, de még 1937-ben foglalkozott régészettel. Valamikor 1935-ben még elment a Pogányvár fennsíkjára, s hozott onnan némi anyagot. Elhelyezte a múz.[eum] raktárba.

 

Olyan odaadással dolgozott, ha nekifeküdt...... másrészben türelmetlen volt.

 

A levéltári anyagot böngészgette, ahhoz hallatlan türelme volt.

 

 

6a.

[Egy másik fehér lapon nyilvánvalóan ugyanazzal az írógéppel, apám jegyzetei olvashatók:]

 

Hüvösy.

Kb. 45 éves korában kivették szeméből egyik pupilláját. Kis zsebnagyítóval segítet[t] magán.

 

Elment Hosticére [Gesztetére] tanulmányozni a vidéket. Csatangoltak a vendéglátó tanítóval egész nap, estefelé visszafordult – megáll – egyszerre elkiabálta magát: „Itt van!“ Egy őskori tűzhelyet fedezett fel…

 

Babinec [Babarét, Babaluska], Pokorágy, Zahorany [Tóthegymeg] környékét tanulmányozta. Itt kb. 3.000 sírt ásatott fel

 

Privát gyűjteménye: Szentírások /még fin eredetűje is volt./

 

Már mint gyermek szeretett kóborolni. Egyszer keresték szülei. A cigányok közt találták, azokkal kötött barátságot, ott rágicsálta velük a lóhúst.

 

H. tudott magyarul, szlovákul, csehül

Olvasott: németül, latinul, görögül, héberül, lengyelül

 

Könyveket vásárolt. Egyiket mert értékes kötése volt, másikat melyben egypár szép mondatot talált, érdekes cikket.., tanulmányt....

Halálakor 1811 drb volt könyvtárában. A könyvtár a múzeumban van,

 

Az első [világháború] háború után egyetlen volt, aki ismerte ennek a környéknek régészetét.... Fölkeresték tudósok....

 

Késmárkon tanulta a német nyelvet. Mint deák [=diák] barátjával gyalog jött szüleihez Gömörbe. [A] késmárki lyceumot látogatja, Eperjesen végezte a teológiát

 

Csak reggeli után dolgozott délután sose!

 

Bejárta egész Magyarországot

 

Csalódás érte 1938-ban, mikor mindenféle „csi[r]kefogó” jött s parancsolgatott. /Visszacsatolás......

 

Holéci [sic!] Mikl. b.[ácsinál] élte utolsó éveit. /31/ Utolsó szavai: „Köszönöm Nektek hogy gondoztatok, de vigyázzatok – NAGYON VIGYÁZZATOK, szegény Magyarország elveszett.”

 

Jegyzetek:

/15/ Pulszky Ferenc (1814–1897) ügyvéd, régész, író, diplomata, képviselő, az MTA tiszteletbeli tagja, az MNM igazgatója 

/16/ Hampel József (1849–1913) jogász, régész, az MTA tagja, a MNM régiségosztályának igazgatója, az Archeológiai Értesítő szerkesztője; felesége: Pulszky Polixénia, Pulszky Ferenc leánya

/17/ Alapy Gyula (1872–1936) Komárom megye főlevéltárosa, publicista, régész, író, a komáromi Kultúrpalota, Múzeum és a Jókai Egyesület alapítója

/18/ Kenessey Kálmán (1890–1966) főgimnáziumi tanár, a kolozsvári egyetem földrengési obszervatóriumának vezetője,  1913-tól az ógyallai meteorológiai obszervatórium munkatársa, 1926-tól annak vezetője 1945-ig. 1945. július 3-án a csehszlovák hatóságok kiutasították, majd az Országos Meteorológiai Intézet igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig (1950). 

/19/ Szabó Miklós (1882–1959) ref. lelkész Rákospalotán

/20/ Kenessey Albert (1889–1973) orvos; Kolozsvárott, Budapesten, Szegeden működött, majd 1925-től a balassagyarmati kórházban, mely az ő nevét viseli. A város díszpolgára. – Kenessey Kálmán bátyja. Az elébb említett Szabó Miklós rokonságukhoz tartozott.

/21/ Cholnoky Jenő (1870–) geográfus, egy. tanár, az MTA tagja, kiterjedt szakirodalmi munkásságot folytatott

/22/ Póstha Béla (1862–1919) régész, művészettörténész, a kolozsvári házsongárdi temetőben lévő síremlékét a románok szétverték.

/23/ Helyesen: Buday Árpád (1879–1937) a szegedi egyetem érem- és régiségtan tanára, számos szakmunka és tanulmány szerzője, a szegedi egyetem Dolgozatok c. kiadványsorozatát szerkesztette

/24/ Roska Márton (1880–1961) régész, etnográfus, a kolozsvári román egyetem régészeti intézetének felügyelője

/25/ Lamoš, Teodor (1921–1965), történész, levéltáros, 1950–52 között szervezte a szlovákiai levéltári összeírásokat.

/26/ Štefan és Rudolf Homoľa, a nagyrőcei szlovák gimnázium tanára; népmesegyűjtők

/27/ Fábry János (1830. VII. 31., Losonc – 1907. XII. 26., Rimaszombat) az Egyesült Protestáns Gimnázium tanára és többszöri igazgatója, a megyei múzeum alapító igazgatója, közéleti szereplése imponálóan szerteágazó volt. – l. még a 7. sz. dokumentumot

/28/ Terray István (1846–1912) a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. pénztárosa Nyustyán. Gyűjteményének értékét csökkenti, hogy a leletek jelentős részénél nem tüntette föl a lelőhelyet. 

/29/ Juraj Bárta (1923–) régész, eredetileg pedagógus, az őskorral foglalkozott. 1953-tól az SzTA nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa

/30/ Rómer Flóris (1815–1889) régész, történész, művészettörténész; a levélben említett cikke valószínűleg Az Árpád-korszaki jánosi templom (Gömör 1875, 8. sz.)

/31/ Második feleségének, Jaczkó Ilona (1887. X. 17. – 1951. VIII. 20.) írónak, szerkesztőnek, publicistának édesanyja Hüvössy Erzsébet volt.

 

Kapcsolódó linkek: 

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-1-resz_3399

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-2-resz_3423

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-3-resz_3441

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :