[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ki viszi át a Karácsonyt...?

szerző: Kiss László 2010-12-24

 

Ki viszi át a Karácsonyt...?

A szeretet és a béke ünnepe. És a családé. Ez a mikroközösség, amelyben élni tud a karácsony, amelyben egyáltalán van értelme ennek az ünnepnek. Kinek a vallási tartalom a fontos, kinek az együttlét, nyugalom, esetleg az ajándékozás, evés-ivás, de család nélkül nem sokat ér az egész.

 

A barátok, szomszédok, munkatársak nem pótolják ezt a közeget. Aki egyedül van ilyenkor, azt sajnáljuk. Az egyházak, karitatív szervezetek igyekeznek felkeresni őket. A fronton lévő katonákra, a kórházban fekvőkre, a munkahelyükön dolgozókra rátör a magány, még akkor is, ha körülöttük akár több százan vannak. A hétköznapokban erős, agresszív "magányos farkasok" is érzik az egyedüllét nyomasztó súlyát, igyekeznek túllenni az ünnepen, hogy ismét visszanyerjék erejüket.


Karácsonykor sürgölődünk, sietünk. Sietünk haza, mert ott valami jó, valami kellemes vár. Az apukák fagyoskodva teszik fel az otthonukra, többnyire kisebbik gyermekükkel a karácsonyi fényfüzéreket, és morcoskodnak, megint mennyi égő kiégett, mennyi vezeték elszakadt, mert minden gagyi... De azért a morgás nem olyan komoly, mint egy szürke hétköznapon. Gyakorló anyukák, nagymamák könnyedén, kezdő anyukák darabosabban ténykednek a konyhán. Még "zacskós kajákon" élő modern, emancipált hölgyek is igyekeznek ilyenkor valamit főzni, sütni otthon, mert dereng, hogy ilyenkor így szokás. 

Mint minden, a karácsony is átalakult. Nem járunk már kántálni, mert ugyebár egy mai ultramodern lakásba nem illik begyalogolni sáros, havas lábbal, mint régen egy döngölt padlós parasztházba. Mesés összegeket költünk, felesleges, de legalábbis egyáltalán nem fontos dolgokra. Súlyos betegnek ajándékozott már valaki gyógyszert...?

Az ajándék központi eleme lett a Karácsonynak. Negyvenöt év után a templomokba nehéz visszatalálni. A médiumok könnyedén megteremtették azt a közhangulatot, hogy az ajándékozás kötelező. Mégpedig a mértéktelen. Agyrém, de igaz, odáig süllyedtünk, hogy sokan hitelből fedezik.


Vannak nagyon unalmas oldalai az ünnepnek. A zenecsatornák sűrűn játsszák a "könyökünkön kijövő" karácsonyi számokat, a beszélgetős műsorokban állandóan a beigli sütés rejtelmeibe avatnak be minket. Nyeretlen pesti ifjonc műsorvezetők teljesen a karácsonyhoz kötötték már a beiglit, pedig régen egy magyar anyuka azt évközben is rendszeresen sütötte, nem volt különösebb karácsonyi feelingje ennek a süteménynek. Legalábbis messze nem kötődött hozzá annyira, mint mondjuk a húsvéthoz a sonka. (A nevezetes géppisztolyt sem hívtuk a maga korában soha "kalasnyikovnak", AK-t mondtunk.)

 

De hát tudjuk, a média ilyen, harsogó, szenzációhajhász. Olcsó műmájer arcok diktálják a trendeket, divatos kifejezéseket. A kereskedelmi médiumokról mindig Dagobert bácsi jut az eszembe a Kacsamesékből, akinek időnként dollár-logó villogott a szemében...

Ezeket a jelenségeket megszoktuk már. A karácsony ettől még karácsony marad. 
De milyen lesz húsz-harminc év múlva? 
 

Ma haldoklik a család, mint intézmény. Csak én vagyok fontos, az én életem. Ha családom lenne, le lennék kötve. Nem lenne annyi szabadidőm. Nem lenne annyi pénzem. Most tanulnom kell. Most dolgoznom kell. Most új autó kell. Ha családom lenne, már elásom magam. Nem néznének úgy fel rám. Nem lennék a magam ura. Így is megkapok mindent, nem? Gyerek? Jaj, idegesít, mert mindig nyíg. A nővéreméknél sem lehet egy jót beszélgetni, mert állandóan zavar. Most jól élek, rendben van ez így. Gyerekkel hogy mennék el sielni...? Nem akarok csóró lenni. A szomszédék sem járnak soha sehova. Kell ez nekem...?

Meghalt a szerelem, ezt a szót ciki kimondani. Olyan megalázó lenne. Feladnám önmagam. Partnerom van. Párkapcsolat van. Párkapcsolatban vagyok, mondja, aki párkapcsolatban van. Egy gyönyörű kifejezést lesilányítottunk arra a szintre, amikor az ügyeletes elvtárs egy munkahelyen tett látogatás végeztével további munkasikereket kívánt a dolgozóknak.


Hogy és hol fognak karácsonyozni a mai fiatalok? A munkahelyen? Ez már ma is divatos. Ez lesz az ünnep fénypontja? A főnök agyba-főbe dícséri a kollektívát (közben villog a szeme mint Dagobert bácsié), kioszt néhány pendrive-t, esetleg egy kis pénzt. Otthon folytatódik a tegnapi tv-kapcsolgatás, vagy esetleg meghitt beszélgetés a karácsony bensőségességéről az éppen aznapra rendelt partnerrel? 
 

Lesz-e karácsonyfa? Egyedül "felöltöztetni"...? Valahogy nem tudom elképzelni. Az év nagyrészében az egyedüllétet lehet indokolni, lehet valaki büszke az egó-jára, büszke a vagyonára, megmagyarázhatja magának, hogy pörög, lót-fut, és ez így van jól, de Karácsonykor...?
Addig amíg lesznek emberek, akik várakozással telve sietenek haza karácsonykor a családjukhoz, lehet, hogy elgondolkozik az új generáció, valamit elrontott, valami kimaradt az életéből. De húsz-harminc év múlva lesz még példa? Amiről nem tudok, az nem is fáj. Ha valamit nem élek át, nem is sóvárgok utána. 
Lesz, aki átvigye majd a Karácsonyt...?    


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Gerda e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2010-12-26
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

http://www.youtube.com/watch?v=1FUnHLX9SAM
név: e-mail: grekis@freemail.hu dátum: 2010-12-25
nekem nagyon tetszik