[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

János Vitézrõl

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2008-10-28

Würtz Ádám illusztrációjaElõször kb. 35 évvel ezelõtt találkoztam rajzaival. Karácsonyra egy csodaszép, illusztrált János Vitéz könyvet hozott a Télapó. Jézuska volt, én tudtam jól, de anyám figyelmeztetett, hogy ezekrõl a dolgokról beszélni csak otthon szabad, Jézuskának a nevét se említsem, mert abból baj lehet.


Würtz Ádám

Würtz Ádám: János Vitéz

4

5

6

Ugye, érted, kisfiam. Igen, mondtam, hogy megnyugtassam, bár nem igazán értettem.

Anyám iskolaigazgató volt egy falusi iskolában, a rendszer meg Fenyõfa-ünnepeket rendeztetett vele Karácsonykor. Végezte a dolgát, igazi tanító volt, aki színdarabokat tanított be és rendezett, aki különféle mondvacsinált ünnepeket koreografált, akinek nem ért véget a munkaideje kicsengetéskor. Aki gyalog képes volt elmenni a szomszéd faluba, esõben vagy hóesésben, ha a helyzet úgy hozta.
Igazán azonban csak otthon ünnepelt. Ha hazaért és levetkõzhette végre az elvtársnõt.
Befelé forduló, mélyen vallásos, keresztény világunkba aztán senkit sem engedett be, ezt az oldalát az életünknek senki sem ismerte. Nem járt szomszédolni, de a rokonokhoz se nagyon, és hozzánk se járt senki. A közvetlen környezetünk különcnek, amolyan "maguknak való", távolságtartó embereknek tartott minket. Az otthon szentsége aztán mint archetipus égett bele mélyen a tudatalattimba. Az otthon és a külsõ világ között a tudatomban is mély szakadék tátong még manapság is, de kemény munkával bizonyos pontokon sikerült már áthidalnom azt.
A való világ eféle dualizmusa sajátos létfilozófiává terebélyesedett bennem, mûvészi nyughatatlanságomat is ennek köszönhetem.

Szóval, kábé 35 évvel ezelõtt a karácsonyfa alatt volt ez a könyv. Würtz Ádám illusztrációival. El voltam tõle ragadtatva. Annyira érdekes rajzstílusa volt, annyira furcsa színvilága, képisége hogy ma is nehezen találok megfelelõ szavakat rá. Egyszerre volt érezhetõ a magyar népmûvészet és a bizánci ikonográfia hatása - bár mindezekkel akkor még nem lehettem tisztában.
És én rabja vagyok mindkettõnek. Nem tudom, hogy milyen õsi rétegekbe ágyazódott bele, de táptalajra lelt és megfelelõ környezetre. Szárba szökkent ugyanis és lombja már túlnõtt rajtam.

Apai ágon görögkatolikus vagyok, a magyar népdalokhoz meg egy lány vezetett el. Kézenfogva, kábult, elvarázsolt arcú kamaszként. Szomorú az idõ, nem akar változni... A hideg futkos a hátamon és nyelem a könnyeimet.
Amikor elõzõ életem haldoklott és a lelkemet is majdnem magával vitte, emlékszem, hányszor lüktetett bennem, részegen, sírva... Nagy átok ül rajtam...
Hát igen, most viszont már tudok szeretni.

Würtz Ádám nagyon közeli hozzám, bár nem volt szerencsém személyesen ismerni. Egyik tanítómnak tartom.

1927-ben született a Tolna megyei Tamásiban. Elsõsorban illusztrátorként, irodalmi tematikájú grafikáiról ismert. József Attila és Shakespeare mûveinek illusztrálásával érte el a legnagyobb sikereit.
1994-ben Budapesten halt meg.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: sziszi e-mail: sziszi0227@citromail.hu dátum: 2010-10-21
tök jó ez a vers!!én már tanultam is!!sziasztok!!      
név: sziszi e-mail: pink0227@citromail.hu dátum: 2010-10-21
sziasztok én ezt a verset már tanzltam nagyon nehéz megtanulni de azért sikerült felmondanom 5-re       sok szerencsét még akik még nem tanulták      am meg ez a vers tök jó    na sziasztok!!   
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-11-20
Kedves Adri! A könyv apámé volt ... már nem lehet velem! ... de emléke bennem örök szépség! És a könyvé is ...
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-11-20
Én viszont nyelem a könnyeimet. Nagyon hiányzik, aki nekem ebbõl a könyvbõl elõször felolvasta a János Vizézt!
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-10-31
Úgy látszik, kiknek kora hasonló, hasonló mûvekbõl szívtak szépséget, mûvészetet. Nekem is egyik kora gyerekkori kedvencem ez a János Vitéz kiadás, és engem is nagyon megragadtak az illusztrációk. Talán ennyire érzelemteli emlékek nem jutnak hirtelen eszembe, de sokszor és szívesen lapozgattam. Mûvész nem lett belõlem, de mûvészetkedvelõ igen.
S egy szomorkás gondolat: ma már alig találkozni szépen illusztrált, akárcsak nézegethetõ kötetekkel. Ócska ponyvaként jelennek meg legtöbbször nagyjaink. Is.