.jpg "MaJel nyitva tartás")
A MaJel Rovás Központ FiguratiF galériájában Makai Imre hajdúböszörményi festőművésznek nyílt kiállítása. A tárlat december 10-ig látható Kassán, az Erzsébet utca 42. szám alatt. 
A kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF galériájában Dévényi Sándor pécsi és Pásztor Péter kassai építészek mutatkoztak be egy közös kiállítás során. | Holló Katalin: Balansz | szerző: Kovács Ágnes |
2018. szeptember 6-án nyílt Holló Katalin grafikusművész kiállítása a MaJel Rovás Központban. A kiállítás szeptember 25-ig tekinthető meg. |
|
Magyarország jelenleg a Visegrádi Csoport elnökségét tölti be, ez inspirálta a SoundWeaving V4 Edition létrejöttét. Az Entrée V4 pedig a Visegrádi Csoport országaiban diplomázó hallgatók 2017-es diplomamunkáiból nyújt válogatást.
Medgyaszay a XX. század egyik legjellegzetesebb egyéni alkotója volt, aki felépítette az első magyar -- de nyugodtan mondhatjuk, hogy a világon az első -- vasbeton szerkezetű színházát Veszprémben (1907-ben) és Sopronban. 
2018. április 20-án nyílt a komáromi Limes Galériában a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség (eNRA) csoportos kiállítása. Az eNRÁt a kassai Rovás Alkotóközösség alapította éppen 5 évvel ezelőtt. 
A Rovást már sokszor megkérdőjelezték különböző viszonylatokban. Hogy miért pont a Rovás? Ez a kiállítás – a rozsnyóival együtt – választ ad a kérdésre, választ ad az értetlenkedőknek.
A FÉF egyik célja a Dél-Szlovákiai régiókban tevékenykedő, magyar nemzetiségű és a magyar kultúrával szimpatizáló építészek, városrendezők és tájépítészek érdekképviselete.
Jubileumi, 5. évébe lépett az eNRA kiállítás. A Rovás által alapított, művészeket tömörítő nemzetközi alkotóközösség 2012-ben alakult, és azóta igyekszik minden évben felvonultatni a nyári alkotótáborok termését.
Párhuzamos történetek - Budapest/Kassa címmel újra látható Kassán a MaJel Rovás Központban az a kiállítás, amely párhuzamba állítja a két várost és városfejlődési szempontból vizsgálja 1867-től 1918-ig.
Az eltűnt zsidó emlékeket fényképeken örökítette meg Libor Cabák fotográfus a csehországi Valašské Meziříčíből. Cseh, morva, sziléziai, már nem létező zsinagógák, temetők láthatók a képeken, de a kassai kiállítás kapcsán helyi dokumentumokkal is gyarapodott a tárlat. 
Ez a kiállítás szeretne emlékeztetni az ismeretlenekre és ismerősökre, akikről időközben kiderült, hogy igen, megjárták a poklot és évtizedeken át itt éltek közöttünk hallgatagon, súlyos emlékekkel terhelten. 
Honoré Daumier volt az egyike azoknak, akik teljes mértékben kihasználták a litográfia kifejező lehetőségeit, egyben a tartalommal vádolták saját korukat. Az ő életműve óriási, hiszen élete során majdnem 4000 ilyen lapot készített el.
A Rovás új központjában, a Magyar Jelenlét Házában rendhagyó kiállítást nyitottak. Egyetlen képet lepleztek le, amely az ibériai Bartolomé Esteban Murillo (1617–1682) festményének egy nagyon jól sikerült másolata volt. 
A Mészáros utcai házon nem nyílt mód a portré és az emléktábla elhelyezésére, de otthonra lelt itt, a MaJel székházban Szabó Ottó szervező munkájának, segítségének köszönhetően.
| HUngarikumok | szerző: Kovács Ágnes |
Magyarország a kézzel fogható termékeken és szolgáltatásokon kívül a szellemi termékeket is beemelte az értékrendszerbe |
|
A magyar nemzet mondhatjuk, különleges kapcsolatban állt mindig a Boldogságos Szűz Máriával. Hiszen ő volt a Magyarok Nagyasszonya a Patrona Hungariae. A magyar katolikus egyház október 8-án főünneppel emlékezik–emlékezett meg a Szűzanya magyarokat oltalmazó pártfogásáról. 
A hiány rutinos túlélő, de a boldogságot még hírből sem ismeri. A hiány hiánya a teljesség, ami ritkán – sokak szerint sohasem – elérhető állapot.
Kinga képei inkább patchwork-szerű, eredeti technikával készített precíz alkotások keretbe foglalva. „Hozzáadott értéke” pedig a valódi bőr utánozhatatlan illata.
| Krón Jenő kiállítás a Rovásban - Krón életrajz | szerző: Miro Procházka |
A szimbolizmustól a konstruktivizmusig. Krón Jenő és a plakát“ c. kiállítás a Rovás Galériában.
|
|
Még mindig nehezünkre esik másban gondolkodni, mint egy, a nyugati művészet evolúciójának mintájára elképzelt fejlődési szisztémában… noha ennek legfőbb értékeink eshetnek és esnek áldozatul. Ma is, nem csak a XX. század hajnalán és első felében.
Az ötvenes-hatvanas években a Gadányival rokon kutató-szellemű művészet föld alá került. Az egymást követő generációk nem vagy rendkívül nehézkesen ismerhették meg egymást. Ez fokozta a szellemi izoláltságot.
Barabás Márton az absztrakt művészetet folytatja, festményeket, szobrokat, installációkat és könyvszobrokat készít. A művész könyvszobrait főként kiselejtezett zongorák belső alkatrészeiből, kalapácsaiból, illetve zongorabillentyűkből készíti.
Február 16-án Sorskérdések címmel nyílt kiállítás a nagyszombati Ján Koniarek Galériában a felvidéki Szabó Ottó festőművész és a marosvásárhelyi származású, jelenleg Magyarországon élő Diénes Attila szobrászművész munkáiból. Közreműködtek Écsi Gyöngyi és Kováts Marcell. Képriport következik.
Úgy döntöttünk, a jelenlegi kiállításunknak az „Öröm a vásznon“ címet adjuk. Ez a cím kifejezi viszonyunkat magához az alkotáshoz, hiszen a jó hangulat, az alkotókedv és az a szándék, hogy örömet okozzunk magunknak és a többieknek, összeköt bennünket.
Már negyedik alkalommal állíthat ki a Rovás égisze alatt működő eNRA a Rozsnyói Bányászati Múzeum főtéri galériájában. Most 28 művész közel 70 alkotásával van jelen a galériában egészen 2017. január 26-ig. 
Kő Pál egyszerre újító, s ugyanakkor a hagyományokat tisztelő és munkásságába szervesen beépítő alkotó, aki már jó ideje az örökkévalóságnak dolgozik.
„Művészetét bravúros rajztudás, a felület aprólékos kidolgozottsága, ugyanakkor a lényeg tömör kifejezése jellemzi.” /Kortárs művészek lexikona/
| Életem épületei | szerző: Pásztor Péter |
Nathalie épületeiben jó lenni – az ember ingényeit nagyszerűen szolgálják, lelki világát felfrissítik és egy nagyszerű esztétikai élményben részesítik. |
|
Jonathan Yeo kortárs brit portréfestő, aki jelentős hírnévre tett szert a jelen kori politika, kultúra és média ikonikus alakjainak megörökítésével.
Varju Krisztián legújabb munkái egyféle camera obscura-képek. A sajátos lyuk-kamerák szenzibilis természeti lenyomatokat hoznak létre, illetve sokszorosan rétegződött fény-festészeti vetítésekkel tárnak fel bizonyos idő-folyamatokat…
Urbán Tibor művészi látásmódjának alapja egy csak rá jellemző sajátosság, egy bizonyos nézőpont: amely az ihletében meglátott, és a képein ábrázolt valóságon túli örök értéket kifejező szemlélet.
Gondoltuk volna, hogy a Red Rock Canyon, amely Las Vegastól 20 percnyire található, és az alaszkai jéghegyek mennyire hasonlítanak egymáshoz? Kovács Oszkár fotóin eljátszhatunk a színekkel és a formákkal. 
Március 4-ig látogatható a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában a kassai Rovás égisze alatt 2012-ben alakult eNRA nagyszabású kiállítása. 28 alkotó művei láthatók a falakon és a térben, amelyek megtekintésére most egy virtuális galérialátogatásra invitáljuk a fotós, Kovács Oszkár segítségével.
Február 12-én a Rovás égisze alatt 2012-ben megalakult Nemzetközi Rovás Alkotóközösség, azaz az eNRA 28 művésze állított ki Dunaszerdahelyen a Kortárs Magyar Galériában. 
Január 31-ig volt látható a már meghosszabbított Csontváry-életmű kiállítás Budapesten, a budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében. A kiállításról szóló benyomásait, élményeit Kolmont Enikő osztja meg velünk.
Ez a kiállítás a Szív a vásznon - Cor in linteo művészeti klub utóbbi években készült alkotásait vonultatja fel. A klub eltérő művészeti látásmódú embereket tömörít: eltérő látásmódot a dolgokra, az emberi lélekre. 
20 művész állít ki, erdélyi, felvidéki, magyarországi és délvidéki alkotók, erős egyéniségek, határozott tehetségek, olyan művészek tárlata, akik számára a szakmai tudás ugyanannyira fontos, mint a művészi érték. Ez a dualizmus jelenti az eNRA egyik alappillérét.
A csoportot nem az egységes művészeti stílus és koncepció hozta létre, hanem inkább az évek során kialakult szoros emberi és művészi kapcsolatok és az a szándék, hogy folyamatosan alkossanak és be is mutassák munkáikat.
| Szabó Ottó kiállítása Losoncon | szerző: Kovács Ágnes |
Az idén jubiláló Szabó Ottó festőművésznek 2015. november 6-án Losoncon, a Szabó Gyula Emlékház Galériájában nyílt kiállítása. |
|
El Kazovszkij szerint egy alkotásnak meg kell állnia a helyét anélkül is, hogy ismernénk szerzője életét. Vajon ez így van a Csontváry esetében is?
Sokaknak a Street Art hallatán a házakat elborító ízléstelen, vandál falfirkák, köztéri szobrok elcsúfítása jut eszébe. Mondhatnánk jogosan, mert erre is van példa bőven mindenhol a világon, Rómában is.
Felvetődhet a kérdés, vajon miért szeretik a művészek közül egyre többen az elektronikus eszköztárat? Jó esetben azért, hogy kortársak maradhassanak, mert kísérleteznek és kíváncsiak arra, hogy mit tud az eszköz. Rossz esetben azért, mert a művész nincs a mesterségbeli tudás magaslatán.
A nyári időszak kiállítását egy kassai születésű, Magyarországon letelepedett festő-rajztanár munkáiból állítottuk össze. Kiss-Palencsár Ildikóról van szó.
A „Kárpát-haza Galéria” rendezvénysorozat 18. alkalommal megrendezésre kerülő kiállításának soron következő kiállító művésze Szabó Ottó, felvidéki magyar grafikus- és festőművész. 
„Egy művészeti alkotás legfőbb része az, ami a befogadó szemében és gondolataiban jön létre; ehhez a folyamathoz a művész csak a valóság lenyomatának megjelenítésével járul hozzá.” /Ali Reza Saadatmand/
Jozef Kužidlot vonza valami afelé, hogy újra és újra a fejjel, mint szobrászati témával foglalkozzék. Erről így vallott: „Miért a fej? Mert a fej szólított meg először – az arc hamarabb beszél, mint a száj."
A művész több stílusban fest, éspedig egyszerre. Az itt látható képek tehát nem az úgynevezett „korszakait” képviselik. Felváltva alkot realisztikus portrékat és tájképeket, absztrakcióba hajló színorgiákat, és szimbolikus-archetipikus szakrális festményeket.
Programokban igazán gazdag hónapot zárhattunk, hiszen szokatlanul sok, összesen három kiállítást nyitottunk a tavasz első hónapjában. Mindemellett nem maradtak el a folytatásos programjaink sem, amelyek hónapról hónapra a már megszokott, de olykor teljesen új tartalommal folytatódtak. 
Németi Róbert fotói megjelentek a The Times, Daily Mail, The Daily Telegraph, Daily Mirror, Guardian, Daily Express, Metro, The Independet, The sun és a The Star hasábjain és címlapjain. 
Szabó Ottónál van GONDOLAT. Ő sosem szenvedett alkotói válságban, sosem égett ki vagy üresedett ki. Mindig voltak és vannak céljai, tervei, ő gondolatban is fest. Sőt, volt időszak, hogy csak gondolatban festett, mígnem összeállt A KÉP. S akkor azt vászonra vitte.
A Felvidék.ma internetes hírportálon Balassa Zoltán interjút készített a márciusban 50. születésnapját ünneplő Szabó Ottó festőművésszel, aki egyben a Rovás elnöke is. 
A Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában 25 teljesen új és több mint 25, az elmúlt években készült festmény látható jubileumi kiállítása alkalmából. Szabó Ottó márciusban 50 éves. 
„A szobor: átszellemült anyag, az élet káprázatával felruházott élettelen, anyagba kalapált extázis, csiszolt felületre izzadt érzelem, kristállyá dermedt életérzés, varázslat, üzenet, melynek anyagisága csak megjelenésében igaz“.
Váli Dezső – egyike a mi hűséges, munkálkodó szegény embereinknek, akiknek hatása felmérhetetlen. Ha rájuk gondolok, megjelenik előttem a kötelességtudás puritánsága, egyfajta munkamánia/feloldódás a hivatásban és valami kitörölhetetlen magány.| Eva Tkáčiková - Értjük egymást / Rozumieme si | szerző: Kovács Ágnes |
A kiállítás anyaga nemcsak képzőművészeti jellegű, hanem ötvözi a könyvművészetet, a könyvillusztrációt és a pedagógiát. |
|
A mandalákra geometrikus formák és ősi spirituális szimbólumok sokaságának használata jellemző. Általánosan elmondható, hogy a mandaláknak külső, belső és titkos jelentésük is van. A mandala az emberi érzékelés magja a teljességről, a kezdetről, a végről és a végtelenről.
Ma már nemcsak szerzetesek készíthetnek thangkát, hanem bárki, aki a megfelelő képzést megkapta és rendelkezik a szükséges vallásos ismeretekkel. Önálló alkotásait a művész 10 év folyamatos alkotó tevékenység után írhatja alá. | Arpád Račko képzőművész halálára | szerző: Balassa Zoltán |
Január 7-én vettek örök búcsút Arpád Račko kassai szobrásztól és festőtől, aki öt nappal korábban hunyt el. Júliusban lett volna 85 éves. |
|
Falvak, városok. Ezt a címet adta a csak Borsóként ismert Borisza József első önálló kiállításának, amelyet december 31-én nyitottunk a Rovás Akadémia Galériájában. 
Bár Tintoretto Arisztokrata portréja, Carot Madam Gambay portréja és Manet Maury Laurent mopsza mind Hatvany tulajdonai voltak, a Szovjetunióba már mint a 49. hadsereg tisztjeinek magánzsákmányaként jutottak el. A Femme nue couchée nem volt az Oroszországban talált festmények között.
A II. világháború utáni Párizsi Iskola egyik legjelentősebb festőművészének, a kassai születésű François Fiedlernek (Fiedler Ferenc 1921-2001) műalkotásaiból hiánypótló kiállítás nyílik a Budapesti Francia Intézetben. 
A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak munkáiból nyílt kiállítás Kassán a hajdan Felső-Magyarországi, ma Kelet-Szlovákiai Múzeumban. A találó című seregszemle az intézmény első olyan bemutatkozása külföldön, amelyre nem hívtak meg vendégművészeket.
Művészettörténészek számára nagyon jól ismert, a közvélemény számára ismeretlen. A Femme nue couchée című festmény a 2. világháború végén tűnt el nyomtalanul. Csak hatvan év elmúltával került vissza jogi tulajdonosaihoz. A történetét olvasva detektívregényben érezhetjük magunkat.
| Az eNRA Rozsnyón | szerző: Kovács Ágnes |
Az eNRA szellemi közösséget jelent, nem egy stílus, hanem egyfajta magatartás. A csoport kiállítása ezidőtájt a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériájában látható.
|
|
Gustav Vigeland a Nobel-békedíj medáljának tervezője, aki produktivitását és kreatív képzelőerejét tekintve egyaránt az egyik legkiemelkedőbb norvég szobrásznak tekinthető. Fő életműve az oszlói Vigeland-installáció a Frogner parkban, mely Norvégia egyik leghíresebb attrakciója.
Idén ünnepli Rékasi Attila 40 éves születésnapját és pályakezdésének 20 éves jubileumát. Ennek alkalmából meghívást kapott Kassára a Rovás Galériába. Húsz digitális színes print készült a kassai tárlatra legújabb munkáiból. 
Manapság divat olyan képzőművészeti kiállításokat rendezni, amelyeken mesterek és tanítványaik együtt állítanak ki. Ez öröm, mert azt is tapasztalni, hogy művészeti egyetemet végzett fiatal művészek már nem tartják fontos információnak, hogy ki is volt tanulmányaik során a mesterük.| Bozi Anna Elemi elemei | szerző: Szenográdi Szabina |
Az egri Vitkovics Alkotóházban nyílt szeptember 16-án Bozi Anna Elemi elemek című kiállítása. Közreműködött a Csakragenerátor Dobkör.
|
|
2014. augusztus 24-31. között Balassagyarmaton, az Oázis fagyizó törzsvendégei a megszokottól eltérő mozgásra lehettek figyelmesek a Villasz-házban és környékén. Fúrás-faragás, a nyugalom megzavarására alkalmas, valamint a nyugalom szigetére repítő zenei kompozíciók törték meg a város csendjét...
A képzőművészet gyerekkora óta vonzotta, és szorgalmasan, nyitottan csiszolta adottságát az évek során. Rendkívül kreatív művész, aki ugyanakkor alázattal, de céltudatosan fejleszti és formálja tehetségét.
A minden normát és értéket tagadó – ám fogalmazhatnánk úgy is, hogy minden normát és értéket átlényegítő, újrafogalmazó és új kontextusba helyező – dada, és a tudat szabadságát és a racionalizmus korlátait levetkőző szürrealizmus jegyében nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában.
1950-ben Miró egy kis párizsi galéria kirakatában pillantotta meg Fiedler Ferenc vásznait, aki Fiedlert a „fények festőjének” nevezte el. Az emigráció első éveiben Miró barátként osztotta meg vele műtermét, ahol abba a „valóságba menekült”, amelyet maga alkotott a festészet segítségével.
Tichy Gyula és Tichy Kálmán a hazai és a magyarországi szecesszió és a századforduló két elismert alkotója, akiket a korabeli kritika is nagyra értékelt. Július 22-ig tekinthető meg a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményéből válogatott műveik kiállítása a kassai Rovás Akadémián. 
A „Ne hisztizz!” című képzőművészeti kiállítás a Pepper Art Projects támogatása alatt nyílt meg 2014. május 20-án, Budán. A kiállítás tematikája a hisztéria fajtáira és egyéni értelmezésére alapult, ahol a képek találkoztak a tánccal, az előadással, de nem kizárólag belőle indultak.
A Moving tagjai nem feltétlenül akarják elfogadni az őket körülvevő világ bebetonozottnak tűnő játékszabályait, a dolgok mozdulatlanságát – ezért is lett a csoport neve Moving.
Reigl Judit, Franciaországban élő kortárs magyar festőművész (szül. 1923, Kapuvár) harmadik nagyobb szabású kiállítását tekinthetik meg a Ludwig Múzeumba látogatók 2014. március 22. – 2014. június 22. között Budapesten. 
Az “eNRA” ereje épp a sokszínűségében van, az egyéni és a különleges kiemelésében és hangsúlyozásában, a mesterség iránti tiszteletben és a művészi szabadságban.
Olyan nemzetközileg elismert művész kiállítása nyílt meg a kassai Rovás Akadémián, aki – bátran állíthatjuk – az idén 20 éves Rovás Polgári Társulásnak is a mentora. 
A Rovás égisze alatt 2012-ben létrejött eNRA nemzetközi művészeti csoport két tagja, Szabó Ottó festőművész és Kovács Oszkár fotográfus Bauer Edit európai parlamenti képviselő meghívására a strasbourgi Európai Parlamentben állíthatott ki.
Áprilisban három képzőművészeti alkotás látható a Kassára bevezető utak mentén. A BillboardArt a Rovás eredeti projektje a képzőművészet népszerűsítésére a Marsteel támogatásával. 
Azzal, hogy a szobában hirtelen megjelenik 12 000 csótány, sokak rémálma válhatna valóra. Azonban a Műcsarnokban más történt: a műanyag csótányok katonásan sorakoznak, mintha csak várnák a parancsnok utasításait.
László Dániel 1976-ban született Budapesten. 2001-ben szerzett festő diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Károlyi Zsigmond osztályában. A kassai Rovás Akadémián több mint harminc festménye a Mária Útról szól.
Márciusban három képzőművészeti alkotás látható a Kassára bevezető utak mentén. A BillboardArt a Rovás eredeti projektje a képzőművészet népszerűsítésére a Marsteel támogatásával. 
A nyári Rovás táborok nemzetközi közösségének összetartozási igénye hívta életre 2012-ben az eNRA csoportot, amely a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség rövidítése. Ennek a csoportnak 5 kassai tagja állított ki Esztergomban, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum Rondella Galériájában. 
Már láthatóak a februári BillboardArt óriásképei a Somodi-Kassa útvonalon. Kettő közülük az Objektíven című fotópályázat első két helyezettjének alkotása.
Mircea Eliade szerint az emberi képzelet szorosan összefonódik a szimbólumokkal és ma is mítoszokból, archaikus teológiákból él. A folyamatos deszakralizálódás megrontotta az ember szellemi életét, de a képzelet mátrixait nem tudta széttörni. 
„3000 Van Gogh kép, világszerte több, mint egymillió látogató, 6 méter magas és 10 méter széles vásznak, HD minőség. Multimédiás technológia és zenére koreografált látvány. Fények, színek és hangok élénk szimfóniája.” – olvasható a „Van Gogh Alive” című kiállítás szórólapján. 
Az idén 20 éves, Pro Cultura Hungarica-díjas Rovás Polgári Társulás ismét megrendezi az immár 5. "Értjük egymást - Ne intelegem - Rozumieme si " nyári alkotótáborát, amely idén is három helyszínen zajlik, általában ugyanazon résztvevőkkel. 
A Rovás égisze alatt megalakult eNRA, a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség ötödik nagyszabású kiállítása Komáromban, a Limes Galériában nyílt 2013. december 13-án. Február végéig látogatható. 
A 17. és a 18. századi itáliai festészet kiemelkedő művészegyéniségeit mutatja be a Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canelettóig című kiállítása. A tárlatot a Rovás is látta.| BillboardArt újratöltve | szerző: Kovács Ágnes |
Két hónap kimaradás után decemberben ismét láthatjuk a Kassára bevezető utakon a BillboardArt három művészeti alkotását. |
|
| Bartusz György kiállítása a Rovás Akadémián | szerző: Kovács Ágnes |
A Rovás Akadémia soron lévő kiállítás megnyitóján Bartusz György szobrászművészt köszöntöttük 80. születésnapja alkalmából.
|
|
Bartusz György mást se akart a kampókkal összeácsolt gerendákból, a talált tárgyként megdicsőülő öntöttvas-darabokból, a mutatós finom falapokból, a lombos fák közül is az égre tekintő acéltraverzekből és a hármasság jegyében tündöklő alumínium-gólemekből, mint katedrálist építeni.
Még a legszakavatottabbak is képesek felületes módon rosszul értelmezni műalkotásokat, előfordul, hogy saját ízlésük elvakítja őket, és már nem a kvalitás határozza meg ítéletüket. Bonnard a legjobb példa rá, hogy a nézőpontok különbözőségét nem szabad összekeverni a minőség megítélésével. 
Az idei Velencei Biennálén nem mindig az amatőrök munkái tűnnek kontárnak – és fordítva: a hivatásos művészek nem mindig felelnek meg az alapvető szakmai tudás kritériumainak.
A freskó középső, legtetemesebb területét a csatajelenet ábrázolása foglalja el, s ezen jól kivehető, ahogy a magyar sereg előtt kiemelkedő alak, Szent László hosszú lándzsájával eléri, s hóna alatt átdöfi a magyar leányt lován hurcoló kun harcost, aki visszafelé nyilaz.
Komlovszky-Szvet Tamás egy alkalommal személyesen mutatta be anyagát a Budapesti Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak, kik között én is szerepeltem, így közelebbről volt szerencsém megismerni munkásságát, terveit, elképzteléseit a kinetikus művészet szemszögéből.
Szepesmindszenten, ahogy magyar neve is utal rá, Mindenszentek tiszteletére szentelt kora gótikus templom épült 1250-1260 körül. Egy rotunda is áll a templom mellett: ennek eredete még korábbi, talán a XII. századból való. 1400 körül készültek benne a Szent László legendáját ábrázoló freskók is.
A Magyar Művészeti Akadémia és a Rovás együttműködésének eredményeként harmadik alkalommal megrendezett tárlat ezúttal Haris László budapesti fotóművész néhány különleges panorámaképét mutatja be. 
A Rovás Akadémián a Magyar Művészeti Akadémia és a Rovás közös szervezésében másodízben volt alkalmunk kiállítást megnyitni. Ezúttal Stefanovits Péter budapesti képzőművészét.
Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, animációs filmrendező. Autonóm és alkalmazott grafikával – elsősorban plakáttal és illusztrációval – pályája kezdete óta foglalkozik. 2004 óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tanára.
Katona György valamivel túl van ötvenedik életévén, mögötte jó harmincéves pályafutás; érett, kiforrott művész. Mostanában sokat gondolkodik azon, hogy vajon mit is jelent az „óceán” = a kiúszás a világba. Mi a kortárs művészet? Mi számít korszerűnek? KORunk minek kedvez...?
A II. Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Fórum kassai programsorozatának nyitókiállítása a Transcom.net csoport négy tagjának munkáiból állt össze. Gyenes Gábor, Pézman Andrea, Mayer Éva és Szőke Erika műveit a Rovás Akadémia galériájában lehet megtekinteni.
1245-ben Sigrai János szepesi ispán folyamodványt adott be a szepesi prépostnak, amelyet 1274-ben megismétel: templomot szeretne emelni a Szentléleknek. A templom 1280 körülre el is készült, s Zsegrán egy kis dombon áll ma is, kőfallal körülvéve, nemes arányokkal, gyönyörű zsindelytetővel.| Dobozolt történelem | szerző: Lóska Lajos |
Prutkay Péternek a 2006. október 23-i események hatására végleg lezárult a több mint harminc éves grafikusi munkássága. Azóta csak művészdobozokat készít. |
|
Az Énekek éneke címet viselő kiállítás a vallás, a szerelem és a művészet elegye, azaz misztikus.
A bibliai Énekek éneke az ősforrása minden európai zsidó-keresztény misztikának, minthogy Istennel szerelmes, sőt erotikus nyelven beszél – és vice versa: a szerelem vallásos élménnyé válik. 
Vitfalva templomának legendaciklusa egyedülálló a Szent László-legendák között. A képsor XIV. századból való, igen korai, egyik első Szent László-ciklus ábrázolásaink egyike, ehhez képest későn, csak 1905-ben fedezték fel...
Van Gogh mellbevágó és lélegzetelállító, elég behunyt szemmel valamelyik képére gondolnom ahhoz, hogy libabőrös legyek. Gauguin is lehengerlő. Cézanne-ra viszont sokáig úgy gondoltam, hogy jellemzően olyan festő, akitől csak a festők jönnek izgalomba...
A kakaslomnici Szent László-legenda egyike a legismertebb freskóciklusoknak. A képsorozatot eleven színvilága, magas művészi színvonalú előadásmódja, részletgazdagsága s a töredékesség ellenére is magával sodró lendülete kiemelkedő jelentőségűvé avatta.
A középkori templomok falán látható Szent László-legenda archetipikus mélységeket érintő, minden korra érvényes mély tanítást, beavató hagyományt hordoz. Ennek az örökségnek eredünk nyomába a felvidéki középkori templomok Szent László-ciklusainak vizsgálatával. 
"Ahol a teremtés kiveti magából a semmit, / ott a létezés bejárata, / ahol a létezés kiveti magából a nyugalmat, / ott a mozgás bejárata, / ahol a mozgás kiveti magából a gyengeséget, / ott az erő bejárata..."
A festészet mégsem halott a 21. században? Schumy Évával Balin készült képeinek kiállítása kapcsán beszélgettünk, amely kiállítás október 3-a és november 1-je között látogatható a kassai Rovás ArtCafé kiállítótermeiben.
A Mi a magyar? kérdésre adott eddigi válaszok alapján megállapítható, hogy a magyar ember keresi ugyan az igazságot, de nem igazán találja meg, vagy ha mégis, megunja rögtön, és hogy könnyen elképzelhető lett volna/lenne ma egy légpárnás honfoglalás aranyozott BMX bringával, például. 
Még javában zajlottak a nyári olimpiai játékok Londonban, amikor ellátogattam a budapesti Műcsarnokba, hogy megnézzem a Mi a magyar? című kiállítást. Nem hittem volna, hogy a múzeum terében bemutatott műalkotásoknak és az atlétikai stadionban verejtékező sportolóknak közük lehet egymáshoz. 
Robert Mapplethorpe nem könnyű eset. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan a tárlatlátogatók között, aki majd szörnyülködve elfordítja a fejét egy merevedő hímvesszőről készült fénykép láttán, de akadnak olyanok is, akik egyetértenek abban, hogy Mapplethorpe munkássága a magas művészet részét képezi.
Máthé János szobrászművész kollégánkat csak egy pár nap választotta el, és megélte volna kilencvenedik születésnapját. Egyéni, erőt sugalló művészete, felejthetetlenül, a legjelentősebb hazai művészek sorába emelte.
A Société Réaliste a francia-magyar művészpáros, Jean-Baptiste Naudy és Gróf Ferenc alkotócsoportja. Az önmagukat leginkább társaságként értelmező művészek 2004 óta dolgoznak együtt, értelmezik a valóságot a maguk sajátos (alkotói) módszereivel. 
A Rovás Akadémia az idei félévben a hatodik képzőművészeti kiállítását nyitja meg. Ezúttal Teresa Szepes fiatal képzőművész alkotásait tekinthetjük meg, aki Lipcséből érkezett hozzánk. 
Őry Annamária, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett képzőművész fiatal kora ellenére is túl van már több egyéni és csoportos kiállításon. Műveit többek közt Budapesten, Prágában, Rómában, Hanoiban, Edinburghban, Gyergyószárhegyen és legutóbb Kassán láthatta az érdeklődő közönség.
Van Bencsik-képekben valami nehezen megfogható világélmény, valami, ami olyan Lényeg, mely az Ég felől gomolyog a Földre. Elég, ha a Transzendens etüd című munkára utalok.
Bencsik János pittoreszk és karneválszerű. Az olaszok örököse. Hiszen itt vannak a Maszkok című képei is...
Nagy volumenű kiállításra került sor Budapesten, a Dohány utcai volt Metro Klubban, a jelenlegi Bazaar Klubban. 62 kiállító művész vett részt Magyarországról, a határon túlról és külföldről. Ők mind valamilyen módon kapcsolatban állnak a Magyar Mozgó Képtárral, a kiállítás szervezőjével. 
Olykor kiállításaikon találkozunk velük, de valójában alig tudunk róluk valamit, nem ismerjük gondolataikat, történetüket. Ezúttal Rácz Noémi engedte, hogy ha csak egy pillanatra is, de betekintsünk életének, gondolatainak egy-egy szeletébe. 
Fiatal, kortárs budapesti képzőművész a Rovás Galéria márciusi vendége. Meditatív alkat, kiváló színérzékkel megáldva, olajfestményeket, pasztell-, tus- és akvarellképeket egyaránt készít. Foglalkoztatják az egyes technikákban rejlő lehetőségek, ezeket bontja ki, miközben szabadon kísérletezik.
Bartusz György (Kéménd, 1933. október 23.) szlovákiai magyar képzőművész, szobrász, akcióművész, egyetemi tanár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2009). 1992 óta egyetemi tanár. 1996 óta a Nemzetközi Fényszimpózium tagja. 1999 óta a Kassai Műszaki Egyetem szabadművészetek tanszékének vezetője. 
Élvezzük a design áldásait, mert kényelmes a fotel, amelyben ülünk, jól olvasható az újság, amit böngészünk, megbízható és könnyen kezelhető a jármű, amiben utazunk. Vagy éppen felbosszant minket, mert félrecsorog a kannából a tea...
A Rovás úgy gondolta, hogy Szilveszter napján az általánosan kötelező ünnepléshez egyfajta hozzáadott értéket is mellékel, jelesül Kovács Oszkár utazásai során készült fotókiállítást.
Itt az idő körülnézni egy kicsit, hogy a születést miként ábrázolják a képzőművészetben! Korábban írtam a kereszt ábrázolásairól is. Akkor húsz képzőművészeti alkotást választottam, és kronologikus sorrendben tárgyaltam őket. Ezúttal lesz egy ráadás is....
„...Rájöttem arra, hogy a buddhisztikus mantra és az Üdvözlégy Mária ugyanarról szól. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse....
Óm Mani Padme Húm! Éljen a lótuszban lévő drágakő!“
„Az év fotókiállítása!” címmel ellátott tárlat nem sztárolja a művészt. Nem elégszik meg a híresebb darabok felvonultatásával, áttekinthető és átfogó képet igyekszik adni André Kertész életéről és munkásságáról.| Elmélkedések. Szabó Ottó kiállítása | szerző: Kovács Ágnes |
Október 7-én Hetényben, a Lilla Galériában Szabó Ottó önálló kiállításának megnyitója kapcsán elmélkedhettünk festményei előtt... |
|
A 2011-es Velencei Biennále összefoglaló címe ez a szellemes szójáték. Szerencsére majd minden nyelven működik: a megvilágosodások / mámorok – illetve a nemzetek szó is benne van. A városban két hagyományos helyszíne van a kétévente megrendezett Biennálénak (1895 óta). 
A keresztre feszítés sokféle ábrázolásáról szeretnék írni.
Csakhogy a kereszt archetipikus szimbólum, így aztán Jézus Krisztus keresztjétől függetlenül is ábrázolták – mégpedig időben ugyanúgy (azaz jóval az ő születése előtt is), mint térben (azaz nem keresztény kultúrkörben is).
Célunk olyan alkotótáborok rendezése, amelyek kiváló színterei lehetnek különféle alkotói elképzelések és értékrendek konfrontációinak, igazi szakmai szimpóziumok, a szabad művészet örömünnepei. Közös alkotás, eszmecsere, szakmai továbbfejlődés. Inspirálódás, barátkozás, egymás megértése...
„Valójában a mű megszületésének az alkotó szellemi folyamat mellett a kivitelezés kérdése csak annyiban fontos, hogy az eljáráson tökéletesen úrrá legyünk. A kivitelezés módja viszont – hogy személyesen vagy munkaátvitellel, manuálisan vagy géppel történik – közömbös.” (Moholy-Nagy László)
Legutóbb ott hagytam abba, hogy Losonci Miklós, a neves budapesti művészettörténész elfogadta meghívásunkat a Rudnay Gyula Alkotótáborba, Gombaszögre, amelyet 2003-ban szerveztünk a tehetséges gyerekek felkarolása céljából. 
A Szent Erzsébet-dóm déli oldalánál, közvetlen szomszédságában emelkedik a Szent Mihály-kápolna. Építésének kora bizonytalan, de struktúrája s a benne látható átmeneti román motívumok igazolják, hogy a mostani dóm helyén egykor állott egyhajós csúcsíves templom idejéből való.
Ezzel az írással a nagybányai művésztelep történetét és hatását szeretném közelebb hozni, az 1896-os megalapításától az 1937-es megszűnéséig, beleértve az iskola utóéletét is. A nagybányai festőiskola, amely rendkívüli módon befolyásolta az egész 20. századi magyar művészetet...
„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” – ismerjük a wittgensteini mondást. Bár az osztrák filozófus ezt a kijelentést a nyelvi struktúrákkal kapcsolatban használta, a Demo Galéria aktuális kiállítására is érvényes lehet. 
Néhány szó a site specific artról és annak fiatal, szlovákiai képviselőiről, Emília Rigová és Jozef Suchoža szobrászművészekről. A két jeles, már számos nemzetközi és hazai sikert maga mögött tudó alkotók a Besztercebányai Művészeti Akadémián kezdtek el foglalkozni a site spefic arttal.
A kortárs művészek munkái legalább annyira diskurzusgenerálóak lehetnek, mint a nagy klasszikusokéi, már csak azért is, mert az ő pályájuk még nem ért véget, folyamatosan változik, alakul, s mindez a szemünk előtt játszódik.
A fehér gyász-szín, könnyekkel sós vízben mosdatott feketeség. Karok, combok, a kényes nyak és holdvilágképű hűs hasak színe, ahová fejet hajthatsz szomorúságodban fülelni.
December, íme, hát eljött. Apró fényfüzéreket szereltem délután a bejárat fölé. Amolyan kínai vagy vietnami vackot, amelyből sok van és olcsó, és szines, és villog, és nem, ha kikapcsolod. Ha kihúzod, akkor meg nem is világít. December van. Karácsony. 
Két kiállításon is bemutatkozott nemrégiben a Rovás egyik alkotócsoportja: Tóth József, Suchoža József és Szabó Ottó. Veszprémben hármasban, Kassán, a Kaszárnya Kultúrparkban másik három barátjukkal, Viktor Oraveccel, Szaszák Györggyel és Riso Kittával közösen.
A Kaszárnya-Kultúrparkban november 18-án mutatkozik be a Rovás néhány művésze: Viktor Oravec, Tóth József, Szabó Ottó, Jozef Suchoža, ifj. Szaszák György és Richard Kitta. A rendhagyó megnyitóra 18 órakor kerül sor. 
Elkészült és fel is lett szentelve a szepsi római katolikus templom liturgikus tere, a szentély, benne a carrarai márványból faragott oltárral és ambóval, kovácsoltvas és bronz állókereszttel, gyertyatartókkal, trónussal, ministráns-székekkel. Néhány szóban az egész filozófiájáról
Azt hiszem, soha még nem éreztem elégedettséget, sem a Rovás akciói, sem az egyéni tevékenységem kapcsán. Soha még nem éreztem, hogy "no, ez az"... vagy hogy: "állj meg, pillanat, ne tovább" (két klasszikust is idéztem nagy hirtelen, nagyapámat és Goethét). Most sem érzek ilyet...
Már jóideje kínlódom ezzel az elemző beszámolóval, nem mintha kevés impulzus ért volna erdélyi utunk kapcsán. Inkább ott a baj, hogy nem tudom rendszerbe foglalni a látottakat, hallottakat, ízlelteket, belélegzett, tapintott, észlelt, átélt, megértett és kikövetkeztetett élményeket.
München bizonyos értelemben a magyar művészet fővárosának tekinthető. A legjelentősebb magyar mesterek Székely Bertalantól Benczúr Gyuláig, Szinyei Merse Páltól Munkácsy Mihályig, Hollósy Simontól Csontváryig, Ferenczy Károlytól Vaszary Jánosig mind München fiai. 
A magyar romantikát totálisan átalakította a szabadságharc végzete: igazi megnyilvánulása a halódása is egyben. Átformálódott és átalakult, felvett egyfajta jellemzően magyar, mélabús mellékízt, siránkozást, önvádaskodást. Balsors, akit régen tép... 
Nemcsak azért érdemes ellátogatni a Limes Galériába mostanában, mert az egyik legütemesebben fejlődő komáromi galériába nyerhetünk betekintést – ahol mindig találhatunk valami reprezentáns keresztmetszetet az élő felvidéki művészetből... 
„Ha valaki mindent tudni akar Andy Warholról, nézze meg képeim felületét, a filmjeimet, meg engem, ott vagyok. Hátrébb nincs semmi.” Így határozta meg önmagát Andy Warhol, akire számos cédulát ragasztott már az utókor.
A napokban, csaknem azonos időben két kiállításon is bemutatkozik a Rovás három képzőművésze: Szabó Ottó festőművész, Suchoža Jozef szobrászművész és Tóth József festőművész. 
Õ az alkotó nyugtalanság festõje – örökösen útkeresõ mûvész. Nem ötleteket keres, azokból van neki elég, hanem sokkal inkább az ötletek mûvészi megjelenítésének legmeggyõzõbb módjait. Olyan képzõmûvész, aki a megjelenített objektum gondolatait, lényegét, értelmét keresi.
"Az idõ elhagyott üreg lett, és kormos falára ûzve vonul ki szemünkbõl lét és mágia" - olvashatjuk Fátyol Zoltán Barlangrajzolók címû versében. Fátyol utóbbi idõben készült mûvei azt a kérdést problematizálják, hogy átörökíthetõ-e valami az archaikus gondolkodásból, és ha igen, vajon miképp.
A Ferencvárosi Pincegalériában még látható barátunk, Katona György és Szabó László Zoltán közös kiállítása. Ezúton ajánljuk mindenki figyelmébe a két alkotót, valamint szerkesztõnk, Veress Zsuzsa megnyitó elmélkedését. A kiállítás március 27-ig tekinthetõ meg, viszont virtuális galériánk örömmel meghosszabbítja azt.
A 19. századra jellemzõ nagyszabású városi építkezés, mely fõként Pesten összpontosul, szintén idegen a magyar újjászületéstõl. Városaink nagy része, beleértve Pestet is, nyelvét tekintve német, szellemiségét figyelve pedig Bécs majmolója.
Az olasz reneszánsz magyarországi megjelenése Mátyás királyunk visegrádi udvarában ugyancsak elszigetelt jelenség. Olyan szûk térre és idõre korlátozódik csupán, hogy nem beszélhetünk magyar reneszánszról.
A magyar mûvészet kezdetei elvesztek a délorosz pusztákon. Õseink nyomát elfújta a szél, sírhalmaikat vándorló népek taposták le, kopjafáik elenyésztek. Eltûntek, mint erdõben a vadnyom. Mi pedig elpazaroltuk emlékeinket. Pedig számot kéne adnunk.
Alig néhányszor láttam. Többnyire kiállításmegnyitókon köszöntünk egymásra. De tudtam, látszott rajta, hogy Valaki.
És volt/van egy világa. Ezt próbálom meg bemutatni.
Festett és rajzolt is (jól), de fõleg fura figuráiról, a bübükrõl volt híres.
Környezettudatos gondolkodásra márpedig szükség van. Merthogy fejben dõlnek el a dolgok. Legalábbis elõször. Nem kell ehhez NASA-projekt bonyolultságú világmegváltásra gondolni, bár kétségkívül cél lehet ez is.
Karácsony visszatért, New York meghalt tavaly. Újév visszatért, nagyváros meghalt tavaly. Én is, te is. Nemsokára a mából tegnap lesz, jelenlétünkbõl múlt idõ. A holnapból ma, az elvárásainkból megvalósulás. Vagy csalódás. A tegnapból holnap...
Netán jogos lenne a kérdésfeltevés: hol van Isten? A templomban? A kápolnában? A szenteltvíz-tartóban és az ostyában? Vagy az életszagú dolgokban: az istállóban, a csûrben, a galambdúcban, a tisztaszobában?
Kezembe kapom az idei Design Hét programfüzetét.
Ismerõs ez a fekete-piros kombináció, jó néhányszor szembejött már velem a négyes-hatos villamos oldalán meg a metróaluljárókban.
"Ha le tudnám írni a gondolatokat, író lennék. De nem vagyok, tehát inkább megpróbálom magam képi formában kifejezni. Tudom, kicsit abszurd egy pillanat gondolatát lefesteni, de élvezem magát az alkotás folyamatát. Na ezért."
Pozsonyban állít ki a kortárs magyar fotómûvészet meghatározó alakja, Szilágyi Lenke. "Kétségtelen, hogy a fotó valóságban létezõ dolgokat ábrázol. Én csak kívülállóként vagyok jelen..."
Harmadszor voltam Katona Gyurival a Velencei Biennálén. Az elõzõ két alkalommal már-már azt hittem, hogy a festõk végképp leszoktak a festésrõl, ugyanis fõleg csúnya és szellemtelen videóinstallációkat, meg még náluk is pocsékabb és ötlettelenebb ready made-ket lehetett látni.
A Szlovák Képzõmûvészeti Unió galériájában Pozsonyban, az "Umelecká beseda" vagy egyszerûen csak "Umelka" épületében, a Kõ-teremben, 2009. szeptember 28-án, 17.00 órai kezdettel kerül sor Lukács Zsolt, Rácz Noémi és Szabó Ottó 5475 nap címû kiállításának megnyitójára.
Egyetemista voltam, amikor elõször találkoztam a képeivel. A végeredményeivel. A mûvészettörténész olyan átszellemülten és elvarázsolt arccal dadogott róla, mintha sikerült volna megfejtenie a marslakók kódolt üzenetét.
Munkáiban leginkább az emlékezéssel foglalkozik, de gyakran elõfordul, hogy egy újságillusztráció, fotó, filmrészlet, prospektus indítja be fantáziáját. Korábbi képei az elmúlt gyerekkor utáni révedezésrõl szólnak, a hóban játszásról, a madáretetõrõl. Késõbbiek inkább a véletlenül talált vizuális hatások továbbdolgozásai.
Ez a jelentése Zsobok nevének. És valóban: dombok között, nehezen megközelíthetõ helyen fekszik. Az egyetlen vegyesbolt csak a délelõtti órákban van nyitva, no meg esténként, de akkor átalakul kocsmává. Nincs a faluban se buszmegálló, se vasútállomás.
Mayer Éva nemsokárra egyéni kiállítással jelentkezik a Rovarton. Hogy ki õ? Amikor a Rovás táborok Gombaszögön Rajzszög néven futottak, tûnt fel a résztvevõk között. Már akkor felfigyeltünk tehetségére.
Katona György munkáinak erõsen spirituális avagy mitologikus jellege tagadhatatlan. De távol áll tõle minden vallásos vagy eszmei eszelõsség. Õ csak fest, egy deci Unicum után ontja magából a szójátékokat.
Büszkeséggel tölt el, hogy ismerhetem és a barátomnak mondhatom. Távoli barátomnak, akit ritkán látok, de ha találkozunk, felragyog. Aki rendszeresen megtisztel kiállításaival, akit földimnek tekinthetek. Aki személyesen ismerte Hamvas Bélát és aki Szepsibõl tört fel az istenek közé. Csáji Attila.
Szürrealizmusnak nevezik ezt a fajta képi megközelítést, amely mûvelõit tekintve hasonló stílust, látószöget, színvilágot, fény-árnyék játékot, figurális kompozíciót és formakincset feltételez.
Nem akarok az életrajzával foglalkozni, nézzétek meg valamelyik speciálisan erre a célra létrehozott weboldalon. Méltatása sem feladatom, nem dédelgetek ott legbelül mûtörténészi ambíciókat sem. Nagy hatással van rám, errõl szeretnék írni. Meg az örök élet boldogságáról.
1968-ban Brünnben született, az akkori Csehszlovákiában. 1980-ban emigrált Ausztriába, 88 és 93 között a bécsi képzõmûvészeti akadémián tanult. Bécsben él és alkot. Íme, egy újabb kortárs képzõmûvész.
Fura egy alak. Amikor a rajzait elõször láttam, nem tudtam határozottan állástfoglalni. Nyilvánosan különben sem szoktam, csak elvétve. Csak igazán ritkán. Ha kiborul a bili, ha kihoz a "sodronyból" valaki, vagy ha túl sokat ittam. No, ez utóbbi esetén aztán nem volt pardon.
Nietzschét sokan és sokféleképpen magyarázták már. Mindenkiben, aki csak tanulmányozta mûveit - így bennem is - kialakult egy szubjektív kép róla. Engem mindig az izgatott, hogy miért perelt annyit Istennel. Mert, ha nem hitt volna a létezésében, akkor nem is perelt volna vele. Aki nincs, azzal nem lehet vitatkozni. Hülyeségnek tartom, hogy nem hitt semmiben. Nihil obstati...
Az ember már rég a mindenhatóság és mindentudás eszményképét fejlesztette ki magában, melyet isteneiben testesített meg. Nekik tulajdonított mindent, ami elérhetetlennek tûnt, vagy tiltott volt. Azt mondhatjuk tehát, hogy ezek az istenek kultúrideálok voltak.
Karácsony. Kavicsok csikorognak a talpunk alatt, se hó, se jégcsapok az ereszek alatt. Jaj, pedig de szép is lehetne... Szikrázó napsütés, hidegen ragyogó hó, fázó orrunk majd lefagy. Forralt bor gõze melegíti arcunk, gyereknevetés száll csilingelve...
Gyerekkorom kedvenc képe. Minden részletét ismertem egykoron. A háttér legapróbb epizódjait, árnyalatait, felületeit... Színfoltjai alapján újabb részleteket képzeltem oda, ahol nem is voltak. Hatása nagy volt, lenyûgözött, csodáltam érte a festõt, akinek nevét nem tudtam elolvasni. "P"-betûre kezdõdött...
Elõször kb. 35 évvel ezelõtt találkoztam rajzaival. Karácsonyra egy csodaszép, illusztrált János Vitéz könyvet hozott a Télapó. Jézuska volt, én tudtam jól, de anyám figyelmeztetett, hogy ezekrõl a dolgokról beszélni csak otthon szabad, Jézuskának a nevét se említsem, mert abból baj lehet.
Igazi tehetséget, pályán induló grafikust szeretnék bemutatni. Dobó Bianka Szegeden tanult, ott él és alkot. Munkáiból egy kisebb keresztmetszetet mutatunk most be a Rovás Kulturális Galériában. Azzal, hogy számolunk vele...
A bõrözés, az üvegmozaik, a fotó, a filmes és a média szekciók osztatlan sikert arattak. A festészet, a figurális rajz, a grafika, a szobrászat, a képzõmûvészet, az art-deco nemkülönben. Volt tehát mibõl választani. Országos szinten egyedülálló minõséget garantált a Rovás nyári alkotótábora.
Idén is volt Hejcén mûvésztelep. Sorrendben immár a 18. Bár kis megszakításokkal végig esett az esõ, jó volt a hangulat. Akár az életkort nézzük, akár a mûvészi nyelvezetet, a tartalmat vagy a kifejezési formát - elmondható, hogy sokrétû és sokszínû volt az idei tábor.
Egy szubjektv elmélkedést ajánlok figyelmetekbe Rudnay Gyuláról, aki Gömörbõl indulva jutott a nemzetközi hírnévig, Pelsõcrõl a budapesti képzõmûvészeti tanári székéig. Olyan elmélkedés ez, mintha Szászi Zoli barátommal beszélgetnénk... Fõzés közben, szabadon, jókat derülve közben.
Szia.
Szeretnék mutatni valamit.
Egy "házat" Rómában, a San Pietro in Vincolit, amiben Michelangelo Mózese áll.
Nézd meg jól!
Összesen 120 formamûvész, köztük 28 fiatal magyar alkotó mutatkozott be május 13-án Pozsonyban a SZNF téri Nemzeti Mûvelõdési Központban a DESIGN MATCH 2008 CZE : SVK : HUN : AUT elnevezésû vándorkiállítás szlovákiai állomásán.
Május 3-án egy szakmai szimpózium keretében véget ért a IX. Illusztrált Könyv Biennálé idei rendezvénysorozata, amelynek otthont a dunaszerdahelyi Vermes-villa, vagyis a Kortárs Magyar Galéria adott. Három elõadás, rövid eszmecsere, taggyûlés, aztán tovarohant mindenki.
Idén áprilisban Dunaszerdahelyen került sor az IX. Illusztrált Könyv Biennálé megnyitójára a Kortárs Magyar Galériában. Mint a rendezvény kurátora, a lent közölt elmélkedést vitaindítónak szánom, melyet tovább boncolgathatunk a biennálé zárószimpóziumán, május 3-án...
Úgy hozta az élet, hogy idén áprilisban a Rovás szervezi, a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társasága pedig rendezi a IX. Illusztrált Könyv Biennálét, Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában.
Mit miért tesz az ember és mit miért nem tesz? Mettõl meddig van a határ? Vannak-e fennkölt erkölcsi korlátok és etikai belátások, vannak-e dolgok, amelyek semmi áron...? Vannak még értékek vagy mi magunk is tucattermékké váltunk? Eladó az egész világ?
Rozsnyó. A városnapok keretében nyitották meg a Gömöri Közmûvelõdési Központban Jozef Penia¹ko fotókiállítását. A mintegy ötven alkotás két téma köré csoportosul, az örök szépség, a nõ és az egyszerû fémcsövek alkotta konstrukció köré.
Nem mondhatom, hogy szeretem. Azt sem, hogy hidegen hagy. Nagyon erõs, szuggesztív hatással bír viszont, folyton megborzongok, ha egy-egy képét látom. Tiszteletet parancsol. Elborzaszt. Megrettent. Ribera...
Salvador Dalit többször elemezték már. Neves mûvészettörténészek és kevésbé nevesek, merész megközelítésben, újonnan felfedezve, tikokat keresve... Voltak, akik személyesen ismerték, voltak, akik általa akartak ismertté válni. Engem személy szerint is sokat foglalkoztatott.
Ha a modern magyar mûvészet tíz legnagyobb képviselõjét hagynák felsorolni, õ mindenképpen benne lenne. Szerintem, az én mércémmel, úgy kb. az ötödik helyen... Gyarmathy Tihamér festõmûvész és grafikus. Olaszországban, Franciaországban és Németországban tanult.
Egy szlovák barátommal ültünk a minap egy kávéházban és beszélgettünk errõl-arról. Egyetemi éveinkrõl, csajokról, mindenféle ügyes-bajos dolgainkról, családról, megélhetésrõl, mûvészetrõl. Szlovák-magyar viszonyról, barátságról, meg hogy se nekem, se neki nem számít, hogy mit ugatnak össze a politikusok.
Benvenuto Cellini keresztneve azt hiszem, jókívánságot jelent olaszul. Érdekes név, amolyan sorsformáló jel. Nomen est omen. Ha életrajzába tekintünk, mondhatnánk akár azt is, hogy nem hozott szerencsét neki. Mondhatjuk viszont azt is, hogy mégis szerencséje volt.
Nekem minduntalan Ady jut eszembe róla, ha a képeit nézem. Nem tehetek semmit, én már csak ilyen szentimentális vagyok. Sokáig könyvekbõl és reprodukciókból ismertem csak, döbbenetes hatású úgy is. Eredetiben látni viszont lenyûgözõ. Ady méginkább feldobogott bennem...
A szimbolizmus is, akár a szecesszió - ahogyan már azt elemeztük a XIX. század kapcsán - át van itatva romantikus érzelmekkel. A szecesszió újra az egységes formanyelvért és értékekért száll síkra és egy idõre valóban jellemzõvé válik Európa-szerte.
Szimbolizmus és szecesszió közé nehéz határvonalat húzni. Viszonylag könnyû felismerni a szecessziót akkor, ha a jellegzetesen bizáncias klisséit alkalmazza. Ha nem, akkor már nem egészen egyértelmû a helyzet.
Egy hozzászólás kapcsán írom ezt a pár sort. Lehet, hogy tök felesleges munka. Lehet viszont, hogy mégsem az. Ahogy olvastam a Képzõmûvészet rovatban a véleményeket, ráakadtam egy olyanra, amely miatt se köpni, se nyelni nem tudtam.
Az impresszionizmusból nõtt ki és fordult vele szembe ez az áramlat. Újra fontos lett a kompozíció valamint az intenzív színek használata, de domináns erejûvé vált a kontúrok és a vonalak szerepe. A dolgok mögött húzódó, alig érzékelhetõ lényegi világot kutatták...
Az impresszionisták a XIX. század utolsó harmadában jelentkeztek, új formakincset hozva a mûvészetbe. Kezdetben realistának tartották magukat. A természet után a szabadban dolgoztak, és a szubjektív benyomás volt számukra elsõdleges...
Aláfestés nélkül dolgozott eleinte, gyakran szénnel rajzolta fel a formákat, amelyeket transzparens színekkel töltött ki. A színek alól átütõ fehér és a sötét tónusok nagyon érdekes hatásúak, gyakorta nyomasztóak voltak. Kezdeti, kissé rezignált korszaka elsõ jellegzetes alkotása az Öreganyám.
Mindig szeretem Dürert. Még mindig. Nem helyesírási hiba az egy "t" - lelkemhez közel álló egyéniségrõl van szó. Azt hiszem, itt található az örök élet boldogsága. 536 év van közöttünk, és mégis jelen idõben beszélhetek róla.
Tóth József és Szabó Ottó alkotásaiból nyílt kiállítás Füleken, a Városi Galériában. Kétféle megközelítésben láthatóak ugyanazok a gondolatok. Kétféle iskola, kétféle hozzáállás, kétféle hitvallás, de ugyanazon világkép.
A realizmus gyökerei nagyon mélyre nyúlnak a mûvészettörténetben, bár általában, mint stílusmeghatározás a XIX. század mûvészetére illik rá igazán. Pontosabban a XIX. század közepe táján éri el lényege igazi letisztultságát.
...És teremté Isten az ötödik napon az ég madarait és a tenger halait. Az ember, aki pedig Isten képe, csak utánuk a hatodik napon következett. Övék az elsõbbség, de az istenképiség kiváltsága nem jutott nekik.
A XIX. század egyik meghatározó irányzata, az elnevezés regényességet jelent. Lényegében a klasszicizmus által letisztított barokk újjáéledése. Túlfûtütt drámaiság jellemzi, bonyolult utalások, a lényeg körülírása, a történetek eltúlzása.
Manet egyfajta átmenetet képez a realizmus és az impresszionizmus között.
A régi iskolára hivatkozott, Raffaellót, Giorgionét és Tizianót tartotta mesterének, de mégis a Baudelaire által egekig magasztalt "modernséget" tekintette a megfelelõ útnak.
Sok költõt megbabonáz Az ember tragédiája, Madách zseniális mûve. Engem Kass János fogott meg, aki illusztrációkat készített hozzá 1957-ben, bravúros és fiatalos hevülettel, valamint 1980-ban, megfontoltan és bölcsen. Mesteremnek tekintem õt, bár az élet nem hozott minket össze...
Klasszikus értékek, klasszikus zene. Klasszikus szabású farmernadrág. Klasszikus formatervezés... Klasszikus és klasszicista. Vajon mit takarnak a fogalmak. Mi mindenre lehet rásütni ezt a bélyeget? Vajon úgy használjuk ezeket a kifejezéseket, ahogyan az helyénvaló?
Találtam egy nagyon érdekes karácsonyi verset a jegyzeteim között. Már annak idején is azért írtam ki magamnak, mert annyira mainak tûnt. Akkor. És most is. Mintha én magam írtam volna. Vagy te... Ugyan már, ki írta vajon? Ki tudná megmondani?
A barokkot követõ stíluskorszakot fedi ez a megjelölés, amely hozzávetõlegesen a XVII. század közepétõl a XIX. század elejéig tart. A klasszicizmus Franciaországban született és fokozatosan meghódította egész Európát. A felvilágosodás korának is nevezzük ezt az idõszakot.
Pozsonyban mostanában zajlik a Mesiac fotografie - A fotó hónapja címû rendezvénysorozat, melynek keretein belül szinte az összes galéria, kiállítóterem, kulturális központ valamely hazai vagy külföldi, ismert fényképész munkáit kínálja bemutatásra az érdeklõdõknek.
A kassai Márai Kávéház ad otthont Gyenes Gábor elsõ önálló kiállításának, melynek megnyitójára 2006. november 16-án, este hét órakor került sor.
Íme, egy újabb megközelítése a barokk mûvészetnek. Sokak véleménye szerint, úgy, ahogy van, giccses az egész, amolyan szájbarágós, felfokozott, túllicitált és eltévelyedett. Eladta magát a katolikus egyháznak, alávetette magát a fõúri kényeskedésnek és csaholó ebe lett a hatalmi propagandának...
A XVII. század olasz mûvészete aztán igazán nevezhetõ a reneszánsz, jobban mondva a cinquecento folytatásának. Maguk a kortársak seicentonak, vagyis hatszáznak nevezték. Nem tûnt nekik úgy, hogy megváltozott volna a világfelfogás. Észrevétlen volt ugyanis az átmenet.
Délen a barokk mûvészet a katolikus egyház ellenreformációs céljait elégítette ki. Északon viszont hatalmas ûr keletkezett. A protestáns egyház nem látta el újabb megrendelésekkel a mûvészeket, így maga a mûvészet is új megnyilvánulási formát keresett.
Augusztus 31-én a nagymegyeri kultúrházban, 18:00 órakor, Gaál Ida komáromi mûvészettörténész Tóth Tímea kiállítását nyitotta meg. A fiatal képzõmûvész elsõ, igazán jelentõs, önálló tárlatára került sor.
A reneszánsz egészét áthatotta a humanizmus, a barokk mûvészetre viszont az ellenreformácó nyomja rá bélyegét. Az ellenreformáció áll a gondolkodás középpontjában − vagy úgy, hogy fanatikusan vallják, vagy úgy, hogy fanatikusan lázadnak ellene.
Idén is volt Rovás-tábor.
Nem tudom, meddig fokozható mindez, de jobb volt az ez évi, mint a tavalyi, a tavalyi meg jobb volt, mint a tavalyelõtti. Az azelõtti meg jobb, mit az azt megelõzõ. Az azt megelõzõ meg...
Az érett reneszánsz idõszaka... Ebben az idõben, az 1500. év körül az olasz mûvészet fejlõdése olyan jelenségeket vet fel, amelyek feltûnõen eltérnek a quattrocento alkotásaitól, és a reneszánsz szellemtörténeti folyamatán belül egy új korszak kezdetét jelzik.
Lorenzo Ghiberti felfogása szerint, aki elsõként nevezte korát újjászületésnek, nem az antik mûvészet születik újjá, hanem maga a mûvészet. Megszületik ugyanis a szabad egyéniség fogalma, aki már nem termelõmunkát végez, és nem is pusztán a vallás világképét közvetíti...
A 12. században a Párizs környéki Il de France-nek is nevezett területen új stílus alakul ki, amely a román stílus félkörös boltozási rendszerét csúcsba hajló ívekkel keveri. Ezen a területen tiszta román stílusjegyekkel különben is alig találkozunk.
A római mûvészetnek nagy és fontos szerepe volt a keresztény mûvészet kifejlõdésében, amely átvette formakincsének jelentékeny részét. És ha a középkorban, fõleg a gótika századaiban feledésbe merülnek is az antik hagyományok, a reneszánsz újra feléleszti azokat.
Ha valaki erre a pályára lép, nagy tülekedésre számíthat, szerencse is kell az érvényesüléshez, hatalmas a harc, a könyöklés, ráadásul nem egy hálás hivatás ez, meggazdagodni semmiképp sem lehet belõle. Állítja Duncsák Attila, és iszom minden szavát...
Miután a görög kultúra kimerült, elfáradt és megöregedett, az Antik Szellem egy új népet keresett magának. Egy erõsebbet, kegyetlenebbet, büszkébbet és harciasabbat. Termékenyebbet. Rómát. Nem Róma választotta Õt, Õ választotta a latinokat.
A dórok – akik a hõs Heraklesz leszármazottainak vallották magukat – azt állították, hogy visszajöttek. Visszatértek atyáik földjére, ahonnan régen a iónok ûzték el õket. Pusztítva, rombolva érkeztek, akár a vihar.
A görög kultúrában a gyökereit véli felfedezni Európa. A tiszta forrást, amely a mûvészet történetét meghatározó erõvel befolyásolta évszázadokon át, és hatása napjainkig ott él valahol a szellem legmélyén.
"Minden egész eltörött". A lélek összetartó erejének eresztékei fellazultak. Vannak gondolkodók, akik szerint a múlt század utolsó évtizedeinek fõ tendenciáit a mûvészetben egy cél fogja össze: a konspiráció a lélek ellen.
Idõszámításunk elõtt a 4. évezredben jönnek létre a Kelet nagy rabszolgatartó társadalmai; általában folyók termékeny árterületein: Egyiptomban a Nílus két partja mentén, és Mezopotámiában a Tigris és az Eufrátesz között.
Rodin alkotásait nézve, nekem Michelangelo jut eszembe. Az sem mellékes, hogy Michelangelót nézve antik szobrászok jutnak az eszembe. Praxitelész példának okáért, meg az õt utánzó ismeretlen római.
Akár már közhely is lehet, de sajnos igaz, nem ismerjük eléggé szûkebb pátriánk múltban élt, figyelemreméltó mûvészeit, s amink van még a jelenben, azt is csak kevesen becsülik.
Próbáltátok már összehasonlítani az avantgárd néhány alkotását az altamirai barlangrajzokkal? Nagyon sok közös vonást lehetne felfedezi bennük. Van bennük valami nyugtalanító...
Kövön a betûk sora. Két szó csak: „élni kell“. Meg álmodni még. Azt az õszi – téli tájat, oda Dúdor Pista, az angyalfestõ köré. Megfagytak már rég a krizantémok. Aludj, festõ, aludj!
E tanulmány elmélkedés csupán. Elmélkedés az emberi kultúrtörténet kiemelkedõ eseményeirõl, a mûvészettörténet általánosan meghatározott korszakairól, stílusirányzatairól, az alkotó emberrõl és alkotásairól.
"A gyõztesnek, aki mindvégig kitart szolgálatomban, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri õket... És neki adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg..."
Véget ért hát ez is! Pedig alig bírtuk kivárni, hogy elkezdõdjön. Olyan sokan jelezték részvételi szándékukat, hogy idén nem is volt szükség a tábor nyilvános meghirdetésére.
Idén is sor került a Rovás és a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány rendszeres nyári rendezvényére, a Rajzszög alkotótáborra, amely egyetlen ilyen jellegû rendezvény középiskolások számára, az egész országot beleértve.
Sodródva, hányattatva a mindennapokban gyakorta felébred bennem a kíváncsiság, hogy megtudjam, mihez viszonyít, aki összehasonlít? Mibõl gondolja, hogy õ az, aki elbírálhatja a létezõket? Miért hiszi magáról, hogy õ egy értékmeghatározó tényezõ?
Ján Kuchta retrospektív kiállítása nyílt májusban a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában, a festõmûvész hatvanadik születésnapja alkalmából. "Az értõl az óceánig" - mondhatnánk az alkotások sokrétûsége láttán
A Rovás nyolcadik kiállítására került sor az idén, a Tháliában és a Márai Stúdióban. Ezúttal Oleg ©uk kazah képzõmûvész alkotásai láthatók mindkét helyszínen 2005. április 28-tól június végéig. A mûvész képei a világ megismerési folyamatának leképezései.
Nagyszabású kiállítás keretében mutathatta be a Rovás és a Gombaszög Fejleszt. Alapítvány a Rajzszög alkotótáborok ötéves anyagát, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XI. Országos Találkozója alkalmával, a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában.
Márciusban négy kiállítást is rendezett a Rovás. Kettõt Kassán - a Thália Színházzal együttmûködve, kettõt pedig Rozsnyón - a Bányászati Múzeummal kötött együttmûködési megállapodás keretében.
Kiss László képeirõl rögtön feltûnik ugyanazon mondanivaló sokféle és sokszínû megvilágítása. Nincs ebben semmi különös, sokan körbejárják a célt, óvatosan felmérve paramétereit, mielõtt megközelítenék és nem rohanják le azt - hangzott el a megnyitón...
Másfél óra sorban állás, két és fél óra mûélmény. Körülbelül erre kell számítania annak, aki egy napon elhatározza, hogy Budapesten, a Mûcsarnokban megtekinti a 400 év francia festészetét.
A Rovás Virtuális Galéria beindult. Nem újságírói tevékenységrõl van szó, ez valami teljesen más... Fõleg a dokumentáló fotókra építve, kevés, de pontosan megfogalmazott szöveggel, mivel csak a pontosan meghatározott fogalom azonos önmagával... 
Két kiállításra is sor került december folyamán a Rovás szervezésében - az egyikre Kassán, a Thália színházzal kötött együttmûködési megállapodás keretében, a másikra Rozsnyón, a Rákóczi Magyar Házzal való szoros együttmûködés értelmében.
Térgrafika, térinstalláció. A losonci Nógrádi Galériában 2003. február 14-én "Tessék belépni!" címmel volt elõször bemutatva; ugyanezzel a címmel 2003. szeptember 1-én Salgótarjánban is bemutatásra került, mint a József Attila Mûvelõdési Központ és a Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társaságának közös rendezvénye. 2004. március 5-én Komáromban, a Limes Galériában "Behálózva" címmel lett bemutatva...