[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

JÓNÁS A FALON

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2010-03-16

Katona György: IchtenA Ferencvárosi Pincegalériában még látható barátunk, Katona György és Szabó László Zoltán közös kiállítása. Ezúton ajánljuk mindenki figyelmébe a két alkotót, valamint szerkesztõnk, Veress Zsuzsa megnyitó elmélkedését. A kiállítás március 27-ig tekinthetõ meg, viszont virtuális galériánk örömmel meghosszabbítja azt.


Szabó László Zoltán: Vízgyûjtõ


Röpülés


Varázsgömb


Hullám


Szabó László Zoltán: Játék közben


Omlás


Emese álma


Kagyló

Katona György: A nagy hal alatt


A szabadságharc Veronikái


Aggódó agg barlanglovag


Katona György: Alapítás


Katona György: Bárka


Égi harmónia


Halunk halaink


Jónás

Hölgyeim és uraim!
Önök mit szólnának hozzá, ha egy szép napon azt a parancsot kapnák, hogy vegyenek búcsút a kapufélfától, menjenek el sok száz kilométernyire, ellenséges népség közé – ráadásul azzal a céllal, hogy az ellenséges népséget olyan alaposan lehordják, hogy gatya ne maradjon rajta… Nos, ugye mindannyiunk nevében mondhatom, hogy – finoman szólva – kevés kedvet éreznénk a feladathoz…
Márpedig egy bizonyos Jónás, Amittai fia éppen ezt a parancsot kapta vagy 2300 évvel ezelõtt. Meg tudjuk érteni kapálózását, sõt együtt érzünk vele, amikor aztán engedetlensége miatt elnyelte a vízi szörny. Szemlátomást a festõ is tud vele azonosulni, és részvétet is érez iránta. Hiszen a kiállítás címadó képén azt látjuk, hogy ott kucorog a hatalmas hal egyik csücskében – mintha a kis, komikus figura saját lelke félreesõ szegletében reszketne.
A mûvész úgy fejezte ki saját ars poeticáját, hogy vissza tudta adni a bibliai történetben is benne rejlõ kettõsséget: a szent borzalmat és a humort.
Egy ötletes csavarral nem ezt a képet tette a meghívóra. De a meghívón lévõ festmény is Jónást ábrázolja, a sorsának kiszolgáltatottat. A drámai színek, az expresszíven nyújtott figura maga a tehetetlen szenvedés.
Ettõl a festménytõl azonban ismét a humor felé visz az út, két irányba is:
Egyrészt a Félig bekapott Jónás felé, másrészt a Lógó tökeim a kertben címû munka felé. A cím pajzán szójátékon alapuló komikumának megfejtése: ilyen volt a valóságban a mûvész kertje, a gyér lopótökterméssel.
Hogy ezt honnan tudom? Itt az ideje a leleplezõdésnek! (Bár a jelenlévõk közül szinte mindenki tudja, hogy) Katona György felesége vagyok, 19 éve közelrõl látom azt a konkrét környezetet is, ami inspirálja – és azt is, hogy mivé formálódik a valóság a mûvész festményein.
Jellemzõ tulajdonsága a már érintett képi és nyelvi humor, az expresszivitás, és amire az imént utaltam: Katona György kevéssé realista (csak rá kell nézni!) a valóságot átformálja, elemeit jelképekké alakítja.
A sok Jónás szinte kezét nyújtja a többi halas festménynek, mindenekelõtt a Jézus Krisztust, a világ királyát ábrázoló ikonnak. A Megváltó maga kapcsolta össze saját alakját Jónáséval, amikor is a farizeusok kérdésére, hogy ti. milyen jelet tud mutatni prófétaságának igazolására – azt válaszolta, hogy amiképpen Jónás három napig volt a cet gyomrában, úgy lesz az Emberfia három napig a halál torkában.
Az ikonvariáció címe Ichten. Ez is szójáték. Franciásan olvasva az „isten” szót kapjuk, másrészt ez utalás az IKTHÜSZ – hal – jelentésû görög szóra, ami maga is szójáték, betûszó. (Iészusz Kriszthosz THeu Üiósz Szótér: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó) Ez a legkorábbi és legrövidebb keresztény hitvallás, egyben jel volt az üldöztetések idején, amirõl a krisztushívõk felismerték egymást. A csodálatos halfogás, vagy a hal- és kenyérszaporítás története, valamint az apostolokhoz intézett jézusi hívás („Én emberek halászaivá teszlek titeket”) sokszorosan összekapcsolja a Megváltót a hal jelképpel. Ezért csupa halból áll a portré. Van ebben is játékosság – de inkább érezhetõ a Szent jelképes ábrázolásának lehetõségét keresõ mûvész ihletett törekvése.
Hasonló szándék jellemzi a két, Utolsó vacsorát megjelenítõ festményt is, és egyre inkább a geometrikus absztrakció irányába – a jelképiség felé – mutatva.
De õsi szimbólumok, a bárka, a kerék, a fa, a kút és a tükör, melyek által lelkünk legmélyére nézhetünk, szembesülhetünk önmagunkkal, mint a Kútbanézõ címû kép stilizált figurája. Nem véletlenül nem egyénített a figura: a képet nézve bárki – mindenki – saját magát láthatja.
Katona György mindent lelkivé-szellemivé alakít, legyen bár szó lakhelyének, Pápának, vagy környezetének látványelemeirõl; vagy szülõföldjének, Erdélynek jellemzõ épített vagy természeti környezetérõl. (Mert Katona György Nagyváradon született 1960-ban – tehát 50. jubileumi évét ünnepli az idén. A Szilágyságban nevelkedett. Kolozsvárott végezte közép- és felsõfokú képzõmûvészeti tanulmányait, majd 1989-ben áttelepült Magyarországra – tehát ez a kiállítás összefoglalja, hogy immáron több mint 20 éve alkot ebben az országban.)
Nem véletlenül kedves motívuma a festõnek a kapu. Minden kép kapu valami örökkévalóra, az a keskeny rés, amin keresztül – a jel-képeken át – megnyilvánulhat a Szent – ha a mûvész alkalmat ad rá neki…
Ugyanígy: a gyûrt formák által – a festõ sajátos, csak rá jellemzõ technikája nyomán – a szó szoros értelmében kirajzolódnak a mögöttes tartalmak: a tájak, emberek, tárgyak kataklizmái.
Bármiben megnyilvánulhat a Szent, csak persze szem kell hozzá. Mint ahogy bármilyen – látszólag véletlenszerû – természeti formában meglátható a jel.
Leonardo tanácsolta egy írásában, hogy a mûvész nézegesse a felhõket, tüzet, iszapot, köveket, és fõként a falak foltjait – lássa meg bennük a teremtõ képzelet által észrevehetõ értelmes formákat. Vagyis Da Vinci arra biztat, hogy a mûvész gyerekszemmel nézzen. Bizonyára mindenki játszott ilyet gyerekkorában: árnyékba, felhõbe, pacába törpét, sárkányt, torz pofákat belelátni. Csak aztán kinõttük. (Bár utalhatnék a Rorschach-tesztre is!)
Nem így katona György, aki, mintha meg akarta volna fogadni a reneszánsz nagymester tanácsát, egy salétromos fal nedves foltjaiban meglátta a cethalat, de még a benne kuporgó Jónást is. Nem tett mást, mint hogy lefestette ezt a látványt. Így keletkezett a kiállítás címadó képe – a meghívón láthatjuk az „eredeti freskót” is…
Így illeszkednek a színek és formák sokaságát megjelenítõ absztrakt festmények is a többi közé. Nos, kedves jelenlévõk: játékra hívom fel Önöket! Ki mit lát beléjük? (Figyelem! A címek segítenek!)

És így kapcsolódnak a másik kiállító mûvész, Szabó László Zoltán szobrász alkotásai a festményekhez.
Mintha Szabó László Zoltán is tudna Leonardo idézett útmutatásáról. Mintha õ sem nõtte volna ki a gyerekkori „belelátós” játékot. Hiszen szobrai nagyrészt organikus formák: a természetben is megképzõdõ alakzatok. Csigavonal, kagyló, örvény, fák elágazásai…
A mûvész követ, fát – természetes anyagokat használ. És tiszteli az anyagot. Nem legyõzni és átformálni akarja, hanem alázattal világra segíteni valódi lényét. Hogy az anyag és forma megnyilatkozhasson általa, Szabó László Zoltán által.
Az ismert anekdota szerint a szobrászatnál mi sem egyszerûbb: végy egy nagy tömböt – és faragd le róla a fölösleget! Nos, mintha Szabó László Zoltán valóban ezt tenné.
Megfigyeli, hogy az adott fa- vagy kõdarab milyen tulajdonságokkal rendelkezik, miféle formák, vonalak mocorognak benne. Egyszóval, hogy az adott anyag mivé akar válni – és aztán segít neki, hogy valóban azzá váljon.
Talán ezért olyan könnyed, ugyanakkor tiszta is minden alkotása. Nincs ezeken a szobrokon semmi fölösleges. Nemes egyszerûség – olyan sokszor mondjuk ezt. De ezúttal van tartalma is, nem közhely, hanem találó leírása a mûvész munkáinak.
Természetesen nem véletlen, hogy nemes anyagokkal szeret dolgozni: a féldrágakõnek számító ónix, a márvány különbözõ fajtái kedvelt anyagai. Kemény, nehezen, lassan megmunkálható – és szép erezettel-mintázattal rendelkezõ kövek és fák a kedvencei. Ilyen például a csak Olaszországból beszerezhetõ zöldkõ is. A gyõri születésû mûvész ugyanis szobrász-szimpóziumok szervezõje és rendszeres részvevõje – így számos európai, sõt tengeren túli tárlaton szerepeltek már munkái. Itt kiállított szobrain is érezhetõ, hogy alkotójuk alázattal tiszteli a mesterséget. Nos, Szabó László Zoltán szobrászati tevékenységén kívül bútorokat is készít és restaurál: a tárgyak lelkét innen is ismeri.
Tehát szobrai is arányosak, emberléptékûek, embernek valók.
Szó tárgya volt, hogy a természeti formákba való „belelátás” összeköti alkotásait a festõ képeivel. De van más kapcsolat is kettejük munkássága között. Ez a tárlat kivételesen sok összefüggést mutat fel, melyek észrevevését és megfejtését átengedem Önöknek, hogy ne lõjek le minden poént, maradjon öröme a látogatóknak is. A kapcsolatra a szobrok címei is utalnak.(Varázsgömb, Álomvonal, Emese álma, Delírium, Átalakulás, Szárnyalás) Vagyis Szabó László Zoltán is mitologikus – archetipikus jelképeket farag.

Tanulság: kõben – fában ott a jel, a képeken Valami átragyog. Szóval, ez a kiállítás meggyõz bennünket arról, hogy van Valami valóságon túli…
Úgyhogy, hölgyeim, és uraim, ha elhangzik a parancs, hogy emeljük fel szavunkat a világ bûnei ellen – azt hiszem, a legjobban tesszük, ha szó nélkül szedjük a cókmókunkat, és indulunk Ninivébe… még mielõtt valami nagyobb baj ér bennünket!


Veress Zsuzsa


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :