[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Iródia 25

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-07-16

koccintás dzsusszal?Megverte már az ég, mikor dzsússzal koccintunk Hizsnyai Zoli, Csanda Gabi meg én! Megverte, de alaposan. Szóval semmi se a régi, vagy csak mi változtunk totálba? Krausz Tivadar barátunk meg most elõvette a nindzsakardot, de úgy rendesen. Oszt ad neki! Olvassátok mit is gondol a mester a 25 éves Iródiáról!


nem voltunk sokan


ezeket írtuk


meg ezeket is írtuk


Czakóval egymást fotózzuk, há jó nem?!


volt olyan is , hogy antológia


háttérben  a múlt


a Zoli az megmondta ...


ott volt a Nemadok elvtársi anyámkínja is


oszt bámultunk mint a moziban...

Levél az Iródiásokhoz és olvasóikhoz

Legelébbis a 25 éves Iródiát köszöntöm! Nem az intézményt, a protokoll már lezajlott. Titeket köszöntelek, háromszázvalahány egykor magával ragadóan lelkes Iródiás! Isten éltessen, és lelkesítsen titeket még vagy ezer évig, legalábbis!
Szerintetek Krúdy Gyula 1911-ben szólhatta ezt a kezet szorítani nem kívánó huszárszázadosnak?
- Beperellek!
S lehetett ez a tiszteletlen százados válasza?
- Perelj be! Rá megy ötven éved, s minden vagyonod, mire a pert megnyered.
Vagy inkább ekképpen folyt le a végsõ fokon esztétikai indíttatású konfliktus (tudniillik Krúdynak nem tetszett a tisztecske nyeglesége):
- Ön, tiszturacs, megsértett engemet! Lássuk, vállalja-e az elégtételt, vagy bebizonyosodik, hogy végképp nincs kit tisztelnem Önben!
- Sztojanovics Viktor huszárszázados, rendelkezésére!
- Holnapután, - addigra remélem, kialussza mámorát -, nos, negyvennyolc óra múlva, vagyis hajnali négykor jelenjen meg segédeivel együtt Farkasréten, a Denevér utca közepén.
- Kard vagy pisztoly?
- Hogy kérdezhet ilyet egy úriember! Nem a Mississippi-nél vagyunk, hanem a Dunánál. 
A párbeszéd valahogy így folyhatott le, hogy aztán Krúdy párbajban, a századoson sebet ejtve vegyen elégtételt.
Krúdy tehát karddal is kiválóan esztétizált. Ez bátorít arra, hogy a Párbajkódex paragrafusai értelmében írjam ezt a levem. Korántsem az ünneprontás a szándékom, hanem a becsület megvédelmezése.
Ezért:
Gratulálok a díj-botrányhoz, a Talamon Alfonz díj Duba Gyulának ítéléséhez.
Mi volnánk az együttgondolkodás iskolája? (Apropó együttgondolkodás, az ún. „Iródia-kiáltvány” a tollamból származik, s most 25 év után azt kérem, ne használjátok, ne idézzétek, együttgondolkodás nélkül semmi esetre se! Nem hiúságból kérem. Egyszerûen méltatlanság okán: 25 év alatt nem tanultunk meg együttgondolkodni; ha tudnánk, ez a díj-botrány nem történt volna meg. )
Duba Gyula személyével és életmûvével semmi bajom. Zsinórmértékként bár nem tekinthetünk rá, ám mint tehetséges, szorgos kismester kétségkívül beírta magát az irodalomtörténetbe. Méltán illetik meg õt a legkülönfélébb díjak. Kívánom neki, kapja meg a lehetõ legmagasabb szlovák és magyar állami kitüntetéseket!
Egy pillanatra képzeletben, – s itt most kérem, kedves Duba Gyula, ne hagyja el kiváló humora! – most én magam vagyok a Talamon-díjazott Duba, csúcsDuba formában, ezért természetesen lemondtam a díjról, lévén korrekt értékítéletem, mert kiválóan tudom, mely fiatal kollégám érdemli, kinek adjam tovább a széles Felvidéken.
Botrány, természetellenes szellemi bûntény, hogy egy harmincévesen elhunyt nonkonformistáról elnevezett díjat egy hetvenéves konformista kapjon.
Mert mi az alapképlet? Talamon egy betiltott mozgalom tagja volt, amely azért fertõzött, mint az influenza, mert alternatívát nyújtott a korabeli totalitárius rendszer Írószövetségébe tagozódáshoz képest. Mely totalitarizmus egyik legmegbízhatóbb embere éppen Duba Gyula elvtárs volt, aki bár személyesen is eljött volt közénk, hogy tudassa, õ jót akar nekünk, de azért betiltódtunk, mert azt a „jót”, amit õ és megbízható elvtársai akartak nekünk, azt mi nem kívántuk.
Dubának Talamon díjat adni homlok egyenest ellentétes mindazzal, amit egykor az Iródia jelentett.  Egyet jelent ez nemcsak az Iródia, de Talamon Alfonz emlékének a megcsúfolásával is. Akik ismerték vagy akárcsak olvasták Fonzit, jól tudják, mikor adott volna Õ a régi szisztéma emberei közül bárkinek is irodalmi díjat: Soha! Legfeljebb poharazgatás közben egy barátságos kokit.
Kedves héttagú választmány, akiken ez a díj-odaítélés végsõ fokon múlott! Ítéletetekkel a Szlovákiai Magyar Írók Társaságát a totalitárius rendszer Írószövetségének közvetlen jogutódjává tettétek. Itt és most hiába a képmutatással párban járó önámítás, megszüntettétek az erkölcsi alapot arra, hogy a civil Iródiát saját hagyományotoknak tekintsétek, hacsak nem az Iródia szabadegyetemének estébés fakultását akarjátok tovább éltetni. Hogy a SzMíT választmányában nem mindenki volt Íródiás? De valahányan azért nem is voltak estébések.
Kedves választmány! Miért pampogok én bele a ti dolgaitokba, amikor cirka bõ tizenöt év – nektek elhallgatás, nekem viszolygás – után jelentem meg újra köztetek személyesen? Hírlett köztetek, föladtam az írást, s éppen õrülök és halok megfele. Mivel telt nélkületek az elmúlt 15 évem? Ugyanúgy írtam és olvastam, olvastam, mint korábban, s figyeltem, figyeltem, figyeltem, meglehet hatékonyabban, mint akik anno hivatalból figyeltek.
25 év nagyidõ, sok mindenre alkalmas. 25 év során kiismertük egymást jobbára valahányan. Magam például ez alatt és ezen felül megismertem önmagam. Ti hogy vagytok ezzel a gnószisz autónnal? Mi ez a mondat számotokra? Egy poros mûveltségi infó, vagy aktuális létparancs?
Kedves felvidéki irodalom szervezeti mûködéséért felelõsek – tisztelet a kivételnek! Ez az ominózus díj-odaítélés azt tükrözi, mintha számotokra sosem létezett volna Iródia. Elvégre az irodalom nem egy szellemi út, hanem karrierlehetõség. Szálljatok magatokba, azután kérjetek bocsánatot Talamon Alfonz szellemétõl, mert bár a teste halott, a szelleme él!
Kedves háromszázvalahány Iródiás, azt hiszem valamennyiünk számára megnyugtató, hogy a 25 éves évfordulónkon az egykor karakán Tóth Laci igen óvatos alázatosan bár, de mégiscsak, elmotyogta: kétséges ám az irodalmi kánont olykor csókossági hálózat szerint meghatározó „kanonokok” illetékessége a tényleges halhatatlanság dolgában.
Ezzel búcsúzom, mindenkit ölelek:
                                                             Krausz Tivadar
u.i.:
Az ejtett sebbõl kikövetkeztethetõ, mely vágást alkalmazta a párbaj során Krúdy a becstelen tiszten. Ó, boldog idõk, mikor az erkölcstelenség még nem volt kifizetõdõ. Fejtegetem a modernkori lovagirodalomnak eme Krúdy-titkát, küzdelmük során, mint kerekedett felül az író a professzionális kardforgatón. A becsület, mint a szépség fundamentuma – ezt fejtegetem most, igaz huszárkard helyett katanával; ez által nyerem a ki-t, másként: táplálóm az idõ. Kívánom, kedves ex-Iródiások, valahányunk ideje teljék alkotásban, valamint árnyalt megkülönböztetni tudásban gyarapodva!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-29
Igazságod lehet Péter, mert mindig akkor kezdenek el sokan barátként meg pályatársként emlékezni, mikor az illetékes,akire melékeznek, már régen nem tud védekezeni se!
név: péter e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-29
csak az a baj, hogy sokan "élnek" vele, és nem is T.A, és még csak nem is a szelleme....
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-28
Ugyan már, \"Mind\"! (Régi énünk, \"hol késel az éji homályban?\") A \"régi énünket\" szükségszerûen elveszítjük (kérdem én, tényleg olyan nagy kár érte?), és az még korántsem jelenti azt, h. ugyanakkor meg is haltunk volna. Ilyen olcsón nem ússzuk meg. Vagy másképp: Ekkora árat nem kell fizetnünk érte. Kicsit komolyabban: Félelmetesek azok a figurái múltnak és jelennek, akik nem veszik figyelembe a múló idõt. Krausz Tivadar írását pl. azért szeretem, mert mikor olvasom, látok egy embert, akiben a múlt renddé állt össze, és aki már csak emiatt is meg tud ítélni egy jelen idejû cselekedetet úgy, mintha vmi idõtlenségbõl nézné azt. Nagyon tetszett a krúdys példázat, bár megborzongatott. Az ember nem vágyhat vissza idõkbe, amikor az \"erkölcsi halál\" még létezõ fogalom volt. Menten bele kéne halnia.
név: mind e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-28
meghaltunk, mikor elvesztettük régi énünk. Ezt volt a legnagyobb megtagadás az elmúlt 25 év alatt!!! De azért éljen Duba Gyula. De inkább élne a Talamon Alfonz!!!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-26
Én nem tudtam, hol van Krausz Tivadar. De most örülök, h. itt van, h. figyel, és h. jól figyel. Mert hát szabad hülyeséget csinálni, egyedül, párban, bizottságban is... Csak hát vannak megvilágítások, melyeknek fényében a hülyeség (=hülye tett) nem diszkutabilis többé. Hanem az, ami. (Ha meghalunk egyszer, végleg, ha nem.)
név: eee e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-24
de, mind meghaltok, még tán én is!!!
név: hhhh e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-07-24
és akkor talán nem halunk meg?