[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Január végi mindenféle

szerző: Szászi Zoltán, Schneider Alfréd, Örkény István 2012-01-24

 

Január végi mindenféle

 

Nem tudom, kell-e cím...

 

Egy egyszerű, talán kicsit pátoszos, de mindenképpen őszinte verssel emlékeznék Ján Palachra. A vers szerzőjét nem ismerem, de úgy láttam, amit írt, komolyan és mélyen átérezte. Ilyenkor januárban olyan sok mindenre és sok mindenkire kéne emlékezni. Ján Palach mellett sokunk régi ismerősére, Dusza Istvánra, aki 10 éve ment el, de ugyanígy emlékezni kéne azokra a Don-kanyarban elveszettekre is, akik szintén valamilyen szabadság eszmében hittek, s ott pusztultak a fagyban. Idén Mikszáth Kálmán születésének 165. évfordulója is megünnepeltetett már, de 2012-ben lenne 100 éves Örkény István, rá is illenék emlékezni. Szóval annyi minden összegyűlt, hogy magam se tudom, mi legyen. Talán egy vers, talán ez a bevezető és hozzá abszurd, groteszk világunkról két mesteri írás. Már nem is tudom, hányadán állunk. A Sárkány éve is most kezdődött, lehet ünnepelni, pláne egy Papírsárkánynak egy nem papír folyóiratban.

 

Schneider Alfréd:

 

Jan Palach emlékére

 
 
Heves volt a nyár, 
Európa nyara; 
Erős hang szólalt meg: 
A szabadság szava. 
 
A cseh nép is kiállott 
A szabadság mellett, 
De Moszkva parancsolt 
És hallgatniuk kellett. 
 
A nyár régen elmúlt, 
De tovább tart heve. 
Lángoktól lett fényes 
Hős Jan Palach neve. 
 
Forró lángokban 
Lelte a halálát, 
Mert forrón szerette 
Népét és hazáját.
 
 
(43 évvel ezelőtt, 1969. január 16-án, a prágai Vencel téren felgyújtotta magát Jan Palach, egyetemi hallgató. A szovjet megszállás ellen tiltakozott. Három napra rá belehalt sérüléseibe.)
 

 

Örkény István:

 

Folklór

 
1. Viccelődünk
Egy fekete autó közeleg a megyeszékhely felől. Megáll. Egy fekete ruhás férfi kiszáll, és odamegy a borsótáblához.
- No, hogy vagyunk, hogy vagyunk? - szól oda viccesen a parasztoknak.
- Jól vagyunk, jól vagyunk - válaszolják viccesen a parasztok.
 (Sárvári folklór. Vas megye, 1957)
 
2. A termelés zavartalanul folyik
- Halló, gépterem?
- Skultéti, jelentkezem.
- Mennyi, Skultéti?
- Harminchárom.
- Mi harminchárom?
- Mi mennyi, főmérnök úr?
- Az, ami harminchárom.
- Nem annyinak kellett volna lennie?
- Mindegy, Skultéti, csak csinálja tovább.
 



 

Életben maradni

 
 
Egy nagy politikai pörben mint negyedrendű vádlott életfogytiglanit kapott; ebből hat évet le is ült, méghozzá magánzárkában és ártatlanul. Társait sorra kikezdte a börtön, mindegyiket a leggyengébb pontján, kit a szívén, kit a tüdején, kit a lelki egyensúlyán.
Ő, a túlérzékeny idegrendszerével, már a hatodik héten sírógörcsöt kapott. De mikor ráborult, az asztala lapján észrevett egy hangyát. Ettől még sírni is elfelejtett.
Elnézte, hogy küszködik egy parányi morzsával. Aztán a körme hegyével odébb s még odébb gurította a morzsát. E délelőttje azzal telt el, hogy a hangyát körbesétáltatta az asztalon.
Éjszakára bedugta egy üres orvosságosfiolába, és másnap fölmászatta egy gyufaszálra. Hamarosan rájött, hogy a kis állat egy húsfoszlánnyal sokkal könnyebben idomítható, mint morzsákkal; és valóban, a nyolcadik hónap végén két keresztbe rakott gyufaszálon sikerült rákapatnia a hintázásra. Persze, azt a tétova ide-oda mászkálást csak némi jóindulattal lehetett hintázásnak nevezni, de őt ez a teljesítmény is majdnem boldoggá tette.
Amikor letöltötte a harmadik évet, jó magaviseletéért különös kedvezményképpen papírt, írószerszámot és olvasnivalót kérhetett. Ezt ő büszke daccal visszautasította, a hangya ugyanis már gurigázni tudott egy mákszemmel, mely a karácsonyi tésztából származott. De őt ez a mutatvány sem elégítette ki, mert még besorolható volt a hangyai lét határai közé. A másféleség ott kezdődne, ha két lábra tudná állítani... Ez tizennyolc hónapig tartott, de sikerült.
Újabb másfél év múlva diszkréten tudtára adták, hogy rövidesen rehabilitálják, és szabadon bocsátják. Addigra elkészült az ő nagy mutatványa is: a hangya álló helyzetben a magasba dobta és elkapta a mákszemet. Vagyis elmondhatta róla - megint egy kis jóakarattal -, hogy megtanult labdázni!
- Adjatok csak egy nagyítót - mondta a fiainak, sokat sejtető mosollyal, az első otthoni vacsora után. - Van egy betanított hangyám!
- Hol? - kérdezte a felesége.
Forgatták a fiolát. Nézték a nagyítóval, még a lámpához is odatartották, de hiába. És, ami a legfurcsább, ő se látta már!
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :