[kapcsolat]   husken

ÉLŐ ZENE

 

BistRovásHU

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

hastréning

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

Kodály

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Katona Lajos

szerkesztette: Fecsó Szilárd, 2006-09-14

Katona Lajos szobraKatona Lajos tudatosan nem vallja magát szobrászmûvésznek, szobrait formakísérleteknek nevezi. Mégis alkotásai jóval többek egyszerû kísérleteknél. Lélek van bennük és szeretet.

 


1

2

3

4

5

6

1941-ben született Szilágy megyében, Sarmaságon. Nyolc éves korában baleset érte, robbanás következtében elveszítette jobb kezét és látása nagy részét. Tizennyolc éves korára teljesen megvakult.A Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia-pedagógia karán fejezte be tanulmányait. Nyugdíjazásáig a Vakok és Látássérültek Kolozsvári Líceumában tanított. Feltalált egy olyan rajzkészüléket, mellyel vakok számára is lehet tanítani mértant, a készülék segítségével ugyanis domború, tapintható síkidomokat lehet szerkeszteni /ezt a találmányát Budapesten szabadalmaztatta is/. Faragással több mint harminc éve foglalkozik. Huszonkét munkája van kész, most is dolgozik több szobron. Szobrai többször voltak kiállítva Magyarországon. Jelenleg Kolozsvárott él, és alkot.

Az elsõ kiállításom 1997-ben volt Pápán, a Református kollégium dísztermében, ahol Katona Györggyel állítottam ki. Õ biztatott arra, hogy ezeket a formakísérleti munkáimat kiállítsam. Ezek a munkák azzal a céllal készültek, hogy egy gyógypedagógiai jelenséget próbáljak ki. Munkámban az vezetett, hogy kizárólag tapintásos érzékeléssel, a látás kizárásával milyen formákat lehet elõállítani, hogy ezt a mûszaki kifejezést használjam - hogyan lehet azt elérni, hogy vizuálisan értelmezhetõ formák jöjjenek létre. Lassan dolgozom, így munkáim nagyon lassan születnek meg. Nagyméretû nyersanyagot választok ki - legalábbis az utóbbi idõkben -, az eredeti, kezdeti gondolatot, ideát kísérlem megvalósítani, a formák közben alakulnak, de maga a nyersanyag is ad ötletet és elég hosszú idõn keresztül munkálom a fát addig, amíg a formarendszer létrejön. A formákon látni lehet, hogy vannak jól felismerhetõ formamotívumok, de nagyon sok a spontán szerkezet.

Nagyon sok esetben maga a faanyag is ötletet ad. Általában úgy vésem a fát, hogy tiszteletben tartom annak szerkezetét. A szálak mentén faragok. A formákba beleviszek olyan elemet, amelyek kifejezetten jól felismerhetõ részletek. Ezek az ember testrészei, vagy maga az ember egészében. Ugyanis ez a forma teljesen hozzáférhetõ számomra. Jelentõs az a gondolat is, hogy az ember a legfontosabb formakincs. Ez mindenkit érdekel.

Természetesen emberi arc készítése nagyon nehéz a látás kizárásával. Ahogyan én építem fel az arcot, az elsõsorban a sémát, az emberi arc általános sémáját követi, olyan portrék megvalósításáról az én esetemben nem lehet szó, mint amilyeket általában a képzõmûvészek meg tudnak valósítani. A szem az rendkívül differenciált információt ad. A tapintásra az a jellemzõ, hogy akkor, amikor az ember végig tapint valamit, akkor idõben széthúzva keletkeznek az információk az agyban. A tapintás csak formainformációt nyújt, a látás viszont színinformációkat is ad,és ez a világ sokkal gazdagabb, mint a tapintás világa. A munkák jól ábrázolják azt, hogy a tapintásnak lehetõségei vannak. De ehhez még hozzá kell adni azt is, hogy a formakísérletekben nemcsak a tapintásos érzékelés jelenségei tükrözõdnek, hanem az a képvilág is, amely az ember agyában keletkezik, amely felhalmozódik az idõk folyamán, és ez kifejezõdik ezekben a formakísérletekben, a kéz pedig átviszi a formákat a fába, ezek megmaradnak, és láthatóvá válnak a többiek számára.

Sokan úgy képzelik, hogy én vakok számára készítem ezeket a szobrokat. Ez nem így van. Katona Gyuri azt mondja, hogy ezeket a szobrokat úgy is fel lehet fogni, mint modern plasztikát. Igazából én ezt nem tudom megítélni. Nekem a mûvészetrõl az a kialakult véleményem, hogy általában az a mûvészeti alkotás, amely beleilleszkedik abba a szellemi folyamatba, amelyet mûvészettörténetnek nevezünk. Én elfogadom azt, ha ezek a munkák tetszenek. Mûvészi értéküket megítélni nem tudom. A világ tapintásos érzékelése minõségileg, lényegileg más, mint az a világ, amelyet a vizualitás adhat, vagyis a szem által nyújtott élmények.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: K.Á. e-mail: reidlos19@yahoo.com dátum: 2006-11-02
Azon tûnõdöm,hogy a mûvésznek hány boldog és boldogtalan órájába került,hány liter veríték gördült le homlokán,hány marék forgács repült szerteszét,hány vésõ csorbult ki,amíg mindezek létrejöttek.Kinek?Miért?Bizonyítani!!!
név: Ferenc e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-10-25
A szobrok lekicsinyített mását visszanézve - miután néhányat élõben is láttam - érdekes dolog, hogy míg egyes természetes formatípust (meztelen emberi test, vagy annak részei) viszonylag valósághûen formáz meg a mûvész (szerintem nevezhetjük annak, még ha õ ezt nem is vallja), másokat eltorzít, és ez a jelenség minden bizonnyal annak tudható be, hogy - amint azt Katona Lajos is említette - a tapintás sokkal kevesebb és homályosabb információt ad a külvilágról (és nem csak a színeket illetõen, hanem a közel-távol vagy a kicsi-nagy viszonylatában is), mint a látás. Mindez azonban nem befolyásolja negatívan a mûvek élvezetét, inkább azt mondanám, érdekesség.
név: Gábor e-mail: pannonos@freemail.hu dátum: 2006-10-25
Szerencsém volt e szobrokat többször is "élõben"látni, tapintani, véleményezni. Lényegük számomra nem a látvány, hanem az ember, aki alkotta õket. Bennük van az életszemlélete, nyitottsága, küzdelme. Vakon, félkézzel, szavak nélkül -az atomoktól világmindenségig mindenrõl mesél õ nekem -keményfában. Ez nem mûvészet, hanem maga a szeretet; az élet szeretete.