[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kell-e halálbüntetés? (II. rész)

szerző: Kiss László 2012-10-29

 

Kell-e halálbüntetés?  (II. rész)

 

Az emberölés tényének eltussolását mutatja az a kivégzési gyakorlat is, amely az USA néhány tagállamában jellemző. A halálraítélt testébe három csövet kötnek be végükön három injekciós tűvel. De csak az egyik fecskendő tartalmaz halálos szérumot, a másik kettő ártalmatlan folyadékot. Három önként jelentkező személy nyomja meg a három gombot. (A végrehajtás szempontjából lényegtelen, hogy a folyamat automatizálva van.) Ők nem tudják, melyik tartalmazza a mérget. Tehát mindegyikük úgy élheti tovább az életét, hogy 66,6%-os eséllyel nem ő volt a "gyilkos".
 

A halálbüntetés eltörlését célzó kezdeményezésekben talán korunk egyik népszerű szlogenje is érvényesült: „mindenkinek adni kell még egy esélyt“. Ha tettét a gyilkos beszámíthatatlan állapotban követte el, utóbb – a hosszú börtönévek alatt – rádöbbenhet annak súlyára, és később még tagja lehet a társadalomnak. Ha kivégzik, bizonnyal nincs több esélye. Lehet sokak szerint megmosolyogtató naivitás ez az elv, de tény, hogy az emberölésért elítéltek túlnyomó többsége szabadulása után nem követi el a bűncselekményt többé. Ellentétben a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőivel. A rablásért, garázdaságért, sikkasztásért, csalásért stb. elítéltek között sok a visszaeső. De ezeket a cselekményeket válasszuk el a gyilkosságoktól. Ezek többségét előre eltervezve, tudatosan hajtják végre. A közvélekedés azonban haljamos a kettőt összemosni, s egyszerűen a bűncselekmény kategóriába sorol mindent, ami törvénytelen.
 
Elkanyarodva a halálbüntetés kérdésétől, az anyagi indíttatású bűncselekmények száma lényegesen nőtt a rendszerváltozás óta. Minden volt szocialista országban. Ez kiszámítható, megjósolható volt. Az anyagiakért elérhető termékek száma többszörösére ugrott a szocializmus szerény termékkínálatához képest, bejött minden, amiről régen csak álmodoztunk. Viszont nyugati árfekvésen jöttek be ezek a termékek, így a társadalom többsége továbbra is csak álmodozhat róluk. Vagy: ellopja. Akár saját célra, akár értékesítésre. Oly nagy a csáberő, hogy nagyon sokan nem tudnak neki ellenállni. A tulajdon szentségének tiszteletét egyébként is jócskán kikezdte a szocialista éra. A rendőrség pedig csak kullog a felderítésben a bűnözők után, jókora távolságban. A kisebb lopások felderítésével csak a rutin szintjén foglalkoznak, lényegében kedvetlenül letudják a kötelező papírmunkát. Pedig ezek a kisebb bűncselekmények keserítik meg a becsületes emberek hétköznapjait.

 

Nincs hát akkor megoldás? Együtt kell élni a bűnözéssel? Nem, nem kell. Bár megszüntetni valószínűleg soha nem tudjuk majd, arra eddig még egyetlen társadalom sem volt képes, de "elviselhető szintre" azért csökkenteni lehet. Ennek ismerjük a módját. „Igen, ha növeljük a büntetések mértékét“ – vélhetik sokan. És ez ismét nem igaz. Nem annak van visszatartó ereje, hanem a felderítés, a leleplezés minél nagyobb valószínűségének. Hiába emelnénk fel az adócsalásért járó büntetést mondjuk 20 évre, ha soha nem kapnának el adócsalásért senkit se. Erre Magyarország nagyon is eklatáns példa. Senki nem tud említeni szűkebb-tágabb környezetéből olyan személyt, aki éppen adócsalásért tölti börtönéveit. Ezért van – némi túlzással – Magyarországon négy millió keresőből két millió adófizető. Ha az adócsalók túlnyomó többsége bíróság előtt találná magát, s megkapná az érte járó 2-3 évet, biztos, hogy megugrana az adófizetők száma. Ha annak a fiatalnak, aki Budapesten éppen egy autó feltörésére készül, eszébe jutna, hogy több barátja éppen ezért ül, bizonyára elállna szándékától. Egyszerű, hogy miért: a várható haszon nem volna arányos a bekövetkező büntetéssel.

 

Visszatartó ereje tehát nem a büntetés súlyának van, hanem annak, hogy az elkövető a büntetést nagy valószínűséggel meg is kapja. Amíg vajmi kevés az esély arra, hogy elkapják, a bűnözőt nem fogja érdekelni a büntetés mértéke.
Szent László királyunk  törvényei sem azért teremtettek rendet, mert szigorúak voltak, hanem mert a tolvajokat el is fogták. (A király az ispánokat érdekeltté tette a felderítésben, mert megkapták az elítélt vagyonának harmadát. Bár a módszer megkérdőjelezhető, minden bizonnyal sok ártatlannal is végeztek így, haszonszerzés reményében.)
 
Persze a büntetés enyheségéből is adódhatnak disszonanciák. Megtörtént eset: egy település rendőre a reggeli órákban falopáson ért egy személyt. Bevitte a közeli kisváros rendőrkapitányságára. Ott kihallgatták, felvették a jegyzőkönyvet, egy napos procedúra. Elítélték: egy napi elzárásra. Mivel ebbe beszámították a kapitányságon töltött időt, a személy este már vígan italozott a település kocsmájában, s zárórakor, onnan kilépve gúnyosan integetett az éppen arra járó helyi rendőrnek. Hát így azért nem megy...

 

Mindezek sértik a társadalom igazságérzetét. De nem befolyásolhatják a halálbüntetés kérdésének megítélését, mert az emberölést mindenképpen külön kell választani a többi bűncselekménytől. A vázolt körülmények miatt a gyilkosságokra a felderítések foka sincs semmilyen hatással. Tehát mindenképpen külön kategória. Lehet, hogy mindezek ismeretében valakinek mégis az a véleménye, hogy a halálbüntetést igenis alkalmazni kell a brutális bűncselekményekre, mert csak az lehet adekvát büntetés, de a büntetések súlyának visszatartó erejét a tények tükrében mindenképpen újra kell gondolni.
Azt se felejtsük el, hogy a "szemet-szemért, fogat-fogért" Hammurapi által megfogalmazott elvét régen leváltotta az "aki megdob téged kővel, dobd vissza kenyérrel" elv.
A halálbüntetés visszavezetése Magyarországon egyébként is anakronisztikus felvetés, hiszen az Európai Unió nem ismeri ezt a büntetésfajtát, s a felvételüket kérő országok ezt a csatlakozásukkal elfogadták. 
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :