[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Iskolai minőségbiztosítás II.

szerző: Kiss László 2010-04-27

 

Iskolai minőségbiztosítás II.

   Nem hiszem, hogy ezt el lehet kerülni a mérést végző csoport legjobb szándéka ellenére sem. Itt megjegyezném még, amit kevesen szoktak, vagy el sem ismerik, hogy valójában nem ismerjük egymást. Szünetben találkozunk, ennyi. Az óralátogatás nem mutat reális képet, tanár, diák másképp viselkedik. S az iskolán kívüli tevékenységeinkről még kevesebbet tudunk. Különösen elszigetelt egy olyan pedagógus, akinek alacsony óraszáma miatt nincs egy iskolában szakos társa. Mondjuk egy kis iskolában ének szakos biztos, hogy csak egy van. Tudja valaki róla, hogy milyen hangszeren játszik? Esetleg szokott fellépni? Jár hangversenyekre, s mondjuk elviszi néhány diákját is? Lehet, hogy tudják, lehet, hogy nem.

   Az emberek általában csak saját területük iránt mutatnak érdeklődést, sajnos. Egy matematikatanár be nem tenné a lábát egy galériába. Tisztelet a kivételnek, de általában ez igaz. Így, szempontok ide vagy oda, hogy fogják megítélni a másik munkáját? Sokan aggódnak az iskolákba is begyűrűzött politika, az összefonódások miatt. Azt hiszem, jogosan. A mérést végző csoport tagja párttársát reálisan fogja értékelni? Mennyi pontot fog kapni az igazgató felesége? Egyetlen semleges megoldás létezik, ha mindenkit kihoznak azonos pontra, tehát nevetségessé és formálissá válik az egész.

 
   Jónak tartom a hétévente kötelező továbbképzést. De két dologgal problémám van. Egyik: ki fogja fedezni? Éppen most jelent gondot az intézményeknél a továbbképzési keret megvonása. Mi van azokkal, akik továbbtanulása, továbbképzése folyamatban van? Erre úgy tűnik, felül senki nem gondolt. Az intézményvezetők és a fenntartók is tanácstalanok, így marad a kézi vezérlés, ami talán a legrosszabb. És ha ilyen keret már nem lesz többé, a kötelező továbbképzést maga fogja fizetni a pedagógus? Pusztán azért, hogy megmaradjon az állása? Azt hiszem, úgy etikus, ha kötelezően előírunk valamit, biztosítani kell hozzá feltételrendszert. Másik problémám. Vannak értékes továbbképzések, de sajnos többségük hihetetlenül színvonaltalan, gyenge. Részt vettem a közelmúltban egy 30 órás továbbképzésen, érdekelt a téma. Ehhez képest erről egy szó sem esett a három nap alatt, ami nem csoda, hiszen az előadó végzettsége és jelenlegi munkaköre nagyon távol állt a meghirdetett témától. Prezentációkat olvasott fel nekünk, melyeket akkor látott először. Ordított az egészről, hogy mindez csak az előadó díjazásáról szól. Az ilyen „továbbképzéseket” mindenképpen ki kellene szűrni, mert a pedagógus szakmát járatják le.


   A minőségirányítási programokban több helyen megfogalmazott, igényként is megjelenő pedagógusi közéleti szerepvállalásáról is vegyes érzelmeim vannak. Amennyiben közcélú alapítványokban, egyesületekben való tevékenységről van szó, helyeslem. De a helyi önkormányzatokban való részvételt nem. Ez jelenleg még a legkisebb községben is annyira átpolitizált, hogy nem hiszem,  használ az ebben való részvétel az iskolának. Kevés kivételtől eltekintve a polgármesterek kezdenek kiskirályként fellépni, kis településen különösen élet-halál urai, gyakorlatilag a legnagyobb munkaadók. És akinek ő ad munkát, rá fog szavazni. Így örök időkre be tudja magát betonozni hivatalába.

   Általában sem értek azzal egyet, hogy egy pedagógus aktívan politizáljon. Követelmény is a világnézeti semlegesség. Egy párttag történelemtanár nehéz helyzetbe kerül, ha egy másik oldalon álló diák megvádolja, azért kapott 2-est, mert… Adott tantestületben visszatetszést kelt, ha helyettesíteni kell egy kollégát, mert testületi ülés van. Persze elviselnék, ha látnák ennek eredményét, településük felvirágzását. De ez, tisztelet a kivételnek, elmarad. A képviselőség egyszerű pénzszerzési forrássá vált (ezt sokszor maguk a képviselő-pedagógusok is elismerik), s még kiváltságokkal is jár. Ez irritálja a kollégákat.


   Örömmel konstatáltam viszont, hogy a pedagógus teljesítményértékelés pontrendszerében az adminisztráció mindössze 3 pont. Azt hiszem, minden férfi pedagógus rémálma az adminisztráció. És sajnos, a mindennapi gyakorlatban legtöbbször emiatt kerülünk konfliktusba az iskolavezetéssel.

   Felmerül bennem a kérdés, minek három dokumentum egy osztályról?  A napló, anyakönyv, bizonyítvány egyikét minden különösebb probléma nélkül el lehetne törölni. Minden embert be lehet azonosítani a neve, anyja neve, születési adatai alapján. Minek a naplóba OM azonosító (egyáltalán minek ez, amikor az imént említett adatokon kívül mindenkinek van például személyiigazolvány-száma...?), minek TAJ-szám? Diákigazolvány-szám? Annyi idő alatt, míg ezeket beírja egy osztályfőnök a naplóba egy 35 fős osztály esetében, el lehetne olvasni egy rövidebb könyvet. Azt hiszem, sokan vagyunk még, akik mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül elvisszük túrázni a gyerekeket, korrepetáljuk ingyen, ha kéri, időt, telefonköltséget nem számítva osztálykirándulást szervezünk, és élvezzük az intézmény által nyújtott napi 270 Ft-os étkezéstérítést, de az értelmetlen és felesleges munka mindig irritált, akkor is, ha 1 perc mindössze.


   A minőségirányítási programok „munkaerőpiaci elvárásoknak való megfelelés” részénél elmosolyodtam. Pályaválasztásnál egy pedagógus lehetősége ma lassan arra korlátozódik, hogy: „Kedves gyermekem, ha egy főiskolai, egyetemi szak nevéről elsőre nem ugrik be semmi, na oda ne menj!” Diplomás egykori diákjaink ma nem kapnak állást, vagy középiskolai végzettséget előíró munkakört töltenek be. Egyik tanítványom, jogi doktor, raktáros egy bevásárlóközpontban. Igaz, főnök, van három beosztottja. De ő is ugyanúgy hordja az italokat a polcra, mint a többiek. És ez nem átmeneti munka. Mindez nem lenne szégyen, de nem erre lett kiképezve - az adófizetők pénzén. El lehet ezt bagatellizálni a gazdasági válsággal (bár nincs mindenhol, tehát akkor ez milyen válság?), de itt másról van szó. Egy középiskolából úgy látjuk, a felsőoktatás áttekinthetetlen, túlburjánzó, és semmit nem érő képzésekkel tévútra vezetik a fiatalokat. Egy főiskolán dolgozó barátom mondta, 45 kommunikáció szakos hallgatót államvizsgáztatott, s egy éven belül egyikük sem tudott elhelyezkedni.

 
   A minőségirányítási program lényege, hogy egy intézmény, iskola színvonalát hosszú távra igyekszik biztosítani. Számomra ez egy szép szólam, amit lehetetlen lesz tartani. Ugyanis teljesen átalakult a középfokú oktatási rendszerekbe belépők aránya, összetétele. Első ránézésre örvendetes, hogy már mindenki akar tanulni, nem elégszik meg a 8 általánossal (erre persze a törvény is kötelezi, tankötelezettség kitolása 18. létévig). De azt látjuk, hogy minden csúszik feljebb. Aki eddig beérte 8 általánossal, most szakképzőbe megy. Aki szakképzőbe ment korábban, most szakközépbe, aki szakközépbe, most gimnáziumban ücsörög. Ezzel sem lenne semmi baj, ha lassan, fokozatosan menne végbe, és az előképzettség, felkészültség, motiváció megfelelne a magasabbra tett mércének. De szó sincs erről. Így az oktatási intézmények mennek lejjebb, mert kell a gyerek. Folyik a bizonyítványgyártás. S mivel tömegesen érkeztek, érkeznek gyerekek nem a nekik megfelelő iskolatípusba, ők alakítják át az iskolát, annak hagyományait, szellemiségét. És a pedagógusoknak célkitűzéseik, törvényileg előírt kötelezettségeik végrehajtásához a személyes varázson túl nem áll rendelkezésükre semmiféle eszközrendszer.


   A minőségirányítási program kevés előnye mellett úgy érzem, több a hátránya. Nem szeretnék beleesni  a pedagógustársadalomra is jellemző túlzott aggályoskodásba, az újat, a változtatást mereven elutasítók hibájába. Klebelsberg 8 osztályos iskolatervezetét gyakorlatilag egyöntetűen elutasította a pedagógus szakma. Ez talán intő jel. Mégis úgy érzem, a meglévő és várható körülmények, a pedagógustársadalom megalázottsága, szétziláltsága, megosztottsága miatt az iskolák minőségbiztosítási programja az intézmények eddig is elég vaskos dokumentumanyagát fogja pusztán gyarapítani, s vagy teljesen a feledés homályába vész, vagy egy nemszeretem, üres formalitássá válik.


  Ja, és az egésznek van egy kis, régi időket idéző "szocialista önkritika" érzete... Azt hiszem, elsőként oda kéne minőségirányítási program, ahol ezt az egészet kitalálták...!

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Anett e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-27
Minek annyi könyvet cipelni az iskolába?Minek kell bejárni olyan órákra az érettségizõ diáknak, amiból nem is fog érettségizni (az adott tantárgyból)?Nekem például van olyan tankönyvem(tankönyveim), amit megvettem csak azt nem tudom, hogy minek.Már év elejétõl ott porosodik a szekrényemben.Egyszerse nyitottam ki.Na meg a kötelezõ olvasmányok.Csak az fogja élvezettel olvasni õket, aki amúgy is szereti a könyveket lapozgatni, de persze a témától is függ.Szerintem a diákoknak, olyan könyveket kellene a kezükbe nyomni vagy feladni, ami iránt érdeklõdnek, de azokból sokat.Így már nem is tûnhet kötelezõnek az olvasmány.De az is kérdés lehet, hogy egyáltalán érdeklõdnek-e valami iránt?A mai világban, miért olvasnak keveset a fiatalok(tisztelet a kivételnek)?(Régen biztosan más szelek fújtak.Nem úgy mint ma.)Talán, mert nincs idõ rá?Vagy csak egyszerûen unalmasnak tartják vagy nincs türelmük arra, hogy olvassanak?Semmivel sem több a tévénézés, diszkózás, haverokkal lógás, felesleges shoppingolás, netezgetés stb.Bezzeg ezekre aztán van idejük.Igaz az se mindegy, hogy mire használjuk az internetet.Manapság a fiatalok nagy része rengeteget ül a számítógép elõtt.Tegyük hozzá, hogy sok esetben feleslegesen(szinte már betegséggé vált), ha csak nem tanulásra fordítják azt.De kitérhetnénk arra is, hogy például, miért van kevés az úgynevezett "készség tantárgyakból"?Egy héten egy óra vagy még annyi se, mert a különféle rendezvények, ünnepségek elnyomják, majdhogynem megszûntetik ezeket a tantárgyakat.A legtöbb tanár, miért nem tarja fontosnak mondjuk a rajz vagy mûvészettörténeti órákat?Hiszen az egyik legszebb tantárgyról van szó.De minden problémára rátekintve, vajon lesz-e kiút?????Az utókornak, milyen jövõt, milyen világot ígérgethetünk??????????????