[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl (3. rész)

szerző: Mayer Kitti Hanna 2013-03-26

 

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl  (3. rész)

 

Legutóbb a Gát és a Haller utca kereszteződésében kódorogtunk, kerestük az egykori Haller Mozgót, ahol Attila gyerekkorában friss vizet kínált a mozi közönségének. Most azonban tényleg ideje felkötni a túrabakancsot, mert ezúttal valóban elhagyjuk (ha csak egy kis időre is) a Józsefvárost, megmásszuk a budai dombokat, hogy végül visszakanyarodjunk Pestre. S ahogy a Józsefvárost, úgy a (felhőtlennek korántsem nevezhető) gyerekkort is magunk mögött hagyjuk.

A József Attila-túra befejező része következik.
 

Attila kilencéves volt, mikor a Haller Mozgóban dolgozott. Korából fakadóan kíváncsiság, a dolgok megismerésének vágya hajtotta, hogy maga járjon utána az ismeretlennek, vagy a kevésbé ismeretlennek. Történt ugyanis, hogy az iskolában a tanító a jelenségek kölcsönhatásáról beszélt. Példaként említette a forró lámpaüveg és a hideg vízcseppek találkozásának végzetes kimenetelét. Ugyanis, ha a lámpaüvegre hideg vizet cseppentünk, rögtön szétpattan. Nos, több sem kellett Attilának, a saját szemével akarta látni, hogy a tanító néni valóban igazat mondott-e. Így hát odahaza elvégezte a kísérletet, és amikor a lámpaüveg valóban két darabra hullott, be kellett látnia: a tanító néninek valóban igaza volt. Mondanunk sem kell, hogy a családnak ez volt az egyetlen lámpaüvege, és persze, a Mama is akkor lépett be az ajtón, mikor a kísérlet beigazolódott. Anyja azt gondolta, hogy a gyerek merő rosszindulatból törte el az üveget, csak hogy felbosszantsa őt. Attila látta, hogy a dolgok valóban kölcsönhatással vannak egymásra: nemcsak a lámpaüveg és a vízcseppek találkozásának, de az ő igazságkeresésének is meglett a böjtje.

Ehhez a történethez nem készült fénykép, csupán azért meséltem el, mert egy későbbi állomáson még lesz jelentősége.
 

Attiláék 1916-ban visszatértek a Ferenc térre, úgyhogy én sem tehettem mást. Ott egy bérkaszárnyában laktak, a Ferenc tér 11. szám alatt.

Körbejárom a teret még egyszer, s titkon attól rettegek, hogy megint nem találok semmit. Könnyedén ráakadok a 11-es számú házra, egészen újnak tűnik, de a bejárati lépcsőn olvasható évszámból arra következtetek, talán ez mégis az eredeti épület, legfeljebb felújították. Az eddigiekhez képest meglepően nagy a nyüzsgés: van itt cukrászda, zöldséges meg papír-írószer is, bár azt (a kiragasztott felhívások szerint) épp most igyekeznek kiadni. „Itt élt József Attila 1916 és 1920 között” mondja a tábla, amely közvetlenül a cukrászda bejárata mellett díszeleg (persze, senki sem veszi észre, olyan aprócska, szegény). Mondjuk, ha jobban belegondolok, az épület korántsem hasonlít bérkaszárnyára, inkább egy klasszikus polgári házat idéz. Ha hihetünk Asperján szavainak, Attila ennek a háznak a falai között vetette papírra a következő verssorokat, amely tulajdonképpen egy levél volt Jolán nővére részére: „Kedves Jocó! De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni. / Jó ruhában járni kelni, / S öt forintért kuglert venni. // Míg a cukrot szopogatnám, / Új ruhámat mutogatnám, / Dicsekednék fűnek fának, / Mi jó dolga van Attilának.” A kitépett irkalap alján pedig ez állt: „Vegyél cérnát 1000000 csókol Attila.”

Jolán ekkoriban ugyanis dr. Makkai Ödön ügyvéd úr gépírónője volt, sőt több is annál. Makkai, hogy meg ne szégyenüljön, amiért egy proli lánnyal mutatkozik, csinos kis összeget kellett Jolánra fordítania. A fiatal, jól öltözött, úrilány bőrébe bújt Jolán igencsak feltűnő jelenségnek számított a Ferenc téren akkoriban.

Sok minden történt itt Attilával, s számomra is fejtörést okozott, mi szerepeljen a fotón, amivel kellőképp reflektálhatunk az itteni eseményekre. Végül egy lekváros buktára esett a választásom. Hogy miért? Történt egyszer, hogy a Mama egy tyúkkal a hóna alatt állított haza, az egyszerű jószág azonban rövid idő alatt annyira a szívéhez nőtt, hogy nem volt szíve levágni. A házi kedvenccé lett tyúkot – a Mama rossz egészségi állapota miatt – egy alkalommal Attilának kellett levinnie a ház udvarára, hogy ott az állat kedvére csipegethessen. Attila megalázónak érezte, hogy neki kell vigyáznia a tyúkra, a pajtásai is kinevették. Emiatt neheztelt is a Mamára, és mikor a tyúk egyetlen szem tojásából a Mama buktát sütött, visszautasította. De végül mégis meggondolta magát.

Asperján könyvében a következőképp olvashatunk a történtekről. „Attila gyomrát mardosta az éhség. Már éjfél is elmúlt, amikor elgémberedve felállt. A sötétben véletlenül belebotlott a sparhelt előtt gurnyasztó tyúkba, az ijedten kvartyintott és aludt tovább. Attilát elfogta az indulat a mama kedvence ellen, legszívesebben ledobta volna az emeletről. És hirtelen úgy döntött, azért is megeszi az összes buktát, hadd lássa a mama, nincs a lelkében harag a tyúk ellen, nem törődik vele, hogy ő-tyúkságának is köze van a buktához. Benyúlt a kredencbe, kivette az üvegtálat, felfalta a négy megmaradt buktát, majd visszarakta a tálat, bezárta a konyhaajtót és lefeküdt a mama mellé.”
 

Következő célállomásunk a budai oldal, azon belül is a Víziváros. Az időpont: 1928. Attila ekkor ismerkedik össze Vágó Mártával, akit ugyebár a költő első szerelmeként jegyeznek az irodalom tankönyvek (Attilának korábban is akadt már dolga nőkkel, de tényleges kapcsolata elsőként Mártával volt). A Donáti utca, mely a Vár alatt helyezkedett el, nemcsak földrajzi, de társadalmi szempontból is igencsak távol esett Józsefvárostól, s így Attila világától. „1928 február vége, ismét sok didergéssel járó tél után Komor Bandi hívta, menjen el vele Vágóék délutánjára. Nem a neves újságíró és közgazdász Vágó József szervezi, hanem a huszonöt éves, ragyogóan okos és szellemes lánya, Márta. Amikor Komor elmagyarázta, hogy a lakás a Vár oldalában, a Víziváros felé eső részén, a Donáti utca 14-16. szám alatt található, elment a kedve a látogatástól. Elege volt a lila dumákból, a bóbitás szobalány által szervírozott teákból, az üres szellemi riszálásból”, számol be a történtekről könyvében Asperján György. Márta és Attila kapcsolata, mint tudjuk, a lány Londonba utazása miatt szakadt meg, de természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy (többek között) a kettejük között fennálló társadalmi különbségek is csak gyengítették viszonyukat. Attila ezt írja utolsó levelében Mártának: „Csókot nem fogok kérni én most már soha, de ha szólsz, megölellek. Történni fogok csupán úgy és ahogyan akarod. Ölel Attila.”

A Donáti utcai ház megkeresésére egy osztálytársammal együtt vállalkoztam, azonban csak a 16-os számot találtuk meg, a 14-est valószínűleg lebontották, a helyén egy parkot találtunk. Ezúttal egy doboz fehér krétával a hátizsákomban érkeztem, ugyanis úgy gondoltam, hogy ezúttal mindenképp valamilyen írott szöveggel kell megidéznem Attilát. A Donáti utca 16. előtti placcot választottam „papír” gyanánt, Piroska barátnőm pedig készséggel diktálta a levél szövegét. Aznap délután többen is jártak arrafelé, történetesen egy kutyáját sétáltató néni és egy fiatalabb lány is felfigyelt az aszfalton virító írásra, így rögtön láthattuk, miféle reakciókat vált ki az emberekből egy ártatlan felirat, melyet nagy valószínűséggel néhány órán belül elmosott az eső. Attila nevében aláírtam a „levelet”, de csak a keresztnevét használtam, ahogyan ő is tette, mikor Mártának írt. A járókelőknek a felirat szövegén túl minden bizonnyal az okozhatta a legnagyobb fejtörést, hogy miféle Attiláról lehet szó, és miért pont itt. Azt már sajnos nem tudjuk meg, vajon kinek sikerült megfejtenie a ház és a szöveg közötti tényleges kapcsolatot.
 

Buda után következik ismét Pest, Vágó Márta után pedig a következő szerelem, Szántó Judit. Helyszín a Székely Bertalan utca 27. Ez az utca a Nyugati pályaudvar szomszédságában található, a Podmaniczky utca felől érdemes megközelíteni. E ház harmadik emeletén élt együtt Attila és Judit. Mártával ellentétben, Judittal közös háztartásban éltek a nő lakásán. Judit erős akaratú nő volt, s Attila legtöbbször gyermekként viselkedett ebben a kapcsolatban, s ekkoriban történt, hogy Attila analízisbe kezdett járni egy orvos ismerőséhez. A lakás meglehetősen sötét és hideg volt (petróleumlámpával világítottak), s leginkább Judit volt az, aki megkereste a kenyérrevalót, míg Attila legtöbbször fizetség nélkül maradt, vagy egész egyszerűen odahaza vegetált. Bár sok minden történt Attila és Judit kapcsolatában, mégis nehéz volt vizuális eszközökkel kifejezni a történteket. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy egy egyszerű ábrát rajzolok fel krétával a Székely Bertalan 27. bejárata elé. Csupán két mozdulat, s máris kész. A szimmetrikus vonalaknak több jelentése is van. Először is emlékeztethetnek bennünket egy lámpaüveg sziluettjére, másrészt a női nemi szervre is. A lámpaüveg történetéről már korábban beszámoltam, de azt hiszem, Attila nőkhöz való viszonyát sem szükséges bővebben kifejtenem. Ebben a két vonalban éppen az a jó, hogy szabad utat enged az értelmezésnek, mindenki azt lát benne, amit akar, ily módon a pszichológiában használt Rorschach-teszt is eszünkbe juthat (még akkor is, ha ott tintafoltok szerepelnek, de a szimmetria ott is érvényesül).
 

 

Számomra ez volt az utolsó állomás, Attila életében azonban korántsem. Mivel azonban egy iskolai feladat keretein belül valósítottam meg a projektet, kötöttek a határidők, így csak Attila életének ezt a szeletét tudtam bemutatni a közönségnek. Asperján könyvével kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, ami nem is csoda, hiszen maga az életregény mint műfaj, egy olyan ismert ember esetében, mint amilyen József Attila, több problémát is felvet. Annyiban mégis fontos Asperján György írása, mert felkelti az érdeklődést, ami egy egyszerű, ám sokkal szakszerűbben megírt életrajzi könyv esetében korántsem borítékolható. Másrészt a regényesség segít abban, hogy az olvasó beleélje magát a történésekbe, s közelebb érezhesse magához Attila alakját. A terek, utcák, házak élettel telítődnek meg, s az embernek kedve támad felkeresni ezeket a helyeket. Végezetül csak annyit mondhatok: remélem, akad még rajtam kívül olyan lelkes rajongó, aki maga is Attila nyomába ered, s esetleg eljut olyan helyszínekre is, ahová nekem nem sikerült. Legalábbis egyelőre.


 

(A fenti kép Katona György József Attila Nagyon fáj c. ciklusának egyik darabja.)

 

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl (1. rész)

József Attila nyomában - túra a Józsefvárosban és azon túl (2. rész)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :