[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Járat, negyedszer megint

szerző: Handó Péter, J.H.Krchovský és Gál Icu, Veres István, Szávai Attila 2010-09-06

 

Járat, negyedszer megint

Handó Péter: „küszöbén az estnek” /Utassy József halálhírére/


„küszöbén az estnek”
– csillagok árvája –
meglelted a csendet
 
laktál poklot mennyet
versszabadság-pajzzsal
védve szószerelmet
 
világ virágával
szíveket oltottál
lánglelkű járással
 
kicsi hazád éjjel
– Júdás időben is –
beragyogtad fénnyel
 
nagyon szépen fájva
távozásod által
árvább már az árva
 
megíratlan versek
csendjét sóhajtozva
ki áll ki helyetted?
 
legyen földed könnyebb!
eged horizontján
„küszöbén az estnek”
 
2010. augusztus 27.

 

Egy kis előhang!

J.H.Krchovský verseit, amelyek igen figyelemreméltóak és a mai cseh líra különleges csemegéi Gál Icu fordította. Neki való biztatásként és egy szomszéd kultúra felé való nyitásként íme a versek eredetije és a fordítás - átköltés. J.H. Krchovský fontos poéta. Mert emberi és amit ír, az olyan, mintha maga találná ki az ember, de mégse. S ez benne a finomság...

 

 Jsi můj trest smrti, moje štěstí?
tak mladičká a hezká jsi....
ach není krásy bez bolesti
bude však bolest – bez krásy
.
 
(Brno, červen 2003)

 

Halálos ítéletem vagy szerencsém vagy-e?
hisz oly zsenge s szép is vagy te....
ó, nincs szépség fájdalom nélkül
s lesz fájdalom majd-szépségtelen.

 

(Brünn, 2003 júniusa)

 

Touhletou dobou, kolem osmé
před týdnem, prvně teprve...
je to už týden, co jsme...Co jsme?
ty beze mne, já bez krve

A ještě dva dny sžírat se tu
(přitom jde o vše! O mnoho...)
než vrátíme se ze svých světů
ty z jiného, já z onoho
 
(Praha, červen 2003)

 

Akkoriban nyolc körül,
egy hete, akkor épp hirtelen...
már egy hete, hogy létezünk...Mik vagyunk?
te nélkülem, én vértelen

S két nap még itt kóricálunk
(nagy ám  a tét!  Nagyon nagy...)
míg visszatérünk világainkból
te egy másikból, s én a túlvilágból.

 

(Prága, 2003 júniusa)

 

 

Veres István kiváló prózaíróként már bemutatkozott, Most a líra szántóföldjérte gyalogolt be, hogy a groteszk, a fancsali humor színeit mutassa meg. Hát tessék!

 

 

 

Veres István: Kacsakenőcs
 
Dühöngve írja emlékiratait
az Esti Kacsa.
Fröcsögve folynak ki tollából
a sorok,
fickándozó pödrött zsineg - csapkodna
szerteszét a papírra kényszerített szövegszál.
 
Az Esti Kacsát a szálkás asztallapon
hüvelykujjammal kenem szét.
 
MegKENŐCSülni anyám – ,
metamorfondírozik az Esti Kacsa,
majd krémülten magába törődik.

 


Rozsomák

 

Álmomban megevett egy rozsomák.
Nem sokkal később őt is felfalta egy másik,
ám sokkal feszítettebb tempót diktált magának, mint az előző.
Hiába. A fajon belüli harc mindig erősebb, mint a fajok közti.
 

Szávai Attila: Kagylóhéj, trutyi, fekete nő
(Kurvák és csillagok)


A kavicsos folyóparton apró, fél pár kagylóhéjak hevernek. Mint különös, apró lábakról futtában lerúgott papucskák. A mélyzöld folyó vízparti loccsanásaiban halvány angyalkacagásokat hallani.

***

Rácsodálkozni a világra. Rácsodálkozni, mint a ma született bárány. Vagy mint lelkiismeretes, idős kurva az útszélen, hogy de elbasztam az életem.
Útszéli napraforgótábla a Cserhát lankái közt. Mész busszal és bebambulsz a napraforgók közé. Millió kifordított csillag. Fényképnegatív látkép. Kurvák és csillagok.

***

Az íróság, mint többletre való hajlam. Rátenni a járulékot a világra. Vagy éppenséggel elnézni a járulékot. Hogy kérsz az élelmiszerboltban húsz deka felvágottat, szeleteli az eladólány, nézed a kezét (apró, formás lánykéz), ő észreveszi, hogy nézed a kezét, zavarba jön, túlszeletel, hagyja, hogy nézzed a kezét, majd megkérdezi a végén, hogy huszonöt deka, baj-e. Nem baj, mondod.

***

Augusztus vége. Vác. Városszéli, apró horgásztó, apró stégekkel, inkább csak amolyan kilépők, vagyis, belépők a vízfelszínhez, honnan nézzük. Vadkacsák. Szelíd tekintetű vadkacsák. Utoljára Bánkon láttam ilyen emberi (kacsányi) távolságból ilyen szárnyasokat. Most is lenyűgöznek egyszerűségükkel, bölcs, kissé esetlen totyogásukkal, tisztaságukkal, esetlegességükkel. Mert minden élő esendő. Esik is. Kel, fekszik. Nézd csak a köveket. Micsoda utat tesznek meg születésüktől, micsoda viszontagságokon mennek keresztül, hogy aztán (de nem végül) belesimuljanak egy langyos, puha női kézbe egy folyóparton. Eldobódjanak.

***

Isten fogta magát, tehát, hogy gondolt egyet, meglendítette a világot, mennyit pattan a felszínen. Mennyi lesz a fent és mennyi a lent. És mennyi a nagyon lent, egészen a fenéken, vacogva várni egy újabb kézre az időben, az újabb hajításra. Így haladni lassan, valahová.

***

 A tó tiszta, langyos vizében apró halak úsznak, miniatűr játék-tengeralattjárók. Horgászok beszélgetnek át a tavon, nem ordítanak, nincs erre szükség, nincs távolság az ordításhoz, itt vannak egymás szájában. Szobahangerővel szólnak egymáshoz, ráérsz holnap, holnap igen, ráérek. Ráér és kész. Átszólnak a víz felett, megpattannak a szavak a felszínen, holnap, igen, ráérek. Kérdés, hogy mire. Nem kell tudni mindent, ráér és kész. Mese nincs. Ha valaki ráér, az nem ordít. Ha valakinek túl sok a dolga, túl sok a program, az meglátszik a fején. Olyan a feje, mint aki belülről ordít. Olyan vonásai vannak, mint a vödörnek, amibe petárdát dobtak. Hogy ami eredetileg kerek lenne, az kicsit ovális, kicsit horpadt. De azért vödör még, megőrizte vödörségét. Ha büdös is belülről. Korom és füst. Isa, por. Hamu.

***

Ülsz az apró kavicsos sétány egyik padján, hosszan nézel egy meztelen felsőtestű fickó után, akinek sárga trikó van hátulról a nyaka köré dobva. Zsebéből valami popzene szól, elhalad előtted, hallani a cincogást, erősödik, aztán hallani, ahogy múlik, ahogy halkul. Aztán a másik köröző-kocogó. Egy fekete sztreccs ruhás (stressz ruhás) nő, valahol az ötvenes évei derekán, kocogó szőke nő, vörös arc, ne, ne így, durva ez, kipirult, tehát. A feketeruhás nő és a rádiós fickó ellentétes irányban köröznek a tó körül. Egymással szemben, mint a csillagok, van, mikor egészen közel kerülnek egymáshoz. Körönként egyszer. Ha az egyik megállna pihenni, nem borulna fel ez a rendszer, a körönkénti egy találkozás. Van egy egészen közeli találkozási pont. Ahonnan kiindul a következő közös kör. Úgy közös, hogy közben külön. Mikor a feketeruhás nő mellém és a mellettem tollászkodó vadkacsák közelébe ér, mindig akad egy vadkacsa, amely megijed és futni kezd. Ez az ijedt vadkacsa mindig az úton fut. Kényelmes menekülés. Ezt látta az emberektől, eltanulta. Talán. Nem ám, hogy árkon-bokron át, hanyatt-homlok. Nem. Lomha mozdulatokkal, inkább dacból, sértődésből, lusta megszokásból, mint meggyőződésből menekül. Egészen közel a nő mellett, csőre kitátva, mintha lihegne. Mintha egymás mellett futnának, közös hétvégi program.

***

Eszembe jut egy nemrég látott szárnyashajó, amely a Dunát szántotta fel. Egy szárnyashajó mozgásában van valami egy fekvőtámaszból. Fekvőtámaszt csinálni folyóvízen. Önerőből mozogni a vízfelszínen. Úgy, hogy csak a legszükségesebb testrészeid érnek a nedves felülethez. Valakinek már sikerült. Régen.

***

A ligeti tó körüli kaviccsal bélelt sétány. Langyos gyalogút. Rajta a tóparti fák árnyékai, árnyékrendszere, mint különös szövet, mozdulataiban egy különös test mozdulatai. A különös test neve: élet.

***

Újra itt van a fekete nő. Következő körét futja. Vagy az előzőt fejezi be. Nem lehet tudni, honnan kezdte. Jön, érkezik, egyre hangosabban hallani, ahogy cipője érintkezik az apró kavicsokkal. Nyikorognak alatta a kavicsok, ütemesen nyikkannak, csikorognak, mikor rájuk nehezedik futás közben, összenyomódnak, összenyögnek, egymáshoz feszülnek a ritmikus nyomástól.
Milliárdnyi apró kavics, amik nyikorognak, ha nyomás alá kerülnek, ha túl közel kerülnek egymáshoz, ha tömeges közelség van, egymásnak feszülés. Körbe-körbe szalad egy ismeretlen, nagy kocogó, testhez álló ruhában, és nyikorgunk alatta, egymáshoz préselődünk. Röhögünk kínunkban, nevetünk magunkon, egymáson. Vigyorgunk, mint a folyami kavics. Vigyorogva sírunk. Mint valami ünnepen, ahol illik meghatódni, minden udvariasságtól mentesen.

***

Kényelmetlen padok a tóparti sétány mentén. Gyanítom, hogy a tervező sose ült még tóparti padon huzamosabb ideig. Padot csinált a jóember, csak éppen nem kényelmes. Olyan ez, mint:
Kimondani, hogy nem-e van, de arra gondolni, nincs-e.

***

A fekete nő kocogása olyan, mint aki kacag. Futásában van valami elegáns, de valami óvodás is. Mint akinek faviccet meséltek és nem meri hangosan elröhögni magát. Hogy a kellő mértékű képzavarral éljünk: kuncognak a fekete nő mozdulatai.

***

Valahol Nagymaros és Zebegény közt.
Átnézel a Dunán, szemben (kicsit balra) a hegyen a vár. Várakozást látni a várban. Szépen odatették a szorgos kezek, kő, a kőre, egykéthá, gyerünk uraim, zajlik a történelem. Vagyis mi vagyunk a történelem, mi csináljuk, törisedünk, ne így, viselkedj, méltatlan, szóval, khm, hogy csináljuk azt, amitől büszkék lesznek az unokák és az összes eljövendők. Hogy átnézel tehát a túlpartra és szemmel befogod, befogadod a tömény térélményt. Mondjuk így: harapni lehet a kilométereket, szemmel letaperolni a légköbkilométereket, ha vannak ilyenek egyáltalán, ha nincsenek, akkor is.

***

Uszály mászik felfelé a folyón, árral szemben. Mozgásában a belenyugvás, hogy mindig vannak dolgok, melyek szemben jönnek, amik eleve arra teremtettek, hogy szembe jöjjenek. Hogy mész, próbálsz haladni, és ott van az arcod előtt, mindig, feléd halad, közelít. Lényében, természetében ott van a te plusz energiád, ami ahhoz kell, hogy leküzd a szembejövőt, kiállni a tehervonat elé strandpapucsban, hogy állj, nu, pagagyí! Megkínálni fagyival a mozdonyvezetőt. Ehe. Kell? Finom, csak ragad, ha megolvad. Trutyis lesz minden.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :