[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kassa és Halász-Hradil Elemér

szerkesztette: Fecsó Szilárd, 2005-02-11

Öreg a szabadbanA XX. században élõ ember hatalmas társadalmi átalakulások tanúja lehetett, s a változásokat akár tudatosan, akár spontán módon érzékelõ ember a mûvészet gyors fejlõdését is figyelemmel kísérhette.


Míg az elõzõ korszakokban jellemzõ volt, hogy egy stílus akár századokon át élõ tudott maradni, a múlt században rengeteg irányzat jött létre, s azok zavartalanul meg is fértek egymás mellett. Mindenki szájíze szerint válogathatott, ám a felvidéki városok életében a polgári kultúra jelenléte még mindig erõsen meghatározó volt. Az új eszme és a polgári hagyomány tehát jól megfért egymás mellett.  E kettõsség jelenlétének legjellemzõbb példáját a nemzetiségileg is sokszínû, hagyományaihoz ragaszkodó, az igényes mûvészetet támogató kulturált Kassán nagyon szembetûnõen kísérhetjük végig.

 „A Fõ utca boltíves szalonjaiban évszádokkal elõbb már irodalomról vitatkoztak, s a magyar könyvbõl akkor is, késõbb is több fogyott a vegyes ajkú, de mindenkor magyar mûveltségû városban, mint Pest-Budán”. — így jellemezte Márai Sándor,  Egy polgár vallomása  címû  mûvében a korabeli kassai társadalmi életet.

  A XX.  század fordulója elõtt,  és az  1900-as évek elején Kassa a régió kulturális bástyájaként mûködött. A sokszínû kultúra jelenléte egyrészt a többnemzetiségû polgári hagyományoknak volt köszönhetõ, valamint annak a ténynek, hogy Kassa mindig  nyitott és kész volt az új befogadására. A városban élénk mûvészeti élet folyt ezekben az idõkben. 1898-tól kezdve mûködött a  Kazinczy Kör, késõbb a Kazinczy Társaság mûvésztagjai különbözõ szakosztályokat nyitottak, 1923-tól tehát önálló képzõmûvész szakosztály hivatalosan  is müködött. 

  A békeidõk Kassájának mûvészeti életére úgy tekinthetünk, mint a korabeli párizsi utcák mûvész-forgatagára. S az Óváros utcáit járva képzeletükben ma is megelevenednek  az akkori nagy festõk, Csordák Lajos, Krón Jenõ egymás mellett sétáló, vitatkozó alakjai, vagy Kassa utcáin magányosan baktató Jakoby Gyula körvonalai. S mivel mûvészeti élet már korábban is volt a városban, érthetõ az a kezdeményezés, amely  1872-ben Hanselmann János és a Klimkovics testvérek vezetésével Szlovákia legrégibb múzeumát is életre hívta, mely több csoportos kiállításnak is otthont adott. 

  Kassa tehát a képzõmûvészet közkedvelt városa volt. A polgári életmódból adódóan  igény volt a színvonalas képzõmûvészeti alkotásokra, tehát a könyveken, irodalmi alkotásokon kívül sok fogyott a festményekbõl is. S talán azért is élt  ebben az idõben oly sok mûvész pont itt, mert meg tudtak élni mûvészetükbõl. A városban képzõmûvészeti iskolák  is mûködtek, s ezeknek  az iskoláknak jó kapcsolatuk volt a különbözõ mûvésztelepekkel (Szolnok, Szentendre), melyek által az  új mûvészeti irányzatok, stílusok, eljárások gyorsan bekerültek Kassa kepzõmûvészeti vérkeringésébe. Az elsõ legfontosabb intézményesített iskolát Krón Jenõ alapította  1921-ben, melyet késõbb Csordák Lajos és Halász-Hradil Elemér folytatott tovább. 

Az udvaronA századfordulóig és az 1900-as évek elején tematikában közkedvelt lett a portré és a zsánerképek, késõbb a tájkép is. A 20-as évektõl kezdve gyakori téma maga Kassa városképe is, mely fõleg Feld Lajos grafikáiban bontakozik ki. A már említett festõiskoláknak köszönhetõen a század elsõ felében érvényesül az impresszionizmus és Cézanne  hatása, késõbb  a dekoratívabb megoldást kínáló Nagybányai Festõiskola és a Szolnoki Mûvésztelep látásmódja érzõdik. Kassán ugyan nem mûködött ehhez hasonló mûvésztelep, de sok itt élõ és alkotó képzõmûvész részt vett a különbözõ mûvésztelepek munkájában. Külön is megemlíthetjük például Halász-Hradil Elemért, Kõvári-Kacsmarik Szilárdot, vagy Csordák Lajost. 

   

Kender áztatás, olaj, 1920
    1918 után a festészetben érezhetõ a modernisták hatása is. Kassák Lajos Jozef Polák cseh származású múzeumigazgató segítségével képzõmûvészeti iskolát alapított. Az emigráció idején  Bortnyik Sándor is huzamosabb idõt töltött Kassán Kassák iskolájában. Az absztrakción alapuló mûvészeti irányzatok népszerûsítése igaz, nem  aratott áttörõ sikert a polgári légkörû Kassán, de nem tûnt el nyomtalanul. 

  1919-ben a Pesttõl való hirtelen elszakadás villámcsapásként érte az itt élõ mûvésztársadalmat. A lelki megrázkódtatáson túl abban érezték leginkább, hogy magukra maradtak, hogy nem kaphattak állami ösztöndíjat, ezért az  államilag segélyzett mûvésztelepek nem mûködtek tovább. Két lehetõség kínálkozott a talpon maradni kívánó mûvész számára. Többek számára a külföldi emigráció jelentett megoldást. A maradók  viszont  külsõ mûvészi emóciók nélkül lassan lemaradtak az egyetemes mûvészeti haladás tempójáról. Ezen a helyzeten javított a prágai központból támogatott Masaryk Akadémia és a pozsonyi Képzõmûvészeti Egyesület, így a folytonosság mégsem szakadt meg teljesen.

  A felvidéki szecessziós expresszionizmus egyik legkiemelkedõbb alakja a „kassai remete”-ként ismert Jakoby Gyula.  Mûveiben Cézanne példáját követte, az olajfestékkel akvarell módjára bánt. De nemcsak Cézanne, hanem Foltyn is hatással volt rá. Az általa inspirált szociális tematikájú mûveit a karikatúraszerû rajz, a tudatos primitivizmus és a felülnézeti perspektíva abszurd torzítása határozza meg. Jakoby a példa arra, hogy a modernista törekvések táptalajra találtak a felvidéki mûvészeti életben.  Az itteni mûvészkörökben megjelenõ stílusok közül kétségkívül a leghatékonyabb és leghatásosabb az impresszionisztikus látásmód, melynek dekoratív eszköze még a 60-as években is érvényesült.

  A  II. világháború után sok mûvész feledésbe merült, sokan bezárkóztak, voltak akik emigráltak,  s olyanok is, akik a kommunizmus idõszakában tudatosan is egyre kevesebbet festettek, mint pl. Halász-Hradil Elemér, aki által  a nagybányai iskola hatása jelentkezett a Kassai mûvészetben. Miskolcon született 1873. április 18-án. Mivel cseh származású apja betûfestésbõl tartotta el családját, így nem meglepõ, hogy már gyerekként közel került a mûvészethez, s rajta kívül a 12 testvér közül még két testvére, Béla és Reiner is foglalkozott képzõmûvészettel. Eredetileg õ is  betûfestészetet tanult Bécsben Hollósy iskolájában. 1898-1900 között részt vett a nagybányai nyári plein air táborokban, melyek nagy hatással voltak mûvészetére olyannyira, hogy témáiban mindig maradandó hatásként van jelen a természet, a nap és a levegõ.  Jó példa erre „Az öreg a szabadban” címû munkája, bár a kép tulajdonképpeni témája maga az öregember, de a tisztás közepén álló figura éppen a plein air érvényesülésével nyeri el igazi karakterét. A világos és sötétzöld színek  erõs kontrasztot képeznek, érezhetjük Renoir hatását is. A férfi arca megtört, de ugyanakkor nyugodt – mely furcsa kettõsséghatását kelti.  A megtörtség feltételezhetõen az átélt emlékeknek köszönhetõ, míg a nyugalom adódhat a sorsával való megbékélésbõl, ill. a környezetet jellemzõ idillbõl. 

  Mûvészi fejlõdésének határozottan jót tett az a két év, amelyet a párizsi Julian Mûvészeti Académián töltött. Visszatérése után 1907-tõl folyamatosan vett részt kiállításokon. Mûvészetére jó hatással voltak nemcsak a különbözõ mûvésztelepeken töltött idõszakok, hanem a festõtársak egyéniségei is. Új témák jelentek meg képein. A kenderáztatás címû képén teljes mértékben a szolnoki mûvésztelep hatása érzõdik a kékes, zöldes, szürkés tónusok által. Õszi naplemente hatásást kelti, színeiben mégis visszafogott. Ami elsõ látásra szembe tûnik: a vízben álló erõsen kontúrozott cölöpök. Az 1940-es évekre szín- és formavilága is sokat változott, ecsetkezelése lazább lett, színei erõsebbek, így sokkal jobban átüt a festõ belsõ ereje. Errõl tanúskodik az 1943-ban készült Az udvaron címû festménye. Érezhetõ az elõzõ, és e között a kép közötti különbség, mely elsõsorban technikai, felfogásbeli elõrelépést jelent. Ezen a képén érezhetõ a legjobban Cézanne hatása, sokkal levegõsebb, színesebb, nem törekszik az udvaron megjelenõ figura reális ábrázolására sem. Minden jelzés értékû. 

  A világháború idején élbeli festõ volt. Késõbb a felborult politikai és kulturális háttér miatt a mûvészetbe vetett hite megingott. Elvesztette biztonságérzetét, mely éreztette hatását képei színeiben, formáiban és témáiban egyaránt. 1948-ban, 75 évesen hunyt el Kassán.
 
Az 1919-ben általa alapított rajziskolában olyan tanítványai között tartjuk számon Kollárt és Jakobyt, akik a kapott és megszerzett tudás, valamint a tehetségük által igazán naggyá nõhettek, s munkáik által gazdagíthatták a Felvidék képzõmûvészetét. 

  Kassa 20 századi mûvészei ugyanúgy végighallgatták a rájuk szórt szitkokat, mint elõdeik. Hisz tudjuk, hogy minden nemzedék a múlt foglya, és ha valaki újítani szeretne, számolnia kell a konzervatívabbak nem éppen pozitív véleményével. A századforduló Kassáján élõ és dolgozó képzõmûvészek megértették a mûvészet feladatát, mely legalább olyan sokrétû, mint amilyen szerteágazó a mûvész célja és akarata: meglátni és megláttatni a világban megtalálható szépséget.

          „A mûvészet átformál bennünket, és mi képessé válunk környezetünk átformálására”.

       (Kassák Lajos)

az esszé szerzõje: Horváth Timea, Kassa, Márai Sándor Gimnázium

Halász-Hradil Elemér festményei itt megtekinthetöek


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zsidei e-mail: Istvan.zsidei@freemail.hu dátum: 2007-05-04
Tisztelt Címzett ! Sok KASSAI VARGA szignóval ellátott századfordulóra tehetõ festmény van hazánkban. Mit tudhatnánk a festõrõl. Üdvözlettel: Zsidei iSTVÁN