[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kiállítva - Állásfoglalások a prostitúcióról

szerző: Mayer Kitti Hanna 2011-04-10

 

Kiállítva - Állásfoglalások a prostitúcióról

 

„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” – ismerjük a wittgensteini mondást. Bár az osztrák filozófus ezt a kijelentést a nyelvi struktúrákkal kapcsolatban használta, a Demo Galéria aktuális kiállítására is érvényes lehet.

 

Kicsit más felhanggal ugyan, de a prostitúcióról is hallgatni kell, holott teljesen nyilvánvaló, hogy olyan társadalmi problémakörrel állunk szemben, amiről igenis beszélni kell, amivel kapcsolatban állást kell foglalnia mindenkinek. A pártatlanság és a hallgatás csöndje nem megoldás. A kiállítás szervezői és művészei a következőket fogalmazták meg: „Kiállításunk kiindulópontja az a társadalmi kontextus, mely legitimizálja a prostitúció folyamatát és a test áruba bocsátását. Célunk a köztudatformálás és a szembesítés egy olyan problémával, melyet a többség nem érez magáénak, és a témával kapcsolatos közöny is hozzájárul a szexuális kizsákmányolás gyakorlatához.” Ugyanakkor nem elszánt aktivistákként kívánnak fellépni, csupán munkáikon keresztül nyilvánítják ki véleményüket, mindegyikük személyre szabott módon, különféle médiumok használatán keresztül.

 

Szeleczki Rozália Manpower címet viselő videójában a propaganda műfajával, a manipuláció eszközével foglalkozik. Egy 1940-es évek hangulatát idéző propagandafilmet láthatnak a látogatók, amiből kiderül az az általános nézet, hogy a prostitúció intézménye teljesen természetes és elfogadott gépezet, egy szolgáltatás, amit a férfiak igénybe vesznek, s emiatt pálcát törni felettük nem szabad, hiszen ők csak biológiai szükségleteiknek engedelmeskednek. A test diktálta igények kielégítése egyben fel is menti őket a morális és társadalmi felelősség alól. „A prostitúció mellett sokszor felhozott érv annak szükségesség, elkerülhetetlensége. Talán szakmai körökben kevésbé hangoztatott, de népszerű indok az is, hogy a prostitúciót igénybe vevő férfiak számára ez egy lehetőség a feszültség, az agresszió levezetésére, és ha erre nem lenne módjuk, agressziójuk veszélyesebb módokon nyilvánulna meg” – fogalmaz Szeleczki Rozi.

 

A szabadság fogalmával, illetve magának a szónak a különböző ragozott formáival és a mondatvégi írásjelek megváltoztatásával Kapitány Eszter a két nem aspektusait mutatja be. Metakommunikáció elnevezésű grafikájával a szabadságot, mint „tulajdonságot” (az egyén döntéseinek és személyiségének mutatóját) igyekszik reprezentálni. „Azt szerettem volna megjeleníteni, hogy ha két ember, egy férfi és egy nő (testi) kapcsolatba kerül egymással, akkor ez a döntésük mennyire azonos a személyes szabadságukkal.”

 

A földön egy eltorzult női arcot látunk felülnézetből. A fényképhez tartozó, falon lógó üvegtábla mögött pedig olyan rövid kommentárokat olvashatunk, melyeket a művész egy internetes oldalról gyűjtött. Ezek a - pontszámokkal is ellátott - vélemények egy olyan website-ról származnak, ahol a szexuális szolgáltatásokat igénybe vevő férfiak szabadon nyilatkozhatnak a prostituáltak „teljesítményéről.” Példának okáért egy 7-es pontszámmal értékelt „menetről” a következőket olvashatjuk: „Jó volt, nem volt rossz… de nem éreztem annyira átütőnek”, vagy például egy egészen lírai megfogalmazást 10-es összpontszámmal: „Egyenruha kerül a bőrkígyóra, a lány négykézlábra ereszkedett, szirmai kinyíltak, várva a férfiszívre, ami kőkeményen lüktetve merült el a női mennyországban.” Oravecz Éva munkája a személy identitásának kétféle értelmezési lehetőségét, az ezek között feszülő ellentmondásos viszonyt mutatja be.

 

Rastätter Linda Elvarázsolt tükör című műve a kliens tudatállapotát rögzíti: a férfi, aki a szexuális szolgáltatás igénybevételével önmagát határozza meg (All kind of selfprojection for sale – olvashatjuk a plakát szövegét). Ez a magatartásmód legalább annyira természetes velejárója lehet a férfinem öndefiníciójának, mint például az, hogy milyen kocsival jár, és mennyi a nettó jövedelme. „A férfiak azért járnak, mégpedig tömegesen prostituálthoz, mert ők a társadalmilag számukra biztosított hatalom oly fokával rendelkeznek, hogy megengedhetik ezt is – és még sok minden mást is – maguknak” – nyilatkozik Betlen Anna, közgazdász, emberjogi aktivista.

 

„A prostitúcióra általában úgy gondolnak, mint ami csupán két ember – a prostituáltat és a klienst – érinti. Valójában azonban több olyan szereplője is van a folyamatnak, akiknek az életét, különböző mértékben ugyan, de meghatározza a prostitúció” – olvashatjuk Farkas Kata véleményét. Mellékszereplők című grafikáját is ennek fényében készítette el. Egy egyenletet állított fel, melynek egyik oldalán a kliens és az ő igényei jelennek meg, a másik oldalon pedig azokat a szereplőket láthatjuk, akiket a kereslet a prostitúció körébe vonzott. Az egyes képek alatt szöveges kommentár is olvasható: „A csütörtöki sörözés szerves része a dolog, csak elugrunk egy órára az előre lebeszélt helyre. Ha beválik, esetleg mind a hárman kipróbáljuk később.” A kliens „hitvallása” pedig a következő: „Azt szeretem a legjobban, ha teljesen kiszolgáltatottak. Olyan, mintha maszturbálnék, csak még a kezemet sem kell használnom.”

 

A galéria emeletén egy posztamensre helyezett, vízzel teli akváriumot látunk, amelybe folyamatosan egy vízben nehezen oldódó, olajos bázisú festék csöpög. Az idő előre haladtával az oldószer átveszi a hatalmat az oldott anyag fölött. Felsmann István installációja a prostitúció iránt való közönyre reflektál, a jelenségre, ami lassan, de biztosan „beszivárog” a társadalomba, még akkor is, ha nem akarunk róla tudomást venni.

 

A másik teremben egy Szűz Máriát ábrázoló fotóreprodukciót állított ki Bogyó Virág és Hódi Csilla kettőse. Az eredeti kép egy madame tulajdona, és a művészek elképzelése kezdetben az volt, hogy magát a festményt akasztják majd a galéria falára, hogy bemutassák a madame pénzközpontú gondolkodásmódját. Ő azonban ehhez nem járult hozzá. Az installációhoz tartozik még egy saját készítésű joy jegyzetfüzet, amely a közel egy hónapos kutatómunka alatt összegyűjtött ötletek, szállóigék jegyzéke, amelyet a látogató is kiegészíthet saját - a prostitúcióval kapcsolatos - meglátásaival. A teljesség igénye nélkül: „Az örök szerelem legalább egy évig tart!”, valamint „Prostituálja-e a művészet a prostitúciót?”, és hasonlók.

 

Ha már a bevezetőben említettük Wittgensteint, egy másik filozófus, a kanadai Marshall McLuhan tézise is helytálló lehet: „A médium maga az üzenet.” Jelen esetben ez a médium maga a kiállítás (megléte), amely már önmagában állásfoglalás, felszólítás a véleménynyilvánításra.

 

A kiállítás egy, a prostitúció problémakörével foglalkozó eseménysorozat első eseménye, mely a Fogasházban kerül megrendezésre az 1nem – Művészettel a nemek közti egyenlőségért – Alapítvány szervezésében.

 

(A kiállítás megtekinthető: 2011. április 20-ig,

Demo Galéria, Budapest, VII. kerület, Akácfa utca 51.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: x e-mail: x@gmail.com dátum: 2011-04-13
Nagyon érdekes cikk, külön értékelem, hogy nem ítélkezett a szerző.
név: mayerkittihanna e-mail: mayerkitti@gmail.com dátum: 2011-04-10
egy tárgyi tévedést szeretnék korrigálni: Wittgenstein osztrák filozófus. ez úton is elnézést.