[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Huszonnégy: Újratöltve

szerkesztette: skitzz, 2009-03-10

24Mindegy mivel kezdem az írást, azzal fogom folytatni, hogy mi kell ahhoz, hogy egy tévésorozat következõ epizódjára úgy várjunk, mint a Dallasra. Meg kell tudjuk, Pamela csak álmodta, hogy Bobby már nem él, és jé, ott tusizik Southfork luxusfürdõszobájában, hogy teljes legyen a spektrum a Ewing birtokon.


bobby visszatérése

24

dallas

24

keifer sutherland

Huszonnégy: Újratöltve

   Mindegy mivel kezdem az írást, azzal fogom folytatni, hogy mi kell ahhoz, hogy egy tévésorozat következõ epizódjára úgy várjunk, mint a Dallasra. Meg kell tudjuk, Pamela csak álmodta, hogy Bobby már nem él, és jé, ott tusizik Southfork luxusfürdõszobájában, hogy teljes legyen a spektrum a Ewing birtokon. Mert igenis, nagyon fontos, hogy egy sorozatból ne fogyjanak ki azok az arcok, akikrõl hamarabb azonosítunk történeteket, mint magáról a sorozatcímrõl, hát valahogy így áll a helyzet a 24-el is, elérkezett már egy egészen magasnak mondható sorozatszám, konkrétan a hét – mert a hetedik napról vagy szezonról van most éppen szó, amit az írás címe az Újratöltve alcímmel próbálta a számszerûséget elkerülni. Nem lehet az az alcíme, hogy a hetedik szezon, mert azt gondolnók, hogy két ilyen kifejezõ számmal valami misztikumot akarok közvetíteni, holott egyáltalán nem ez a szándékom.Van-e szándék? Hát van.
  

   Visszatérve a lényegre, hogy nem is a koncepcióból eredõ fõmotívumról lövünk be egy sorozatot oly sok idõ, szezon, dunavíz után, hanem az azt alkotó szereplõgárda összeállításából, idõkön át emlékeztetõ gesztusokból, félmondatokból. A 24 óraketyegése is kezd elkopni, meg is feledkezünk róla, hogy ennek a napnak egyszer vége lesz, a huszonnégy órás keret már snassz, tudjuk, hogy ez nem egy napról, nem is A napról, hanem a terroristák kreativitásáról szól. Még inkább a terrorelhárítók találékonyságáról. De a leges-leginkább Jack Bauerrõl és az amerikai elnökrõl szól, azokról a döntésekrõl, amelyeket pillanatok alatt kell meghozniuk úgy, hogy kínkeservessé van téve a kommunikáció köztük a legyeskedõ bürökraták és a tébláboló bûnüldözõ szervek által. A lista nem teljes, mert ott van a magánélet is, amely mindig közbeszól, a rengeteg tégla, akiket mindig le kell leplezni, és a stílusjeggyé vált – de dramaturgiailag teljesen megalapozott – split-screen megoldás.

    Rengeteg dolgot kell leküzdeniük ahhoz, hogy az utolsó epizód alkalmával fellélegezzenek, de amikor már ott vagyunk, tudjuk, hogy most fogják elhinteni a következõ széria magjait, ne legyen nyugtunk akkor sem, ha véget ér a szezon és malmozzunk az újra várva, vagy egy másodvonalú akciósorozattal csillapítsuk a terrorelhárítókra való kukucskálás éhségét.

    Mert mi is okozta, azt, hogy már nem az óra ketyegése adja meg azt az aurát, amely azt a biztonságérzetet adja, hogy tudjuk, a tévésugár-burok elõtt nem játszanak velünk, nézõkkel, hanem olyan dilemmák részesei lehetünk, ahol emberéletekrõl, államérdekekrõl van szó. Hát például a hetedik szezont megelõzõ 24: Redemption egészestés filmnek. Ugye érezzük a sorok közt az ellentmondást? Na, hát ennek sikerült minden jóérzésünket lerombolnia az egyébkent sem túl sikeres hatodik nap után. Végtelenül jó színészek mondanak végtelenül csöpögõs, már-már homoerotikába hajló mondatokat egymásnak becsületrõl, családról, sorsokról. A Huszonnégy sok más mellett a remekül, tömören megírt párbeszédekrõl lett ismert és elismert, az ájemdíbíre feltöltött emlékezetes beszólásokból lehetne kirakni egy fél szezont. Ezt túlzással állíthatom. Szóval, enyhén megcsappant érdeklõdésünk azért még tartogatott egy mentõövet, egy ingerküszöböt, amelyet nem lett volna fair nem átlépni a hetedik szezon beköszöntével, amelynek nem mellesleg az elõjátéka egy keserves forgatókönyvíró sztrájk volt Hollywood dicsõ fényei alatt.

    És egyszercsak megtörtént a csoda: igen, újra az arcok, hamvaikból újraéledtek azok a hús-vér alakok, akiket mindig is látni akartunk a tévé elektroncsövein, plazmáján, egészen annyira élethûre sikerültek, hogy csak a testszagukat nem érezzük egy-egy vérbõ attak után. És itt jönnek még csak azok, akik teljesen újak a placcon. A szemünk elõtt dõl el, ki marad meg huszonnégy-arcnak és kinek kell kíméletlenül távoznia a bizonyítás színérõl.

    Nosztalgikusan elkezdünk a kezeinken számolni, kiktõl kellett briliáns teljesítményük ellenére az elmúlt hat szezon alatt fájó szívvel megválni, olyanoktól, akikre az a csalhatatlannak tûnõ tévénézõ-ösztönünk épült, amely a biztonságérzetet produkálja minden fotelbesüppedés alkalmával. Ilyen volt a jó oldalon állók közül Xander Berkeley, Leslie Hope, Reiko Aylesworth, de a gonoszok pártján álló felejthetetlen Sarah Clarke és Michael Masse, vagy a puszta jelenlétével is irritáló, papírhegy-fetisizáló bürokratát alakító Paul Schulze. Különösen neki, szinte prófétikus energiával lebegnek elõttünk utolsó filmbeli percei, igazán szélsõséges érzéseket kiváltó sorsa, ahogy kényszerû halála elõtt viselkedik, sorozat-filmtörténeti momentum – ha van ilyen, Pamela álmát leszámítva. A negyedik, ötödik és a hatodik napban elég gyorsan cserélõdtek az arcok, és a cselekmény is egyre nagyobb túlkapásokba bocsátkozott – az elnök állt a terrorcselekmények élén az ötödik napon, atombomba robbant L.A.-ben a hatodik napon – hogy csak a legrosszabbakat említsük. Veszni látszott már a remény, hogy visszakapjuk azt a nagyszerû egyszerûséget, amit az elsõ napon átéltünk: Jack orra elõtt végig ott volt a válasz huszonnégy órán keresztül Nina Myers személyében, aki ördögi módon vezette meg az egész terrorelhárítást. Vagy ott vannak azok a bizarrá fajult helyzetek Jack családjával, aki semmit nem sejtett kimenekítésük után arról, hogy azóta akaratos tini lánya kétszer is fogságba esett. Mindezek annyira fejlett történetírói készségekre vallottak, hogy elképzelni sem lehetett, hogy ne legyen folytatás.

     Persze, az akcióthrillerrõl rögtön akciósorozattá alakult a 24, nem tudták már hozni azt a formát, amelyet az elsõ napban produkáltak – ami érthetõ. A hetedik nap azonban pimasz módon megkísérli azt a színvonalat visszahozni – hangsúlyozom, színvonalat – amelyet az elsõ napban helyeztek égi magasságba. Mert azt a mûfajt, érzelmi világot már felülírták azok a karakterek, amelyek most foglalják el a pozícióikat és méltó emléket próbálnak állítani annak az idõszaknak, amikor még nem voltak ennyire kisarkítva a valószerû megjelenést biztosító emberi jegyek. Nyilván arra gondolunk most, hogy talán nem kellett volna Jack feleségének meghalnia, és akkor elvetemültsége nem lenne ennyire meghatározó a környezõ szereplõk számára a második szezontól kezdve, és talán segítene lágyabbá tenni a történet drámai pillanatait. De ez is most már csak egy spekuláció marad a sok közül és reméljük, hogy nem rontja el örömünket abban, hogy végre most találtak olyan emberi értékeket, amiket végig tudnak vezetni egy teljes szezonon keresztül anélkül, hogy megtörne az egység. Mert ott nyomul például Mary Lynn Rajskub barna hajjal, egymondatos cinizmusával, Carlos Bernard kisfiús vakmerõségével egy árnyékosabb oldalon téglaként a megtörhetetlennek mutatkozó agresszív terrorista információs csatornákban. Kiefer Sutherland nem azért nem érdemel szót, mert nem jó, vagy rossz a sminkje, hanem mert õ az elsõ nap utáni töréssel nem hoz új színt a történetbe, de ugyanúgy nyújtja az eddigi tõle megszokott teljesítményt. Micsoda irónia, a sorozat fõszereplõje jutott egyedül ilyen helyzetbe, akárcsak magán a sztorin belül, õ kell hogy legyen a kompromisszumokat visszautasító John Wayne, ahogy az egyik filmes szaklapban említették, hogy Wayne személye volt az egyik alapanyaga Jack Bauer figurájának. Vajon igaz ez? Ébredj fel, Pamela!


Szerzõ: Samuelis László


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: pityol e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-04-01
"Mondjátok meg Pamelának, kamelom!"