[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kamasz, Poszonyban

szerkesztette: skitzz, 2010-03-10

akik  megtisztelték a helyet és az eseménytHát kérem, volt ilyen. Eljutott a Kamasz Pozsonyba. A Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet nagytermében, az illusztrátor és társszerzõ — Urbanic címû kiállítása megnyitójának elõjátékaként Hizsnyai Zoltán mutatta be  a Kamaszt, a beszélgetést pedig Juhász Katalin vezette. Voltunk a végére már vagy hatvanan. Ez jó! Köszi, Krasztev Péternek!


Gábor és Péter


ifjak is voltak


Zolti és Gábor


a képanyagból ízek


halálról


indulásról


íme a helyek


kamaszság bajai


ilyenek voltunk, vagy nem?


Ezt írta bevezetõnek a Hizsnyai Zoli:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Mûvészetkedvelõ Barátaim!
Rendhagyó kötet bemutatására vállalkoztam, és meg kell, hogy mondjam, csak részben érzem magam kompetensnek. Szászi Zoltán és Gyenes Gábor Kamasz címet viselõ közös könyvmûve ugyanis csak részben szépirodalom. És ráadásul ez a szépirodalmi rész sem különíthetõ el egészen a vizuális világtól, és csak úgy fél szemmel, oldalról nézvést vizsgálható különálló artisztikai entitásként.
Persze, megkönnyíti a dolgom, hogy valójában még a szépirodalom szakszerû vizsgálatához sem sokat konyítok. Afféle mezei értelmezõ vagyok, aki a legkülönfélébb mezõkben, jelentéssíkokban és értelmezési horizontokon képes dekódolni ugyanazt a textust. Kis szépséghibája ennek a készségemnek, hogy másképpen nem is vagyok képes. Úgyhogy semmi egyértelmût, semmi kõbe véshetõt nem tudok mondani. Igaz, hogy nem is tartanám ezt illõnek. Egy sokszorosan rétegzett mûvészi szövegvilágról csupán egy másik hasonlóan sokrétû, dús jelentésû mûvészi szöveggel lehetne esetleg valami érdemlegeset mondani. Azt aztán akár kõbe is lehetne talán vésni, csak éppen valami abnormális méretû kõlap kéne hozzá. No de hát egy ilyen, az eredeti mûalkotás legrejtettebb csapásait is bebóklászó, veretes kísérõszöveget kifarigcsálni itt most nincs idõ.
Elég legyen tehát annyi, hogy Szászi Zoltán szövegei (egyik lehetséges értelmezésem szerint) kétféleképpen olvashatók. Olvashatók szabad versként, mert ha a figyelemelterelõ hadmozdulatoknak nem dõlünk be, azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a papírfecnikre rótt sorok az aranymetszés ilyetén textusokban alkalmazandó szabályainak többnyire megfelelnek. És olvashatók prózaként is, mert a klasszikus prózavers szabályaihoz való igazodás legszembetûnõbb nyomait a szerzõ igyekszik akkurátusan elgereblyézni maga után. Merthogy, szándéka szerint, a különálló (szöveg) daraboknak afféle könnyû kézzel lekent naplótöredékeknek kell látszaniuk. Mégpedig olyannyira töredékeseknek, annyira fragmentált szöveglétformáknak, mintha csak versek, néha kissé ügyetlen kamaszversek lennének. És ez még nem minden. A rafinált kamuflázsok végtelenített sorozatával egymásra halmozott poétikai csavarok nem csupán a figyelem hatékony ébrentartását hivatottak szolgálni, hanem a beszélõi pozíció folytonos újraértelmezésének elkerülhetetlensége és a felhasznált rétegnyelvi elemek idõbeli elbizonytalanítása révén az olvasó közvetlen bevonását, hajdanvolt-önmagára-ismerését is. A kamaszlélek rejtelmeirõl szinte már az autentikusság látszatát keltve árulkodó textusok szerzõje mindezek mellett még arra is ügyel, hogy ebbe a hol szomorkás-keserédes, hol meg vagánykodó kamasznyavalygásba lazán beleszõtt epikus szál is nagyjából követhetõ legyen.
A nyilvánvaló szándékok, dióhéjban, ezek. Az alapvetõ kérdés persze az, mit és mennyit sikerült e dicséretes (sõt, jeles!) törekvésekbõl megvalósítani.
Hosszas lapozgatást, ízlelgetést és lamentálást követõen arra a következtetésre jutottam, hogy földimnek, druszámnak (és sorsosomnak a poétákra oly jellemzõ késõ pubertásban) ez a bonyolult verstechnikai és folytonos pozícióváltási manõver majdnem maradéktalanul sikerült. No persze kétségtelenül az egységes könyvmû rendkívül erõs vizuális rétegének igen hatékony rásegítésével.
Gyenes Gábor grafikáival annyival könnyebb helyzetben vagyok, hogy a képzõmûvészethez aztán még annyit sem értek, mint az irodalomhoz. Úgyhogy akár egy szakavatott mûítésznél is sokkal többet fecseghetnék itt, és ha nem lennék ennyire könyörületes az igen tisztelt hallgatósággal szemben. Nyugodtan elkezdhetném, mondjuk, egy alapos kozmológiai alapvetéssel, aztán folytathatnám az organikus létformák kialakulásának és szétfejlõdésének ecsetelésével, a kozmikus evolúcióra vonatkozó legújabb elméletem ismertetésével, majd az emberré válás, rögös, sok vargabetûvel tarkított útjának rövid összefoglalásával, különös tekintettel a kisebb, majd egyre nagyobb létszámú és végül lassacskán szimbolikussá váló és virtualizálódó közösségeknek, a fejlett társadalmaknak a humanizálódás folyamatában betöltött, túlbecsülhetetlen szerepére, és ezen utóbbiak kötõanyagának, a kultúrának saját szellemtörténeti halmazelméletemre alapozott definíciójára…
Ezt azért mégsem. Mivel azonban Gyenes Gábor pazar rajztudásról tanúskodó, érzelemgazdag, a szövegvilág iránti briliáns empatikus készséget mutató, azzal minden tekintetben egyenértékû, de könyvgrafikaként is nagyszerûen fungáló „illusztrációi” finom, de egyértelmû utalásokat tesznek a képregénnyel való rokonságukra, nem állhatom meg, hogy ne utaljak legalább néhány, ezzel kapcsolatos mûvészettörténeti összefüggésre. Az õskori barlangrajzokra például, amelyek korábban többnyire csupán táplálékállatokat, késõbb már stilizált, dárdát, íjat tartó emberalakokat láttatnak, aztán már a vadászat életképeit is ábrázolják, végül pedig a vad és a vadász bemozdul, idõfragmentumokba szeletelve, mintegy diavetítésszerûen jelenik meg a szakrális elemekkel egyre inkább feldúsított eseménysor. Megjelenik az elsõ képregény. Aztán az egyiptomi hieroglifákon a képbõl szó lesz, és persze a témaválasztás trendje is módosul: egyrészt racionalizálódik a mondanivaló, mennyiségek, mértékegységek jelennek meg, másrészt pedig az irracionális-szakrális elem (miközben lényegesen stilizáltabbá válik) egyre jobban elhatalmasodik és intézményesül. Aztán felgyorsulnak az események: az egyiptomi kép-szöveg hangcsoport vagy hang jelentésû betûcsoportokká vagy betûkké válik. Ez újabb stilizációt és szimbolizálódást jelent. Miközben a jelrendszerben járatos kódfejtõ számára a leírt eseménysor egyre pontosabban követhetõ. Szó és a kép véglegesen kettéválik, miközben a képek láttán egyre érzékletesebb, kifejezõbb, a részleteket és az azokból kibomló elvont általánost folyvást precízebben visszaadó mondatok formálódnak, a nyelv pedig mindegyre erõsebb képességet mutat az eseménysorok megjelenítésére, a szubjektív képnek (a platóni ideáknak vagy a pillanatnyi individuális képzeteknek) az elmében való megképzõdésére. Néha e kettõ egybe is folyik, és új minõséget involvál. És így tovább…
Mígnem a legújabb korban, valahol a mûvészet peremvidékén, vagy inkább a tömegkultúra centrumában, meg nem jelenik a szóban forgó képregény. A maga jól megkülönböztethetõ rajz- és színezéstechnikájával, a kissé infantilis buborékjaiba pingált, néha cseppecskét szájbarágós, a kelleténél kurtább vagy pongyolább, de többnyire ponyvás szövegeivel. Persze a nagy népszerûségnek örvendõ mûfaj térhódítását hosszú távon a magas mûvészet se nézhette tétlenül és reflektálatlanul. Roy Lichtenstein New Yorki pop-art mûvész volt az elsõ, aki a képregény vizuális és textuális világát (korántsem minden szarkasztikus felhang nélkül) bevonta az elit képi kultúra akkortájt kissé már megáporodott univerzumába. Lichtenstein eljárása – Sebõk Zoltánt idézem – „azon a Duchamp óta jól ismert elven alapul, hogy nem arra használja nyersanyagát, amire való”.
Gyenes Gábor számára pedig a képregény már nem is nyersanyag, hanem csupán citátum. Nála már az sem egyértelmû, hogy magát a képregényt vagy a képregényt duchampizáló Lichtensteint idézi-e fel. Gyenesnek Szászi Zoltán szövege jelenti a nyersanyagot. Miközben már Szászi szövege is eleve többfenekû…
Szóval, itt tartunk. Ebben a szövevényes allúziórendszerben, a kultúra sok évezredes hínárjába gabalyodva próbáljuk állni a posztot. És persze modernül.
Ami a Kamaszt illeti, annyit mindenesetre lelkiismeret-furdalás nélkül állíthatok: a szellemi táplálékállat maradéktalanul el lett ejtve.
Kérdés, a célközönség nem fullad-e bele e nagy falatba, és magáévá tudja-e tenni. Hogy megy-e Kama-szutra?!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: cinkos e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
közben meglett:
http://ujszo.com/napilap/kultura/2010/02/12/a-nyelv-teremto-ereje
név: cinkos e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
csanda gábor is írt már róla az új szóban, valamelyik pengében, keresgélem, de nincs meg

név: L. Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-17
A felejteni nem tudás gyönyörûsége és szomorúsága - így hívják, meg még \"gépesített kisremény\"-nek is Szászi Zoli regényét...
név: másik kíváncsi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-17
van új könyve? mi az?
név: L. Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-16
Már írják. Csak türelem! Egyébként Handó Péter kritikája már megjelent róla a Palócföldben... Mi pedig - mind az egyen - Mizser Attilát kértük fel recenzióírásra.
Persze, ha valaki más is recenzálná a könyvet, tessék csak, rajta!   
név: kíváncsi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-16
Írjon már valaki recenziót Szászi legújabb könyvérõl is!
név: cinkos e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-12
Remek szöveg HZ-tõl. Bár én is ennyire nem értenék az irodalomhoz meg a képzõmûvészethez...