[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Jordánia

szerkesztette: Hanesz Zoltán, 2006-04-18

JordaniaHa az ember Izrael környékére utazik, tele van félelemmel. A médiából áradó információk jórészt csak arról szólnak, hogy azon a tájon folyton háború dúl, az arabok idegenekkel való viszonya pattanásig feszül.


Jordania 1








Jordania 1










Jordania 1










Jordania 1








Jordania 1








Jordania 1










Jordania 1










Jordania 1












Ha az ember Izrael környékére utazik, tele van félelemmel. A médiából áradó információk jórészt csak arról szólnak, hogy azon a tájon folyton háború dúl, az arabok idegenekkel való viszonya pattanásig feszül. Azonban ha az utazó megérkezik Ammánba, Jordánia fõvárosába, és eltölt néhány napot a bibliai tájon, rá kell döbbennie, hogy a világ egyik legbiztonságosabb országában jár.
  Jordánia területe megközelítõleg Magyarországéval azonos. Egy része a bibliai Kánaán területén fekszik, bár három-négy évezreddel ezelõtti klímája mára teljesen átalakult. Az egykori tejjel-mézzel folyó tartományból mára jórészt sziklasivatag lett. Az évezredek során ezen a tájon megforduló népek mind-mind meghagyták kézjegyûket Ammán falain, Petra kõtemplomain, Jerash egykori virágzó városában vagy Wadi rum oázisában. Jártak itt perzsák, asszírok, Nagy Sándor görögjei, rómaiak, kereskedõ arabok és még sok más nép, akiknek neve nem maradt fenn a Közel-Kelet krónikáiban.
  Az arabokat koszosaknak, büdöseknek és barbároknak képzelik, akik nem tisztelik a nõket. Ez nézõpont kérdése, hiszen való igaz, hogy a mi kultúránktól különbözõek, és szokásainktól eltérõ viszony uralkodik nõk és férfiak között. Nekik furcsának tûnt, hogy két fiú társaságában utazok, akik közül egyik sem a férjem. Ha Jordániába indulunk gyorsan felejtsük el a média alkotta deformált képet: aki moszlim az terrorista.
  Az arabokon kívül a lakosság jelentõs részét ma is a sivatag öntörvényû vándorai, a beduinok alkotják. Õk útlevél és egyéb papírok nélkül szelik keresztül-kasul a sivatagot államhatárokra való tekintet nélkül. A beduinok folytatják azt az õsi keleti kereskedõi hagyományt, ami egykoron kulturális kapocsként mûködött Európa és Ázsia között. Általuk jutott el a bors valamint a tízes számrendszer Európába.
  Ammán, Jordánia fõvárosa zsúfolt metropolisszá nõtte ki magát az elmúlt évtizedekben. Az európai vagy tengerentúli nagyvárosból érkezõk igencsak meglepõdnek, hiszen az utcák aránylag tiszták, az emberek kedvesek és segítõkészek, és nagyon jól beszélnek angolul, valamint a közbiztonságra sem lehet panasz. Hazánkfia eleinte hisztérikusan szorítja hóna alá táskáját a bazár forgatagában és csak ingatja a fejét, amikor arab idegenvezetõje vigyorogva közli, hogy itt ugyan nem kell tartani a zsebesektõl. A szigorú európai ember számára középkorinak tûnõ büntetés miatt a bûnözés minimális. Aztán az óvatos turista szépen lassan ellazul. Késõbb már azon már azon sem lepõdik meg, hogy semmi sem tûnik el a parkolóban nyitott csomagtartóval várakozó turistabuszból.
  Petra. Egy hét sem lenne elég a nabateusok kétezer éves, vörös kõbe vésett városának, Petrának bejárásához. Az égetõ homok miatt bakancsban, vállat és térdet eltakaró ruhában jártunk, mert természetesnek éreztük, hogy tiszteljük az arab világ szokásait. A 40 Celsius-fokot meghaladó hõség, tûzõ és fullasztó nap okozta elviselhetetlen körülmények ellenére is lenyûgözõ élményt nyújtott a nabateusok városa.
  A nabateusok, Petra lakosai, Arábia északi részén elõ szemita nép volt, amely valószínûleg i.e. a VIII. században telepedett le Izrael környékére. Vámot szedtek a földjükön áthaladó karavánoktól és a gazdagság, melyre szert tettek ellenségeskedést váltott ki a szomszédos népektõl. Az ellenségeskedés olyannyira élessé vált, hogy i.e. 312-ben Antigonosz Monophtamosz hadvezér, majd pedig fia, Demetriosz Poliorketesz próbálta elfoglalni Petra városát sikertelenül. A nabateusok, gyõzelmükön felbuzdulva kiszélesítettek határaikat és valóságos birodalmat hoztak létre, amely fenn is maradt i.e. IV századtól i.u. II. századig. Fénykora azonban meglepõ módon az évezred elejére, a római hódítás idejére esik. Marcus Antonius Kleopátrának ajándékozta a nabateusok földjének egy részét. Így érthetõ, hogy nem sokkal késõbb, amikor a legyõzött Kleopátra a Vörös-tengeren próbált elmenekülni kincseivel, éppen a nabateusok gyújtották fel hajóit. Petra a rómaiak fennhatósága alá került, de teljesen csak Traianus tudta leigázni 105-ben. Ekkor feltérképezte a város vízellátásának rendszerét, majd elzárta a víz útját, s így kényszeríttette megadásra a védõket. Ezen eseményekkel egyidejûleg a karavánok más utakat kerestek Szíria fele és ez Petra hanyatlásához vezetett. A kegyelemdöfést azonban az jelentette, hogy a rómaiak karavánutak helyett inkább hajókat használtak, amelyek képesek átszelni a Vörös-tengert. Ez végleg megfosztotta Petrát egyetlen bevételi forrásától és a város csakhamar elnéptelenedett. Így a várost könnyûszerrel foglalták el elõször a bizánciak majd az arabok végül a keresztesek. A város csupán egy egzotikus település volt minden kiaknázható értek nélkül, lakni senki sem akarta. Hosszú évszázadokra feledésbe merült.
  Létezésérõl 1812-ben Burckhardt, egy kivételes képességû utazó és orientalista adott hírt a világnak. Burckhardt igazi kalandor volt. Megtanult arabul és alaposan megismerkedett a Koránnal. Arabnak öltözve és mély vallású moszlimnak álcázva magát bejárta Észak-Afrikát, Közel-Keletet és eljutott Mekkába is. Sejk Ibrahim ibn Abdullah állnéven élt és így is temették el.
  A sziklaváros (Petra görögûl sziklát jelent), ahogy ma ismerjük nem teljes. A magánházak, templomok, piacterek mind porrá váltak. Már csak a központi templom Kasr al Bint áll, és közel 500 kõbe vésett, kívülrõl palotának látszó építmény. A lélegzetelállító méretû, precízen megmunkált homlokzatú, kicsi és belül rosszul megvilágított építmények funkcióját senki sem ismeri, valószínû temetkezési helyek voltak.
  Petra ma sem lakatlan. Beduin családok élnek a sziklák között, az asszonyok és a gyerekek színes kavicsokat, tarka gyöngyökbõl fûzött ékszereket árulnak, a férfiak pedig egy dináros lovaglásra és sétatevegelésre invitálják a látogatót. Petra 1985-ben vált a világörökség részévé, és turisták tízezrei látogatják meg évente. (DK)


 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :