[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Jánossy Lajos:Egy talált tárgy

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2010-01-04

pincérlányEgy talált tárgy a jó életbõl! Egy jó palack lõporszáraz pezsgõ, egy kis nosztalgia, rálátással a fonákra és a tenyeresre egyaránt. Jánossy Lajos kiváló kortárs magyar író, nálunk alig vagy szinte alig ismerik. Írásait a Literán is megtalálni. Egy tavalyi történetével indul a 2010-es esztendõ papírsárkánya, az Irodalom rovatban.



csinibaba


spriccer


jégzajlás 1945


Visegrád


Halsázbástya télen óhhhh


wow uhhh


juhhééé

Jánossy Lajos:
Egy talált tárgy a jó életbõl
     Keresztury Tibornak

A két flekkenjét pácoló, épp a visegrádi Duna-parton álló (Cholnoky) Laci-konyha fröccsözgetõ séfje azon tûnõdött, hogy sorozatot indít, Levelek a jó életbe címmel, amihez Epiktétosz egyik életbölcseleti szikrájával készült begyújtani be a lángot a rostélyok alatt. Stílusosan a következõ axiómát választotta: „Emlékezz erre: ebben az életben úgy kell viselkedni, mint a lakomán: körülhordoznak egy tálat, - éppen hozzád ér, - nyújtsd ki érte a kezed, és szerényen vegyél belõle.”, mellé Seneca traktátusait lapozgatta, amikor telefon rezgése kavarta fel mélázó életét; barátai jelezték a közeli infúziós intézetbõl, hogy alá kéne írni a jelenléti ívet, pótolni az igazolatlan hiányzásokat tüstént és hamar. A visegrádi Duna-parton üldögélünk, de azt a szót: Visegrád, még nem írtam le soha, hümmögött a sorozattervek megálmodásában jeleskedõ, noha a kivitelezésben mérsékelt sikereket maga mögött tudó teremfõnök. Ezt a szót se, tette hozzá a László-konyha másik oszlopos tagja a kukta nyomatékkal, aki afféle botcsinálta kézilányként fõnöke bor-szóda koktéljaihoz és leendõ Leveleihez az elmaradhatatlan alapanyagokat: a bort, a szódát és a történeteket biztosította . Visegrádon vagyunk és még nem jutottam el soha Visegrádra, mondataim minduntalan elvezetnek innen, jóllehet a végsõ cél, hogy végül ide visszaérkezzenek, tûnõdött a László-konyha meg nem fogalmazott alapítólevelének fogalmazója. „Ha úgy élhetnénk, ahogy élünk”, kért még szót a diszpécserközpontban egy hang; Esterházy jelentkezett be mottó-igénnyel, ám a nyitott kocsmaajtó teraszjellegû küszöbén üldögélõ cimborák ígéretes társaságának szirénhangjai erõsebbnek bizonyultak; a kukta elhagyta bázisát, buszra kapaszkodott és a fõváros felé vette az irányt. Lomtalanító kommandók övezték útját; hullámzó furnérlemezek, kimustrált, lábukat vesztett asztalkák, megroggyant tálalók és repedt kagylófotelek, bútorinvalidusok között lépkedett, egy kiforgatott világban tartott célra rendületlenül. Vesztõhely õsszel, semmit nem tudunk.

Nem sok idõbe tellett, mialatt elfoglalhatta méltó helyét a bel-budai cukrászdában, amelyet már annyiszor megénekelt; énekelt ott helyben, elvágyódó tenorban és ünnepélyes altban, és énekelt a helyrõl, mint énekének/életének helyszínérõl. Rendkívüli meglepetésekre nem számított ezen az alkonyporozta késõdélutánon, ellenben mégis érte meglepetés, amelyet most azonnal megoszt minden kedves érdeklõdõvel. Az elsõ pohár söre fölött barátja az alant olvasható, akkor már személyesen neki fénymásolt újságoldallal ajándékozta meg. A Petõfi Népe, A Megyei Pártbizottság Lapja 1965. szeptember 19., vasárnapi számának a „tárgyalóterembõl”-rovatában, Cserbenhagyás és ital” lényegre törõ fõcímmel indexelt és Gál Sándor által jegyzett cikkének második fejezete következik: 

„A MÁSODIK cserbenhagyás halállal végzõdött. A vádlott Budai János, 40 éves, harkakötönyi lakos az eset napján: 1965. március 3-án harmadmagával daráltatni indult a kiskunhalasi malomba. Elõtte azonban mindhárman – vagyis õ, Csordás András és Patai Ferenc – pálinkát ittak. Halason folytatták az ivást, s amikor délután tanyáról-tanyára járva a tsz-tagoknak szétosztották az õrleményt, mindenhol kaptak néhány pohár bort. Az utolsó állomás Szappanos Gábor tanyája volt. Itt Csordás nagy kevélyen két liter bort ’rendelt’, nem törõdve azzal, hogy már így is jól felöntött a garatra, s még néhány kilométer áll elõttük a hideg, esõs éjszakában, sötétben. Este kilenc órakor a három ittas ember felkapaszkodott a kocsira s elindultak. Budai János vágtára kényszerítette a lovakat, bár jóformán egy métert sem láttak elõre. A három részeg énekelt, kurjongatott, s ettõl a lovak még inkább megbokrosodtak. A kötönyi dûlõn, egy mocsaras vizes részen a kocsi felborult, mindhárman a jeges vízbe estek. Elsõként Budai János ugrott ki, s egyenesen a közeli tanyájába ment, ahol ruhát cserélt, megmelegedett. Kimászott a vízbõl Patai is, s megpróbálta kihúzni a mellközépig érõ vízben ülõ, még ott is énekelõ Csordást, de az gorombán elzavarta.
JÓ KÉT ÓRA eltelte után ment vissza a felborult kocsihoz Budai János és két ismerõse, akiknek közben elmondta, mi történt. A még mindig dúdolgató Csordást kivették a vízbõl, a lovakat kifogták. Nem messze a helyszíntõl eszméletlen állapotban találtak rá Patai Ferencre, aki nem bírt tovább menni, s egy szénakazal tövében összeesett. Csordás – miközben hazafele igyekeztek vele – az úton meghalt. Patai túlélte a balesetet. A dolog azonban nem maradt annyiban. Ha ugyanis Budai az eset után rögtön segítségért szalad, vagy maga próbál segíteni (viszonylag õ volt a legjózanabb) nem halt volna meg egy ember. Igy, mivel a baleset az õ hibájából történt – vágtába zavarta a lovakat, s elmulasztotta a segítségnyújtást – a közlekedési bíróság két év hat hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerõs.”

A Levelek a jó életbe-sorozat leendõ szerzõjének segédjének kétsége nem lehetett, hogy ezt a bámulatos nyelvi szervezettségû, leleményes árnyalatokban pazarlóan gazdag híradást mintegy átnyújtja a szívéhez oly közel álló olvasóknak; hadd gyönyörködjenek õk is. És teszi ezt kommentár nélkül; találja meg mindenki az ínyére való zamatokat.
Elsõ szándéka szerint még a tanulság levonásával is adós maradt volna inkább, de a Levelek a jó életbe-sorozat segédmunkásaként, belátta, ezt mégsem kerülheti el.
Ha mellközépig ér is a jeges víz, dúdolgatni kell a végsõkig, így is, úgy ráfázunk, nem kérdéses, jegyezte fel a közigazgatási határnál, Visegrád felé kacsingatva.
          


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :