[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ihletõ udvar

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-06-28

író és lánykaVoltam Subi-Dubicsányban! Igen jó volt! Borsodi Mûvészeti Fesztivál! Találkozás Bächer Ivánnal és egy lánykával. Olyan szép az élet. Olyan szabadon kreatív. Kreatívan szabad. Vagy nem is tudom. Már félek írni. Sok hibát csinálok. Jaj nekem! (Ott volt Kácsor Zsolt is, igen jó író, megszerettem, de róla máskor, nemsokárra, mindjárt, odább egy rovattal). 



02


03


04


05


06

07


08

Ihletõ udvar Borsod peremén

Az író meg a lányka
Nagy székesfõvárosból lejönni Borsod peremére. Subi-dubi dú! Subi-Dubicsányba. A Sajó mellé. Íróként. Jó íróként, akit ismernek BP-ben, de ki tudja, na, de ki tudja, ugyanígy van-e ez ott lent vidéken? Valahol Magyarországon, a Sajó mentén. Subi-Dubicsányban.

Érkezik az író. Másik író barátjával, harmadik más országbéli író már várja õket. Nyelvük ugyanaz. Magyarul írnak. Olvasnak is. Egymást is, mást is, meg amúgy is. Csak úgy, olvasnak. Ráérnek. Ez a dolguk. Na meg írni. Hát írnak. Szeretik. A szavakat, a mondatokat, a hangokat, a kimondott, kimondhatatalan történeteket, a múltat, a jelent, a jövõt. Mintha élnének. Szeretik még ezen kívül a bort, jobban inkább  a fröccsöt. Ha lehet, rozé borból. Amit sokan bornak sem tartanak. Pedig jó. Melegben is, hidegben is.
Persze, nem mindegy, hol iszol, hol iszik az író. Na, itt, Subi-Dubicsányban, na, itt jó. A Sajó mellett. Dombok alatt. Olyan, mintha otthon lennél. Otthon is vagy, persze, ezt a fél napot kibírod. Annyira érkeztél. Más itt élni. Más itt dolgozni. Biztos így van. Ki tudja. Mit tudom én?! Mit tudja más?!

Szóval van itt egy udvar. Subi-Dubicsányban. A Sajó mellett. Ha Putnok felõl mész, akkor a bal oldalon, kábé a vasútállomással egy vonalban vagy kissé visszább. Ha Barcika felõl érkeznél, akkor jobb oldalon, úgy a falutáblától a hatodik ház. Vagy a negyedik? Mit tudom én... Nem lényeges ez.  Az lényeges, hogy itt találkozott az író, meg a lányka.

Az író. 50 felett. Volt házas, lett özvegy. Rák. Gyorslefolyású. Az vitte el az asszonyt. Azóta meg az író feszt nyugtalan. Jön, megy, érkezik, indul. Sehol sincs se otthon, se idegenben. Kocsmákban iszik, vendéglõkben eszik. Szereti a rozét. Az embereket. Szereti a múltat, a jelent, a jövõt. Úgy általában szeret élni, pedig mittudomén, mittudomén, mittudomén... Akár már mindent utálhatna is. Az ember olyan sokmindent megél. Még amit nem kéne, azt is. Nem kéne hazudni saját magának.

Szóval, az író meg a lányka. Ott találkoznak, Subi–Dubicsányban. A Fignár Zoliék udvarán. Zoliék valamit akarnak. Mondjuk élni és nyomot hagyni. Nem olyan módon, hogy no, most nagy baszom hatméteres kopjafa, teletûzve izével meg ecettel, meg háromszínû koszorúval márc. 15-én, jún. 17-én, aug. 20-án, okt. 23-án, dec. 24-én, megdíszelegtetve elõtte a helyi politikai elitet minden egyes alkalommal, hanem csak úgy...

Azt szeretik, ha emberek vannak ott, játszanak, gondolkodnak, esznek jó kapros-túrós lepényt, halászlét, töltött káposztát. Nem veri ki náluk a biztosítékot egy leírt szövegben elõforduló vesszõhiba, esetleges képzavar, félreérthetõ jelzõs szerkezet, mert nem ez az érdekes.  Akinek szeme van, az lát, kinek füle van, az hall, kinek az ujjbegyébe van a ritmus, az gitározik, ki meg a hasával érzi már, milyen jó a borjúlábszárból készült kétnapos pörkölt, tarhonyatésztával, savanyú paprikával, megmittudomén...

Ja, és hozza a Zoli a sert, Erika a kenyeret, Gyuri a velkomdrinket,  Tomicska az Oscar Wilde összest leáztatva bóléval, mert ez itt így megy. Itt élni kell! Itt lehet. Ez itten kérem szépen, Subi-Dubicsány!!!

Szóval, az író meg a lányka! Az író 50 éves múlt. Ja, a lányka, róla még semmit se szóltam... A lányka. Hát van tán 40 kiló. Van vagy 17 éves. De szép! Kedves! Mûvelt is, biztos, mivel az író eddig megjelent mûveibõl hoz magával hármat is. Dedikáltatni. Egyiket anyunak, aki ott áll, ül, jár mindig mellette. Mert szép a lányka. Friss és üde, hamvas és szinte porcelántörékeny. (Emlékeztet valakire. Na úgy bõ 30 évvel ezelõttrõl. Na mindegy, nem rólam van szó. Hanem az író, meg a lányka itt a téma.)

 Szépek együtt. Itt már valami ível. Valami felejthetetlen. Egy pillanat, amit én észrevettem, az íróról, aki írt egy jó novellát  Költõ és a lányka címmel. Én meg most itten, róluk, pongyolán, egy kis akármit, az Író és a lányka címmel. Mert amúgy semmi nem történt. Ívfényen és valami feledhetetlenen kívül.
 

Voltam Subi-Dubicsányban! Igen jó volt! Borsodi Mûvészeti Fesztivál! Találkozás Bächer Ivánnal és egy lánykával. Olyan szép az élet. Olyan szabadon kreatív. Kreatívan szabad. Vagy nem is tudom. Már félek írni. Sok hibát csinálok. Jaj nekem! 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Éva e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-08-02
Csak azt nem értem, miért kell ilyen írásban káromkodni.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-29
Nincs tehetség. Már csak ülni bírok. Kedv sincs. Sok más egyéb van. De a nyomor magánügy.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-29
Igen. Jaj neked, valahányszor csak nem írsz az istenáldotta tehetségedhez mért nívón!
Figyelek.