[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kassa - egy város az első világháborúban

szerző: Gergely László 2013-10-20

 

Kassa - egy város az első világháborúban

 

Ezt a rövid tanulmányt afféle bevezetőnek szánom, a későbbiekben további cikkekben foglalkoznék az első világháborús Kassa történetével, ahol is szeretnék egy-egy témakört az itt megemlítettek közül részletesebben tárgyalni. Gondolok itt a város közbiztonságára, menekültekkel való bánásmódjára, az élelmezési nehézségek kezelésére, a sebesültgondozásra, járványokra, a város nemzetiségi viszonyainak alakulására stb. 

 

A nagy háború az utólagos ismeretek alapján előbb vagy utóbb szinte biztos, hogy bekövetkezett volna. Ha nem 1914 júliusának végén indul véres és a társadalmakat fokozatosan lezüllesztő útjára, nagy valószínűséggel a következő években úgyis beindultak volna Európa két nagyhatalmi csoportosulásának háborús gépezetei. Maguk a kortársak a háború szó hallatára nem dermedtek meg, inkább elfogadták egyfajta lehetőségnek az akkori feszült helyzet megoldására. A háborút közvetlenül megelőző években Magyarországon már megszületett egynéhány törvény, amelyeket „háború esetére” fogadott el a Magyar Munkapárt többségével működő parlament. 

 

Ezek szerint számtalan hírmondója volt a háborúnak, mégis, amikor megszületett a határozat a központi hatalmak döntéshozói körében és 1914. július 31-én Ferenc József általános mozgósítást rendelt el, a magyarországi városok (köztük Kassa) egyáltalán nem volt felkészülve a háborúra és annak következményeire. Talán mert 1914-re csak nagyon kevesen maradtak a társadalomban azok az öregek, akik még tudtak volna reális képet festeni a csatározások kellemetlen részeiről is. Vagy mert annyira központosított rendszerként működött a dualista Magyarország, hogy a városok minden megoldást a felmerülő problémákra a felsőbb szervektől (minisztériumoktól, hadseregtől) vártak. De fontos megemlíteni még egy okot a felkészületlenségre: az első világháború egy addig soha nem tapasztalt, hosszú évekre elhúzódó világméretű konfliktussá alakult, amire sem az államhatalom és még inkább nem a települések vezető emberei nem számítottak, nem is számíthattak. 

 

1914 júliusában és augusztusában Kassa rohamléptekkel lépett be a háborúba. A nagy történelmű, de nem éppen fényes jelenű város hirtelen – elsősorban földrajzi fekvése és a közigazgatásban betöltött szerepe révén – újra kiemelkedő pozícióba emelkedett országos szinten is. A háború kitörését itt is, mint Magyarország más nagyvárosaiban, hatalmas üdvrivalgással, katonai zenekarok felvonulásával, hazafias szónoklatokkal fogadták. Úgy tűnt, a „nép” végre egységesen és egy cél érdekében sorakozott fel. Nem csak országos szinten, hanem Kassán is megszűntek (egy időre) a politikai torzsalkodások. Mindenkinek, legalább egy pár napig az volt a vágya, hogy a pimasz szerbek bűnhődjenek és végre a monarchia hadserege rakja a helyére a kis szomszédot. Ezek voltak azok a napok, amikor mindenki szívesen felváltotta volna Boroevics tábornokot, mint a Kassán állomásozó 6. osztrák-magyar hadsereg parancsnokát. Esetleg örömmel elfogadta volna a felkérést Kassa polgármesteri székébe, a frissen megválasztott Blanár Béla helyére. Ekkor még ugyanis mindenki a végsőkig megbízott a civil és katonai vezetőkben, akiknek, ha a szónoklatukra vastapsot óhajtottak, hazafias és harcias szólamokkal kellett megtűzdelni beszédüket. A lakosság tűréshatára is jócskán kitolódott. Azt sem bánták, hogy a várost ellepik a katonák, akik utolsó itthoni napjaikat nem éppen búslakodással akarták tölteni. Inkább a helyi kocsmákat és bordélyházakat keresték fel. Ráadásul annyian voltak, hogy a katonai, egyébként nagy kapacitású kaszárnyákban el sem fértek, így polgári üzemekben és magánházakban is nagy számban helyeztettek el.

 

A városi tanács és rendőrség korabeli rendelkezéseiből ítélve, 1914 augusztusában Kassa egy  zajos és élénk város lehetett. De ezeknek a felhőtlen illetve felelőtlen napoknak egyszer meg kellett szakadniuk, mégiscsak a monarchia háborúban állt. Az északi frontra vezényelt csapatok (merthogy időközben a cári Oroszország is kinyilvánította szándékát a hadakozásra) lassan elhagyták a várost, majd augusztus 23-án a közös hadsereg megtámadta a „muszkákat”. 

 

A továbbiakban igyekszem röviden, a lényeges dolgokat kiemelve felvázolni Kassa első világháborús múltját. Története leegyszerűsítve két időszakra osztható fel, amely időintervallumok megállapítását lényegesen befolyásolják az északi fronton lezajlott események. Az első időszak nagyjából a háború első éve, amikor a város tényleg testközelből élte meg a csatákat, azok minden kellemetlenségével együtt. Míg 1914 augusztusában a városból indultak ki és haladtak itt át a frontra tartó vasúti szerelvények, szeptembertől már visszafelé is megrakodva jöttek a vonatok, amelyekben óriási számban érkeztek sebesültek, beteg katonák, menekült civilek és orosz hadifoglyok. Ezek az új és a háború kirobbanásáig nem tapasztalt jelenségek kerültek végül is a helyi hatóságok figyelmének középpontjába az elkövetkező szűk, de annál tartalmasabb egy évben.

 

A front mindkét oldaláról érkező beteg katonák országosan is az egyik legnagyobb egészségügyi rendszer kiépítését eredményezték a városban. Magukkal hoztak olyan súlyos járványokat, mint a kolera, vagy a hastífusz, amelyek természetszerűleg riadalmat keltettek a lakosság körében. Az orosz hadsereg garázdálkodásának „köszönhette” Kassa a rengeteg menekültet is, Galíciából és az északkeleti magyarországi megyékből. Ráadásul az orosz hadsereg csapatai ebben az időszakban többször is közel kerültek Kassához, amikor is a kassaiak fejvesztve menekültek a városból. A legkritikusabb helyzet ebből a szempontból 1914 novemberének utolsó napjaiban és decemberének első napjaiban állott be, ekkor ugyanis az oroszok Bártfa elfoglalásával tényleg közel kerültek Kassához. A kassaiak szerencséjére ekkor a veszély elhárult a városról és a háború fennmaradó időszakában már nem is kerültek hasonló veszélybe. Az igazi megkönnyebbülést azonban a gorlicei áttörés hozta 1915 nyarán, amelynek sikere biztonságos távolságra taszította az oroszokat. 

 

A háború további szakaszában Kassát már csak közvetve érintette a háború, bár az eléggé átütően. Fokozatosan előtérbe került az élelmiszerhiány, a nyersanyaghiány és az ezekkel fellépő elégedetlenségek a lakosság soraiból. Romlottak az erkölcsi viszonyok (alkoholizmus, prostitúció, fiatalkorú bűnözés stb.). Lényegében ezeknek köszönhetően a békebeli társadalmi rend a háború végére a romokban hevert. Az emberek kiábrándultak a rendszerből és valami újra, addig még nem tapasztaltra vágytak. 

 

 

    

   

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :