[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Irodalmi Nobel-díj 2017

szerző: Veress Zsuzsa 2017-11-12

 

Irodalmi Nobel-díj 2017

 

 

Abe Kóbó, Akutagava Rjúnoszuke, Fukazava Hicsiró, Isiguró Kazuó, Kavabata Jaszunari, Murakami Haruki, Óe Kenzaburó… ez úgy hangzik, mintha varázsigéket sorolnánk.

 

És így is van, valóban mágikus nevek: ők a „hét szamuráj”, a nyugati világban legismertebb hét japán író. Mindannyian olvashatók magyar fordításban. Több film készült regényeikből.

Hárman közülük Nobel-díjasok.

 

Az idén decemberben Kazuo Ishiguro veszi át a díjat. 

A nyugati névsorrend és a Hepburn-átírás nem véletlen, mert hisz az író – bár japán anyától és japán apától született Nagaszakiban – gyermekkora óta Angliában él, és nem japánul, hanem angolul ír — méghozzá különlegesen cizellált nyelvi regiszterben, olyanban, mely után egy oxfordi professzor is megnyalná mind a tíz ujját.

 

Eltöprenghetünk azon, hogy vajon országoknak-kultúráknak, avagy nyelveknek van-e irodalmuk?

A mostani Nobel-díjas esetében szerintem ez a kérdés eldönthetetlen, illetve döntetlenre áll.

 

Leghíresebb regénye, a Napok romjai, ugyanis annyira angol, mintha Jane Austen vagy Dickens írta volna. Sőt, ezeknél is angolabb. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy már-már a klasszikus angol élet paródiája.

 

Érdemes összevetni a Napok romjait A lebegő világ művésze című regényével.

 

Az egyik egy angliai kastélyban szolgáló főkomornyik, a másik egy japán festőművész élettörténete. Mindketten már öregedő-hanyatló korszakukból tekintenek vissza „az eltűnt idő nyomába” (Marcel Proust!), ifjúkorukba. Az idősíkok váltogatása és a kifinomult lélektaniság jellemző mindkét regényre — csakúgy, mint az, hogy mindkét történetben ott lappang a második világháború, a háborút megelőző évek nagypolitikája, melybe az elbeszélő főhősök csúnyán belevonódnak, anélkül, hogy ezt igazán tudatosították volna magukban.

 

Az olvasók többsége az elmulasztott életet, az elmulasztott szeretetet, és a boldogság elvesztett/elvesztegetett lehetőségét szokta észlelni-értékelni mindkét regényben. És a szövegek stílusának rendkívüli szépségét.

Viszont mindkét könyv a társadalmi formák-rituálék jegyében áll. 

 

A japán festő házának megvásárolásában a „tekintély-árverést”, vagy kisebbik lányának házassági tárgyalásait ugyanúgy a merev, sima, személytelen érintkezés határozza meg, mint az angol lordnál szolgáló főkomornyik életének legfontosabb eseményeit, például az édesapja halálát, a házvezetőnővel való szerelmének kudarcba fulladt történetét.

 

Itt ér össze a kétféle szertartásosság: a túlbonyolított japán etikett, és az angol jó modor követelményei.

Kelet és Nyugat civilizációja így találkozik.

 

Ishiguro mindkét fentebb érintett regénye leheletfinom, árnyalt, és fájdalmasan szép. Lélektani realizmus, ugyanakkor a legfontosabb egzisztenciális kérdések feszegetése jellemzi őket. Hogyan kell élni? Hogyan kell kapcsolatokat teremteni? Mi az élet értelme?

 

A pesszimista világlátás – és Franz Kafka, illetve az antiutópiák-disztópiák – feltűnnek más Ishiguro-regényekben (pl. Ne engedj el) csakúgy, mint Murakami Harukinál, aki régóta és sokszor szerepelt a Nobel-várományosok listáján. Bármennyire népszerű is, mégsem ő kapta meg a díjat.

 

Japán a második világháború után erősen nyitottá vált Európa és Amerikai felé. Ezt nemcsak az úgynevezett magaskultúra, hanem az élet minden területén tapasztalhatjuk. Nagyon valószínű, hogy a fiatalok inkább éppen ezt, a populáris civilizáció japán tömegtermékeit ismerik jobban, mint pl. a három japán irodalmi Nobel-díjast.

 

Ami pedig a ”hét szamurájt” illeti: mind a heten egy távoli kultúrát, mégis ismerős, általános emberi problémakört érintenek, akár japánul, akár angolul.

 

A hetes szám mindkét kultúrában fontos, hiszen nálunk, Európában, a teljesség, az egész szimbóluma – Japánban pedig hagyománya van az asszimmetriák, a páratlan számok képviselte szépségnek. 

 

Ismerkedjünk ezzel a szépséggel! 

Az ikebanán és az animéken kívül például megismerhetjük, mondjuk, Muraszaki Sikibu tíz évszázaddal ezelőtt írt regényét.

És olvassunk Ishigurót!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :