[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Jánossy Lajos: Apa kabátja

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2010-02-02

Bp. Moszkva térNem nyafognék, de most már két sört! Ugyanis, mindig arra kell rájönnöm, valami nincs sehol. Mindig elveszik valami, valaki, mindig múlik az idõ, hullnak ki az arcok belõlem, mindig és folyamatosan. Jánossy Lajos: Apa kabátja címû írása talált meg, talált el a múltkoriban. Olyan érzése van tõle az embernek, hogy na, na, hát ez meg, persze, ismerõs ez nekem. Mintha én...



Bp. régi belváros


Bp. ez volt a divat


Bp. talán az 56-os troli?


Bp. asszonynép


Bp. végállomás


Bp. rakpart


Bp. hirdetmény anno


Kádár elvtárs meg a lóden kommunizmus


Jánossy Lajos: Apa kabátja
A barátom és a barátom apjának a kabátja az én kabátom
Daninak, szülinapra

Nem panaszkodom, nem szokásom. Nem jammerolok, nem szeretek. Nem. De azért. De azért mégsem könnyû belegondolni - azon túl, hogy reméljük néha, meglátjuk -, mi lesz. Mi lesz ebben az évben még, amelyik gurul el, akárha az avarban a strandon felejtett, levegõjét vesztett, már nem pattogó, ám még nem is vánszorgó Nivea-labda. Ez maradt, kopott reklámja a nyárnak. Mögöttünk egy meg nem történt, melankóliájában és elégiájában kiélvezhetetlen és kivehetetlen õsz, lexikonok oldalaira számûzött évszak. Nyakunkon, akár valami csorba penge, egy alig megnevezhetõ, mondjuk így: idõjárás, szenvtelen és kegyetlen, nem végez rögtön; lassan és hidegvérrel dolgozik. Hûvös vas ömlik az utcákon. Kések, kések, hatalmas kések. Így elmélkedett a Levelek a jó életbe címû öninterjúsorozat kérdezõjének, tehát válaszolójának kuktája, aki néhány nappal ezelõtt hirtelen összepakolt, gazdája aprólékos mûveleteit - a Duna-parton, a valahol Szob közelében parkoló, kelet-német jellegû büfékocsit, helyesebben: hangtalan kocsmakocsit, másképpen: a pecsenyéket nélkülözõ lacikonyhát lelakatolta - meg sem várva pucolt befelé a városba, ahol, mint ez a magyar rockzene kivételes fuvolistájától és frontemberétõl, Török Ádámtól tudható: „meleg van, nyugalom és fény.” A segéd most látogatóban volt a Levelek a jó életbe elsõrangú prózafolyamat várományos szerzõjénél, ott lamentált a rummal bélelt teás pohár fölött. Hol van a menedék, merre a mentsvár, a meleg szoba, a darált hús, a mákos pite, a jó sorozat? A mozijegy? Hova bújjon az emberfia, amikor a kád vize kihûlt, a mûanyag székek az erkélyen a lábukat az ég felé vetették, a tíz éve Amszterdamból áttelepített holland gesztenye elsárgította minden levelét. Társam egy légy és egy darab pók. Elõbbi, úgy tartják, ha túléli a telet, a következõ évre szerencsét hoz. Még él a légy.
A Levelek a jó életbe leendõ alkotója a passzív rezisztenciát választotta a mondatok hallatán. Mindig ez van, gondolta magában, mindig ezt csinálja, idejön, kijelenti, azzal kezdi egyenesen, hogy nem jammerol, nem nyikorog, nem jajveszékel, aztán, miután ezt leszögezte, nyomban jammerolni kezd, azonnal nyikorgásba fog, tüstént jajveszékel.

A kukta, mintha gazdája gondolataiban olvasott volna, így folytatta: tudom, hogy jammerolok és nyikorgok és jajveszékelek, de meg fogsz lepõdni, ugyanis vannak válaszaim ezúttal. Ha nem is sok, de vannak. Na jó, egy van. Nem mondat, hanem mondatok, tehát egy történet. Az enyém, de most neked adom. Ebben az imént már vázlatosan részletezett mogorva idõben én például egy kabátba bújok. Pontosabban nehéz lenne elmondani, mert ez a ruhadarab valahol a felöltõk, a kabátok és a zakók közötti mezsgyén tartózkodik, oda való, az a hazája. Barna kord, mikro, ha ez így még mond neked valamit, a könyökén és a nyakán bõr betétek, bélése is van, kockás mintás. Találtam. A barátommal együtt találtuk meg az õ és az apja kabátját. Merthogy ez a kabát elõször a barátom apjáé volt, aztán, apja halála után a barátom hordta, majd úgy döntött, hogy nem lehet mindenhez a végsõkig ragaszkodni, elvásott ez a kabát, a nyaka szalonnás már kissé, a zsebeinél kikopott a mikrokord, legyen valaki másé, olyané, akinek nincs kabátja. Kiakasztotta hát a barátom a kabátot a háza elé. Épp aznap találkoztam vele, be is számolt üstöllést a bátor mûveletrõl, és mutatta új kabátját, amit alighanem a felesége hathatós segítségével vásárolt. Szép volt az új kabát, zakósabb jegyeket mutatott, és teljesen megértettem a barátom döntését szintén; magam sem szabadulok egykönnyen bármitõl, hetekig, hónapokig, sokszor évekig hetelek-hatolok, mielõtt megválni szándékozom egy nadrágtól, egy pulóvertõl. Egy kabáttól. Aznap borozókat látogattunk meg, vettünk sorra, keserves tapasztalatok szegõdtek nyomunkba; mindenütt, ahol megfordultunk, játékgépek csilingeltek hideglelõsen, néma televíziók világítottak, a kereskedelmi rádiók szolgáltatták a szférák zenéjét. Késõbb éjszaka lett. Egy irányban lakunk, együtt ballagtunk haza, elõbb a barátom utcájába értünk. Már a sarokról látszott, hogy a háza elõtt valaki a kerítésnek támaszkodik. Közelebb érve vált jól kivehetõvé, hogy nem áll ott senki, hanem a reggel kiakasztott kabát didereg magában. Nem volt kérdés, választás se, csak döntés volt, a tettel egyidejû; magamhoz öleltem és belebújtam a kabátba.

Azóta hordom a kabátot, amiben láttam a barátom apját, azt a délceg teremtû, élénk tekintetû, igazi oroszlánhoz hasonlatos, bozontos szakállú férfiút, akit valamikor a gimnázium elsõ évében ismertem meg egy másik, akkori, ma már nem élõ barátom révén; õ vitt el az addig is már legendássá emlegetett apához, a barátom apjához. Nem tudom, lehet, hogy szünet volt, vagy hétvége, nem emlékszem, mindenesetre délelõtt, és a barátom együtt ült az apjával a konyhában, az apja pipázott, a barátom cigarettázott, békésen vörösbort szopogattak, mint két régi barát. Vagy két testvér. Egy báty és egy öcs. Ámulatba ejtett a jelenet, nem ilyen apákhoz szoktam. Nem ilyen konyhákhoz. Nem pipafüsthöz. Hogy mihez, azt most nem részletezem, hiszen a barátom apja, a barátom és a kabátjuk a fõszereplõ. Aztán láttam betegen is ebben a kabátban, miután talpra állt; ebben a kabátban vette hõsiesen minduntalan a nyakába a várost, járt el kiállításokra, és ment a saját mûtermébe is szorgalmasan, jóllehet teljesen meggyógyulni már nem tudott, húzta a lábát és a szavai is elfogytak, de ment és jött, és alakjából nem veszett el az méltóság és nagyvonalúság, amit bizony elmagyarázni nemigen lehet, csak rámutatni olykor azokra, akik ilyenek. A barátom apja ilyen volt. Volt, mert meghalt aztán. A barátom hordta a kabátot, õ, aki az apjától nem csak ezt a kabátot örökölte, hanem annyi mást is, amit nem ismételek meg, mondta a kukta, nehogy elbízza magát.

Szóval hordom ezt a kabátot, két életet már megszolgált kabátot, két férfit már kiszolgált kabátot, hordom, mint valami varázsköpenyt, bízom benne. A barátomban és az apjában, mondta a kukta. A Levelek a jó életbe magát ismeretlenséggel álcázó rendkívüli tehetségû kiötlõje pedig meghökkenve vette észre, hogy feladta a passzív rezisztenciát, kezet és poharat nyújtott a segédjének. És a torkában is érzett valami kaparást, mint amikor egy hajszálat nyel le az ember.   


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: x e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-02-02