[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kassa, mint sebesült ellátó központ az első világháborúban

szerző: Gergely László 2014-02-17

 

Kassa, mint sebesült ellátó központ az első világháborúban

     

     Az első világháború rengeteg újdonsággal, addig nem látott méretekkel hatolt be a modern 20. századi ember életébe. Nemcsak a bevonult és a frontra özönlő katonák élete változott meg egyik napról a másikra, hanem az otthonukban maradhatott civileké is. Utólag szinte felfoghatatlan, minek is ujjongott annyira az utca embere a háború kinyilvánításakor, hiszen a szenvedés megannyi formája jelentekezett a következő bő négy évben. Egyik szembeötlő jele a háborúnak természetesen a harcok sebesültjeinek ápolása.   

 

     Azt, hogy a háború elkezdődött és a monarchia hadserege két fronton véres csatákat vívott a szerb és az orosz seregekkel, a hátországban maradt lakosság leginkább az óriási számban visszaözönlő sebesültekből fogta fel. A frontok mögött felállított tábori kórházak ugyanis nem voltak képesek teljes mértékben ellátni a sebesülteket. Ezeknek az ideiglenes kórházaknak mellesleg nem is ez volt a feladatuk, inkább az, hogy a könnyebb sérülteket helyben ellássák, a súlyos sebesülteket pedig – állapotuk stabilizálása után – a hátországba tartó vonatokra helyezzék el. Ebből a szempontból – Magyarországot most előtérbe helyezve – nem volt mindegy, hogy ki hol lakott abban a bizonyos hátországban. 

A sebesült-transzportok végcélja nem lehetett valami eldugott község vagy tanya. Éppen ellenkezőleg, mindenképpen előnyösebb és észszerűbb volt a katonákat az ország nagyobb településein ápolni. Olyan városokban, amelyek vasúton könnyen megközelíthetőek voltak, ezen túl pedig bennük a célnak megfelelő épületek már rendelkezésre álltak. Ebből a tényből kiindulva leszögezhetjük, hogy a városi lakosságot nagyobb mértékben sújtotta a megpróbáltatásoknak ezen formája, mint a falvak és tanyák lakóit. Egyébként ha összevetnénk a városok és a vidék  lakosainak életét a háború alatt, nagy valószínűséggel arra derülne fény, hogy a városok lakossága nagyobb megpróbáltatásokon és szenvedéseken ment keresztül a háború folyamán. Nagyobb mértékben szenvedett az élelmiszerhiánytól, menekültek áradatától, bűnözéstől, hogy csak néhány példát említsek.    

 

     De most térjünk rá a sebesült katonák gondozására, azon belül is a kassai állapotokra. Milyen is volt az északkeleti országrész központjában az egészségügyi helyzet, közvetlenül a háború kitörése előtt? Mindenekelőtt le kell szögezni, Kassa ebben az időben egészségügyi szempontból nem töltötte be a régiós központ szerepét. A városban működő két kórház, az állami bábaképző és az alapítványi közkórház valójában a városi lakosság igényeit sem volt képes kielégíteni, nemhogy a környék lakosságáét. Működött még a városban egy katonai kórház (20. sz. helyőrségi kórház), amely azonban nevéből adódóan katonai célokat szolgált. Az új állami kórházat (a mai kassaiaknak ez már a „régi kórház“), amely Kassa regionális központi szerepét volt hivatott betölteni, csak közvetlenül a háború kitörése előtt kezdték el építeni, ezért szóba sem jöhetett mint sebesültek ápolására alkalamas hely. Ezek a körülmények nem egy háborúra felkészült várost mutatnak be. Ennek ellenére Kassa predesztinálva volt arra, hogy országos szinten is kiemelkedő egészségügyi rendszer épüljön ki a falain belül. Mindenekelőtt földrajzi fekvése eredményezte a következő háborús időszakban betöltött fontos szerepét a sebesültgondozás terén. 

 

     Volt némi tennivalója szervezési téren az állami és katonai szerveknek, a Vöröskeresztnek és a városi vezetésnek, hogy az augusztus végén meginduló sebesült áradatot képes legyen a város befogadni. A következő hetekben középületek, iskolák sorban alakultak át ideiglenes kórházakká, amelyekbe sebesültek ezreit helyezték el. Az ide érkező sebesültek túlnyomó többsége az osztrák-magyar hadsereg katonája volt, de német és orosz sebesülteket is ápoltak itt. A német hadvezetés egyébként egy ideig külön kórházat is tartott fenn az Orsolya apácák épületében, „Deutches Etappen Lazarett“ név alatt. Az orosz sebesültek természetesen a hadsereg fennhatósága alá tartozó kórházakba kerültek és szigorú felügyelet alatt kezelték őket.

 

 

     A helyi sajtó kiemelten foglalkozott a sebesültgondozással, jelezve, hogy 1914 őszén éppen ez a feladat volt a legégetőbb és legfontosabb mind a hadsereg, mind a város számára. A leginkább talán a számok tükrözik vissza az akkori állapotokat. Három héttel az első sebesült katona megérkezése után, a városban már 18 kórház működött 4094 férőhellyel. Ekkor rendezték be az ország egyik legnagyobb ideiglenes kórházát a kassai Javítóintézet épületeiben, ahová több mint ezer katonát tudtak elhelyezni. De ez a körülbelül 4000 férőhely csak a kezdet volt. Blanár polgármester október közepén 17 000 ápolt katonát említ az egyik jelentésében. Hihetetlen ez a szám a város lakosságához viszonyítva. Kassának az 1910-es statisztikai adatok szerint kb. 40 000 (civil) lakosa volt. Tehát még ha csak az itt elhelyezett sebesült katonákat vesszük is figyelembe és egy pillanatra elhanyagoljuk a Kassán szolgálatot teljesítő egészséges katonákat és a Galíciából ill. az északkeleti megyékből ide özönlött menekült civileket, a város lakossága egy szempillantás alatt saját számának majdnem felével növekedett meg. Gondoljunk csak bele: mintha a mai Kassa lakosságától azt várnánk el, fogadjon be huzamosabb időre mondjuk 100 000 sérült és beteg katonát. Szinte lehetetlennek tűnik. 

 

     A legkririkusabb első hónapokban Kassa mindenképpen beillett egy front mögötti város szerepébe. A vasút ontotta a sebesülteket, a pályaudvar az ott berendezett „betegnyugvó állomás“ - nak köszönhetően tömve volt a sérüléseiktől szenvedő katonákkal, a városban villamosok és lovas kocsik szinte folyamatosan sebesült katonák csoportjait szállították valamelyik kórházba, esetleg már a temető irányába. Mivelhogy az iskolák épületei le voltak foglalva, a helybeli ifjúságnak igencsak hosszúra nyúlt a nyári vakáció. Csak januárban lett annyira megnyugtató a helyzet, hogy néhány elemi iskolát, összevont osztályokkal, újra meg lehetett nyitni. Végül is, a viszonylagos nyugalmat csak a gorlicei áttörés sikere hozta meg 1915 nyarán. Az ideiglenesen kórházi célokra átvett épületek többsége lassanként újra eredeti rendeltetésüknek megfelelően működhetett. 1915 nyarától Kassa továbbra is megmaradt az ország egyik kiemelkedő egészségügyi központja, de ez már mégsem jelentett akkora megterhelést az itt lakóknak. A város vezetését ekkortól már más problémák megoldása kötötte le, a sebesültek gondozásával járó feladatok csökkentek, amit a hadsereg már könnyebben kézben tudott tartani.      

Szándékosan nem foglalkoztam a járványokkal, amelyek főleg 1914 és 1918 őszén valóságos hisztériahullámot keltettek a városban. Ezt a témát egy külön írásban a későbbiek során vesszük elő. 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :