[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Irodalmi Nobel-díj 2017

szerző: Veress Zsuzsa 2017-11-12

 

Irodalmi Nobel-díj 2017

 

 

Abe Kóbó, Akutagava Rjúnoszuke, Fukazava Hicsiró, Isiguró Kazuó, Kavabata Jaszunari, Murakami Haruki, Óe Kenzaburó… ez úgy hangzik, mintha varázsigéket sorolnánk.

 

És így is van, valóban mágikus nevek: ők a „hét szamuráj”, a nyugati világban legismertebb hét japán író. Mindannyian olvashatók magyar fordításban. Több film készült regényeikből.

Hárman közülük Nobel-díjasok.

 

Az idén decemberben Kazuo Ishiguro veszi át a díjat. 

A nyugati névsorrend és a Hepburn-átírás nem véletlen, mert hisz az író – bár japán anyától és japán apától született Nagaszakiban – gyermekkora óta Angliában él, és nem japánul, hanem angolul ír — méghozzá különlegesen cizellált nyelvi regiszterben, olyanban, mely után egy oxfordi professzor is megnyalná mind a tíz ujját.

 

Eltöprenghetünk azon, hogy vajon országoknak-kultúráknak, avagy nyelveknek van-e irodalmuk?

A mostani Nobel-díjas esetében szerintem ez a kérdés eldönthetetlen, illetve döntetlenre áll.

 

Leghíresebb regénye, a Napok romjai, ugyanis annyira angol, mintha Jane Austen vagy Dickens írta volna. Sőt, ezeknél is angolabb. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy már-már a klasszikus angol élet paródiája.

 

Érdemes összevetni a Napok romjait A lebegő világ művésze című regényével.

 

Az egyik egy angliai kastélyban szolgáló főkomornyik, a másik egy japán festőművész élettörténete. Mindketten már öregedő-hanyatló korszakukból tekintenek vissza „az eltűnt idő nyomába” (Marcel Proust!), ifjúkorukba. Az idősíkok váltogatása és a kifinomult lélektaniság jellemző mindkét regényre — csakúgy, mint az, hogy mindkét történetben ott lappang a második világháború, a háborút megelőző évek nagypolitikája, melybe az elbeszélő főhősök csúnyán belevonódnak, anélkül, hogy ezt igazán tudatosították volna magukban.

 

Az olvasók többsége az elmulasztott életet, az elmulasztott szeretetet, és a boldogság elvesztett/elvesztegetett lehetőségét szokta észlelni-értékelni mindkét regényben. És a szövegek stílusának rendkívüli szépségét.

Viszont mindkét könyv a társadalmi formák-rituálék jegyében áll. 

 

A japán festő házának megvásárolásában a „tekintély-árverést”, vagy kisebbik lányának házassági tárgyalásait ugyanúgy a merev, sima, személytelen érintkezés határozza meg, mint az angol lordnál szolgáló főkomornyik életének legfontosabb eseményeit, például az édesapja halálát, a házvezetőnővel való szerelmének kudarcba fulladt történetét.

 

Itt ér össze a kétféle szertartásosság: a túlbonyolított japán etikett, és az angol jó modor követelményei.

Kelet és Nyugat civilizációja így találkozik.

 

Ishiguro mindkét fentebb érintett regénye leheletfinom, árnyalt, és fájdalmasan szép. Lélektani realizmus, ugyanakkor a legfontosabb egzisztenciális kérdések feszegetése jellemzi őket. Hogyan kell élni? Hogyan kell kapcsolatokat teremteni? Mi az élet értelme?

 

A pesszimista világlátás – és Franz Kafka, illetve az antiutópiák-disztópiák – feltűnnek más Ishiguro-regényekben (pl. Ne engedj el) csakúgy, mint Murakami Harukinál, aki régóta és sokszor szerepelt a Nobel-várományosok listáján. Bármennyire népszerű is, mégsem ő kapta meg a díjat.

 

Japán a második világháború után erősen nyitottá vált Európa és Amerikai felé. Ezt nemcsak az úgynevezett magaskultúra, hanem az élet minden területén tapasztalhatjuk. Nagyon valószínű, hogy a fiatalok inkább éppen ezt, a populáris civilizáció japán tömegtermékeit ismerik jobban, mint pl. a három japán irodalmi Nobel-díjast.

 

Ami pedig a ”hét szamurájt” illeti: mind a heten egy távoli kultúrát, mégis ismerős, általános emberi problémakört érintenek, akár japánul, akár angolul.

 

A hetes szám mindkét kultúrában fontos, hiszen nálunk, Európában, a teljesség, az egész szimbóluma – Japánban pedig hagyománya van az asszimmetriák, a páratlan számok képviselte szépségnek. 

 

Ismerkedjünk ezzel a szépséggel! 

Az ikebanán és az animéken kívül például megismerhetjük, mondjuk, Muraszaki Sikibu tíz évszázaddal ezelőtt írt regényét.

És olvassunk Ishigurót!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :