[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Járat, harmadszor

szerző: Koren Csilla, Mizser Attila, Szávai Attila, Szászi Zoltán 2010-08-24

 

 

Koren Csilla: Mindég tanulni.
 
„Akinek nincs, annak nem is lesz!”
 
Köveket törni volt egy út! Aki nem vetette le a cipőjét, nem érezte az utat. Amíg nem vetette le a cipőjét, nem érezte az utat
Szálkás volt a forgács, olyan jó, hogy szálkából van!
 
/Fecnikre firkált, majdnem minden nap minek/
 
Köveket törni vitt az út, mezítláb a langyost ki!

A kő, forró volt, a kalapács forró, a nap forró
„akinek nincs nem is lesz!”
!
Akinek nincs
!
Akinek nincs
 
Gondolkozol még?
!
Akinek nincs
!
Akinek nincs
!
Pék leszek.
 
„Igen, pék leszel.”
Jó! Akkor megyek játszani! /most kell rajtakapni/

Tölgyfa.
Sokat gondolkozol, tölgyfa!
 
Nyúl egy kéz, hogy „tenni!”
 
TENNI
 
És kijózanodsz. TENNI. Mész kijózanodni, és akkorra már jéghideg az a tornaterem  TENNI.
 
Megvagy. TENNI
Az alvás elhagy magadért. TENNI  Nem szóltál nekik, hogy nem te voltál az TENNI
De neked TENNI sem TENNI szóltál TENNI  /...alvás –TENNI…/
 
TENNI  Akinek nincs, nem is lesz!
TENNI  Akinek nincs... TENNI Van úgy, hogy a farkas elhallgat.  TENNI.
Akkor kell rajtakapni.

 

 

 

Mizser Attila: Dessert m.k.


Nem hisz a múltban.
A gasztronómiában.
Hite a tézise,
az alkotás hibátlan.

 

A főváros felől,
már balsors a gyarmatok.
Hagymaként pirul,
mint mit szakácsa otthagyott…

 

És látja többe nincs,
így viszik tovább:
egy renovált receptből
a modern flott szokást.

 

Ünnepe ebéd volt,
az utolsó talán.
Szabadít a bélbe,
A pusztulás szabály.

 

Száz év, kolbász, babzsák,
fagyott palócleves.
A Tisztelt Házban használt,
agyagtál gólemek

 

hallgatnak ma arról,
ki rajt mintát teremt…
Mint a malacsült a napról,
Mikor terítékre ment.

 

 

Járat, harmadszor

Szávai Attila: Hajó, hullám, húgyszag

 

A hajók lassú véket nyomnak szét a felszínen, hogy a hullámok aztán a part menti sziklákon elhaljanak, csendesen ráboruljanak a kavicsokra. Vannak jó, és vannak rossz hajók. A jó hajó az olyan, hogy odanézel, várod az első benyomást, impressziót, aztán kialakul benned egy kellemes érzet. Mikor gusztust látsz egy hajóban. És ott vannak az uszályok, amik végül is hajók, a szállítmányozás eme lomha, izzadt igásállatai. Hogy nézed, de csak a funkciót látod benne, nem az esztétikát. Mondjuk, minek is. Egy uszálynyi szénnek ugyan mindegy, hogy van-e külcsín. Ott van a belbecs, a szén, hegynyi szén, önmaga leendő melege önmagában. Mint ahogyan minden emberben ott az esély, a lehetőség, hogy szerelmes legyen. Valamibe. Jó, kedvező esetben valakibe. Nem tudom kizárni, elvetni a lehetőséget, nem tudom maradék nélkül kizárni, hogy vannak megszállott hajósemberek, akik szerelmesek önnön uszályukba. Nevet adnak a vasnak. Erzsi. Esetleg Margit.
***
Minden hullám egy külön élet, külön sors, külön végzet. Ahogy nincs két egyforma kavics, úgy két egyforma hullám sincs. A tárház végtelen, a raktáron a legkülönbözőbb összetevőjű készletet tartják: szolid (szelíd) hullámokat, melyek közönnyel járják a felszínt, mint idős írók az (csendes, keskeny, macskaköves) utcát, aztán találunk még vagány, lendületes, vakmerő hullámokat, mozgásukban hiúsággal. És ott vannak a borzas, hisztérikus, kócos, és ingerült, félőrült hullámok, amiket saját dühöngésük annyira lefoglal, hogy nem igazán tudnak másra gondolni, másról szólni. A vihar utáni hullámok is veszélyesek, ezek a pletykásabb elemek, kíméletlenül kibeszélik, hogy mi történt a viharban, melyik hullám, hogyan viselkedett, ki vitte túlzásba, ki volt kevésbé lelkes, meg különben is, hogy ki milyen.
***
A hajnali folyó az más. Más, mint a nappali, vagy az éjszakai. A hajnali folyó bölcs, higgadt, megfontolt, céltudatos, még nem járja át a hétköznapok szürke szokásrendszere, önmagát közli, nem azt, amit mások várnak el tőle. Még nem öltötte magára a napot.
***
Fiatal párok járják nyáron a part menti sétányt. Jó, máskor is, de nyáron jobban, többször, hosszabb ideig. Kéz a kézben, mint a parti fák, a sűrűbb, parti fákkal sűrűbb részeken. De beszéljünk az emberi kézakézbenségről. Gyalogolnak, egymásba kapaszkodnak, forgatják fejüket. Felhívják egymás figyelmét a folyópart érdekesebb részleteire, lassan követik szemükkel a folyón haladó nehéz hajókat, kérdezik, hogy milyen lehet hajózni a folyón. Nagyokat sóhajtanak, levegő után kapkodnak, ki se látnak a szerelemből. Mondhatni nyakig. Mondhatni. A fiúk olykor bemennek a part menti bozótosba hugyozni, közben átgondolják az aznapi dolgokat a lánnyal, a folytatást, meg, hogy most nekik a legjobb, nevetve átlépik a szarrakást, ha odaszart valaki a bozótosban lévő sétányra. Ösvény, gyalogút, spontán emberi kitaposás.  Vannak, akik szarnak az ösvényekre. Húgyszagúak a bokrok. Nem nő ki a fű normálisan a húgytól, a föld keményre van a taposva a hugyozók által. Vagy lehet, hogy nem volt tudatos ez az ösvény, hanem mindig egy kicsit beljebb hugyozták a fűmentes részt. Nem megoldani itt ezt a kérdést.
***
Bemennek a bozótosba a lányok, közben arra gondolnak, hogy mi volt eddig aznap velük, a folytatást, hogy most nekik a legjobb. Kérdezik a hugyozásból visszatért fiúkat, hogy min nevettek, azok röhögve mondják, hogy odaszartak az ösvényre, valakik odaszartak. Együtt nevetnek. Mert az élet szép. Ha néha oda is van szarva, amerre éppen jársz. Van, mikor nem is látsz át a rakáson. Minél nagyobb a rakás, annál nagyobb közöny kell a semlegesítéshez, pontosabban, hogy érzed a bűzt, de nem undorodsz, kikapcsolod magadban a hányingert a bepánikot, a gyomor tájékán érezhető forróságot. Hogy ott van, nagyon is ott van, de közben még sincs ott. A hasonló érzést, mint mikor lenyelsz egy öreg szöget, és ráiszol egy pohár rozsdamarót. Lehet, hogy nem is annyira hasonló.
***
A hajnali folyó illata olyan, mint egy fiatal nő lehelete, néhány évvel az első anyaság megtapasztalása előtt. Mikor még másfajta erők hajtanak egy nőt. Még nem elsősorban az anyaság a cél, hanem a szerelem, tehát kicsit a szellemi sík. A hajnali folyó mozdulatai még nem fülledtek, még tiszta illatot közöl, tiszta színeket, még nem adja át magát a túlzó nyári fényeknek, mint táncosnő a reflektorok égetésének. Hajnalban a folyó még szégyenlős. Másként loccsan a part menti sziklákon. Kuncog, mint fiatal lány, ha hozzáérsz, ha megérinted ujjaiddal, ha merészebb vagy, merészebb mozdulattal, beleröhög az arcodba. Más a víz tapintása is hajnalban. Lágyabb, selymesebb.
***
 A túlparton színes ruhás emberi alakok tesznek-vesznek. Nem lehet kivenni, mit is pontosan, talán horgászok, családi kirándulás, satöbbi. Milyen kicsi innen az ember. Ha azok ott idenéznek, egy kicsi embert látnak. Vagy többet, de kicsiket. Kicsi az ember, de gyakran épít maga köré porcelánboltot, hogy aztán önmaga elefántjaként bemenjen. Körülnézni. És nem kérni elnézést.
***
Ahogy egy tó hajnali vízfelszíne nyugodt, mozdulatlan fákat mutat, úgy a hajnali folyó lomha vízfelszíne, más tükröt tart a part menti élővilág elé. Higgadt dinamika van e tükörben, szelíden görbülnek a kontúrok. A felhők lassú mozgásba jönnek, van a saját mozgásuk, és van ez a másik, a hullámok miatt. A felhők tükörképei rágörbülnek a hullámhegyekre, hullámvölgyekre.
***

A szerző gyerekkori benyomása, hogy a felhő, ha nézed, elmélázol rajta, nem úgy, nem rajta, hanem, hogy felnézel és belebambulsz (mint mi a mibe, de nem tudsz most ide példát) a szerző gyerekkori benyomása tehát, hogy a felhő az magányos, hogy ott lenni fent. Hogy felhőzni, az egy nagyon személyes műfaj. Ha sokan is vannak. Vannak művészeti stílusok, lehetőségek, mikor a felhőkre angyalokat tesznek, faragnak, festenek, ráültetik őket a fellegekre. Kövér puttók rúgják a felhőszéleket. Hagyjuk. Mert mindjárt oda jutsz, hogy így a magány, meg úgy, de mivel az ember alapvetően szociális lény, ha hülye is néha, hát, ne magányoskodjon itt most. Ne is. De is. A magány az olyan, hogy mindig feloldják, feloldódik. Előbb-utóbb. Jön valaki, derült égből villámcsapás, derült égből villámhárító, becsap, ahogy szokták ezt mondani, nem így szokták. Azt szokták, hogy beüt. Beüt a villám. És feloldódik a magány, mint savanyúcukor egy langyos, nyári pocsolyában. Hogy a filmet felhőkről nézők fellélegeznek, hogy oké, most jönnek a film kellemesebb részei, zörgetik zacskóikat, hátradőlnek, szürcsölik a műanyagpoharas kólát, nézik a szociális lényeket, bebambulnak.

***

Egy új párkapcsolatban, főleg a kezdeti időkben csodák történnek, kinek mi a csoda, a két félnek az, csoda. Minden csoda. Varázslat. Ami amúgy nem csoda, az is csoda. Döglött kutya is csoda. Úgy csoda, hogy nehéz az élet, vannak vesztesek is, akiknek ugye rossz. Illetve ez nem biztos, inkább az a tuti, hogy valamivel rosszabb azoknál, akiknek jó. Ne menjünk bele. Ez van. Csodulnak, ahogy kell, ahogy tudnak. Tuti frankó. Űberűber.
A párkapcsolatokban ott van, hogy őőő, fogd meg a kezem, ölelj át, jó, ez azért legtöbbször magától is megy, szóval ott vannak még a napi ölelések lágy zajai, a suttogások, a másik fél megtanulása, közös nevetések. Közös ülések. Ott élnek a felek egy kissé túlzott méretű rózsaszín minyonban. Hogy felbüfögöd az édes ízt, de egyből le is nyeled, mert jól esik. És ott van az, hogy várni kell a fürdőszobára, mert a másik éppen elfoglalta. Valami csajos dolog miatt.

***
 
Megbeszélni az élet apró drámáit, hétköznapi jelenségeit, egy szerelem érzékenységén átszűrni a környezet negatív, vagy éppen pozitív mozzanatait. Egy utcán elgázolt kutya roncsát. És nem megsértődni azon, hogy amelyik kutya lapos, az nem harap. Nem szép ezt így kimondani, de nem rágni be rá. Nem harapni. Vagy éppen valami kisgyerek túlzó utcai jelenetén összenézni, de nem elröhögni, amit gondolsz. Csak pupillával röhögni, írisszel, meg mik vannak még ott az objektívben. Szemmel röhögni, mint a kiscsirkék.

***

Nézni, ahogy Isten irányítja a folyót

***

Nézni Isten kezét, ahogy irányítja a parton ülő író kezét.

***

Nézni az erőt, amely irányítja Istent. 
 

 

Szászi Zoltán: Hát ez mi
(Hajnóczy Péter halálának direkt a 29. évfordulóján)

 

és  augusztus 7-én reggel lement a nap
az éhes vírusok felfalták támaszpontjukat

 

a parton az első fokú viharjelzésnek álltak a zászlók
a Kossuth forrásnál dobozolás előtt utolsó fellángolásként
egymás kezét rezegtették
az Állami Szívkórház páciensei

 

egy hortobágyi barackos melletti szikes tóból szabadult aszott nő
egy baltával faragott gót arcú férfi metszésnyi szemmmel

már percek óta legszívesebben rágyújtottak volna

 

mindketten a térre néző erkély stírölték
 

míg ki nem jutottak a fonott székeken kávéjukat kavargató egészségügyi
személyzet látóköréből

különösen a magának éppen tekintélyt kiharcolni akaró
a nap bármely szakában kanos fiatal segédorvostól
meg a platinaszőke főnővértől tartottak
amikor rongynak gyűrt Symphoniájuk füstjébe kapaszkodvba
izgatottan számolták reves és agyongyötört szívük lefulladó dobbanásait
az árkádok közelében

 

pedig nem is figyeltek rájuk
senki ezen a kurva világon
sem eddig sem ezután
nem figyelt és nem is fog rájuk figyelni

 

így érthető mitől féltek

 

a magát doktor úrnak szólíttató fiatal segédorvos éppen a platina
vagy inkább hirtelenszőke de a hajszálak tövében már megkopott festésű
bubifrizurát viselő főnővér
kerek és lassan már minden rugalmasságát elvesztő
de legkevesebb három méterről még mindig egészen tűrhetőnek látszó
érett fügét formázó seggét simogatta
nem minden hátsó gondolat nélkül
gondolva a segédorvosok sanyarú sorsára az előreléptetésben
meg amúgy is
van idő van fenék miért ne simogassunk

 

a hortobágyi barackos melletti szikes tóból szabadult aszott nő
és a baltával faragott gót arcú férfi metszésnyi szemmel
lopakodva ért el az árkádokig
már nem féltek annyira attól hogy meglátják őket
a gyűrött Symphoniát még kicsit megkocogtatva fulladozósan
mohón gyújtottak rá a zaklatott szívük minden tiltakozása ellenére
már csak attól féltek
ezután
nem figyel és nem is fog rájuk figyelni senki

 

jaj istenem 
ezt rebegte a nő
megállt a szíve annak a szegény fiatalembernek
de a baltával faragott gót arcú férfi nem figyelt
kiről és mit is mond a nő
inkább a szakadt cigarettásdobozzal játszott meg az égett gyufa szénjével
valami fekvő nyolcashoz hasonló jelet akart felírni a falra

 

tudtad, hogy meghalt szegényke
folytatta makacsul a szikes arcú nő
tudtad, hogy csak 39 éves volt
várjál még ne füstölj olyan bőszen
még odébbtollak az árkádok alá
kezd idesütni ez a kurva nap
nem akarom, hogy itt kapjál gutát

 

szóval író volt az a fiatal férfi
mondják valami tehetség meg ismerték sokan
még tán a főorvos úr is
a Lajos doktor úr, tudod ki az
ja de hogy piált a fiú
hogy volt neki olyan izéje na mi már az segíts nem jut eszembe
na olyan mániája
hogy ha sok ásványvízzel issza a napi sok adag bort szegényke
akkor az ásványvízben lévő magnézium az jó lesz neki az idegeire
a jód meg a tudod mire is jó no
hát a golyvára vagy mi az
de meghalt szegényke de meghalt szegényke

 

és akkor augusztus 7-én
reggel lement és odakozmált a nap

 

de a vitorlások minden gyanús jel és illat ellenére
tovább ringalództak a békés és mocskos vizen


rohadt a sás punnyadtak a békák
döglött halak szemében nézték meg magukat
a hazai természeti jelenségek iránt igazán érdeklődő
NSZK és NDK túristák
sercegett a lángossütők bódéjában a százszor használt étolaj
tocsogott a véres és májas hurka meg a gagyi
agyoncsípőspaprikázott kolbász
a Kinizsi  meg a Kőbányai Világos fuldokló habja közt

 

de a nap reggel lement
ha nem vették volna észre

a segédorvos éppen a platina
vagy inkább hirtelenszőke de hajszálak tövében
már láthatóan megkopott festésű
régiesen ható bubifrizurát viselő főnővér
kerek és már minden rugalmasságát elvesztett
három méterről is csak némi jóakarattal tűrhetőnek látszó
érett seggének simogatása közben
amin akár egy rendes előreléptetés is múlhatott
míg a második kávéját itta
már arra gondolt
ha aznap éjjel bentmarad szolgálatban akkor szinte biztos
azzal a kis vörös, karcsú, frissen végzett éjszakás nővérkével kerül
egy fordába aki ha megjelent az osztályon
még a súlyos állapotban lévők is igyekeztek kihúzni magukat
zokszó nélkül tűrve az infúziós cső cseréjét a tablettaosztást meg úgy mindent
a magát doktor úrnak szólíttató segédorvos remélte
reggelre talán ágyra kerülhetnek az intenzív szoba mellett vizsgálóban a lánnyal

 

ennél az izgalmasnak ígérkező elménynél az is eszébe jutott
aznap regel a vizsgálóban meghalt a mentővel behozott beteg
személyazonossági igazolványa szerint 39 éves volt
szíve mégis egy vénemberé
mája egyetlen duzzanat agyát elmeszesedett erek tartották bent a koponyában
ez van isznak bagóznak meghalnak az ambulancián rontják a statisztikát
csak a munka van velük
ki kell írni a halotti bizonyítványt
boncolási jegyzőkönyvet kell kiadni
rohadt macera az egész
valami alkoholista szabad fogalkozású
talán író volt vagy mi a fene
legalábbis ezt pletykálták a takarítónők
mit lehet csinálni mit lehetett volna csinálni
gyenge volt a szíve hát gyenge volt a szíve
és ennyi kérem főorvos úr
kikezeletlen influenza alkoholizmus hőség meg hirtelen nyomásváltozás
nem tudtam mit tenni főorvos úr
a főnővér a megmondhatója
nem lehetett mit tenni a pácienssel

 

reggel lement a nap
azóta azt hiszik a madarak
hajnal van és énekelni kell
mert megint felkel


csak álmodják a madarak az énekelnivalójukat
harmadnapra sem változik semmi

 

a lángos, a hurka, a gagyi, téglaporral megdúsított paprikában izzadó kolbászok
sülnek
meg a halak is
a kürtőskalácsok és a fagyi fogy egészen jól
már régen nem kemény a főnővér segge és ha jobban megnézi az ember
akkor nikotincsíkok vannak a fogán

 

ezután
nem figyel és nem is fog figyelni már senki

 

 


 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss L. e-mail: kisslaszlo777@gmil.com dátum: 2010-08-25
Ezek jók!
név: csz e-mail: csehy@stonline.sk dátum: 2010-08-24
tetszet?s, jó szövegek, f?leg a versek!!!