Keményffy Flóra: Fázol-e?

Fázol-e? Mit adjak rád kisfiú? Már csak elhasznált érzelmeimmel takaródzom be én is. Néhanap újra látlak, olyankor férfi vagy már, halálra készülsz, hátadon világnyi súlyok, pedig csak véres fadarabbal játszol zihálva.
Verejtéktenger az álmom.
Mit adjak rád, nincs semmim, csak te vagy nekem, téged adlak magadnak, hogy vigyázhass mindkettőnkre, ha fázunk. Halál les rám, te látod, mondd milyen az, milyen az, mikor csúnya az ember, véres húscsomó még csak, üvöltés, mint a vad hegyi szél, teli fájdalommal, mint az az űr, ami meddő bolygót szül hóbortos pályát igézve ki néki a semmi határán?
Bátor vagy, ugye Isten, tán törött is, mint halott angyal utolsó mosolya, mely koppan a fényben?!
Te látsz engem a szememmel, szemedből nézek ki árván. Vadvirágok támadnak fel lépted nyomán, ne gyere hozzám, méltatlan vagyok én rád! Csak ints, vagy még azt se, csak egyetlen sejteddel akard javulásom, s meglásd, belepusztulok. Megtisztulást ne adj, tüzed kell, fényeddé, idegen anyagoddá válni szeretnék. Fázol-e, kisfiam? Mit adjak még rád? Betakarlak az éggel, kigurítom a földet, hevenyészett csillagrajokból hímzem ki kis takaród. Dideregek én kettőnk helyett is, tudva a törvényt, aki fényt lop, halnia kell!

Mizser Attila: este i. sz. 2010
 

…a fagyott kérget nem bírta törni,
bent késtől elvált kenyérszelet,
a ruháját, mint egy bálra, felölti,
a magnó nem akceptál rec-et.

Felkattintod az előben a villanyt,
majd a lépcsőházban követed,
és vissza, hogy lekapcsold sorra,
az ajtókeretre felírsz egy nevet.

A parkoló, az épp indulókkal,
hárman vannak, az egyikük nevet…

Ardamica Zorán: csak elvágni

csak elvágni a megfelelő helyen
ahol jól látszik és amelyen
jól hozzáférhető az ér
egy kisérletet csak megér

aztán már sejted nincs bocsánat
rághat vágyemlék atillabánat
hasztalan vétkek száraz ágak
bizonyosságok mind elvágtad

elmetszeni a vörös folyócskát
szállíthat bár valami ócskát
valami életet körbe-körbe
sosem egyenes mindig görbe

hazalelés hidegtalálás ilyenek jutnak
neked és eszedbe pedig
nem veszed be ahogy kérkedik
az élet oxigéndús slágere

aztán már nincs bocsánat soha
versben erre rím a mostoha
visszamaradt kis vágyad bágyad
íme hát összevérezted az ágyad