[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kicsit a miénk másodszor is

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-11-20

a vendégekElmentünk Dunazebrafejre! (Ahogy a komám mondaná...) Vagy mit beszélek Dunaszerdahelyre. A Vámbéry Kávéházba. Jozef Leikert barátunk könyvbemutatójára. Még jó hogy elmentünk... Túlerõ, túlerõ, majdnem túlerõ lett volna...


Bírálni senkit nem akarok, de úgy látszik, ki kell mondani, le kell írni, nincs már, vagy nagyon hullámzó az érdeklõdés az irodalom iránt. Fogadás nem volt, a nép így gyéren üldögélt. Név szerint ismertük egymást, kevés kivétellel. Mondjuk kamararendezvény volt ez így. Annak is van bája. Alább pedig a laudáció. Két nyelven. Mert úgy illett. Leikert meg vagy bejön valakinek vagy nem. A választás szabad. Az ember is. Talán...

a helyiekNekem ma az itt a feladatom, hogy bemutassak Önöknek egy könyvet. Mojou úlohou dne veèer niè iné nie je, len predstavi» Vám jednu knihu! Ez a könyv Jozef Leikert verseit tartalmazza szlovák és magyar nyelven. Táto kniha obsahuje ver¹e Jozefa Liekerta dvojjazyène. Nos kell-e ettõl erõsebb jele a szlovák – magyar megbékélésnek? Nu¾ a podµa Vás je potrebný silnej¹í dôkaz na porozumenie Slovákov a Maïarov? Egy kis szertartás ez a könyvbemutató. Barátok, szakma és közönség számára szervezett kis szertartás. Táto udalos» je malièkým obradom, ktorá  slú¾i pre priateµov ,pre odbornú obec a pre èitateµov. Nincs mögötte semmilyen hatalmi  érdek, semmilyen hátsó szándék. Csak meghajolni, tisztelegni szeretne egy – két olvasó a szöveg és annak szerzõje elõtt. Nehµadajte ¾iadny mocenský  záujem ,¾iadny úmysel. Pri¹li sem len hlboko sa pokloni»  pred ver¹ami a pred ich autorom.
 Egyszerûen csak azért mert: egy ember, aki mindig ott van
Haláltól megalázva
élettõl megtörve.
Visszadtam a köveknek
a szavakat
fáknak a
szerelmes leveleket.
És megölelt az érinthetetlen idõ

Jednoducho len preto, lebo:
Poní¾ený smr»ou                
a zahanbený ¾ivotom.
Vrátil som kameòom
slová
a stromom
µúbostné listy.
Objal ma
nedotknuteµný èas.

Egyre többször érzem a múlandóságot. Nem szomorít el, nem félek, csak érzem. V poslednej dobe viackrát som u¾ pocítil pominuteµnos». Nie som z toho smutní, nebojím sa, len to tak cítim. Érdekes módon, amióta olvasom Jozef Leiekert verseit, egyre többször gondolkodom a teremtésrõl. Talán, éppen ezért is írtam e könyv elõszavában az alábbi mondatokat. Mô¾e znie»  veµmi èudne, ale odkedy èítam ver¹e Jozefa Leikerta,  viackrát som u¾ porozmý¹µal o procese stvorenia èloveka. Mo¾no práve preto som napísal do tej knihy v predslove tieto slová:  
„ A Teremtõ és Ádám ujja közötti távolság. Felnézel az égbe a Sixtusi kápolna boltíveibe ütközik a szemed. Az Úr, a mindenek teremtése után íme az Embert alkotja. Ujjuk majdnem összeér. Ám inkáb távolodik.  Medzi prstom Stvoriteµa a Adama je nepatrná vzdialenos». Pozrie¹ do neba, ale tvoje oèi vidia klenby Sixtínskej kaplnky,. Pán, stvoriteµ celého univerza, tvorí èloveka. Ich prsty sa skoro dotknú. A ani nie. Vzdialia sa.“
De miért is, de miért is? Ale preèo s vzdialia, preèo?
a k♠nyv

Smr» prichádza
pootvorenou bránou,
ktorú sme zabudli
privrie» ako ústa
na sporáku.
Pozerá sa na nás
z krí¾a na kostole.
Pribitá,
a predsa na¹a.
V diaµke sa pretoèili
osmièky galaxie.


Halál jön
tárt kapun be
mit elfeledtünk zárni
mint a tûzhelynek száját.
Templomi keresztrõl
néz le ránk.
Feleszegezve is miénk.
Távolban csillagrendszerek
végtelen nyolcasa
csavarodik.


Az ember lassan elmúlik az idõben. Porrá lész, mert porból vétetett. Èlovek pomali sa mení v èase. Bol stvorený z prachu a mení sa na prach. És nincs ezzel semmi gond. Embernek lenni szép kihívás. A ni je s tým ¾iadny problém. By» èlovekom je peknou výzvou.
S ha már minden elmúlik, legyen hát vége úgy, ahogy itt mindjárt elolvasom.  A keï sa konèí v¹etko, nech sa konèí tak, ako vám to teraz preèítam: 

Az utolsó morzsát is kirázom
Cipõmbõl.
Hogy újra megszólaljon,
A földet sózom vele.
Vakult félfülûknek, nekünk
éjjeli ragadozók vájták ki szerelmünk.
Bölcsebbek lettünk
a legtisztább igazsággal.


Z topánok
vytriasame posledné omrvinky.
Solíme nimi zem,
aby nanovo prehovorila.
Oslepli sme na jedno ucho,
lásku nám vyïobali
noèní dravci.
Múdrej¹í sme
o najèistej¹iu pravdu.

Íme hát a könyv! A múlandóság könyve, amelyben a rajzok, Szabó Ottó rajzai méltóságteljesek, a versben merülni óhajtó olvasó szemét ringattja. Ringatózzunk, csendesen mintha már Kharón ladikjáról néznénk e világot. És nézzétek meg a holtak tenyerét, mikor kilépnek e ladikból – mind üres. A lelkekben már csak az érzések és szavak maradnak. E könyv szavai.
Ecce kniha! Kniha pominuteµnosti, v ktorej kresby Otta Szabóa sú vzne¹ené, hladkajú oèi èitateµa ponárajúceho sa vo ver¹och. Kolísame sa tí¹ko, ako keby na Kharónevej loïke. Pozrite dlane màtvych, keï vystupujú z loïky – sú prázdne. V du¹iach ostanú len pocity a slová, ktoré mô¾eme èerpa» z tejto knihy.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :