[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Inog a szerkezet

szerző: Kiss László 2011-04-14

 

Inog a szerkezet

Hírek Magyarországról: fölülvizsgálják a rokkantnyugdíjas-ellátást, csökkentik a táppénzt, ellenőrzik az úgynevezett "szocpol" lakások építésének gyakorlatát. Rezeg a szociális háló. A jóléti, gondoskodó állam vége? Vagy az összekacsintó, mindenki által ismert csalássorozat van leáldozóban? Én az utóbbira szavazok.

A juttatásokra, a különböző, valaha kivívott ellátórendszerekre világszerte rossz idők járnak. Nem magyar jelenség. A válság miatt? Aligha. Miről van szó a magyarországi, konkrét esetekben.
  

A rokkantnyugdíjas-ellátás. Ha valakinek az egészségében olyan tartós károsodás áll be, hogy nem tud teljes értékű munkát végezni, az állam - megfelelő orvosi diagnózis után - a hóna alá nyúl, ellátja, hiszen a művelt, intelligens civilizációnkban nem hagyhatunk senkit éhen halni. A kapitalizmus kezdeti szakaszában ilyen nem volt, a munkás bizony éhen halt, ha csak az egykori munkatársak nem segítettek rajta a spontán szervezett közös pénztárukból. Már ha volt ilyen. A rokkantnyugdíjas-ellátás tehát egy nagyszerű vívmány. De mi lett belőle? Kiugróan sok a rokkantnyugdíjas. Ennyire rossz a helyzet? Á, dehogy. Munkanélküliségtől erősen sújtott vidéken bevett gyakorlat lett, hogy néhány elhelyezkedési kísérlet után az egyén "leszázalékoltatta" magát. Persze, miután ez elég könnyen ment, a munkakeresés fázisát egyre többen már ki is hagyták, rögtön rokkantnyugdíjasok lettek. Tömegesen. Életerős férfiak, nők. Néhányan meg is elégednek a nem túl magas rokkantnyugdíjjal, de a többség - maximális szabadidővel rendelkezve - rendszeresen dolgozik. Itt-ott. Havernál, építkezéseken stb. Persze feketén. Így előállt az a helyzet, hogy nagyon sok rokkantnyugdíjas jóval többet keres havonta, mint aki legális munkahelyen dolgozik reggeltől estig, s csekélyke keresetéből fizeti a hatalmas adót. Amiből persze ellátják - többek között - a rokkantnyugdíjast. Hogy mindez működjön, szükség volt az orvostársadalom jól-rosszul értelmezett emberi humánumára. Sajnálat. Ha már nincs más lehetőség, adjuk meg neki. Voltak persze olyanok is, akik mindezt pénzért csinálták. Tudjuk. S vannak becsületes orvosok is. Tudjuk. Ebben a szakmában sem rosszabb a helyzet, mint bárhol másutt. Bizonyára rosszabb lesz az anyagi helyzete annak, akitől megvonják a rokkantnyugdíjat, de a lényeg, hogy ez most így nagyrészt csalás. Gondolom, aki tolókocsis, vagy mondjuk súlyos cukorbeteg, annak nem kell félnie a felülvizsgálattól. 
  

A táppénz. Eredendően azt mondhatjuk, fizetség az elvégzett munka után jár. Tehát, ha valaki nem dolgozik, azért ugyan miért kapna munkabért? De az ember családos. A többség nem is akar, nem is tud félretenni. Ha hosszabb-rövidebb időre megbetegszik, mi lesz vele és a szeretteivel? A gondoskodó állam erre találta ki a betegszabadságot, a táppénzt. Aki beteg, pihenjen, gyógyuljon meg otthon, hogy újra hasznos tagja tudjon lenni a társadalomnak. De mi lett ebből? Csörög a teló, "figyelj, haver, a Józsinak két napra kéne pár ember betonozni, fizet egy huszast." Telefon a munkahelyre, jaj beteg vagyok, két nap betegszabi. Orvos megértő, végül is honnan tudja ő, tényleg fáj-e a derekam, vagy nem...? Igaz, hogy a két napra a munkabéremnek csak 70 %-át kapom, de hozzáadva a huszast, bőven megéri. S aki két napig a munkahelyemen ellátja a feladatomat, az is jól jár, kap túlórát, vagy ilyesmi. Tehát mindenki jól jár. Mi ezzel a baj? Csak az, hogy ez csalás. 
Lényegében gyakorlattá vált, hogy az ment el táppénzre, aki így többet keresett, nem az, aki beteg. Egy fiatal pályakezdő mesélte, télen cefetül elkapta az influenza. Húzta, halasztotta, várta, hogy beleessen egy hétvége, így pusztán két napra ment el betegszabadságra. Munkatársai szintén betegek voltak, de senki nem maradt otthon. Nem értette, s aggódott, hogy a következő héten a sok prüszkölő embertől újra elkapja. Fizetéskor megértette, miért nem mentek a többiek betegre. Csak ötezer forinttal kapott kevesebbet, mint ők, de hitelre épülő világunkban a többségnek ez a csekély összeg (relatív!) is többet ért, mint az egészség. Tehát, akinek nem esik be pluszmunka, az betegen sem megy el táppénzre.
 

A "szocpol" lakások. A gondoskodó állam tudja, hogy a gyermeknevelés felelősségteljes és költséges mulatság, ezért segít a családoknak lakáshoz jutni. A gyermekszámmal arányosan jelentős összeggel támogatja a család építkezését, új lakás vásárlását. Helyes. Ebből mi lett? Ügyes vállalkozók megkerestek a nyomor szintjén élő, nem a műveltségükről híres nagycsaládosokat. Fizettek nekik néhány százezer forintot, elcipelték őket a szocpolt folyósító bankba, aláíratták velük a papírokat. Így a vállalkozó hozzájutott a gyermekek után járó több millióhoz. Elkészült egy hollywoodi-díszlet ház, ragasztott villanykapcsolókkal, vezeték nélkül, felszerelt csaptelepekkel víz nélkül, stb. Néhány hét múlva bontották a kecót. Volt persze kis veszteség, a (gyenge) beton alap, s kis vakolat, de a cucc nagy része hamarosan újra debütált egy hasonló házban. A játék persze bonyolultabb. Vannak előírások. A tervrajzot jóvá kell hagyatni, a kész házat át kell vetetni az erre hivatott hivatallal. Hogy lehet akkor mindezt megcsinálni? Úgy, hogy a szereplők mindegyike kap pár százezret zsebbe, s máris működik. Itt is jól jár mindenki. A vállalkozó, a hivatalnokok. Még a csóró család is. Úgysem tudtak volna építkezni, hiszen ahhoz egy kis önerő is kéne, így legalább két hétig ettek jól. Megmosolyogtató. De ez is csalás.
 

A társadalmi fejlődés során kiharcoltunk jóléti, szociális rendszereket. Valaha ezek hatalmas vívmányok voltak, s hozzájárultak tömegek megélhetésének biztosításához. A kiszolgáltatottságot csökkentették, a szolidaritás nemzeti vagy akár nemzetközi eszményét teremtették meg és erősítették. Az volt az üzenetük, hogy "nem hagyunk magadra!" A fejlett társadalmak megbecsülték e vívmányokat, és éltek velük. De valami elcsúszott. Mára többségbe kerültek azok, akik nem élnek a lehetőségekkel, hanem visszaélnek velük. Dübörgő gazdaság talán elbírja ideig-óráig a csalássorozatot. Bár én inkább hajlok arra, hogy válság ide vagy oda, egyszerűen bizonyos rétegek, akik tudják az akaratukat érvényesíteni, megunták a nostop hazugságot, mert húsbavágó, ez már saját előbbrejutásuk legfőbb akadálya. És ilyen luxust nehéz elviselni. Tiszta vizet kéne önteni a pohárba. Baj? Nem hiszem. Újra harcolni kell majd az ellátórendszerekért? Nem hiszem. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Elkártyáztuk. Ez van.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: mecénás e-mail: altimeca@gmail.com dátum: 2011-04-18
... természetesen fizetőképes kereslet ...
név: mecénás e-mail: altimeca@gmail.com dátum: 2011-04-18
A szociális hálóval lehet élni és visszaélni. A magyar (is) már csak kiskapus nép ... Azt mondják, fürdővízzel a gyereket is ...
Rokkantnyugdíj: a korrupció marad, a tisztességes beteg távozik ... sajnos. Aki tisztességgel dolgozott, de kis pénzért, az pici nyugdíjat kap, amiből megélni még szűkösen sem. Mellé lehet dolgozni, pici pénzért, mert különben még ezt a kicsit is elveszik. Akinek jó a nyugdíja (százezer felett), az dolgozhat sokat, kereshet sokat hivatalosan is (bruttó 2*nyugdíj). A minősítő rendszerről: lebukott orvosok, nővérek. Síri csend. Súlyos értelmi sérültek, kik önállóan semmire: elsőfokon épphogy megütik a nyugdíjmércét vagy még azt sem, fellebbezés, másodfok dupla %. Hogy van ez? Amíg van fizettőkées kereslet, lesz megkenhető ember is ... s ki tisztességes, csóró beteg, retteg, ki egészséges, de tud áldozni, az hátradőlve vár ...
A táppénz: kitalálták a táppénzesek ellenőrzését ... vajh miért nem élünk vele???????
Szocpol. lakások: hát ja ... mint a vizsgálat nélküli hitelkonstrukciók ... vegyétekfelvegyétekfelvegyétekfeladjukadjukadjuk. a rendszer olyan, amilyen, ez sem gyarlóságmentes.
+1 Lerövidítik a munkanélkül segélyt: legyen!!! de akkor elhelyezkedési lehetőség is. Ha van, s nem vállalja el valaki a munkát, saját lelke rajta.
Alapvető probléma: a munkabér és az azt "helyettesítő" ellátások összecsúsztak. ha pl. a munkanélküli segély nettó ötven és munkát vállalva ugyanennyit kereshet valaki, ki az a bolond, aki dolgozni akar?
+2 Maximálnák a segélyeket: jó!!! de ... egy főre esően max MB 75 %-a. Tegyük fel, hogy az ember egyedül marad, minden nélkül: segélyekből összeszedhet valamivel kevesebbet, mint 60. Öt főnél ez már kb. 300. Azért segélyekből nem rossz. Ha hozzátesszük, hogy két dolgozó ember három gyerekkel de szeretne ennyit!!!!
+3 Bakács-effektus. Kifizettem mindent, maradt 80, megszorultam, megkívántam. De sokan szeretnének kifizetések előtt legalább ennyit ...