[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Jazz a peremen

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-04-23

KollarNem a pergõdob peremén játszott ritmusra utal a cím, hanem arra, hogy mindentõl távol, de az ukrán határhoz közel is játszanak jazzt, nem is akármilyet. Kassától jócskán keletre, valahol a szélesnyomtávú vasút mentén, alig pár kilométerre a félbevágott szelmenci székelykaputól fekszik Nagykapos.


JazzsoundEzt a helyet régebben nem sok szórakoztatóipari kényszervállalkozó írta be határidõnaplójába, még akkor sem, ha az hosszabb ideje üresen állt. Így a helyi zenészek és a helyi zeneiskola tanárai találták ki maguknak, illetve késõbb a környékbeli zenerajongók számára azt, hogy hogyan lehet a lakodalmas rocknál igényesebb zenei örömforráshoz jutni. Nem aprózták el, mindjárt jazzkoncert sorozattal kezdték. És remélhetõ, hogy az eddigi négy koncertet újabbak is követik majd.

Nagykapost urbanisztikai szempontból Déry Tibor G. A. úr X-ben címû könyve látatlanban is jól leírja, de egy szürrealisztikus bedekker, némi túlzással, Petõfi Kutyakaparóját is választhatná a várost leíró cikkének. Ebben a városban, annak egy letûnt, de nem túl régi kort idézõ - mit szépítsük, lepusztult - éttermében verõdnek össze idõrõl idõre a jazzrajongók. Nem is kevesen. A helység ugyanis az utolsó koncerten a helyi viszonyokhoz képest borsos belépõ ellenére is dugig megtelt. Lehet, hogy a közönségbõl nem mindenki tudta elõre, hogy mit fog itt hallani, de nagyrészük végigülte, sõt értõn ülte végig a koncerteket. Ez lemérhetõ volt az egy-egy tartalmas szóló után felcsattanó tapsból.

Az ezideig utolsó jazz-esten három fellépõ volt. A válogatás szerencsés volt - alternatív/mainstream/fiatal tehetség -, a fellépõk sorrendje azonban már kevésbé. A legrangosabb elõadó került a bemelegítõ hálátlan szerepébe, míg a legkevesebb koncerttapasztalatú zenekar a befejezõ pozícióba. Így a még gyülekezõ, akklimatizálódó közönség elmulasztotta a kezdõkoncert értékes elsõ perceit. Az utolsó zenekar pedig nem tudta, hogy mikor kell egy koncertet abbahagyni. A közönség türelmesen és jólnevelten kivárta, amíg az utolsó betanult dal is véget ért, pedig a kevesebb ott és akkor több lett volna. Vegyük sorra a fellépõket:

Trio illusionsAz alternatív jazz egyik hazai „öregje“, az eperjesi David Kollar a szokásos mikroformációjával jelent meg. A basszusgitár és a dob jól játszotta kísérõ szerepét, semmivel sem zavarva meg a gitáros expozéját. Kollar játéka leginkább John Scofieldra emlékeztet, és nincs híján a mester védjegyének számító szándékos és irányított mikrotonalitásnak sem. Felfedezhetõk még benne Andrej ©eban tipikus hamóniái, amik az ASH bandes korszakában voltak igazán jellemzõek a szlovák modern jazzgitározás egyik úttörõjére. A gitárhangot néha felismerhetetlenségig eltorzító Whammy és a különbözõ modulációs, torzító és hangismétlõ effektusok szinte állandó használata ellenére sem vált a háromnegyed órás koncert fárasztóvá. A viszonylag egyszerû harmóniaképletek és a monoton ritmika lehetõvé tették a gitáros szinte korlátlan improvizációját, felnagyítva az egészen apró emocionális rezdüléseket is. A koncert egyértelmû zenei csúcspontja egy Charlie Parker típusú bebop volt, ami az elsõ pillanattól az utolsóig már-már kibírhatatlan feszültséggel rótta a szinte ravelien monoton köreit, betartva a melódiamentesség szigorú szabályát, kizárólag a harmóniképletre épített improvizációjával. Kollár kétségkívül szuverén elõadásának talán egyetlen hibája az volt, hogy jóformán semmi fejlõdést sem mutatott a zenész két évvel ezelõtti pozsonyi óvárosházi (egyébként kitûnõ) koncertjéhez képest - amin e sorok írója annak idején részt vett.

A vidéket a nagykaposi-királyhelmeci Jazz Sound trió képviselte derekasan. Elõadásmódjuk a terembe varázsolta a füstös jazzklubok hangulatát, valahonnan az óperencián túlról. Ellentétben a másik két produkcióval nem minimalisztikus technikai jazzt játszottak, hanem harmóniaorientált, meditatív, jó értelemben vett tradicionális zenét. A latin sztenderdek - Sonny Rollins st. Thomasa, Chick Corea Armando's rumbája és a mindenhol kötelezõ Blue Bossa - után Oláh Ernõ népdalfeldolgozása, az „Által mennék én a Tiszán“ jelentette a koncert igazi csúcspontját. A magában is tökéletes dallam az egyre bonyolultabb szubsztitúciókban vált idõntúlivá, kitûnõ alapot nyújtva az improvizációhoz, hogy késõbb mintegy felébresztve a közönséget a hipnózisból, újra visszatérjen a pentatonikához.

Az este harmadik fellépõje, 2008-ban az „Év fiatal jazzfelfedezettje“ díj tulajdonosa, a nagymihályi Illusions Trio volt. Ezeken a fiatal, 16-20 éves zenészeken látszott a „pozsonyi iskola“. Hangzásuk leginkább a Valihora/Shannon-féle Waking Vision feljátszásaira emlékeztetett, de fellelhetõk voltak benne Scott Henderson és elvétve Al diMeola tipikus zenei eszközei is. A jó technikai felkészültségük ellenére az „ezt nézzétek, milyen nehéz futamokat tudok“ típusú exhibicionizmus egy idõ után kaotikussá tette a produkciót, így az a zenészek összmunkája helyett a zenészek birkózásává vált. A gitár vezetõ szerepe ellenére a dobos teljesítményét kell kiemelnünk, aki a vállán vitte az idõnként szétesõ és sajnos túl hosszúra sikeredett produkciót.

A szervezõk ígérete szerint nem ez volt az utolsó jazzest Nagykaposon. Ki tudja, talán megéljük, hogy a méltán híres Pozsonyi Dzsessznapok után tanúi lehetünk még a Kaposi Dzsessznapoknak is. Megérdemelné ez a vidék.

A gitárosok kedvéért:

David Kollar felszerelése: régi japán Fresher márkájú gibson SG Lawsuit kópia, Digitech Whammy, DOD stereo chorus, Ibanez DE7 delay, BOSS DS1 distortion, Peavey Classic 50 combo

Andrej Karlík (Illusions Trio) felszerelése: Paul Reed Smith singlecut 245 (1957/2008 hangszedõkkel), tc-electronic G-system, tc-electronic VPD1 pre drive, Fender FM212 combo


Lovas Tibor


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: csilla e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-05-06