[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Kiállítva - Állásfoglalások a prostitúcióról

szerző: Mayer Kitti Hanna 2011-04-10

 

Kiállítva - Állásfoglalások a prostitúcióról

 

„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” – ismerjük a wittgensteini mondást. Bár az osztrák filozófus ezt a kijelentést a nyelvi struktúrákkal kapcsolatban használta, a Demo Galéria aktuális kiállítására is érvényes lehet.

 

Kicsit más felhanggal ugyan, de a prostitúcióról is hallgatni kell, holott teljesen nyilvánvaló, hogy olyan társadalmi problémakörrel állunk szemben, amiről igenis beszélni kell, amivel kapcsolatban állást kell foglalnia mindenkinek. A pártatlanság és a hallgatás csöndje nem megoldás. A kiállítás szervezői és művészei a következőket fogalmazták meg: „Kiállításunk kiindulópontja az a társadalmi kontextus, mely legitimizálja a prostitúció folyamatát és a test áruba bocsátását. Célunk a köztudatformálás és a szembesítés egy olyan problémával, melyet a többség nem érez magáénak, és a témával kapcsolatos közöny is hozzájárul a szexuális kizsákmányolás gyakorlatához.” Ugyanakkor nem elszánt aktivistákként kívánnak fellépni, csupán munkáikon keresztül nyilvánítják ki véleményüket, mindegyikük személyre szabott módon, különféle médiumok használatán keresztül.

 

Szeleczki Rozália Manpower címet viselő videójában a propaganda műfajával, a manipuláció eszközével foglalkozik. Egy 1940-es évek hangulatát idéző propagandafilmet láthatnak a látogatók, amiből kiderül az az általános nézet, hogy a prostitúció intézménye teljesen természetes és elfogadott gépezet, egy szolgáltatás, amit a férfiak igénybe vesznek, s emiatt pálcát törni felettük nem szabad, hiszen ők csak biológiai szükségleteiknek engedelmeskednek. A test diktálta igények kielégítése egyben fel is menti őket a morális és társadalmi felelősség alól. „A prostitúció mellett sokszor felhozott érv annak szükségesség, elkerülhetetlensége. Talán szakmai körökben kevésbé hangoztatott, de népszerű indok az is, hogy a prostitúciót igénybe vevő férfiak számára ez egy lehetőség a feszültség, az agresszió levezetésére, és ha erre nem lenne módjuk, agressziójuk veszélyesebb módokon nyilvánulna meg” – fogalmaz Szeleczki Rozi.

 

A szabadság fogalmával, illetve magának a szónak a különböző ragozott formáival és a mondatvégi írásjelek megváltoztatásával Kapitány Eszter a két nem aspektusait mutatja be. Metakommunikáció elnevezésű grafikájával a szabadságot, mint „tulajdonságot” (az egyén döntéseinek és személyiségének mutatóját) igyekszik reprezentálni. „Azt szerettem volna megjeleníteni, hogy ha két ember, egy férfi és egy nő (testi) kapcsolatba kerül egymással, akkor ez a döntésük mennyire azonos a személyes szabadságukkal.”

 

A földön egy eltorzult női arcot látunk felülnézetből. A fényképhez tartozó, falon lógó üvegtábla mögött pedig olyan rövid kommentárokat olvashatunk, melyeket a művész egy internetes oldalról gyűjtött. Ezek a - pontszámokkal is ellátott - vélemények egy olyan website-ról származnak, ahol a szexuális szolgáltatásokat igénybe vevő férfiak szabadon nyilatkozhatnak a prostituáltak „teljesítményéről.” Példának okáért egy 7-es pontszámmal értékelt „menetről” a következőket olvashatjuk: „Jó volt, nem volt rossz… de nem éreztem annyira átütőnek”, vagy például egy egészen lírai megfogalmazást 10-es összpontszámmal: „Egyenruha kerül a bőrkígyóra, a lány négykézlábra ereszkedett, szirmai kinyíltak, várva a férfiszívre, ami kőkeményen lüktetve merült el a női mennyországban.” Oravecz Éva munkája a személy identitásának kétféle értelmezési lehetőségét, az ezek között feszülő ellentmondásos viszonyt mutatja be.

 

Rastätter Linda Elvarázsolt tükör című műve a kliens tudatállapotát rögzíti: a férfi, aki a szexuális szolgáltatás igénybevételével önmagát határozza meg (All kind of selfprojection for sale – olvashatjuk a plakát szövegét). Ez a magatartásmód legalább annyira természetes velejárója lehet a férfinem öndefiníciójának, mint például az, hogy milyen kocsival jár, és mennyi a nettó jövedelme. „A férfiak azért járnak, mégpedig tömegesen prostituálthoz, mert ők a társadalmilag számukra biztosított hatalom oly fokával rendelkeznek, hogy megengedhetik ezt is – és még sok minden mást is – maguknak” – nyilatkozik Betlen Anna, közgazdász, emberjogi aktivista.

 

„A prostitúcióra általában úgy gondolnak, mint ami csupán két ember – a prostituáltat és a klienst – érinti. Valójában azonban több olyan szereplője is van a folyamatnak, akiknek az életét, különböző mértékben ugyan, de meghatározza a prostitúció” – olvashatjuk Farkas Kata véleményét. Mellékszereplők című grafikáját is ennek fényében készítette el. Egy egyenletet állított fel, melynek egyik oldalán a kliens és az ő igényei jelennek meg, a másik oldalon pedig azokat a szereplőket láthatjuk, akiket a kereslet a prostitúció körébe vonzott. Az egyes képek alatt szöveges kommentár is olvasható: „A csütörtöki sörözés szerves része a dolog, csak elugrunk egy órára az előre lebeszélt helyre. Ha beválik, esetleg mind a hárman kipróbáljuk később.” A kliens „hitvallása” pedig a következő: „Azt szeretem a legjobban, ha teljesen kiszolgáltatottak. Olyan, mintha maszturbálnék, csak még a kezemet sem kell használnom.”

 

A galéria emeletén egy posztamensre helyezett, vízzel teli akváriumot látunk, amelybe folyamatosan egy vízben nehezen oldódó, olajos bázisú festék csöpög. Az idő előre haladtával az oldószer átveszi a hatalmat az oldott anyag fölött. Felsmann István installációja a prostitúció iránt való közönyre reflektál, a jelenségre, ami lassan, de biztosan „beszivárog” a társadalomba, még akkor is, ha nem akarunk róla tudomást venni.

 

A másik teremben egy Szűz Máriát ábrázoló fotóreprodukciót állított ki Bogyó Virág és Hódi Csilla kettőse. Az eredeti kép egy madame tulajdona, és a művészek elképzelése kezdetben az volt, hogy magát a festményt akasztják majd a galéria falára, hogy bemutassák a madame pénzközpontú gondolkodásmódját. Ő azonban ehhez nem járult hozzá. Az installációhoz tartozik még egy saját készítésű joy jegyzetfüzet, amely a közel egy hónapos kutatómunka alatt összegyűjtött ötletek, szállóigék jegyzéke, amelyet a látogató is kiegészíthet saját - a prostitúcióval kapcsolatos - meglátásaival. A teljesség igénye nélkül: „Az örök szerelem legalább egy évig tart!”, valamint „Prostituálja-e a művészet a prostitúciót?”, és hasonlók.

 

Ha már a bevezetőben említettük Wittgensteint, egy másik filozófus, a kanadai Marshall McLuhan tézise is helytálló lehet: „A médium maga az üzenet.” Jelen esetben ez a médium maga a kiállítás (megléte), amely már önmagában állásfoglalás, felszólítás a véleménynyilvánításra.

 

A kiállítás egy, a prostitúció problémakörével foglalkozó eseménysorozat első eseménye, mely a Fogasházban kerül megrendezésre az 1nem – Művészettel a nemek közti egyenlőségért – Alapítvány szervezésében.

 

(A kiállítás megtekinthető: 2011. április 20-ig,

Demo Galéria, Budapest, VII. kerület, Akácfa utca 51.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: x e-mail: x@gmail.com dátum: 2011-04-13
Nagyon érdekes cikk, külön értékelem, hogy nem ítélkezett a szerző.
név: mayerkittihanna e-mail: mayerkitti@gmail.com dátum: 2011-04-10
egy tárgyi tévedést szeretnék korrigálni: Wittgenstein osztrák filozófus. ez úton is elnézést.