[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ki volt Pelh, a festõ

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2008-12-03

háttér-részletGyerekkorom kedvenc képe. Minden részletét ismertem egykoron. A háttér legapróbb epizódjait, árnyalatait, felületeit... Színfoltjai alapján újabb részleteket képzeltem oda, ahol nem is voltak. Hatása nagy volt, lenyûgözött, csodáltam érte a festõt, akinek nevét nem tudtam elolvasni. "P"-betûre kezdõdött...


... a második betûje "E" volt, a végén egy "H"-val. Közte volt még két, számomra ismeretlen jel, amelyeket "L" betûvé alakított a képzeletem.

Pelh, a fantasztikus, a csodálatraméltó, akihez foghatót ötödikes fejjel még nem láttam. Leonardo életérõl kaptam egyszer egy könyvet ajándékba, valamint akkortájt ment egy sorozat is a nagy festõrõl, akit én Pelh-hez képest csak közepesnek, átlagosnak tartottam.

Amikor hatodikos lettem, kötelezõ tantárggyá vált az orosz nyelv. Szeptember elején, amikor a könyveket kiosztották, az orosz nyelvkönyvben megtaláltam az ázbukát. Kiderült, hogy az általam csodált festõ neve Repin, bár az a kreált név olyan mélyre került a tudatomban, hogy elõször mindig az ugrik be, ha egy Repin festményt látok.

Ilja Repin: A zaporozsjei kozákok leveleVisszatérve a könyvhöz. Nagyméretû, majdnem A3-as, vászonkötésû könyvrûl volt szó, amely még az egyetemi éveim alatt is megvolt. Anyámtól kaptam, aki egy falusi iskola tanítója és igazgatója, valamint könyvtárosa volt egy személyben,  hogy rajzoljak valamit belõle. Szép, szines képekkel volt tele, gyönyörû kompozíciókkal, amelyekhez a történeteket én magam találtam ki. A késõbbiek során több kötelezõ olvasmány szereplõit és eseményeit képzeltem el általuk, segítettek bizonyos történelmi idõszakokat elképzelni.

Egyetemi éveim alatt több reprodukciót is festettem belõle, többek közt az elpiált arcú Muszorgszkijt, majd egy lány portréját, kendõvel a fején, Rettegett Iván cárt (véresen és tébolyodott tekintettel) és Jézust, aki feltámasztja a halott gyereket. Ez utóbbin a csukló és a lábfej annyira csodálatosan és szépen volt kidolgozva, hogy rányomta bélyegét az én értékrendemre is. Azóta, ha egy stúdiumrajzot látok, mindegy, hogy diáktól vagy tanártól, a csukló, a kéz, valamint a lábfej kidolgozását nézem. A térdet, a könyököt, az ujjakat és az arc esetében a járomcsontot, az orrot, a felsõ- és az alsó ajkak, valamint a szemhélyak alá- és fölérendeltségi viszonyát... Ezek alapján döntöm el, hogy igazi képzõmûvész-e valaki, vagy csak hitvány utánzata valakinek vagy valaminek.
Beszélhet nekem aztán esztétikai normákról, filozófiáról vagy haladásról az érintett. Beszélhet szándékos infantilizmusról. Elõttem leírja magát. Nem akarom viszont objektívvé tenni a véleményemet, nem is akarom közhírré tenni észrevételeimet egy alkotás és alkotója kapcsán, nem áll szándékomban még a világot sem megismertetni valaki dilettantizmusával, sem befolyásolni a közvéleményt. Ez az egész csak nekem fontos.
Ne értsetek félre, én szeretem a modern elképzeléseket, tisztelem a nem konkrét mûvészetet. Nem vagyok a realizmus és a tájképfestés rabja.
A fentebb felsorolt kritériumok képet adnak arról, hogy valaki ismeri-e és tiszteli-e a Formát. Mert a mûvészetnek véleményem szerint ez a küldetése. Ha lázad a Forma ellen - az azt feltételezi, hogy ismeri és hogy tud róla, hogy tisztában van azzal, ami ellen tesz valamit. Ha a Formát dicséri, akkor is, sõt, akkor mindez hatványozottan igaz - ismernie kell, mert könnyen úgy jár, mint az amatõr vagy a dilettáns igyekezet. Nevetségessé válhat, mert olyasvalamit preferál, amit nem ért, amit nem érez, amit nem ismer.

Olyan ez, mint a hit kérdése. Aki hisz Istenben, igyekszik mások elõtt is megvallani - hiszen ez a vallás lényege. Aki nem hisz Istenben, az is - igyekszik másokat is meggyõzni, szinte (el)térítõ tevékenységet folytat. Megnyugtatóbbnak tûnik ugyanis a helyzet, ha az ember nincs egyedül... Ha mások is járják ugyanazt az utat.
Hát igen, az a bizonyos út. Jól látható és széles, amelyik a kárhozatba visz - mondta egyszer valaki valahol, valamilyen alkalomból valakik elõtt - valamilyen okból kifolyólag...

Anyag és Forma... Arisztotelész dualizmusa.
Elsõdleges az Anyag... - mondja egy helyütt, majd hozzáteszi: a Földön csak megformált Anyag létezik!
Azt hiszem, itt lehet utolérni a mûvészet lényegét. A Forma továbbalakítása...

Ilja Repin kapcsán hová elkalandoztam...

Ejtsünk akkor néhány szót a képrõl.

A zaporozsjei kozákok 1675-ben levelt írnak IV. Mohamed török szultánnak, aki mielõtt megindította volna hadjáratát, a kor szokása szerint egy levelet intézett a kozákok vezetõjéhez. Behódolást követelt, és a harc nélküli megadás fejében kíméletes bánásmódot ígért. Szintén a kor szokása szerint a levélben felsorolta az õt megilletõ, keletiesen nagyzoló címeket:
„A nap és a hold fivére; Isten unokája és helytartója; Nagy- és Kisegyiptom, Macedónia, Babilon és Jeruzsálem uralkodója; a királyok királya; a lovagok lovagja; Jézus Krisztus sírjának állandó õre, Isten istápolója, minden muzulmánok reménye és vigasza, minden keresztények nyugtalansága”

A kozákok egy rendkívül goromba hangú üzenettel válaszoltak a szultánnak, amelyben akkurátusan kitértek a szultán minden egyes címére:
„Te török sátán, az átkozott ördög fivére és cimborája, Lucifer valóságos titoknoka!
Ugyan szomorú lovag vagy te, ördög teremtése! Amit az ördög elpotyogtat, azt zabálod fel a seregeddel együtt. Azt lesheted, hogy keresztények kerüljenek hatalmadba.
Seregedtõl nem félünk, megütközünk veled szárazon és vizen, te babiloni konyhafõnök, te macedoniai kerékgyártó, alexandriai hentes, jeruzsálemi serfõzõ, Nagy- és Kisegyiptom fõ-fõ disznóhízlalója!
Te örmény disznó, te tatár kecskebak, kameneci hóhér és podolszki zsebtolvaj, valóságos sátán unokája, az Úristen kutyája.
Disznópofa, kancasegg, mészáros kutyája, kereszteletlen koponya! Ördög füstölje ki az anyádat, mert igazhitû keresztény édesanyára nem vagy méltó! Így válaszolnak neked a zaporozsjei kozákok.
A dátumot nem tudjuk, mert nincs kalendáriumunk, de a hold fenn van az égen, az esztendõ be van írva a könyvbe, és a nap ugyanaz, mint nálatok.”

Legvégül egy hosszas káromkodás következett.
Állítólag.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: csók e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-09
Nagyszerû a kép, nekem is kedvencem volt gyerekkoromban. El lehet rajta bogarászni, mindig van valami új. Jó a cikk, keveset beszélünk az oroszokról. A történelmi okok...Pedig a kultúra egyetemleges. Az orosz irodalom, zene, képzõmûvészet nagyszerû!
név: Miskin e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Nem tudnának ilyen levelet postáztatni a mi elvtársainknak is ezek a jófejû tatárok?! Persze, tudom, csak fikció...