[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (5. rész)

szerző: Balassa Zoltán 2016-06-28

 

Holéczy Miklós levelei Balassa Gézához (5. rész)

 

[szlováknyelvű gépelt adatlap, felül kézírással:]

 

Kivalló személy volt az első igazgató [két olvashatatlan szó, az egyik áthúzva] összeírta az állományt

FÁBRY János

1830. VII. 31.-én született

18 éves korában részt vett az 1848–49-es  FORRADALOMban és a világosi fegyverletétel után Rimaszombat környékén és a városban bujkált. Rövid ideig nevelőként működött a Szatmáry-Király családnál Rimajánosiban s 1850-ben meghívták az osgyányi hatéves gimnáziumba /evangélikus/.

 

A két gimnázium egyesítése után /az osgyáni evangélikus és rimaszombati ref.[ormátus]/ átköltözött Rimaszombatra, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. 47 évig működött.

 

A természettudományokkal foglalkozott, de főleg növénytannal. Szemléltető oktatást folytatott Comenius példás követője lett. Előkészületeit leírta és rajzokkal egészítette ki, melyeket a tanítás keretén belül a táblára rajzolt.

 

1868–1890 között iskolát tartott fenn leányok számára.

 

[Második oldalon:]

Richter Aladár, kolozsvári egyetemi tanár mint prof.[esszorának] azzal hálálkodott, hogy egy szederfajtát Rubus Fabrii-nek keresztelt el.

 

Egy múzeum alapításának gondolata fogant meg benne. [ezt a mondatot tollal áthúzták]

 

Különböző újságokra írt névtelenül, vagy álnév alatt: Magyar Sajtó

Vasárnapi Ujság

Politikai Ujdonságok

Gömör-Kishont

Rozsnyói Hiradó

 

Munkái: Az állattan elemei, Pest 1864

  A növénytan elemei, Pest 1865

  Rimaszombat Viránya, az 1858–59-es évi jelentésben

  Gömörmegye viránya, az 1867-es évi jelentésben és a Hunfalvy-féle monográfiában

 

FOTÓ: kép, olaj vásznon

előkészületek

Az osgyányi gimnázium

Rimaszombati gimnázium /a régi épület, ahol működött/

 

 

8.

 

Munkácsi

SÜTHEŐ István [ezután szlovák nyelvű gépelt szöveg] ügyvéd Rimaszombaton

 

A város környékén egymással nem összefüggő telkei voltak

Zsugori volt, de tudott néhány célra adományozni: a ref. egyháznak

/főleg kulturális/

R…………… ……………K

 

Felesége Kassáról /?/ származott……………………, aki fiatalon hunyt el. Kriptát építtetett, melyet használnak………………

 

A gyász hatására /voltak anyagi lehetőségei/ utazott.

EGYIPTOM

 

Ötezer aranyért R.Sz. számára egy MÚMIÁt vásárolt

 

Úgy a következő tárgyakat is:

/német gyártmány/

 

[másik oldalon]

Történetek: Amikor esett, egysz.[erű] spárgával kötötte össze a nadrágját

 

Dinnyét vásárolt /nagyot/. Nem bírta hazavinni. Egy fiút szólított meg, aki elvitte. Ezért 3 krajcárt adott neki. Évekkel később az egyk.[ori] fiú hazatért, éppen S.-t temették. A temetőbe az út dombra fel és le vezetett. A lovak megbokrosodtak és elvitték a temetőbe. A fiú fellélegzett és ezt mondta: [sajnos a folytatás hiányzik.]

 

Címek: Okolicsányi

Varga, ref. püspök

 

 

9.

 

R.S.1959.III.2.

 

Kedves Gézám!

 

Ma délelőtt egy hivatalos nyelven, de nem hivatalosan küldtem Neked levelet, amelyben a csináltatandó teknőkről közöltem azt, hogy nem emlékszem sem a teknők méreteire, sem formájukra. Valószínűnek vélem, hogy felvilágosításaid alapján egyidőben megnyugtató választ adtam Neked. Hanem biz én ezekről teljesen megfeledkeztem. Ne neheztelj rám ezért, mert ez részemről nem szabotázs, csupán – sajnos – feledékenység, amit korommal tudok csak mentegetni. Csak halványan emlékszem valamire, ahogyan magyaráztad a dolgot.

Nem szeretnék fölösleges készletet csináltatni, ezért nagyon kérlek adjál pontos méreteket és közöld a formát is. Asztalos munkával készült teknők legyenek-e, vagy faragottak? Teknővájó által készítettek? Utóbbiakat nem tartanám szerencsésnek, mert megrepedhetnének, míg az asztalosmunkával készültek sajátkezűleg is javíthatók, ha erre szükség lenne. Arra is szükségem lenne, hogy tudjam, hány darab kell?

Mostanában nálunk savanyú a hangulat. Marienkának költöznie kell a lakásból, mert a házat, amelyben lakik még, örökre elhagyta tulajdonosa, a vevő meg nekilátott a villamosvezeték kiegészíttetésének az előszobában. Biz ez nem kellemes annak, aki még benne lakik. Csupa mocsok az előszoba s a szerelők bizony nemigen törődnek efféle kellemetlenségekkel. A napokban kell M.-nak elköltözniök. Bele kerül kb. egy hétbe, amíg M. úgy ahogy megnyugszik valamennyire.

Magam kegyetlenül fáradt vagyok. Elképzelheted, milyen megerőltetésembe kerül fenntartanom magamat s végeznem a dolgomat. Egyébként egyéb is elveszi a kedvemet. Értésemre adták, hogy ma a múzeumok nem régiség-gyűjtemények. Bevallom, rosszul esett ezt megértenem. Hiszen akkor azok az áldozatos szegény öregek hiábavaló munkát végeztek, amikor mentegették, amit lehet, hogy el ne kallódjék a múltat mutató régi anyag.

Nem tudom elfogadni ezt az álláspontot, mert a mai kor anyagát nem múzeumban kell megőrzés végett mutogatni, hanem valami újkeletű kiállítási teremben, amire szintén meg kellene találni a lehetőséget. Az új installáció csak egészen rövid ideig jelenthet értéket, mert jön az utána következő még újabb s akkor mi a fenének kell a régit eldugdosni, megsemmisíteni? Ami volt, az már nem kell a mutogatásra? Hogyan tudja elképzelni a mai ember, hogy mimódon éltek „átkozott” elődeink? Hiszen akkor csakugyan le kell bontani a még megmaradt várakat, kastélyokat, házakat mind és újakkal helyettesíteni, hogy semmi se emlékeztessen a múltra. Csupán a ma szenvedélyesen előretörő élet bizonyítékainak kell helyet adni? Sajnálom, igen sajnálom szegény öregeket! Hogy mennyi aggodalmat kellett gyűjtött anyaguk miatt elszenvedniök addig, amíg az – szerintük – ”megőrzés” végett biztos helyre került. Sajnálom a magam által benyújtott nem kevés anyagot is. Hogy mi a fenének hoztam ide? Inkább gyújtottam volna be vele, hadd  veszett volna el örökre, hogy semmi sem emlékeztessen a múltra bennük. Mi megbecsültük, szeretgettük s hogy ne kerüljön ebek harmincadjára, idehoztam. Ha elégetem, legalább egyszer felmelegszem tüze mellett. Megmarad legalább egy keserű emlék, aztán jöhet akármi.

Engedj meg Gézám, de ilyen gondolkozás mellett nem érdemes élni sem. Inkább elpusztulni mindenestől!

Tudom, nagyon jól tudom, hogy megint jő egy kor, amikor hiába fognak sopánkodni [törölve: az elpusztult] sok régi emlék [törölt: miatt] elpusztulása miatt. Így nem lehet csodálkozni azon sem, ha elveszti valaki a kedvét mindentől.

Tudom, hogy Te nem tehetsz semmiről, csak elárulom Neked, hogy engem mennyire bánt ez a gondolkozás.

Minek akkor a 48-as emlékek? Minek Mária Terézia korabeli anyag? Minek a régi sarkantyúk? Mehet akkor minden a ”zberbe” [hulladékgyűjtőbe]! Minek az ősember kőbunkója? Menjen akkor az utca burkolatába ez is!!! Elég, ha a kutatók rájöttek, hogy milyen lehetett ősapánk s képben mutogathatják ábrázatát, amit azonban semmiféle laykus [sic!] nem hisz el, mert csak képet kap, amit tetszés szerint lehet formálni, hogy tetszetősebb legyen s elhiggyék, hogy Ádám apánk ilyen, vagy olyan volt. A Rimatex szövött anyagát ismeri a mindennapi ember is, hiszen minden rövidáru kereskedésben megtekintheti a kirakatban. 50–100 év múltán igen, akkor már érdekes lesz, de most mutogatni a kirakatban is, a múzeumban is, egy kicsit legalábbis furcsa.

A konzervgyári skatulyák igen érdekesek a kirakatban, de nem valók még múzeumba. Dobozaikat minden szemétgyűjtő fazékban megkaphatjuk.

 

- 2 -

 

A múmiát kidobják a raktárba, amit Süteö olyan szerető gondoskodással szerzett be s adott ajándékba ennek a múzeumnak, hogy legyen nem mindennapi emlékünk is. Ha Prágának, vagy Bratislavának kell, miért nem vonják felelősségre a múlt embereit ott, ahol lelik azokban a városokban? Ott is volt Egyiptomban csavargó, talán tehetősebb ember is, akinek nem jutott eszébe, hogy 5000 koronát áldozzon egy közintézmény anyagának szaporítására.

Képek sem kellenek. Hiába szállították ide Rudnay Gyula, Ferenczy Károly munkáit. Hiába élt és dolgozott is Ferenczy István és ”embere” Izsó Miklós. Legalább Rimaszombat számára hiába! Ami Rimaszombat szeretettel dédelgetett anyaga volt, ez mind kikerül a ”zberbe”, a raktárba. Tudván tudom, mi a baj. /32/ No – ahogy lesz, úgy lesz.

Hiszem, hogy megéred még azt, amikor nem fognak így gondolkozni az emberek, hogy el a régivel, mert a múzeumok nem régiséggyűjtemények. Hát mi a fenék akkor? Az új anyag mutogatására a külön kiállítások valók és nem a múzeumok.

Bocsáss meg, hogy ezzel megzavartam munkádat. Lehetőleg kerülni fogom ezentúl, mert neked is drága az időd, lekötve a munkaköröddel nem érhetsz rá fölösleges bánatok meghallgatására.

Szeretettel ölel és mindenkor szívesen várnak

 

Miklós bátyádék

 

Lábjegyzetek:

/31/ Második feleségének, Jaczkó Ilona (1887. X. 17. – 1951. VIII. 20.) írónak, szerkesztőnek, publicistának édesanyja Hüvössy Erzsébet volt. 

/32/ Ez utalás arra, a „baj“ az, hogy az anyag a magyar történelemről beszél, ahhoz kapcsolaható.

 

 

Kapcsolódó linkek: 

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-1-resz_3399

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-2-resz_3423

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-3-resz_3441

https://www.rovart.com/hu/holeczy-miklos-levelei-balassa-gezahoz-4-resz_3479

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :