[kapcsolat]   husken

100

 

sympozium

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Júdás: a türelmetlen provokátor

szerző: Balassa Zoltán 2020-04-10

 

Júdás: a türelmetlen provokátor

  

 

Régóta foglalkoztat Iskarióti Júdás személye. Így örömmel vállalkozom a közös gondolkodásra vele kapcsolatosan. Számomra az első kérdés, miért tette? Mi volt az indítéka? Mit akart elérni? Elsősorban tisztáznunk kell, mi motiválta.

 

A Júdás-pénzről és a 30 ezüstről, aminek ma már kevesen ismerik a reális értékét, mindenki tud. Ez az árulás mindenkori ára, függetlenül az árfolyamtól. /[1]/ De ki volt ez az ember, aki jobb lett volna, ha meg sem születik? /[2]/

 

Júdásról a Szentírás nem sokat mond. Apja iskarióti Simon /[3]/, ő az egyetlen Júda törzsbeli apostol és Júdea déli részéből származott. Családjáról az Írás hallgat ugyanúgy, mint azt sem tudjuk meg, nős ember volt-e. Ám az is lehetséges, hogy Júdás Galileából származott több más apostolhoz hasonlóan, és a jelző a sīcārius-ra (latin: késelő, orgyilkos, útonálló; sica=tőr) megy vissza. A római uralom elleni felkelés radikális csoportját a szikáriusok alkották. Ők a politikai terrorizmus első képviselői. /[4]/

 

Akár Júdából, akár Galileából származott, a szikáriusok véleményét, törekvéseit ismerhette. Nyilván ezekkel szimpatizált, ez lehetett motivációjának alapja.

 

Tudjuk, ő volt az apostolok pénzének kezelője, de ezt a tevékenységét nem becsületesen folytatta, mert azt is lejegyezték róla, hogy bizony a közös kasszát néha megdézsmálta. /[5]/ Hogy ezt a pénzt mire költötte, nem tudjuk, de a többiek tudta nélkül cselekedett. Egy alkalommal tudjuk, hogyan jutott Krisztus pénzhez. /[6]/ Azután nyilván voltak jólelkű adakozók, akik akár azért, hogy meggyógyultak, vagy egyszerűen támogatni akarták őket, lehetőségeik szerint hozzájárultak költségeikhez. Amikor „városról városra és faluról falura járt”, az apostolokon kívül néhány asszony is vele tartott, akiket kigyógyított. Ezek „szolgáltak neki vagyonukból.” /[7]/ Az Újszövetség számos helyen leírja, hogy megvendégelték őket, vagy szállást adtak, befogadták őket. /[8]/ Tehát természetbeni juttatással támogatták őket. Pénzről ebben a vonatkozásban nem esik szó, de nyilván ilyen lehetőséget sem zárhatunk ki. Hiszen akkor nem lett volna mit kezelni és miből vásárolni. /[9]/

 

De annyit világosan tudunk, bárhogy is történt, Júdásnak vaj volt a fején. Tehát ő volt a gyenge láncszem. Amikor Jézus tanítványává választotta /[10],/ még nem tudhatta milyen tragikus történelmi szerep hárul majd rá. De a többi apostol sem jeleskedett, mert míg nem kaptak Szentlelket, addig alkalomadtán gyarlón viselkedtek, mint az emberek általában. Az dobja rájuk az első követ, aki nem ilyen! Péter háromszor elárulta, míg a kakas megszólalt. /[11]/

Júdás is, mint többi társa, megtapasztalta Jézus kivételes képességeit, amilyenekkel a zsidók körében a próféták rendelkeztek. /[12]/ De Ő még túl is tett rajtuk. Amikor kiküldte őket, hogy gyógyítsanak, nyilván Júdás is megtapasztalta, milyen csodálatos erővel látta el őket. Tehát ő nem csupán hitt, hanem pozitív tapasztalatokkal rendelkezett ezen a területen. Tudta, milyen kivételes jelenség! Naponta beszélt vele, hallgatta szavait, tudnia kellett, úgy viselkedik, mint aki szuverén hatalommal rendelkezik. Semmi és senki nem állhat Neki ellen! /[13]/

 

Jézus azt hirdette – és a próféciák is arról szóltak -, hogy megérkezik a Megváltó, aki a zsidó népet megmenti, élükre áll, királyuk lesz. /[14]/

Júdás – nem egyedül -, abban az illúzióban élt, hogy Krisztus földi királyságot fog alapítani. Ő a szakrális, gyógyító király, aki elfoglalja a trónt és megkezdi földi királyságát Izraelben, miután felszabadítja azt a rómaiak uralma alól, vagy esetleg valami autonómiafélét csikar ki Izrael számára.

A szakrális papkirály földöntúli hatalma az ókori népek körében általában elterjedt hiedelem és elvárás volt. /[15]/ Az ilyen királynak gyógyító hatalmat is tulajdonítottak és elvárták tőle, hogy ezt alattvalóik érdekében alkalmazzák. /[16]/

Ez volt Júdás fatális tévedése! Türelmetlen volt. Így könnyed játékszerévé vált a Gonosznak. Krisztus nem földi királyságot hirdetett és kívánt alapítani! /[17]/ Maradandóbbat, felfoghatatlanabbat. Csak ezt apostolai, míg velük volt, nem értették meg! //[18] És azóta embermilliók sem!

 

Júdás tapasztalatai alapján azt gondolhatta, íme itt van egy ember, aki korlátlan hatalommal rendelkezik a természeti erők, a betegségek (lepra, bénaság…), ördögök, gonosz lelkek és bűnök fölött. /[19]/ Számára semmi sem lehetetlen! De késlekedik trónját elfoglalni! Mire vár!? „Segítsünk” neki! Biztos túl szerény, nem eléggé harcias, hozzuk helyzetbe! Provokáljuk ki, hogy vállalja történelmi szerepét! Ha kényszerhelyzetbe hozzák, akkor majd lépni lesz kénytelen. Nosza, rajta! Ha letartóztatják, annál jobb, mert akkor majd nem hagyja magát és égi erejét latba vetve, kénytelen lesz királyságát már most elfoglalni! Még talán arra is gondolhatott, Mestere netán hálás lesz neki, hogy elősegítette hatalomra jutását. Valami zsíros poszthoz is juthat. /[20]/ Ezek nyilván nem kikristályosodott, végig gondolt, tudatosan szilárd elképzelések lehettek, hanem inkább formátlan vágyálmok, de motivációs hatásuk annál inkább lehetett és ahogy tapasztalhatjuk, volt is.

 

Júdás nem bírt magával és lépet. /[21]/ Bármi késztette erre, de abban biztosak lehetünk, hogy nem kívánta mestere halálát. Ő ugyanis nem volt Krisztus ellensége! Ez bizonyára első hallásra furcsán hangzik, de ne a végeredmény felől közelítsük meg a helyzetet. Amikor Júdás az áruláson töri a fejét, a végkifejlet ismeretlen. Még sok lehetőség létezik. Az egyik, hogy kivégzik, de ez az eshetőség Júdásban fel sem merül(het). Jézus már sokszor kivágta magát szorult helyzetéből. /[22]/ Miért ne tenné most is? A nép mellette áll. A tengernek és szélnek, a gonosz lelkeknek, a betegségeknek parancsoló, vízfelületen járó Mester, /[23]/ saját érdekében nem vetné be csodás képességeit? Miért mondana le erről? Ez nyilván Júdás fejében meg sem fordul. Nem tudhatja, mit ad majd világosan Pilátus tudtára! /[24]/ Hiszen ez jogos önvédelem! Képtelenség ilyen dilemma felmerülése is.

 

Mindez persze csupán spekuláció, hiszen Júdás motivációját, elvárásait megtartotta magának.

 

Júdás miért nem kívánta Jézus halálát? Ez abból is kikövetkeztethető, hogy a 30 ezüstöt a kivégzés után nem fogadta, mert bűnösnek vallotta magát el és önkezével vetett véget életének. /[25]/ Nem is sejtette, hogy Krisztus halála az egyetlen mód, hogy az emberiség lehetőséget kapjon arra, hogy üdvözüljön. Ez a tragédiája! Ő emberi forgatókönyvet képzelt el, csakhogy Isten nem az emberi elképzeléseket valósítja meg.

 

Ő arra gondolhatott, hogy egyedül ez az ember elhivatott Izrael trónján ülni. Ha „elárulom”, rákényszerítem lépni és a mennyei seregek segítségével végre elfoglalja méltó helyét. Rászorítom, hogy fellépjen a történelem színpadára. De nem ez következett be. Ez pánikba ejtette. Értetlenül állt az események előtt!

 

Júdás további tragédiája, hogy nem várta ki a történet végét: Jézus feltámadását. A kérdések kérdése az, hogy Krisztus megbocsátott-e volna neki, ha leborul előtte.

 

A történelemben nincs második forgatókönyv. Isten a történelem Ura. Nincs az a regényíró, aki jobb sztorikat tudna írni, mint az Élet mögött „megbújó” Úr. Krisztusnak meg kellett halnia, hogy az emberiség lehetőséget kapjon.

 

Vannak, akik a Miatyánk egy részét hibás fordításnak gondolják. Ne vigyél minket a kísértetbe/kísértésbe” szól a kérés/könyörgés. Ezt egyesek botrányosnak tartják, hogy juttathatna a Világmindenség Ura minket ilyen helyzetbe? Ám miért ne vethetne alá próbának minket? /[26]/ Gondoljunk Jóbra! Ő az emberiség egyetlen személyisége, kit az Úr igaznak tartott és mégis átengedte a Sátánnak, hogy próbának vesse alá a hitét. /[27]/ Elpusztulhatott hatalmas vagyona, gyermekei. Felesége fellázadt a Mindenható ellen, de ő hűséggel kitartott. /[28]/ Ha az Úr nem hagyta volna jóvá a megpróbáltatást, akkor az ördög nem tehetett volna semmit. Előbb Tőle kellett engedélyt kérnie. Az Úr mindent megengedett neki, csak egyet nem, hogy az életére törjön. /[29]/ Tehát az Úr akarata ellenére, még a szellő sem mozdul, ami apróság Júdás világrengető tettéhez képest.

 

Az ember hajlamos arra a szemléletre kacsintgatni, mely egyfajta dualizmust fogad el. E felfogás szerint, a jó és a rossz harcából alakult ki a világ, vagyis a Gonosznak is van pozitív világformáló szerepe és egyenrangú partnere az Igazsággal. /[30]/ Csábító gondolat, de ez vezetne félre minket Júdás megítélésében. A Gonosz oldalán nem lehetett egyenrangú partnere a Jóságot jelentő Krisztussal, aki azt mondta róla, hogy jobb lett volna, „ha meg sem született volna.” /[31]/ Csakhogy, ha nem születik meg - micsoda paradoxon! - akkor a megváltás műve emiatt elakadt volna! Ezt pedig elképzelhetetlennek tartom. Gondolom, nem vagyok egyedül. Törvényszerű, hogy meg kellett születnie.

 

Ha a Messiás nem jött volna el hozzávetőlegesen kétezer éve, akkor az emberek bizakodása hiábavaló lenne, sőt bolondság. /[32]/ Akkor bizony, nem sok jót remélhetnénk.

 

Júdás példája hasznos. Megmutatja, miképpen nem szabad gondolkoznunk, viselkednünk, cselekednünk. Hogy emberi mivoltunk mennyire életveszélyesen korlátoz bennünket. Mennyire csonka! Önkéntelenül milyen káros, sőt önveszélyes korlátokba ütközhetünk. De ez a nagy és igazi kihívás. Emberi mivoltunkból nem tudunk kibújni, ezért van szükségünk az isteni kegyelemre, hogy az isteni gondolkodás nonkonformizmusát /[33]/ követni, legalábbis sejteni tudjuk és tudatlanságunk ellenére, vakon el tudjuk fogadni. Ez Júdásnak nem adatott meg. Ez az ő nagy tragédiája, de mindennek ellenére a pokolban nem lesz sajnálatosan egyedül.

 

Júdás türelmetlen volt, írtuk az imént. Nem tudott várni. Az elvárás, a légvár, a forgatókönyv, amit feltételezett, nem valósult meg. Mestere az ő hathatós közreműködésével meghalt, eltemették.

Vége, nincs tovább – gondolta tévesen. Elvesztette élete értelmét, Krisztus befejezte pályafutását, nincs tovább. Júdás nem tudott várni. Pedig csak néhány napot kellett volna! A pénz nem kellett neki, mert megbánta tettét, ezért fölkötötte magát. /[34]/ Pontot tett oda, ahová kettőspontot kellett volna! Kaphatott volna egy teoretikus esélyt?

 

Az ember életének három fázisa van. Az első a magzati élet a fogantatástól a születésig. Ez még tudattalan, nem befolyásolja a harmadikat. A második a földi létünk, mely meghatározza, hogy testi halálunk után hová kerülünk. Két lehetőség áll előttünk. Más nincs.

 

Megkegyelmezett volna neki a feltámadt Jézus Krisztus, ha leborul előtte és megvallja bűnösségét? Nem tudunk biztos választ adni, de vélhetőleg igen. Mert Megváltónk azt nyilatkozta - akkor pedig bizton megkapaszkodhatunk szavaiban -, hogy minden bűn bocsánatot nyerhet, csak a Szentlélek káromlása nem. /[35]/

 

Júdás azonban idő előtt távozott! Így viszont nem maradt esélye.

                                                                                                                     



[1] Egy ezüst egy tetradrahmának, egy sztáternak vagy egy sekelnek felelt meg (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/p-CA415/penzek-CA470/). Egy sekel 16 gramnak felel meg. 30 ezüst az 480 g. Ez ma nagyjából valamivel több, mint 200 eurót ér. Ez nem fejezi ki ennek az összegnek akkori reális vásárlóértékét. Tehát ennyiért adták el Jézust. Akkor viszont, egy fazekas mezejét tudták megvásárolni érte az idegenek temetkezési helyéül (Mt 27:10).

[2] „Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Evés közben így szólt: »Bizony, mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.«” Erre faggatni kezdték, hogy ki lesz az. „»Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja, jobb volna annak az embernek, ha meg sem született volna.« Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: »Én vagyok-e az, Mester?« »Te mondtad.« - felelte neki.” (Mt 26:20-25) Más fordítás szerint, Júdás provokatív kérdésére így válaszolt: „De te vagy” (https://szentiras.hu/BD/Mt26,20-30;Mk14,17-26;Jn13,21-26).

[3]„»Nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Közületek egy mégis ördög.« Judás Iskariótesre, Simon fiára mondta ezt…” (Jn 6:70b-71a)

[4] Zélóták (https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%A9l%C3%B3t%C3%A1k).

 Iskarióti Júdás (https://hu.wikipedia.org/wiki/Iskari%C3%B3ti_J%C3%BAd%C3%A1s) – Ezek a szócikkek a szikáriusokat a zélóták ultraradikális szárnyának tekintik. A zélóták mozgalmát Kr. után 67-68-ben alapították, tehát a szikáriusok nem állhattak velük kapcsolatban Jézus életében (l. Sáry Pál: Forradalmár volt-e Jézus?, Iustum Aequum Salutare 2016, 4.sz.,183., http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20164sz/13_Sary_IAS_2016_4.pdf)

[5]  Amikor Mária egy font nárdusolajjal megkeni Jézus fejét (Mt 26:7; Mk 14:3), vagy lábát (Jn 12:3), Júdás kifakad: „»Miért nem adták inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?« De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.” (Jn 12:4-6)

[6] Kapernaumban Jézus úgy fizetett templomadót, hogy Pétert utasította, menjen a tengerhez, fogja ki az első halat, annak szájában talál egy ezüstöt, ezzel rendezze Jézus és Péter adóját (Mt 17:24-27).

[7] Lk 8:1, 3c

[8] Pl. Máté, más nevén Levi ben Halfai vámszedő házában evett többedmagával (Mt 9: 9-10, Mk 2:15-16, Lk 5:29-30). Egy alkalommal egy faluban Márta fogadta be tanítványaival együtt (Lk 10:38). Az utolsó vacsorát Jeruzsálemben „egy bizonyos ember” házában költötte el, aki korsóval ment vízért (Mt 26:18, l. még Mk 14:13-15, Lk 22:10-12).

[9] Jézus amikor Samária felé veszi útját, egyedül marad. „Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.” (Jn 4:8)

[10] l. az 1. sz. lábjegyzetet

[11] Mt 26:69-75, Mk 14:66-72, Lk 22:55-62, János 18: 15-18 és 25-27

[12] „Útközben megkérdezte tanítványaitól: »Kinek mondanak engem az emberek?« Azok így feleltek: »Keresztelő Jánosnak, némelyek meg Illésnek, mások pedig a próféták közül egynek.«” (Mk 8:27b-28)

[13] Amikor meggyógyít egy néma megszállottat, kiűzi belőle az ördögöt, a sokaság elcsodálkozik: „Sohasem láttak még ilyet Izráelben!” (Mt 9:32-33) Amikor meggyógyítja a bénát, az ámulatba ejtett emberek azt mondták: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!” (Lk 5:18, 26)

[14] Fülöp mondta Nátánáelnek: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták írtak: Jézust…” (Jn 1:45) Nátánáel mondta azután Jézusnak: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” (Jn 1:49)

[15] „Amikor azt mondtuk, hogy a régi királyok általában papok is, még távolról sem merítettük ki tisztségüknek minden vallási aspektusát. (…) A királyokat sok esetben nemcsak papokként tisztelték, mint közvetítőket isten és ember között, hanem isteneknek is tartották, akik képesek arra, hogy alattvalóiknak és imádóiknak juttassák azokat a jótéteményeket, amelyekről közönségesen úgy hiszik, hogy a halandók hatókörén kívül esnek, és amelyeket – ha ez egyáltalán lehetséges – csak az emberfölötti és láthatatlan lényekhez intézett imádságokkal és a nekik bemutatott áldozatokkal lehet megszerezni. Ezért a királyoktól gyakran elvárták, hogy a megfelelő évszakban biztosítsák az esőt és a napsütést, hogy a termés növekedjen és így tovább.” (James G. Frazer: Az Aranyág, Századvég Kiadó, Bp. 1993, 19,)

[16] A varázsló törzsfőnök, vagy király. Új Britanniában, Pápua Új-Guineához tartozó Csendes-óceáni szigeten, a főnök azt állította, állandó kapcsolatban áll a szellemekkel „és ezek segítségével módjában áll esőt vagy napsütést, jó vagy rossz széljárást, egészséget vagy betegséget, a háborúban győzelmet vagy vereséget okozni, általában minden olyan áldásos vagy átkos eseményt előidézni, amelyért a megbízó késznek mutatkozott megfelelő árat fizetni.” (Frazer, i.m. 59.) Brazíliában pl. a varázslókat imádták. Könyörögtek hozzájuk, hogy ne legyenek betegek és ne haljanak meg. Ők meg azt válaszolták: „Nem halsz meg, nem leszel beteg”, vagy valami hasonlót. De ha másképp sült el a dolog, a nép habozás nélkül megölte őket, mert érdemtelenné váltak a címükre (uo. 63.). Az angol királyoknak még a 17. sz.-ban azt a gyógyító hatást tulajdonítottak, hogy a görvélykórt kézrátétellel gyógyítani tudják. A francia királyok is ezt állították önmagukról (uo. 65.).

[17] Jézus Pilátusnak mondja: „Az én országom nem e világból való, ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” (Jn 18:36)

[18] „Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: »Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!« Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: »Távozz tőlem, sátán, bűnre csábítasz, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.«” (Mt 16:23)

[20] Nem állt távol ez a gondolkodásmód a többi apostoltól sem. Ők is nyilvánvalóan valamilyen földi királyságban gondolkozhattak, amikor azon vetekedtek, ki lesz a legnagyobb Isten országában. Azon vitatkoztak, ki a legnagyobb közülük (Lk 22:24), Zebedeus fiainak anyja, vagy ők maguk meg egyenesen azt kérték tőle, hogy „az egyik [fiú] jobb kezed, a másik bal kezed felöl üljön országodban.” (Mt 20:21b, ill. Mk 35-37.) Tehát folyt a tülekedés a posztokért, hiszen úgy vélték, Jézus rövidesen uralkodni fog Izraelen. Zebedeus egyik fia János, aki az evangéliumot írta és a Jelenések Könyvét. A három levél szerzőségét azért tulajdonítják neki, mert nagyon hasonlít János stílusára. Jézus kedvenc tanítványa volt. Jézus nevezte őt és testvérét Jakabot Boanergesnek, „a mennydörgés fiainak” (Mk 3:17), lobbanékony természetük miatt. A zsidók „nemzeti messiást vártak, egy új Mózest, aki felszabadítja Izraelt a római uralom alól (ahogy Mózes kivezette a népet Egyiptomból, a szolgaság házából). Jézus tanítványai is így gondolkodtak. A csalódott emmauszi tanítványok így keseregtek Jézus halála után: »Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt« (Lk 24,21). Feltámadása után az apostolok – megdöbbentő ostobasággal, még mindig nacionalista tévhitekben élve – ezt kérdezték Jézustól: »Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?« (ApCsel 1,6).” (Sáry Pál i.m. 187)

[21] Iskariótes Júdás „elment a főpapokhoz és így szólt. »Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?« Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.” (Mt 26:14-16.) „Ekkor Júdás Iskariótes…, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ez pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el őt egy megfelelő pillanatban.” (Mk 14:10-11.) „A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg” Jézust. „Akkor belement a sátán Júdásba… Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe. Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki ezért. Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a nép háta mögött a kezükbe adhassa őt.” (Lk 22:2-6.)

[22] Názáretből „kiűzték…, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; de Jézus átment köztük, és eltávozott.” (Lk 4:29-30.) Amikor a gonosz szőlőművesekről mond példázatot, a „főpapok és az írástudók rá akarták tenni a kezüket már abban az órában, de féltek a néptől...” (Lk 20:19)  

[23] Mt 14:25-27., Mk 6:48-50.

[24] L. a 7-es lábjegyzetet!

[25] A főpapoknak és véneknek mondta: „Vétkeztem, mert ártatlant árultam el.” Júdás „eldobta az ezüstöket a templomban, eltávozott, ment és felakasztotta magát.” (Mt 27:3-6)

[26] Apostolának mondja Jézus: „a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon” (Lk 22:31).

[27] Jób 1:1, 1:12, 2:6

[28] „Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. A felesége ezt mondta neki. Még most is kitartóan fedhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni. Ha a jót elfogadtuk az Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.” (Jób 2:8-10)

[29]  „A kezedbe adom, csak az életére vigyázz!” (Jób 2:6b)

[30] A dualisztikus mítoszok szerint, a szimbólumokat szembeállítják egymással. Ezek a világot ellentétes kategóriákba osztják (Nap-Hold, férfi-nő, jobb-bal, jó-rossz), perszonifikált formában az ikermítoszok is ide tartoznak. Ezekben az ikertestvérek a szemben álló jelenségsorok előidézői, képviselői (Tokarev /főszerk./: Mitológiai enciklopédia I., Gondolat, Bp. 1988, 52, 126).

[31] Mt 26:24c. Ezt soha senki másról nem mondta!

[32] „…a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözölünk, Istennek ereje.” (1Kor 1:18)

[33]  „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. [-] Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyira magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55: 8-9.) „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan, ki értette meg az Úr szándékait, vagy ki lett az ő tanácsadójává?” (Róm 11:33-34) „…ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná?” (1Kor 2:16a)

[34] Mt 27:3, 5b.

[35] Mk 3:28-29.,

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :