[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Katona Lajos

szerkesztette: Fecsó Szilárd, 2006-09-14

Katona Lajos szobraKatona Lajos tudatosan nem vallja magát szobrászmûvésznek, szobrait formakísérleteknek nevezi. Mégis alkotásai jóval többek egyszerû kísérleteknél. Lélek van bennük és szeretet.

 


1

2

3

4

5

6

1941-ben született Szilágy megyében, Sarmaságon. Nyolc éves korában baleset érte, robbanás következtében elveszítette jobb kezét és látása nagy részét. Tizennyolc éves korára teljesen megvakult.A Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia-pedagógia karán fejezte be tanulmányait. Nyugdíjazásáig a Vakok és Látássérültek Kolozsvári Líceumában tanított. Feltalált egy olyan rajzkészüléket, mellyel vakok számára is lehet tanítani mértant, a készülék segítségével ugyanis domború, tapintható síkidomokat lehet szerkeszteni /ezt a találmányát Budapesten szabadalmaztatta is/. Faragással több mint harminc éve foglalkozik. Huszonkét munkája van kész, most is dolgozik több szobron. Szobrai többször voltak kiállítva Magyarországon. Jelenleg Kolozsvárott él, és alkot.

Az elsõ kiállításom 1997-ben volt Pápán, a Református kollégium dísztermében, ahol Katona Györggyel állítottam ki. Õ biztatott arra, hogy ezeket a formakísérleti munkáimat kiállítsam. Ezek a munkák azzal a céllal készültek, hogy egy gyógypedagógiai jelenséget próbáljak ki. Munkámban az vezetett, hogy kizárólag tapintásos érzékeléssel, a látás kizárásával milyen formákat lehet elõállítani, hogy ezt a mûszaki kifejezést használjam - hogyan lehet azt elérni, hogy vizuálisan értelmezhetõ formák jöjjenek létre. Lassan dolgozom, így munkáim nagyon lassan születnek meg. Nagyméretû nyersanyagot választok ki - legalábbis az utóbbi idõkben -, az eredeti, kezdeti gondolatot, ideát kísérlem megvalósítani, a formák közben alakulnak, de maga a nyersanyag is ad ötletet és elég hosszú idõn keresztül munkálom a fát addig, amíg a formarendszer létrejön. A formákon látni lehet, hogy vannak jól felismerhetõ formamotívumok, de nagyon sok a spontán szerkezet.

Nagyon sok esetben maga a faanyag is ötletet ad. Általában úgy vésem a fát, hogy tiszteletben tartom annak szerkezetét. A szálak mentén faragok. A formákba beleviszek olyan elemet, amelyek kifejezetten jól felismerhetõ részletek. Ezek az ember testrészei, vagy maga az ember egészében. Ugyanis ez a forma teljesen hozzáférhetõ számomra. Jelentõs az a gondolat is, hogy az ember a legfontosabb formakincs. Ez mindenkit érdekel.

Természetesen emberi arc készítése nagyon nehéz a látás kizárásával. Ahogyan én építem fel az arcot, az elsõsorban a sémát, az emberi arc általános sémáját követi, olyan portrék megvalósításáról az én esetemben nem lehet szó, mint amilyeket általában a képzõmûvészek meg tudnak valósítani. A szem az rendkívül differenciált információt ad. A tapintásra az a jellemzõ, hogy akkor, amikor az ember végig tapint valamit, akkor idõben széthúzva keletkeznek az információk az agyban. A tapintás csak formainformációt nyújt, a látás viszont színinformációkat is ad,és ez a világ sokkal gazdagabb, mint a tapintás világa. A munkák jól ábrázolják azt, hogy a tapintásnak lehetõségei vannak. De ehhez még hozzá kell adni azt is, hogy a formakísérletekben nemcsak a tapintásos érzékelés jelenségei tükrözõdnek, hanem az a képvilág is, amely az ember agyában keletkezik, amely felhalmozódik az idõk folyamán, és ez kifejezõdik ezekben a formakísérletekben, a kéz pedig átviszi a formákat a fába, ezek megmaradnak, és láthatóvá válnak a többiek számára.

Sokan úgy képzelik, hogy én vakok számára készítem ezeket a szobrokat. Ez nem így van. Katona Gyuri azt mondja, hogy ezeket a szobrokat úgy is fel lehet fogni, mint modern plasztikát. Igazából én ezt nem tudom megítélni. Nekem a mûvészetrõl az a kialakult véleményem, hogy általában az a mûvészeti alkotás, amely beleilleszkedik abba a szellemi folyamatba, amelyet mûvészettörténetnek nevezünk. Én elfogadom azt, ha ezek a munkák tetszenek. Mûvészi értéküket megítélni nem tudom. A világ tapintásos érzékelése minõségileg, lényegileg más, mint az a világ, amelyet a vizualitás adhat, vagyis a szem által nyújtott élmények.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: K.Á. e-mail: reidlos19@yahoo.com dátum: 2006-11-02
Azon tûnõdöm,hogy a mûvésznek hány boldog és boldogtalan órájába került,hány liter veríték gördült le homlokán,hány marék forgács repült szerteszét,hány vésõ csorbult ki,amíg mindezek létrejöttek.Kinek?Miért?Bizonyítani!!!
név: Ferenc e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-10-25
A szobrok lekicsinyített mását visszanézve - miután néhányat élõben is láttam - érdekes dolog, hogy míg egyes természetes formatípust (meztelen emberi test, vagy annak részei) viszonylag valósághûen formáz meg a mûvész (szerintem nevezhetjük annak, még ha õ ezt nem is vallja), másokat eltorzít, és ez a jelenség minden bizonnyal annak tudható be, hogy - amint azt Katona Lajos is említette - a tapintás sokkal kevesebb és homályosabb információt ad a külvilágról (és nem csak a színeket illetõen, hanem a közel-távol vagy a kicsi-nagy viszonylatában is), mint a látás. Mindez azonban nem befolyásolja negatívan a mûvek élvezetét, inkább azt mondanám, érdekesség.
név: Gábor e-mail: pannonos@freemail.hu dátum: 2006-10-25
Szerencsém volt e szobrokat többször is "élõben"látni, tapintani, véleményezni. Lényegük számomra nem a látvány, hanem az ember, aki alkotta õket. Bennük van az életszemlélete, nyitottsága, küzdelme. Vakon, félkézzel, szavak nélkül -az atomoktól világmindenségig mindenrõl mesél õ nekem -keményfában. Ez nem mûvészet, hanem maga a szeretet; az élet szeretete.