[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Két őszi ember

szerző: Mecénás, Arany János 2012-10-01

 

Két őszi ember

Füst-tel ment …

szerző: mecénás

 
a füst gomolygott vagy tán nem is – mert akkor azt észrevette volna … s nem mellkast gúzsba kötő légszomjra ébred – ha … talán csak a felesége … szólította – Emil, Emil … de Émile már rózsaszálak-szirmok bokra alatt rögdobbanások közepette folytatta álmát – örökbe „vasalva” („fázva” – oly kétértelmű lenne a koporsóra – bár gondoljuk úgy hogy a halál az örök hideg hona – ha már egyszer kihűlnek az élettelen testek) …
110 éve … 
 
kb. 30 ...
volt nekem a kezdet – serdülő ifjúként – tv-re tapadva … 
és  – láttam egy középkorú urat – hogy is – „ööööö” – girardi kalapban egyszerű öltönyben – ápolt szakállka kerek szemüveg 
ült … – … ült
csónak ringatózott a vízen – evezett
vele szemben hófehér jelenésként egy ifjú hölgy mint enyhe szél borzolta nádszál – hattyú … hattyú … hattyú – e varázs nem száll el – 
napernyője mint sirály – kezében
békés boldog pár 
aztán –  valami kocsma – részeg úr dicsekszik
én voltam
én intéztem el a mocskot
aztán sírnál sokan – sokan – még – többen
fehér rózsák /ha jól emlékszem a régi napra/ potyogtak
 
így hallottam először Émile Zoláról
 
könyvtár
olvasni valót  kerestem – ekkor már Flaubert-en túl voltam – Bováryné és Bouvard-ék Salambo az elolvasottak közé hulltak 
valami franciát – Flaubert és főleg Villon kényszerített 
Stendhalt már ismertem – s őt azért annyira nem vágytam
és eszembe jutott – miket írhatott ez a szemüveges öltönyös csónakázós úr
 
mi is a neve – pontosan …
eszembe jutott – hosszan sorakoztak könyvei – melyiket is szeressem
--- germinal --- már a címet sem értettem
kell ez nekem? … !
levettem a polcról – fülszöveg – csíra mag újjászületés meg még … – … hmmmhmmm
valahogy megfogott
 
a főszereplő valami Étienne és Catherine
először csak egy szép és kedves ismerősre csengett a női név – s valahogy a bányamély szemérmes bujasága is elvarázsolta serdülő lelkem – aztán szerelmes döcögések és kerülések – kétségek és kétségbe-esések … két ifjú puhatolja bizonytalanul a kegyetlen világ örömcsöppjeinek rejtekét …
a bánya és bányászat képei – oly élő leírások
francia szótárt vettem – minek – franciául ma sem kukkot sem … de ... Étienne – István – akár én is lehetnék
kamaszkori romantika
 
jött az érettségi – talán nem meglepő hogy a tételre – szabadon választott író szabadon választottja – összefésültem két bányaregényt 
fekete gyémántok versus germinal
 
hol volt még ekkor Dreyfus hol volt még ekkor a J′acusse!
 
csak volt Mouret abbé … az ősromantikus kertben (Paradou) lopott gyönyörű szerelem
s nem bovárynés kőkemény és undorító önpusztítás – rózsaillatú elmúlás – ha már …
olyan elegáns volt döbbenetében is
 
és pontos … fényképszerű … 
persze ha felbukkant valahol – jegyzetfüzetével … bárki/bármi tolla végére tűzethetett ...
… és regényében visszaköszönnek e fényképek szópixelekbe merevítve ...
a naturalizmus atyjának tekintjük emiatt
s hogy mennyire az ... néhány példa a germinalból
a gyerekek ahogy meggöröngyöznek egy nyulat
a bányaló pusztulása
a boltos felkoncolása és kasztrálása
a kislány megfojtása
a köpet
hosszan lehetne folytatni e felsorolást
 
s mily szép költői képek jellemzik műveit – a bánya szinte életre kel – s bármi más is – akár a párizsi vásárcsarnok és annak mélye/gyomra – hol először bukkan fel Nana hogy előrevetítse a későbbi színésznő kurtizánt – kinek akkor még a rothadó zöldségek között is vágyott és édes volt a szinte még gyermeki kéj 
vagy a tisztes úriházban párizst tanuló ifjú ki aztán a hölgyek örömében táplálja a fényűzést – lopja a pletykákat és osztja a buja bókokat …
még a gazdasági dolgokat is valahogy élvezi az ember – pénzpénzpénz – s Rougonék
s ha már naturalizmus – az öreg Macquart lassú elfüstölődése is mily messze bűzlik a lapokról (s mintha csak előálmodná saját füstben lelt halálát)
a tudomány – Pascal doktor jegyzetei az öröklődésről a két családi ágon keresztül – legalábbis elgondolkodtató … ma már tudjuk megalapozott is 
 
búcsút intve a Rougon-Macquart családnak ... újabb család életébe csöppentem – Pierre Froment abbééba … 
a három város ... lourdes-i borzalmak – római képmutató katolicizmus – párizsi kiugrás és szerelem (mint az író maga – ki a házasságot lépte túl) …
s folyományaként az új biblia-ihletésű alkotásfüzér mely töredékes maradt – a négy evangélium ... termékenység – munka – igazság – … 
jó lenne tudni – hogy lett volna a negyedik (jog címmel) … 
petőfis befejezés – szinte – füsttel ment … bár biztos vannak megmaradt jegyzetek – tervek – mint tűz és füst után a hamu – a korom …
 
110 éve (1902. szept. 29-én szénmonoxid végzett vele) gazdag életművet – élvezetes olvasni valókat hagyott ránk – melyek szinte „mind-je” míves magyarul is megjelent – hála a magyar irodalom francia vonzódásának/kötődésének – alkotók Párizs-imádatának 
 
Anatole France az emberiség lelkiismeretének nevezte
 
az irodalmi NAT valahogy megfeledkezett róla … is …
 

 

ARANY JÁNOS:

 

Őszikék

 

Intés

 
 
Jó költőktül azt tanultam
   S adom intésül neked:
Sose fáradj, sok cifrával
   Elborítni éneked!
 
Szólj erővel, és nevezd meg
   Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik, --
   S ne keríts nagy feneket.
 
Olykor egy-két szó is jobban
   Helyre üti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord
   Földet, poklot és eget,
   S ordít, amíg elreked.
 
(1877. szept. 29.)
 



 

Csalfa sugár

 
 
Kis bokor, ne hajts még,
   Tél ez, nem tavasz;
Kis lány, ne sohajts még;
   Nem tudod, mi az.
 
Bokor új hajtását
   Letarolja fagy;
Lány kora nyilását
   Bú követi, nagy.
 
Szánnám a bokorkát
   Lomb- s virágtalan:
S a lányt, a botorkát,
   Hogy már oda van!
 
(16/III 80.)
 



 

Aisthesis

 

 

(Megérzés)
 
Bort vett magának a tudós;
   Van hozzá tudománya,
Van eszköze: felbontja és
   Izenként latra hányja:
 
Mi benne a szesztartalom,
   Mi a cukor, a mézga?
Festőanyag, csersav, víz, lég
   Mi fínom zagyvaléka?
 
S minden hogyan másul, vegyül? --
   Eredmény az: midőn begyül
Hozzá néhány cimbora:
   Ihatatlan a bora!
 
Bor-szedni jár a vén kupec;
   Van néki "borpróbája":
Nem oly tudákos eszköz az,
   Csak nyelve, ínye, szája.
 
S megismeri a zamatost,
   Véknyat, "testest", kövéret;
Ez vén, "magát megette már",
   Ez fiatal, ez érett.
 
Hordószagút-mit nem visz el; --
   S ha önkint nem ereszti fel
Hogy sok legyen, szapora:
   Nagyon kapós a bora.
 
                    *
A nyelvnek is törvényeit:
   Széppé, jóvá mi tészi:
Nyelvész urak jobban "tudják".
   A költő jobban "érzi".
 
(1877. dec. 29.)

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :