[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Irodalmi rendszerváltás?

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-03-10

csillaghullásA mostani kérdés: Ön szerint a politikai rendszerváltozás után és az azóta eltelt majdnem húsz év alatt sor került-e az irodalmi kánonokban is rendszerváltozásra? Ezúttal a a: betegellátás, fõtisztelendõ, özönvíz elõtti, csillárkapcsoló, villamosszék, megecetesedés és a pizzavágó szavak voltak az ajánlottak. , Kiderült ki is rejtõzik az ifj. Vojtina Mátyás poétikus álnév alatt! Zorán folytatja!


gulyáskommunizmus


valódi kommunizmus


szafaládé szoci


sör virsli május 1 szoci


véres veres komcsi


milliárdos komunnizmus


az ellopott futár ideje


neki még hittünk is


az igazi rendszerváltó


rendszerváltók ???


Mátyás alatt talán rend volt meg irdolom is?

Hát tessék:

Miközben a villamosszéken ülve a betegellátásról beszélgetett a fõtisztelendõvel, és a  megecetesedés jeleit mutató rendszerváltás elõtti irodalmat, özönvíz elõtti pizzavágóval próbálta magáévá tenni, a politikai rendszerváltás utáni kánonok vezérei elindultak a csillárkapcsoló felé.

Válaszadó: Juhász R. József , akik nem ismernék így, azoknak Roccó

Rendszerváltás az irodalomban
Kedves Barátom!
Kérdezed: volt-e rendszerváltás az irodalomban is. De hát: irodalomban rendszerváltás?! Az mi? Az irodalom nem csillárkapcsoló, hogy a különbözõ rendszerek csak úgy le-fölkapcsolgathassák
Valamikor persze, az özönvíz elõtt, az átkosban még valóban pizzavágóval (pardon: akkor még nem volt pizza, sem pizzavágó), szóval az 1945-ös Hencidától az 1989-es Boncidáig, amikor az írók még olyan fontos személyiségek voltak, hogy akár villamosszékbe is kerülhettek, akkor igen, akkor még sarlóval szabták a szonettet s kalapáccsal ütötték hozzá a rimust, s elég volt egy párthatározatot kiadni, hogy új csasztuskák, új panegirikuszok, új Sztálin-ódák és Husák-pohárköszöntõk szülessenek, de mára már rég megecetesedett a bor az ilyenfajta poharakban, ma már nem a politikusok, hanem a tanszékek, kiadók és egyéb irodalmi zsinatok pápái és fõtisztelendõi, s persze a világ nagy könyvmarketingesei adják meg a heti textust s diktálják az irodalmi divatokat, s a szabott stílust nem szocialista realizmusnak, hanem posztmodern nyelvmegelõzöttségnek nevezik. Szóval az irodalom ma már nem rendszer-, hanem piacfüggõ, s bár kicsit fullad, kilóg a nyelvezete, akadozik a disszeminációja, nem mindig zavartalan a hólyagürítése, köszöni, jól van. A betegellátásunk ugyanis (értsd: a Slov. lit. fond nevû lélegeztetõ gép, a Szülõföld-alap dialízis-állomás, a Móricz Zsigmond-ösztöndíj plusz Hoddossy Gyula) még mûködik úgy, ahogy, s életben tartja az írókat.
S míg írók lesznek, addig irodalom is lesz. Meg özönvíz elõtti csillárkapcsolók, megecetesedett fõtisztelendõk s pizzavágó villamosszékek is lesznek.
De irodalmi rendszerváltás, az remélem, nem lesz. S nem is volt.
Tisztelettel köszönt:
ifj. Vojtina Mátyás

DE VAN ITT MÁS VÉLEMÉNY IS! Ardamica szerint igenis van rendszerváltás vagy ilyesmi. Lehet vitatni:

Természetesen nagyra értékelem Rokkó és fõtisztelendõ ifj. Vojtina Mátyás válaszát. Elõbbi esetében szinte éreztem a fuvallatot, ahogyan egy szuzukicsoda márkájú, csillárkapcsolóval ellátott (s lõn meg- és fel- és kivilágosodás...) nikkel szamovár villamosszékében lovagolva elszállt a fejem fölött Lajos bácsi, bele egyenest a galambkommandóba, mint magyar pizzavágó az olasz derelyébe, szóval nagyon nagyon nagyon nagyon (jambikusan). Utóbbi úrral akár egyet is érthetek, sõt egyetértek, de aztán kettõt is.
Azért, mert más szempontjaim is vannak a kérdés értelmezésénél.
Sokáig úgy gondoltam, pl. a szlovákiai magyar irodalom rendszerváltását az iródiások kezdeményezték és / vagy vitték véghez. Ebben persze van némi igazság, nem volna teljesen alaptalan ez az állítás (lásd pl. ifj. Vojtina Mátyás akaratlan, mondhatni ösztönös utalását Hodossy Gyulára...), ha kapcsolódna hozzá némi – egyébként vitatható – (hazai) irodalmi hagyomány, s az egész kijelentés nem volna éppen annyira zavaros, mint a feltett  provokatív kérdés...
És akkor nézzük közelebbrõl: Milyen rendszer? Milyen váltás? Milyen irodalomban?
Az irodalom szempontjából általában a politikai / ideológiai és a mûvészetértelmezési „rendszerek”  jöhetnek szóba. Elõbbi igenis meghatározó az irodalomban, hiszen egy diktatúrában születõ irodalom, ha nem is minden rétegében, de általában más, mint egy demokratikus rend irodalma. Egy valamilyen, pl. vallási szempontból konzervatív közösség vagy kor irodalmában több az ilyen jellegû meghatározottság, mint pl. egy liberális közösségében – hogy ne kelljen mindig a bolsevikok példáját felhozni... Viszont politikai rendszert váltani irodalmi eszközökkel nem lehetséges. Irodalmi eszközökkel azonban lehetséges elkezdeni egy irodalomtörténeti periódust, létrehozni egy stiláris szegmenst, egy új áramlatot, izmust, mûvészi paradigmát stb. Ilyen szempontból én nem látok erõteljes váltást sem a magyar, sem a szlovákiai magyar, sem a világirodalomban az utóbbi cca. húsz év alatt. Még a magyar irodalom – nagyjából hagyományos – ideologikussága, szebbik nevén „elkötelezettsége” sem tûnt el teljesen.
De: a rendszerváltás elõtti szlovákiai magyar irodalom (ez persze nem szakkifejezés) attitûdjeihez képest az Iródiát megelõzõ „nemzedék” – amely nem nemzedék, mégcsak nem is indult mindenki ugyanabban a két antológiában – hozott bizonyos szinten újat, noha még bõven a modernizmus keretein belül. Késõbb az Iródia és a Próbaút szerzõi igyekeztek „hangosabban” megvalósítani ezt a perspektívaváltást. Hogy mennyire sikeresen, vagyis, hogy milyen jellegû és minõségû volt ez a váltás, azt bõvebb kifejtést igényelne. Ám a Próbaút 1986-os, tehát rendszerváltás elõtti. Azóta – legalábbis a próbautas, a fekete szeles és az egyszemû éjszakás elmozdulás óta – nem látok váltást, az akkor indulók le nem morzsolódó legjobbjai viszont nagyjából az utóbbi két-két és fél évtizedben alkották meg legjobb mûveiket, s ilyen szempontból az egyéni pályákon látható némi minõségi fejlõdés. Az egyetemes magyar irodalom szempontjából azonban ez – sajnos – nem jelent túl sokat. Ahogyan az erdélyi fiatalok (lásd Elõretolt Helyõrség és köre) viszonylag látványos fellépése sem, pedig az az erdélyi irodalomban szerintem erõteljes perspektíva-, ha nem paradigmaváltás. Az egyetemes magyar irodalomban maximum generációk – ha vannak még ilyenek egyáltalán – cserélõdnek, ami természetes (részben biológiai) folyamat. Ha valamely új alkotók esetleg másnak mutatkoznak, az elsõsorban és logikusan az irodalmi hagyományhoz való viszonyukban mutatkozik meg. Töredelmesem bevallom, sajnos nincs idõm és energiám és pénzem és stb... következetesen végigolvasni minden megjelenõ magyar én nem magyar irodalmi mûvet, így nem tudhatom biztosan, van-e valami dominánsan új, valami paradigmaváltó... Ha igen, nem vettem észre.
Elfogadom, az irodalom ma nem rendszer-, hanem piacfüggõ (ez is egyfajta jelentõs váltás, csak nem irodalmi). De ez azért is van, mert nincs rendszer, ami viszont nem feltétlenül rossz. Egy (egy?) paradigmaháborúban nem is lehet rendszer, annak végkimenetele fölöttébb kétséges. Minden forrong, bár e vihar méretei is kétesek... A kiadók, tanszékek és „egyéb irodalmi zsinatok pápái” viszont csak hiszik, hogy õk irányítanak. Ez csak a látszat. Ha pedig valaki irányít, akkor csak egy-egy egyetemen, kiadói sleppen, folyóirat-klikken vagy irodalmi zsinaton belül. Gyakorlatilag a pénzügyeket leszámítva mindenki azt tesz, amit akar. Maximum a kritika majd jól odamondogat neki, esetleg agyonhallgatja, de a kritika sem mindenható már, sokszor még csak nem is hiteles. És a tõkeerõsebb kutya... tudjuk.
Az elõzõ témával kapcsolatban írt valaki (zõdi) a fórumban a posztkommunista irodalomról. Sejtem, mit akart mondani, de nem fogalmazott pontosan. Valószínûleg arra gondolt, még mindig a régi komcsik nyomulnak. Ha így gondolja, nem alaptalanul teszi. Igen, páran még számítanak az özönvíz elõtti, megecetesedett, régi struktúra képviselõi közül, de én sosem féltem tõlük, már akkor sem, szerintem most duplán nem kell betojni. Nyomulnak – aki még él –, de kapura már nem nagyon lõnek... Attól függetlenül sok a kapufa. Hadd pontosítsak, kedves zõdi, nem is annyira a meggyõzõdéses vörösök nyomulnak, azokból mutatóba is alig maradt, többen vannak az alakváltók, akik mindig minden rendszerhez képesek alkalmazkodni. Némi alibimorgás, de azért gurult a szekér régen és gurul ma is. Sõt, mi már nem leszünk, de ez a fajzat mindent túl fog élni.
Mivel a kommunizmust nálunk a rendszer politikailag nem túlzottan haladta meg (kivéve szerencsére a gazdasági elveket), posztkommunizmusról beszélni, szerintem korai. Kiélezem: Izé, vót politikai rendszerváltás? Oszt hun az a zúj rendszer? (Persze, ez így demagóg, mert ez a rezsim érezhetõen különbözik az elõzõtõl, de azért – legalábbis a mostani kormány regnálása idején – nem összehasonlíthatatlanul...)
Valamiért – miért? – ifj. Vojtina Mátyás – tán csak nem maga is szlovákiai magyar literátor? – szintén szlovákiai magyar relációban értelmezte és válaszolta meg a kérdést. Igen, noha nem létezik, mégiscsak foglalkoztat bennünket. Olyan ez a szlovákiai magyar irodalom, mint egy duhaj éjszaka Pamela Andersonnal és / vagy Michel Wilddal. Nincs, de izgató. És ilyen az irodalmi rendszerváltás fogalma is.
Apropó irodalmi rendszerváltás: ha lesz idõm és energiám összegyûjteni, egyszer megteszem... régen tervezem, de egyszer csak sikerül... ha hozzájutok végre... könyvkiadómban ki fogom adni – valószínûleg állami támogatás nélkül (kaján mosoly) – a szlovákiai magyar költõk és írók speciális, tematikus antológiáját. Lenin-, és Sztálinversek, traktor-novellák, proletár-ódák, valamint ideologikus tanulmányok, szocreált számokérõ kritikák, feljelentések, mocskolódó levelek csokra lesz. Tervem szerint a szerzõk neveit is közlõ teljes csokra! Kordokumentumnak szánom, nem bosszúnak. (Ha akad vállalkozó szerkesztõ, aki következetesen összegyûjti õket, jelentkezzen!) Na aztán beszélgessünk el egy kicsit nem az irodalmi rendszerváltásról, hanem mindarról, ami majd ennek az antológiának a kapcsán kiderül, illetve eszünkbe jut!

Ardamica Zorán


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zzzzz e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-26
az egész egy marhaság
név: sárgatojás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-25
most mit lázadsz Z? Ha pirosnak nem tetszik aposztróf nélkül a "textus" akkor tegyed neki aposztrófba aztán kész... Hát nem? Ha úgyse jó, akkor már veled van baja... Egyébként sejtem mirét írsz "textust", a szöveg nem biztos, hogy pontosan takarja az írást. na ebbe belebonyolódtam de talán mégis igaz, vagy mégsem? olyan határozatlan vagyok.. vagy mégsem
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-24
neked meg más nem áll jól de ez engem nem zavar veled ellentétben...hm
név: pirostojást e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-22
zolti, nem kell májerkodni, nem áll neked olyan jó az a szó, hogy textus, aposztróf nélkül....
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-19
Nem ide és így szántam visszatenni, de mivel némi mûszaki prbolémák után ide tesezm vissza Zorán korábbi textusát: Ardamica Zorán:

Lehet, hogy késtem pár napot, de azért teszek pár megjegyzést.
A megadott szavakat azért nem használtam fel, hogy jelezzem, nem csípem, ha megmondják, hogyan nyilatkozzam meg. Én még megéltem azt a kort, rühelltem is teljes szívembõl. (Lásd alább az attitûdnél). Ez persze teljesen más eset, de bennem, aki a régi rendszerben (anti)szocializálódótt, még élnek a komplexusok.
Szerintem az a jó játék, amely szabályaiba beleszólhatok.
Nem az a fontos, hogy igazam legyen, hanem hogy véleményem legyen, amely megváltoztatásának jogát fenntartom. Ha bizonyosan igazam volna, már gyanús lennék magamnak.
Igaz, állásomból adódóan elvárható lenne, hogy tudományosan fogalmazzak, én azonban igyekszem csak akkor így tenni, ha elkerülhetetlen. (Iszom is a keserû levét.) Nem tartom tragédiának, ha szempontjaim nem azonosak az általában elfogadott – és sokszor unalmas, semmi újat nem mondó – szempontokkal. Magyarán: szeretek arra úszni a medencében amerre akarok, a „sávokat” minden tiszteletem mellett meghagyom azoknak, akik a kijelölt (veszélytelen, egyenes, kiszámítható, belátható, mérhetõ, rock and roll-mentes stb.) pályákat kedvelik.
Ha itt valaki tudományos igényességgel fogalmaz, az H. Nagy Péter. Noha gyanítom, ez esetben õ sem az „abszolút tudományos” megnyilatkozást tartotta céljának, hiszen ismét kiderült: van humora, képes felülemelkedni dolgokon és ami rokonszenves, még az élethez is van köze (lásd: a „folyamatos álom” mint lehetséges definíció sem egy irodalomtudományi terminus). Az ilyesmit a tudományos közeg és szöveg nem kedveli.
A fogalmi hálóval egészen tudományosan szólva tele van az a testrészem, amit hócipõnek szokás nevezni. Mire kialakul, megértjük, addigra az általa kifejezett dolgok átalakulnak, módosulnak, más rendszereket alakítanak ki, így aztán folyamatosan azzal bíbelõdhetünk, hogy karban tartsuk... Csak arra jó, hogy belegabalyodjunk, mint a szlovákiai magyar irodalom esetében. Nem jutottunk messzebb a meghatározásnál, sõt talán még odáig sem. Demagóg leszek: meg tudja valaki maradéktalanul, korrekcióra és kiegészítésre nem szoruló módon fogalmazni, mi egyáltalán az irodalom? Nem. Azért, mert mindenki számára más. Mint pl. a szerelem. Erre tessék görcsöt kötni a lábszag, a pártállam, a bambaság, a kitörés, az álom, a valóság és az idegenlégiós kifejezésekkel!
Azt gondolom, eljön még az az idõ (évezredes hagyományát lásd az õskorban, az alteritásban stb.), amikor az objektív tudomány nem különül el ennyire élesen és értelmetlenül a szubjektív mûvészettõl. Régen som voltunk boldogtalanabbak, pedig akkoriban a tudomány, a mûvészet és a vallás egy tõrõl fakadt, együtt létezett. Majd lassan, ahogyan az objektív valóság viszonylagosodik, ráébredünk.
Az irodalom (benne a szlovákiai magyar irodalom) jövõje fölöttébb kétséges. (A szövegé már kevésbé.) Csak gyanítom, ahogyan átrendezõdik a társadalmi-politikai élettér, úgy idomul majd hozzá a túlélõ kultúra is. Mostanában úgy tetszik, az elkövetkezõ évtizedekben a globális és a lokális kultúrák lesznek a meghatározó pólusok. Elsõsorban pedig nem a mai értelemben vett minõség – mivel a minõségmérés szempontjai is lokális és globális kritériumok szerint alakulnak majd – határozza meg õket, hanem talán a kereslet, a hozzáférhetõség és a hatalom. Ebben persze nem lehetünk biztosak, amíg meg nem erõsítik a szociológusok és kulturális antropológusok. Sõt, még akkor sem egészen. Ezt – szubjektíve – érdekesebb és fontosabb kérdésnek tartom, mint hogy a szlovákiai magyar irodalom Grendele mit szól Vass Albert szobrához...
A kanonikus rendek megkérdõjelezése nálam lehet mûvészi attitûd, lehet bálványdöntögetõ lázadás, még akár hobbi is, mindenesetre érdekel, izgat, mi módon épül fel egy / a rendszer, s miképpen bontható le. Mert ha lebontható, akkor alkotható jobb is, szebb is, tökéletesebb is. Az elit a minõséggel van oda, noha a minõség kor-, tér- és kultúrafüggõ, tehát relatív. Nos, akkor alkossunk még jobb, tehát más minõségû dolgokat! Ha ehhez van elég tér, az jó, ha az aktuális kanonikus rend akadályozza, akkor a teret meg kell teremteni, vagyis az aktuális kanonikus rendet módosítani szükséges, ha ez nem elég, át kell alakítani, ha az sem, le kell váltani. Nem feltétlenül erõszakosan, nem vagyok az agresszió híve (ide most rajzoltam egy virágot, a bibe helyén szarkalábbal). Néha elég egy kis irónia, egy kis szellõ, sokszor még egy szellentés is, úgy dõl össze az aktuális kanonikus rend kártyavára az összes kanonizált lakóval – öröm nézni. Valami persze mindig marad belõle: a hagyományozásra érdemes hagyomány és a tanulság. (Nem vagyok én mindent tagadó!)
Köszönöm a véleményem iránti érdeklõdést, megtisztelõ.
Zorán
név: Zorán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-19
Kedves braun, természetesen változnak. Mindenféle értelemben és irányba. Ezért is írtam: nem bosszúnak szánom (bárki megtisztulhatott már, megjöhetett az esze, kikerülhetett akkori kényszerhelyzetébõl, fejlõdhetett...), hanem dokumentumnak. Arról szólna, mire képes a dilettáns, mire vetemedik a tehetséges, mire kényszerül a gyenge, mire képes a hatalom stb. egy bizonyos idõben, térben, kulturális és ideológiai kontextusban. Nem a bántás szándéka munkál bennem, annak egyszerûbb és olcsóbb módja is akadhatna, mint a könyvkiadás.
név: braun e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-19
Kedves Zorán! Támogatom a traktorvers antológia ötletét! Hogy aztán mennyi ún. szlovákiai de magyarországi író bújna hirtelenjében az elefántcsonttornyába, az persze érdekes lenne, látva mennyi marhaságot leírtak anno. De azér csak változtak õk is, nem? Változik a világ, az írók ne változnának?
név: Zorán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-16
Pontosabban nem azt állítottam, hogy "igenis van", hanem hogy bizonyos fogalmak és kritériumok tisztázása után lehetne megpróbálni egyértelmû kérdéseket feltenni, s azokat megválaszolni.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-16
Na mostan már fent van a Zoránka textusa tessék bengészni
név: H. Nagy Péter e-mail: h.nagy@freemail.hu dátum: 2008-03-15
Szia Zorán! Igen-igen, egyetértünk. Persze, majd megbeszéljük a dolgokat, amint lesz rá mód. A modernség és a posztmodernség korszakhatára valóban nagy fordulat volt, nem véletlenül emlegetik episztemológiai váltásként, olyanként, amely során átrendezõdnek a kultúra fundamentális kódja. Egy korszakon belül pedig valóban lehet több paradigmaváltást észlelni, ilyen lehetett a 90-es évek átrendezõdése. A kérdéseid, észrevételeid tehát maximálisan jogosak. De valóban hagyjuk a munkát, van ebbõl most elég. üdv. H. Nagy
név: Zorán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-14
Szia Péter!
Már megírtam, csak Zolinak nem volt még ideje felrakni... Ha innen szemléljük a dolgot, akkor igazad van. Én egy kicsit messzebbrõl néztem, s onnan úgy látszik, az általad említett átrendezõdés amolyan „magyar posztmodernen” belüli átrendezõdés, s mivel a posztmodern a rendszerváltás elõtt kezdõdött – még Magyarországon is –, az általad említett átrendezõdést nem tartom akkora váltásnak, hogy „irodalmi rendszerváltás” kifejezéssel illessem. Ahogyan te is mondod, a kánon jellege dinamikus, vagyis nem állandó, nem statikus, belsõleg fejlõdik. Ha ezekre a belsõ folyamatokra figyelünk, akkor egyetértek veled. A kérdés az – és ez a kérdés a kérdezõnek szól –, hogy a kérdés mire vonatkozott (lásd majd a válaszomban megírt visszakérdezést: „Milyen rendszer? Milyen váltás? Milyen irodalomban?”)?
A dilemma tehát, hogy egy „kisebb” perspektívaváltás, esetleg egy „nagyobb” paradigmaváltás zajlott-e. Errõl mi már beszéltünk sokat, de nem eleget. S alkalom adtán fogunk is, ha benne vagy, személyesen.
Mindenesetre egyértelmû kérdésekre lehet csak egyértelmûen válaszolni, ebben bizonyára egyetértünk. Csakhogy akkor ez már nem játék lenne, illetve „nem játék” lenne. Hanem például munka. Azt meg hagyjuk, ne b... , mert szaporodik...
Üdv.
Zorán
név: H. Nagy Péter e-mail: h.nagy@freemail.hu dátum: 2008-03-14
Üdvözlök mindenkit! Valószínûleg ebbõl a körbõl nagy-nagy sajnálattal kimaradok, igen nagy a hajtás az egyetemeken. Pedig Vojtina Mátyással ellentétben a kérdésre a válaszom határozott igen lenne. Az irodalmi kánonok 90-es évekbeli átrendezõdését nagyon jól jelzi a prózában Garaczi, a lírában pedig KAF, illetve ezek fogadtatása.       A modernség öröksége a posztmodernség számára tehát nem a pizzavágó vagy a csillárkapcsoló (bár ezek fontos technológiák), hanem a kánonok dinamikus jellege.    További kellemes játékot mindenkinek! üdv. H. Nagy
név: csuhaj e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-13
        
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-13
D kérem az email címed tipped nyert! Tõzsér Árpád tizstelt meg minket ebben a játékban! Hova postázzam a jutalomkönyvet????
név: d e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
akkor tõzsér?
név: ihaj e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
        
név: c e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
passz, idõsebbet igen, költõt igen, de több idõsebb költõt nem ismerek, aki ide írna
név: ihaj e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
Péterfala szép helyen van, mer' a világ közepén van...
név: Zorán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
Noha bizonyos szempontból megtisztelõ a feltételezés, nem én voltam, s nem én vagyok ifj. Vojtina Mátyás. Valószínûleg nem is leszek, bár a jövõ kiszámíthatatlan. Nem tudok róla, hogy klónoztak volna engemet, de ha valaki tudtomon kívül megtette, s kiderül róla, rólam, akkor csípõbõl feljelentem, mert nem kérte a beleegyezésemet, nem kaptam érte jogdíjat stb., másodsorban viszont annak is lenne jó oldala, hiszen skizofrénia nélkül is többen lennék, ami ugyebár fokozza az élvezetet. Hátránya, hogy még többet kellene güriznem-nünk... Hogy a világ képes lenne-e elviselni a klónjaimat, nem sejtem, azt viszont látom, hogy velem, amikor tudtommal egyedül vagyok Ardamica Zorán - én aki vagyok, Besenyõpistabácsimontááá - nehezen bír a világ, legalábbis a világ azon része, amellyel kapcsolatban vagyok. Na jó, bevallom, én nem bírok ezzel a világgal...
név: b e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
tõzsér nem lehet ilyen rossz
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
van némi közelítés, ez igaz, de se nem Barak, se nem Vida, se nem Hizsnyai. Kicsit idõsebb, ha súghatok...
név: á e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
barak vagy vida, de mindkettõ rosszpaszban
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
Hizsnyai? Most már tényleg érdekel.
név: dolly e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
beee biztos voltam, pedig láttam a szomszéd asztalon, beezonyám
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
dolly közelít, poétáról van szó, de nem a Zorán. Arra kérnék mindenkit, ha komolyan gondolja a kilét felfedésére kiírt kis plusz játékot, adjon email címet is. Szóval nem a Zorán, valaki más...
név: dolly e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
a vojtina megoldás: Zoránt klónozták
név: braun e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-12
Szerintem nem a fiatalabb generáció tagja az ifj. Vojtina Mátyás, de nemtom ki lehet
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-11
Bocsi még valami: a krupié sem játszi, csak irányítja a játékot, nem volna ildomos nekem ebbe így belemenni...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-11
Kedves Enikõ! A válasz nem ehlyes, mert nem én vagyok a válaszadó, hanem.. Jaj majdne megmondtam, de tessék csak kissé jobban elemzni ki is lehet ez a nagy tapasztalatú és igen ismert és tisztelt költõ. Sajnos már nem fiatal, no de nem is öreg! Nem tudok ajándékot adni Enikõnek! Sajna...         
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-11
Szászinak: Kedves Zoli, ifj. Vojtina Mátyás Te vagy. De ha nem, ezúton hívnám fel a figyelmed arra, h. alamuszi dolog ilyen feladatokat adni másoknak, anélkül hogy legalább egyszer jó példával ne járnál elõl Te magad. A játékmester az nem játszik?
név: Zorán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-11
Tényleg a korábbiakhoz szántam a dolgot, engem is meglepett, hogy némileg ide is passzol...
Zorán
név: Arany János e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-03-11
No de Vojtina? Te is fiam Brutus?