[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Húsvéti olvasmány

szerző: Cs. Varga István 2014-04-20

 

Húsvéti olvasmány

 

Szabó Lőrinc: Biztató a tavaszban

 

Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat,

te nem azért vagy, hogy odaragadj

ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd,

és dac poshasszon és keserűség.

Kaptál ütleget, kaptál eleget

(légy keresztyén s mondd: érdemelteket,

s könnyűlsz tőle!)... Most ne vélt igazad

emlegesd, s ne a hibát, a zavart

(az benned is volt!): nézd a rétet, a

nagy fényt, a Feltámadást!... Tavasza

jött újra a földednek: nézd, a nép

dolgozik, szépül város és vidék:

nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf,

s jobb lesz a jó, ha te is akarod,

ha igazán:... másét és magadét,
úgy gyógyítod ama ezer sebét,

 

 

     Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus – amint azt előre megjövendölte.

 

     Húsvéti nyúl vagy húsvéti nyuszi, a húsvét ünnephez kötődő figura, a Mikuláshoz hasonlóan a gyermekfolklór része: a gyermekek „hisznek” a húsvéti nyúlban, amely tavasszal, általában húsvétkor titokban, mint a Mikulás, ajándékot hoz nekik.

Tipikusan nyugat-európai hagyomány, azonban a kontinens keleti felében, Magyarországon is régi tradíció. Magyarországon és többek közt az Amerikai Egyesült Államokban általánosan ismert hagyomány a húsvéti fészek készítése az ajándék és a húsvéti tojások számára. A húsvéti nyúl egyes források szerint a 16. századi Németországban vált a keresztény ünnepkör részévé, itt készítették az első kosárfészket és később az első édességből készült nyulat.

 

     Néhány forrás szerint a nyúl egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkor jelképei közé. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül pedig Hase.

 

     Franciaországban és Belgiumban a tojásokat nem a húsvéti nyúlhoz kötik, hanem azt mondják: a húsvéti harangok (cloches de Pâques) pottyantják le őket.

A keresztény kultúrkörben elterjedt szokás a húsvéti nyulat ábrázoló képeslapok küldése. Húsvét előtt az áruházakban slágertermék a színesbe csomagolt csokoládé nyúl és tojás és a plüssnyulak. Magyar nyelvterületen a húsvéti locsolóversek gyakori szereplője.

A fészekrakás valószínűleg abból vezethető le, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus fajhoz tartozik, amely abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem üregben él, hanem fészket rak, kicsinyei nyitott szemmel születnek, teste nagyobb és füle hosszabb.

A tojás, ahogy a nyúl is, már az ókor óta termékenységi szimbólumok: mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek fel, a tavaszi napforduló idején a föld megnövekvő termékenysége jelképének tartották őket.

 

 

A népi vallásosság egyik húsvéti köszöntője:

 

„Mély gyászba borult az egész természet.

midőn Krisztus Urunk a keresztfán szenvedett.

Sírt akkor az ég s föld, sírtak az angyalok, sírtak mindenféle teremtett állatok.

De harmadnap múlva megnyílt az sír szája, kilépett belőle az Egek Királya.

Ezzel mutatván meg, hogy lesz feltámadás, hogy lesz a szívünknek örök jutalmazás.

Szívemből kívánom!” 

(Húsvéti köszöntő, Nagyszelmenc, Ung vidék)

 

 

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

 

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést

jeleztek és a fullatag sötétben

hat órát üldögéltem a kocsárdi

váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt és nehéz a lelkem,

mint ki sötétben titkos útnak indult,

végzetes földön csillagok szavára,

sors elôl szökve, mégis szembe sorssal

s finom ideggel érzi messzirôl

nyomán lopódzó ellenségeit.

Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,

a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,

legyintett arcul. Tompa borzalom

fogott el, mély állati félelem.

Körülnéztem: szerettem volna néhány

szót váltani jó, meghitt emberekkel,

de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,

Péter aludt, János aludt, Jakab

aludt, Máté aludt és mind aludtak...

Kövér csöppek indultak homlokomról

s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

 

 

Dsida Jenő: Út a kálváriára

 

Reszkető enyhe fény sugárzik.

Egy felhő lassudan megyen.

A lélek fáj, a fény sugárzik.

Valaki ballag a hegyen,

hűs homlokáról fény sugárzik

s szemét lehúnyja: – úgy legyen!

 

Elszállt szerelem illatától

kövér és fűszeres a lég,

Halott szerelem illatából

soha, de sohasem elég,

Bomló szerelem illatából

sejti a szív, hogy itt a vég.

A seb szép csöndesen begyógyult,

-- ó, angyalok bús kék szeme! --

a seb már nem sajog, begyógyult,

-- ó, halkan búgó, mély zene!

a seb már régesrég begyógyult

és mintha mégis vérzene.

Valaki lépked, felfelé tart.

 

Bozót közt víg madársereg.

Valaki lassan felfelé tart.

Tövisről vérharmat csepeg.

Valaki fel, a csúcs felé tart,

hogy önmagát feszítse meg.

 

 

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

 

Sírod szélén szinte félve,

iszonyattal üldögélve,

ó – mekkora vád gyötör,

mardos, majdnem összetör

mily látás a kétkedőnek,

törvény ellen vétkezőnek,

hogy üres a sírgödör.

 

Nyitott sírod szája szélén

sóhajok közt üldögélvén

szemlélem bús, elvetélt

életemnek rút felét

s jaj – most olyan bánat vert át,

mily Jacopo és Szent Bernát

verseiből sír feléd.

 

Nincs gonoszabb, mint a hitvány

áruló és rossz tanítvány,

ki az ördög ösvenyén

biztos lábbal, tudva mén:

szent kenyéren nőtt apostol,

aki bűnbe később kóstol, –

Krisztus ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,

csupa csúnya, csupa átok,

csupa mély seb, éktelen,

testem oly mértéktelen

volt ivásban, étkezésben,

mindenfajta vétkezésben

s undokságom végtelen.

 

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,

s országodba bebocsátasz,

mint szurnám ki két szemem,

mint vágnám le két kezem,

nyelvem húznám kések élén

s minden tagom elmetélném,

amivel csak vétkezem.

 

Bűneimnek nincsen számok.

Mindent bánok, mindent szánok

és e sajgás, mely gyötör

nem is sajgás, már gyönyör.

Hamuval szórt, nyesett hajjal

Ér engem e húsvéthajnal

és az üres sírgödör.

 

Bámulok a nyirkos, görbe

kősziklába vájt gödörbe,

bénán csügg le a karom,

tehetetlen két karom…

Te kegyelmet mindig oszthatsz,

feltámadtál s feltámaszthatsz,

hogyha én is akarom.

 

Lábadozó régi hitben

egész nap csak ülök itten.

Lelkemet nagy, jó meleg

szent fuvallat lepte meg,

lent az odvas, szürke barlang

mélyén muzsikál a halk hang,

ahogy könnyem lecsepeg.

 

Az én Uram újra él most,

országútján mendegél most,

áprilisban fürdik és

aranyozza napsütés,

ahol lépked, jobbra-balra

ezer madár fakad dalra

s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,

liliomos tanítvánnyal

nem követlek, Mesterem.

Majd csak csöndes estelen

indulok, hol vitt a lábad,

földön kúszom könnybe lábadt

szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüske ágon,

éjsötét nagy pusztaságon

étlen, szomjan vágok át,

nagy hegyeken vágok át,

mint eltévedt eb szimatja,

mely halódva is kutatja

vándor ura lábnyomát.

 

S közben dalolok az égről,

pálmás, örök dicsőségről,

vonszolván földdel rokon

testemet a homokon

s így ujjongván, nem is érzik,

hogyan sajog, hogyan vérzik

rögbe horzsolt homlokom.

 

Mert az égi útnak elve:

kúszva, vérzőn, énekelve,

portól, sártól piszkosan

menni mindig, biztosan…

s kopjék térdig bár a lábam,

tudom, az ég kapujában

utolérlek, Krisztusom!

 

 

Pilinszky János: Harmadnapon

 

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek

És szél támad. És fölzeng a világ.

 

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszűnhetett dobogni szive –

Harmadnapra legyőzte a halált

Et resurrexit tertia die.

„Christus resurrexit. – Vere resurrexit.”


Szokolay Sándor: Élet


Kattan a zár,
Valaki vár.
Sötét az este.
Fekete teste
itt vár reám rég.
Lelkemben tűz ég.
Gyötri a szívem,
Szívja a vérem.
Fekszem a sárba,
bűn-pocsolyába.

Reszketve érzem:
„Halál a bérem.“

Kattan a zár.
Senki se vár.
- Megnyílt az ajtó
Jött a Megváltó.
Elébem lépett:
 „Tiéd az élet.“

 

(Békéstarhos, 1947. december 11.)

 

 

Egy kis mustra Kalász László locsoló verseiből:

 

Kalász László:

Korán kellett ma

 

                          fölkelni

hogy elfogyjon ez a kölni

időm sincs hogy hintsem másra

csak erre a szép virágra:

 

virradatkor harmatozzon

reggel ezer szirmot hozzon

nappal mind kinyíljon végre

s gazdagítsa a Nap fénye!

 

álmosodjon alkonyatra

záródjon boldog álmokra

s hogy legyen kedve fölkelni

segít talán ez a kölni

 

 

Kalász László:

Tavaszodik

 

                          lombok ágak

kedves záporokra várnak

kiskertünkben a virágok

ünneplő ruhában állnak

 

rózsavízben nagy szivárvány

csillog az üvegem alján

itt is van egy szép virágszál

ha engednék: meglocsolnám

 

 

Kalász László:

Most ébredtem

 

            feléledtem

járom a nagy

világot

húsvét napján

a zsebembe

gyűljenek a

tojások

 

itt egy nyíló

rózsabimbó

megöntöm jó

előre

hogy jövőre

ilyenkorra

rózsa nyíljon

belőle

 

A képgalériában Szabó Ottó: Keresztút című sorozata látható. A festmények a restei katolikus templomba készültek 2013-ban.

 

 



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :