[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl (2. rész)

szerző: Mayer Kitti Hanna 2013-02-18

 

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl  (2. rész)

 

Sajátos vállalkozásom, hogy felkeresem a József Attila-helyeket Budapesten, jó néhány hónappal ezelőtt kezdődött: a beszámoló első részét még decemberben olvashatták. Az a pár bekezdés csak bemelegítés volt, és rögtön véget is ért, amint egy kicsit izgalmasabbá válhatott volna a nagy kaland. Most azonban behozzuk a lemaradást, és ígérem, ezúttal érdemes lesz felhúzni a túrabakancsot. Hát, akkor folytassuk ott, ahol abbahagytuk, nevezetesen a Gát utca 3. szám alatt, a József Attila Emlékmúzeumban.

Becsukom magam mögött a kaput, elindulok az udvar felé, az egész olyan, mint egy kísértetház. Úgy saccolom, csak pár lakó maradhatott, és velük sem szívesen találkoznék. De rögtön megnyugszom, amint felfedezem az udvar hátsó részében az emlékszobát, amit egy hatalmas Attila-fotó jelez. Ismerős a kép, ez a felvétel szerepel a József Attila-kötetem hátoldalán, 1929-ben készült, Földeákon.

Odabenn Losonczy Attila fogad, kissé meglepettnek tűnik: sem iskolás csoport tagja, sem pedagógus nem vagyok, bizonyára csak valamilyen fura szerzet lehetek, aki ilyenkor önszántából betéved ide. Szinte mindent lefényképezek, hosszasan nézelődöm. Az eredetileg szoba-konyhás lakást egy plusz helyiséggel bővítették ki, hogy megrendezhessék az állandó Eszmélet kiállítást, bár a kiállítótér így is kissé szűkösnek tűnik – egy harminckét fős osztály aligha férne itt el. Engem persze minden lenyűgöz, még akkor is, ha a kiállított fényképek és iratok többsége csak másolat. Kivételt képez a búra alá rejtett zsebóra, amelyet az első pillanattól bálványozni kezdek, mert hát, mégis csak az eredeti darabok láttán emelkedik meg az ember pulzusszáma. Azt is megtudom, hogy Attila eredetileg nem ebben a lakásban, hanem egy emelettel feljebb látta meg a napvilágot. Egész hosszú időt sikerül eltöltenem az emlékszobában, legjobban a régi konyha padlócsempéje tetszik. Hogy mi eredeti és mi másolat, talán nem is lényeges annyira, lényeg, hogy ez a Gát utca 3. Jobban érdekel ez a düledező ház, a gangon a korlát, a sarkokba kirakott patkányméreg. És valahogy tényleg, csak a térben lesz teljes az élmény, amely teljesen más, mint mikor személyes tárgyakat látunk egy kiállító teremben, posztamensre állítva. Legalábbis szerintem.

Távozás előtt még ellövök pár képet: ugyanúgy a lábamhoz közel lerakom a köves gyűrűt, Borbála jutalmát. A házról is készítek néhány felvételt. Egyszerre sorsszerűnek és bosszantónak találom, hogy Attila ezen a helyen született, nemcsak a sanyarú körülmények miatt, hanem mert napjainkban Józsefváros továbbra is csak Józsefváros maradt, nem téved arrafelé az emberfia csak úgy, pedig érdemes lenne. A rajongóknak és az őt szeretőknek abszolút megúszhatatlan hely lehetne, ha kicsivel frekventáltabb helyen lenne. Bár, ha jobban belegondolok, az Írók Boltjáról is mindig eszembe jut Attila, mégis teljesen más a hely atmoszférája. Mintha két külön világ lenne a Gát utca és az Andrássy út, és persze az is, és mintha nemcsak néhány kilométer, de jó néhány évtized, évszázad is elválasztaná a kettőt egymástól. De azt hiszem, jól is van ez így.

„Kiss Kálmánné ajánlásával a Ferenc tér 5. szám alatt lakó Mészárosnénál teljes ellátással munkát kapott. A vajákos asszony a földszintes, befelé hosszan elnyúló ház egyik szoba-konyhás lakását bérelte. Borbála és a három gyerek a hideg konyhában lakott. A kis kályhával túlfűtött szoba napközben a szertartások színhelyéül szolgált. A mama takarított és fogadta a kiismerhetetlen jövőbe tekinteni kívánó kuncsaftokat” – olvashatjuk Asperján György könyvében. Attila születését követően sokszor költözködött a család. A Gát utcából a Szvetenay utca 8. alá költöztek, majd ismét visszatértek a Gát utcába, ezúttal a 24. szám alá. Itt 14 négyzetméteren kellett osztozniuk a Ferenczi házaspárral, egy Zsuzsi nevű ápolóval és Bélával, a szállítómunkással. Ehhez a helyhez köthető az az esemény is, hogy Áron elhagyja a családot, s mint tudjuk, Amerika helyett csak Romániáig jut. Innen a Márton utca 1-be költöznek, majd a Haller utca 15. szám alá. Ezeket a helyszíneket nem kerestem fel, nem kecsegtettek túl sok reménnyel, hogy bármit is találok arrafelé. A Ferenc teret viszont könnyen megtaláltam, elragadó kis környék, sokkal jobb állapotban van, mint a Gát utca és vonzáskörzete. Egy nagyobbacska park az egész, ahol valahányszor ott jártam, mindig babakocsit tologató anyukákba botlottam – úgy tűnik, ez már frekventáltabb helye a Józsefvárosnak. Azonban éppen ezért teljességgel használhatatlan az én szempontomból, hiszen alig akad eredeti épület a század elejéről, szinte valamennyit lebontották vagy újjáépítették. Nincs ez másképp a Ferenc tér 5-tel sem. Csak egy aprócska, az utcanév táblánál is kisebb bádogtáblát találok, amelyet a ferencvárosi önkormányzat állított 2005-ben: „E lakóház helyén álló épületben élt József Attila 1909 és 1910 között.” A látvány kissé elszomorít, de nincs mit tenni, nem lehet mindenhol egy Gát utca. Valahol, persze tudtam, hogy ez igenis benne van a pakliban, elvégre, aki a múlt nyomába ered, annak efféle helyzetekre is fel kell készülnie. Asperján könyvében ehhez a helyhez köti azokat az élményeket, amelyeket Attila később a Mama című versben megfogalmaz. A könyvben ezt olvashatjuk: „A két kislány iskolába járt, Attilát magával hordta a munkába. Amíg dolgozott, a gyerek ott téblábolt körülötte. A kimosott, kicsavart ruhát hordta a vesszőkosárba, indult teregetni.”

A Gát utca és a Haller utca sarkán állt a Haller Mozgó. Ebben, illetve egy másik moziban, a Haller utca és a Mester utca sarkán álló Világ moziban is megfordult a mi Attilánk. Persze, korántsem szórakozásból látogattak ezeket a helyeket. Attila nővéreivel együtt gyakran kényszerült abba a helyzetbe, hogy munkát vállaljon. „Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból, - volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorrakerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban …” E sorok József Attila önéletrajzából származnak, de számos versben is megidézi gyerekkorát. Persze, a mozi azon kívül, hogy egy kis plusz pénzt is jelentett, a mozgókép mint új médium teljesen elvarázsolta a gyermek Attilát és nővérét, Jolánt. Kedvenceik közé tartoztak például a Mesék a mozgóképről, A szép nevelőnő vagy Az indián regénye című filmek. Reménykedtem, hogy találok valamit a Haller és a Gát utca sarkán, de az egykori Haller Mozgóval kapcsolatban semmi kézzelfoghatót nem találtam. Mintha nem is létezett volna, gondoltam, ez az igazi megsemmisülés, mert még a Ferenc téren is találtam legalább annyit, hogy „igen, itt volt, de már nincs itt.” A sarkon két épületet is szemügyre vettem, mindegyik használaton kívüli ingatlan. Hogy én magam állítsak emléket Attiláról, egy üvegpoharat és egy flakon vizet pakoltam be aznap a táskámba. A házak előtt aztán a pohárba öntöttem a vízből, majd felborítottam a poharat, és hagytam, hogy a folyadék sajátos mintázatot rajzoljon ki az aszfalton. Rendhagyó Rorschach-teszt, gondoltam magamban akkor. Mások, az arra járók bizonyára teljesen mást gondolhattak rólam, a Haller utca forgalmasabb környék, mint az eddigiek voltak. Két, feltehetően középiskolás fiú jól meg is nézett, és én magam is éreztem, hogy elég furcsa látvány lehetek, úgyhogy gyorsan visszapakoltam a kellékeket a hátizsákomba.

Hogyan folytatódik az Attila-túra a továbbiakban? Meglepő módon visszatérünk majd a Ferenc térre, ahol a bádog tábla mellett egy kis házi finomsággal is kedveskedünk a megfáradt túrázóknak. Sőt, egy rövid kitérő erejéig magunk mögött hagyjuk a Ferencvárost, kirándulunk Budára, majd ismét visszatérünk a pesti oldalra, a Nyugati pályaudvar közelébe. Lekváros bukta, fehér kréta, lámpaüveg – ezek lesznek a túra következő, egyben befejező állomásának hívószavai.

 

 

(A fenti kép Katona György József Attila-sorozatának egyik darabja.)

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl (1. rész)

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl (3. rész)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :