[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kièa Katalin

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-02-22

A Cyrano próbafoltjaÕ az, aki mindig nevet, mindig hülyéskedik. Ilyennek ismerik. Aztán leülünk beszélgetni, és egy meglepõen komoly, fiatal nõ képe rajzolódik ki a szavakból. Egy olyan színházõrült képe, aki pontosan tudja, hol a határ a valóság és színpad, az egészség és õrület között.


Elszánt színészterrorista

Kièa Katalin végzettségére nézve díszlet- és jelmeztervezõ. A kassai Thália Színházban azonban a színészek közt találhatjuk meg a fotóját. A közönség az idei évadban a Cyrano epizódszereplõjeként láthatta, a legújabb produkció, a Szerelem, ó! pedig az elsõ díszletes-jelmezes munkája. A színészet vonzza jobban.
Hogy kerültél a Tháliába?
Ide akartam jönni. Bekopogtam a portás nénihez, és azt mondtam, szeretnék beszélni a mûvészeti vezetõvel, mert színész akarok lenni. Elõkerítették Korognai Károlyt, egy ideig néztünk egymásra, aztán megkérdezte, mi a probléma. Mondtam: semmi, színész akarok lenni. Nagyon aranyos, hogy ilyen elszánt színészterrorista vagyok – mondta õ –, de valamit látnia is kéne. Kaptam négy napot, hogy felkészüljek egy monológgal, aztán egy délelõtt azzal foglalkoztunk, Nina monológját mondtam a Sirályból, azt, hogy színésznõ akar lenni. Egy hét múlva felhívtak, hogy leszerzõdtetnek. Korognai késõbb megjegyezte, teljesen meg volt rémülve, mikor velem találkozott, még nem történt meg vele, hogy így lerohanta volna valaki. Persze késõbb kiderült, hogy nem vagyok egészen dilettáns, tanultam színháztörténetet is a díszlet- és jelmeztervezés mellett.
Nem gond a színészi pályán, hogy magas vagy?
Az egyik tanárnõm, a jelmeztervezõ Gyarmathy Ági néni, aki tudott az álmaimról, mindig nevetett, hogy nem leszek én soha színésznõ a magasságom miatt. Azóta már tudom, hogy színpadon jobban néz ki a filigránabb. De ha nem leszek Júlia, hát nem leszek. Engem a kis szerepek sem zökkentenek ki, azok is nagyon hálásak tudnak lenni. Veszem, ami jön.
Van valamilyen szerepálmod?
Ha hinne bennem valamelyik rendezõ – mert hinni kell, hiszen nem vagyok kitanult színész –, szívesen vállalnék komoly szerepeket. Tudom, hogy inkább komika vagyok, talán éppen ezért. Valami görög tragikus hõst, mondjuk Phaidrát. Mert más, mint én. Nem szeretném önmagamat hozni a színpadon. Éppen azért jó dolog a színház, mert a saját egyéniségemtõl teljesen elrugaszkodhatok. A színésznek úgyis olyannak kell lennie, mint egy pilóta, aki irányítja a gépet, azaz a saját testét. Hébe-hóba beleindukálja az érzelmeit, de teljesen uralja a testét és a lelkivilágát is. Akkor nem megy tönkre pszichikailag. A színház adrenalinsport. De meg lehet szokni. Kihívás lenne egy komoly szerep, mert mindenki hozzá van szokva, hogy sokat hülyéskedem.
Ez spontán jön?
Gyerekkorom óta bennem van, és hiába várják, hogy kinõjek belõle. Ez amolyan lelki higiénia, kihülyéskedem magam, és utána nyugodt vagyok. Feszültséglevezetés.
Elképzelhetõ olyan helyzet is, hogy ugyanabban a darabban játszol és jelmezt tervezel egyszerre?
Nem. Nagyon elvenné az energiát, és szétszórt lennék. Kipróbáltam a Cyranóban. A színpadon gyártottuk a kulisszát, nem aludtam egész éjjel, a másnapi próbán pedig a csillagokat is láttam. Szerencsére csak kis szerep volt, nagyjából hétperces játék. Nagyobb szerepnél nem tudom elképzelni, hogy a két tevékenység összeegyeztethetõ volna. 
A Szerelem, ó! címû darabban nincs szereped, a díszletes-jelmezes parketta viszont a tiéd volt. Milyen volt a munkafolyamat?
Ennél a darabnál megvoltak a mantinelek, amik között mozogni lehetett: egy híd, Amerika, jelenkor, este. Próbáltam azzal izgalmassá tenni a tervezést, hogy nem tipikus perspektívát találok. A Thália színpadán nem könnyû, mert a színészeknek is elég nagy mozgásteret kell hagyni. Sokféle tervet hoztam, eleinte el voltam szállva, nagy, masszív vaskonstrukciót terveztem, amilyen például egy brooklyni híd lehetne. De figyelembe kellett venni a költségeket is, meg azt is, hogy a díszlettel ne kelljen sokat bajlódni szállításnál, például kiférjen az ajtón.
Nagyon elkeserít, ha újra kell kezdened a tervezést, szinte a nulláról?
Ilyen helyzetben nem azzal kell foglalkozni, hogy a terveimet siratom. Öt-tíz perc alatt rá kell állni egy másik koncepcióra. A díszlettervezõnek flexibilisnek kell lennie. Mondjuk, amit kitalál, az száz százalék. Abból a rendezõ levesz ötvenet, más körülmények miatt még lemegy harminc, marad húsz. Ezért kell a tervezõ agyának kétszáz százalékra mûködnie. Ezt már az iskolában is megmondták: ne képzeljük, hogy ez másképp van.
Hol tanultad a díszlet- és jelmeztervezést?
Kassára jártam alapiskolába. Nyíregyházán van Mûvészeti Szakközépiskola, annak a képzõmûvészeti tagozatán volt ilyen szak is. Az iskola a mi kassai iskolánk testvérintézete volt, ahová évente egy kassai diákot vesznek fel. Megpróbáltam, felvettek. Tanultunk kosztümtörténetet, bútortörténetet, mûvészettörténetet, jelmeztörténetet, és persze jelmeztervezést is, ami azt jelentette, hogy reggeltõl estig a mûtermekben voltunk. Minden félévben két darabhoz kellett megtervezni az összes jelmezt és díszletváltozást, makettel együtt. A pozsonyi Színmûvészeti Egyetemen aztán életnagyságú bábuk ruházatát is el kellett készítenünk, papírból.
A pozsonyi egyetem elõtt azonban tettél egy kis kitérõt.
Elõször Prágába jártam két évig díszlet- és jelmeztervezésre, aztán otthagytam, és hazajöttem Kassára. Akkor, végzettség nélkül, belekóstolhattam a jelmeztervezõi munkába, az Állami Színház számára én terveztem a Hókirálynõt. Csak ezután jelentkeztem Pozsonyba, elõször teatrológiára, ehhez vettem fel a díszlet- és jelmeztervezést, tehát hat évet tanultam öt helyett.
Merészség lehetett 21 éves fejjel jelmezt tervezni egy mesejátékba.
A rendezõ vevõ volt az ötleteimre. A rablók ruházata például összelopkodott cuccokból állt, a lábukon sícipõ volt...
Képzelem, hogy átkoztak érte!
Nagyon! Most már, amióta belekóstoltam a színészi pályába, én is másképp látom a dolgokat. Nem jó, ha egy színész kényelmetlenül érzi magát a jelmezben.
Mennyire segíti a pályádat az, hogy édesanyád is színházi ember, a kassai bábszínház igazgatónõje?
Rengeteget számít! Gyerekkorom óta tudom, hogy a színházban vannak intrikák, vannak hisztik, és ez teljesen hozzátartozik a színház világához. Ha nem tudnám, jobban meglepne egy-egy konfliktus, bár én így is mindent mellre szívok. Édesanyám számomra egy személyben volt apa és anya, a szüleim hatéves koromban elváltak. De nagyon megkímélt minden rossztól, nem emlékszem zûrökre a családban. Boldog gyerekkorom volt.
Nyilván sokszor voltál bábszínházban is.
Sokszor. Anyu mindig morgott, hogy be se megyek a mûterembe, meg se nézem, hogy készülnek a bábok, más gyereket érdekelne, nekem meg hiába van az orrom elõtt. A báb-szcenográfia tényleg csak most kezd érdekelni. De elõbb vagy utóbb el kell döntenem, hogy a színészetet vagy a jelmeztervezést tartom fontosabbnak. Az elõbbi jobban vonz.
Annyira, hogy egyetemre is mennél újra? Színészetet tanulni?
Már nem, már elég volt a fõiskolákból. 27 éves koromban hagytam abba, most már dolgozni akarok.
Elég lesz a színészetbõl annyi, amennyit magadra szedsz?
Szerintem a tapasztalatokból lehet fejlõdni, kidolgozhatod önmagadat. Ha vannak olyan türelmesek az adott munkahelyen, hogy megbíznak benned, és hagyják.
Szerinted hagyni fogják?
Nem tudom! Majd elválik.
Kozsár Zsuzsanna


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-10
belenéztem ma a Padlás elsõ felvonásába. Kati játssza a robotot. végig egy támlátlan széken kell ülnie. jó kis önfegyelme van.